Lengyel Károly v ő félykönyve

Bodgál Ferenc kisgyőri terepmunkája során gyűjtötte össze a Lengyel család 19.

századi kéziratos hagyatékát. Ezt a fentebb már ismertetett Kisgyőri kézirattal együtt 1965-ben helyezte el a Herman Ottó Múzeum néprajzi adattárában. Eb1965-ben a hagyatékban, több más füzet, levél és peres irat között található Lengyel Károly vőfélykönyve, 1880–1881-ből. A kézirat álló formátumú, 16x23 cm méretű, és két különálló fűzött ívből áll. Az egyik ív négy levél (1–16. oldal), a másik ív két levél (17–24. oldal) terjedelmű. Az oldalszámozást kék ceruzával Bodgál Ferenc adta a leltározáskor. Ezt én is megtartottam, mert nem volt indokolt a megváltoztatása.

A 9–21. oldalakon lévő verseket Lengyel Károly megszámozta, 5-től 25-ig. Ezeket nagy valószínűség szerint egyvégtében, vagy nagyon kis kihagyásokkal, rövid idő alatt másolta-írta le, mert az íráskép, a tinta színe, a vonalvastagság nagyon egységes. A szakaszt le is zárta egy dedikációval: Lengyel Károly írta 1881-ben. Ezek a szövegek az utolsó kettő kivételével tartalmilag és funkcionálisan is összefüggő bokrokat alkotnak, a lakodalom menetének megfelelő sorrendben. A kéziratnak ez a része forgatókönyv jellegű. A 22–24.

oldalon lévő hosszú vers (A leányt kikérő a fektetésre) az 1. oldalon fejeződik be, és egy korábbi dedikációval zárul: Lengyel Károly írta ezt a verses könyvet 1880-ban. Ennek szerves folytatása – a 19. századi kisgyőri menyasszonyfektetés rendje szerint – a 2–4. oldalon olvasható Koszorúval mikor bemígy, így szólj című vers. E két szöveg valószínűleg két külön időpontban került a gyűjteménybe. A 4–6. oldalakon használt lila tinta sajnos elmosódott, megfakult, ezért ezek a részek csak töredékesen olvashatók. A 7. oldalra bejegyzett keresztelői vershez is tartozik egy névaláírás és keltezés: Kelt Kiss Győrben, 1881-ben.

Lengyel Károly írta. A 8. oldalon visszatér a lila tintás fakult szövegkép, a 9. oldalon pedig 5-ös számmal megkezdődik a már említett összefüggő vőfélyvers-sorozat. A lapszámozás és a

szövegek sorrendjének eltérése mellett feltűnő az is, hogy a lakodalom teljes szöveganyagának csak egy részét tartalmazza a kézirat. Olyan alapvető fontosságú szövegcsoportok hiányoznak, mint a hívogatók, tálalóversek, vacsora közben mondott lakodalmi mulatóversek. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy ez a kézirat ebben a formában csak egy töredék, egy valamikori nagyobb és teljesebb vőfélykönyv másfél ívnyi maradéka csupán. Mivel fizikailag is két részből áll, feltehetően több (talán valaha egybekötött) íve is létezhetett, de azok vagy elvesztek, vagy csak nem kerültek be a múzeumba, és máig a család/örökösök birtokában vannak.

Lengyel Károly vőfélykönyvének kontextusához feltétlenül hozzátartozik, hogy a családtól (és személy szerint tőle is) számos egyéb kéziratos könyv maradt a hagyatékban. Az egyik egy gazdasági-pénzügyi napló, Lengyel Andrásné számadáskönyve, amely 1833–1892 közötti bejegyzéseket tartalmaz. Az 1830-as években Lengyel Sámuel János hadnagy kezdte meg a füzetet, amely főként pénzügyi elszámolást, emlékeztetőnek felírt összegeket, kölcsönöket, árendát, taksát, bérleti díjakat tartalmaz. Szerkezete rendkívül rendszertelen, sokféle kéz írásával és számtalan datálással, névbejegyzéssel találkozunk benne. Az sem kizárt, hogy eredetileg az erdőt kezelő községi közbirtokosság számadáskönyve volt, mert több helyütt vannak utalások favágásra, elszállított és eladott famennyiségekre vonatkozóan.

Gyakran megjelenik benne a perceptor (adószedő) kifejezés, ami arra utal, hogy a községi elöljáróság körében kell keresnünk a Lengyel család mindenkori tagjait. Különös helytörténeti értéke, hogy a 19. század szinte teljes hosszából nagy számban tartalmaz személyneveket, gyakran tisztség megjelölésével és a hozzájuk köthető dátumokkal együtt.

A másik, Lengyel Károlyhoz köthető kézirat egy vegyes énekes- és verseskönyv, amelyben református egyházi énekek, temetési és úrvacsorai énekek, halottbúcsúztatók, hazafias dalok (Talpra magyar, Himnusz stb.) találhatók. Ez később, 1887–1888-ban keletkezett. Ezeken kívül számos egyéb családi irat és dokumentum is megmaradt a hagyatékban.¹⁸⁷ Így tudjuk azt, hogy Lengyel Károly 1879-ben néhány hónapig börtönben volt Miskolcon. Íráskészségét peres ügyei is fejleszthették, mert az 1880-as években számos bírósági iratot kapott, illetve ilyen tárgyú beadványt készített. Személyével kapcsolatban tehát komplex módon, összefüggéseiben tudjuk látni vőfélykönyvét. Megerősítik ezek az adatok azt a felismerést, hogy a vőfélykönyvek szerzői paraszti specialisták voltak, hiszen „a 19.

században, és a 20. század elején nagy tömegű ember éppen hogy eljutott az írásbeliség alsó szintjére.”¹⁸⁸ Ugyanakkor korszakunkban az írásbeliség már a mindennapi élet részévé vált, és az írott műfajok egyre nagyobb teret hódítottak a szellemi műveltségben. „Tudni kell írni, szépen kell írni, olvashatóan” – a parasztok azonban ezeknek a követelményeknek a legritkább esetben feleltek meg.¹⁸⁹ Az író ember (a vőfély) ezt a szakadékot hidalja át a közösségben: lakodalmi verset ír, halottbúcsúztatót ír, számadáskönyvet vezet, kérvényt fogalmaz. Tevékenysége azonos funkciót tölt be, mint a nótafák, a mesélők, a szakácsasszonyok, a siratóasszonyok, a hímző-íróasszonyok és többi specialisták munkája. Ez már korszakunkat megelőzően is jellemző, „amikor a betűk ismerete még csak egy kevés ember kiváltsága volt, az analfabéták éppoly természetes módon vették igénybe írástudó társaik segítségét, mintha egy, a portájukról hiányzó szerszámot kértek volna kölcsön.”¹⁹⁰ Lengyel Károlyhoz hasonló író specialista lehetett a szegedi Vajas József (1877–1922), akinek világháborús naplója és vegyes gyűjteménye árulkodik vőfélyi tevékenységéről és az írás terén a közösségben betöltött szerepéről.¹⁹¹

187 A Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára, HOM NA 1530.

188 ZOMBORI I. 1995. 205.

189 KESZEG V. 1998. 623.

190 TÓTH István Gy. 1994. 14.

191 ZOMBORI I. 1995. 205–240.

Lengyel Károly vőfélykönyvének megmaradt töredéke a keletkezés története szempontjából valószínűleg két részből áll. Az első 1880-ban íródott, és mindössze három szöveget tartalmaz. (A negyedikként benne lévő keresztelői vers nem tartozik jelenlegi témánkhoz.) A második rész 1881-ből való, és a sorszámmal is ellátott huszonegy szöveget tartalmazza. Ezen belül a tartalmi-funkcionális jellemzőik, illetve a lakodalom menetében elfoglalt helyük szerint hét kisebb egységet különítettem el, amely már az én beosztásom, és nem a szerző szemléletét tükrözi.

I. RÉSZ

1. egység – menyasszonyfektetés, koszorúköszöntés, búcsúztatás A leányt kikérő a fektetésre (162/I.)

Koszorúval mikor bemígy, így szólj (167/I.) A menyasszonyt biztatni búcsúz …(111.) Keresztelőben való vers kereszt apának II. RÉSZ

2. egység – bokrétaváltás

Cím nélkül [Bokrétát, kendőt kikéri] (15/II.)

5 Mikor bokrétát, kendőt adnak, megköszönő a jánynak (25/II.) 6 Mikor elindul a jányos háztúl, így szólj (25/II.)

7 Mikor vissza mégy a legényes házhoz (28/I.) 3. egység – esküvő

8 Mikor a vőlegényes háztul indul a papnál (118/II.) 9 Mikor a papnál érsz, és a hitre hívod, így szólj (120/I.) 10 Mikor a paptúl vissza mégy a legényes házhoz (127.) 11 Hitre követő 1881 (117/II.)

12 A templomba az esketés után így szólj (132/I.) 13 Mikor a templomból haza érsz, így szólj (137.) 4. egység – a menyasszony kikérése, elhozatala

14 Mikor a menyasszonyér akarnak menni, így szólj (65.) 15 Mikor a menyasszonyos házhoz érsz, így szólj (69/III.) 16 Mikor menni akarnak a menyasszonyos háztúl (18/II.) 17 Mikor a menyasszonyt hazaviszik (145/II.)

5. egység – nyoszolyóajándék

18 Mikor a nyoszolyó ajándékért elmégy, így szólj (151/I.) 19 Mikor menni akar az ajándékkal (151/I.)

20 A nyoszolyó asszony és leány ajándékát felviszed (256.) 6. egység – ágyvitel

21 Mikor a menyasszony ágyáért mennek, így köszönj be (61.) 22 Mikor kihordják az ágyat a kocsira (61.)

23 Mikor indulni akarnak (61.)

7. egység – menyasszonyfektetés, menyasszonytánc 24 Vőlegényt fektetni való vers (160.)

25 Mikor a menyasszony táncát járni akarják (357.)

Lengyel Károly vőfélykönyve a tartalmilag homogén kéziratok közé tartozik, az egyetlen keresztelői verset leszámítva csak vőfélyversek vannak benne. A második rész a szerző szándéka szerint egy sorszámozott lakodalmi szokásrendező forgatókönyvnek készült, de a szövegek mégsem pontosan követik a lakodalom menetét, inkább tartalmi-funkcionális szempontból alkotnak kisebb belső egységeket, szövegcsoportokat. Ilyen például az 5.

egység, a nyoszolyóajándék kikérése, elhozatala és asztalra helyezése. Ez a három mozzanat biztosan nem követte egymást időrendben, mert napközben a kalácsot elhozták, majd este a vacsora megfelelő pontján (a fő fogások után, a vacsora vége felé) a vőfély bekonferálta és az asztalra tette. A kéziratban mégis egy szorosabb csoportban vannak ezek a versek, mert tematikai szempontból összetartoznak, és így talán könnyebb is megtalálni, illetve megtanulni. A ponyvafüzetek hatása a kéziratban nem jelentős. Öt szöveg esetében derült ki, hogy a Legújabb vőfények kötelessége (E–típusú ponyva) valamelyik kiadásának egyik példányából merítették a verseket. Ezek sem szöveghű másolatok, hanem a folklorizálódás egy kezdeti szintjére eljutott, a változatképződés útján már elindult egyedi szövegvariánsok.