Kéziratos v ő félykönyvek
II. RÉSZ
2. Kisgy ő ri kézirat
Az általam röviden Kisgyőri kéziratnak nevezett, és következetesen így is hivatkozott népi kéziratos könyv 1965-ben került a miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi adattárának gyűjteményébe. Éles Rebeka ajándékozta a múzeum egyik akkori néprajzosának, Bodgál Ferencnek, aki az 1960-as években foglalkozott Kisgyőr néprajzával is, illetve általánosságban gyűjtötte a népi írásbeliség emlékeit az egész megyében. Kisgyőr a Bükk hegység déli lejtőin, a Bükkalján található, hegyek közé ékelt település. A 19. század közepén 1640 lakosából 1550 református magyar, saját anyatemplommal, iskolával. Kincstári birtok, a diósgyőri koronauradalom része. Sziklás határában szőlő- és gyümölcstermesztés, fakitermelés és palabányászat zajlott korszakunkban.180
180 FÉNYES E. 1851. II. 72.
A könyv leltározásakor Bodgál a Kisgyőri kéziratos verses és vőfélykönyv a XVIII–
XIX. századból címet adta neki, miután sérült borítólapján nem volt eredeti cím, és szerző- vagy helynév megjelölés sem. A múzeum a kéziratot restauráltatta és újraköttette, aminek köszönhetően állapota ma is ép, a szöveg csaknem egésze jól olvasható. A könyv magassága 24, szélessége 19 cm. Bodgál Ferenc elvégezte a lapok beszámozását és rövid tartalomjegyzéket is készített hozzá. Mivel a lapszámozás egyértelmű és a célnak megfelelő, nem tartottam indokoltnak a megváltoztatását. Mind a kézirattal foglalkozó korábbi tanulmányaimban, mind pedig a disszertáció szöveggyűjteményéhez fűzött kommentár jegyzeteiben ezen oldalszámozás szerint hivatkozom az egyes szövegekre.181 A kézirat így 78 lapon 156 számozott oldalt tartalmaz, melyek közül az utolsó három sérült, hiányos és csak helyenként olvasható. Ezek a sérült lapok a restauráláskor fordítva kerültek bele a kötésbe, de számozásuk sorrendje helyesen követi az eredeti sorrendet.
A kötet tartalma két élesen elkülönülő egységre osztható: egyrészt református egyházi énekeket, imákat, verseket és katekizmust tartalmaz, másrészt pedig lakodalmi rigmusok, vőfélyversek találhatók benne. A kétféle tartalmi csoport szövegei vegyesen helyezkednek el a kéziratban: az első református vallási szövegegységet követik a vőfélyversek, aztán egyházi énekek következnek, majd újabb vőfélyversek zárják a sort. A kézirat végén Barsi István saját szerzésű, többnyire vallásos tárgyú versei sorakoznak.
A gyűjteményben számos helyen olvashatunk neveket és évszámokat. Ezek a bejegyzések egyrészt a szövegek beírásakor kerültek a kéziratba, és a szerző nevét, a szöveg megírásának (vagy bemásolásának) dátumát tartalmazzák. Más nevek és dátumok pedig későbbi beírások, valószínűleg a kézirat későbbi tulajdonosaitól származnak. Ezeknek a dátum- és névbejegyzéseknek a pontos meghatározása és elkülönítése azért fontos, mert az egyes szövegek szerzőségére, illetve keletkezésének idejére vonatkozóan kiváló információkkal szolgálnak. A legkorábbi dátum 1788, a legkésőbbi 1909. Ez a 120 éves időtartam azonban nem jelenti a kézirat valós használatának korát, mert az minden valószínűség szerint 1843-ban lezárult. A minket érdeklő szövegek ugyanis 1841–1843 közötti dátumokat viselnek, és a vallásos tárgyú versek zöme is 1841-es keltezésű.
A nevek és évszámok, illetve a kézírás formai jegyei alapján látszik, hogy a kézirat több szerzőtől, több korszakban keletkezett. Olyan vegyes gyűjtemény tehát, amelyet több generáción keresztül használtak, és használói más-más céllal jegyeztek bele különböző szövegeket. A formai jegyek (a kézírás jellege) alapján úgy tűnik, hogy összesen hét személy írt a könyvbe, akik részben név szerint is beazonosíthatók. Az első 16 oldalon református imádságok vannak, majd a 17–53. oldal között református katekizmus olvasható. Mindkettő azonos kéz írása, a kátét 1788-ban jegyezte le egy eddig ismeretlen szerző, akinek monogramja B. M. P. Az 53–54. oldalon lévő vőfélyverset Bihari Dániel írta le 1841-ben. Az 55–80. oldalakon Barsi István és Barsi Filep vőfélyszövegeit olvashatjuk, melyek 1841–1843.
közötti keltezésűek. Valószínű, hogy az 1788-ban beírt református vallási szöveg után csak 1843-ban írtak újra a vaskos könyvbe, mégpedig vőfélyszövegeket másoltak egyéb kéziratokból és ponyvafüzetekből.
A nevek és a dátumok alapján egyértelmű, hogy Barsi Filep és Barsi István a saját korábbi szövegeiket másolták be a könyvbe 1843-ban. Ezt támasztják alá a 118. oldaltól következő versek is, melyek 1841-ben íródtak, de 1843-ban kerültek be a kéziratos versgyűjteménybe. A 119. oldalon van erre egyértelmű utalás: az egyik szöveg előtt ez szerepel: Barsi Filep írta 1841-ben, majd a szöveg után: Amen 1843. 5. Január. Ezt követően még három bejegyzés született: az egyik 1854-ben, Bihari Károlytól, a másik kettő 1898-ban és 1909-ben Éles Jánostól. Az említetteken kívül még Éles József, Éles Dezső, Éles János,
181 TÓTH A. 2002. 335–377, 2003. 543–566.
Bihari Márton és Barsi Móric neve szerepel a kéziratban, valamennyi későbbi beírás. Olyan szöveg, amely bizonyíthatóan 1843 után keletkezett volna, nincs a gyűjteményben.
Elég talányos és az eddig elmondottakhoz logikusan nehezen illeszthető a 75. oldalon halványan kivehető 1792-es évszám, Barsi Filep nevével. A lap alján, a belső margón elhelyezett négy számjegy olvasata bizonytalan, de legvalószínűbb az 1792 írtam Barsi Filep decembernek… olvasat. Az nem valószínű, hogy a szöveg bejegyzése ekkor történt; az azonban nem kizárt, hogy egy máshonnan vett és datált szöveget másolt, vagy ismert datálású régi szöveget emlékezetből írt le Barsi Filep. A 18. század végi keletkezésnek nem mond ellent maga a vers: egy archaikus színezetű, közköltészeti motívumokkal gazdagon tűzdelt Koszorú köszöntés (a menyasszonyfektetést megelőző rítust kísérő köszöntővers), amelynek elmondása egyébként még a 20. század elején is szokásban volt a faluban.182
Mindezek alapján a kisgyőri kéziratnak két keletkezési időpontját lehet meghatározni:
az egyik 1788, a másik 1841–1843. Az első, 18. századi rész egységes, formailag és tartalmilag is homogén: református vallásos irodalmat tartalmaz. A 19. századi második rész vegyes, a legtöbb szöveg 1841-ben íródott, de korábbi szerzemények is bekerültek a gyűjteményes kötetbe.
A kézirat részletes tartalomjegyzékének áttekintése több szempontból is tanulságos lehet. A hét különböző személy kézírásához köthető egységek további kisebb csoportokra, szorosabban összetartozó kis szövegfüzérekre bomlanak tovább. Ezeket a belső egységeket a vőfélyversek tartalmi-tematikai jellemzői, illetve a lakodalom menetében vélhetően elfoglalt forgatókönyvi helyük alapján határoztam meg. Ebben a részletező besorolásban a már említett két fő szövegtípus négy részben helyezkedik el a kéziratban. A tisztán református vallásos szövegeket tartalmazó I. rész és a Barsi István költeményeiből álló IV. rész most kevésbé érdekes. A II. és a III. részben található vőfélyversek további 12 egységre bonthatók, részben a lejegyző személye, részben a szövegek jellege alapján.
I. RÉSZ
B. M. P. MONOGRAM
Ismeretlen szerző egységes, szép kézírású, református vallásos szövegei. A tematika, a gyakorlott tollvezetés és a következetes, stabil helyesírás alapján feltételezhető hogy az 1780-as évek végének kisgyőri lelkésze vagy kántortanítója rejtőzik a monogram mögött.
1–16. oldal: imaszövegek, könyörgések Reggeli könyörgés
Estveli könyörgés Reggeli könyörgés Estveli könyörgés Reggeli könyörgés Estveli könyörgés Reggeli könyörgés
Estveli könyörgés, Betegségben lévő embernek alázatos könyörgése Betegségbül felgyógyult embernek hálaadó imádsága
Úr vacsorája előtt mondandó könyörgés Mikor a kenyeret elvészed, így fohászkodj
Mikor a poharat elvészed így fohászkodj, Úr vacsorája után mondandó könyörgés Úr vacsorájakor mondandó ének
Tanítás előtt való könyörgés Tanítás után való könyörgés
17– 53. oldal: katekézis, kérdés-felelet formában.
182 Lásd a szöveggyűjteményben a 166. számú verset.
1788dik aDie 20 Maj Rövid kérdésekben és feleletekben foglaltatott keresztyén Theologiája a kisgyőri Katékumenusoknak számára és javára B M P által.
II. RÉSZ
BIHARI DÁNIEL
53–54. oldalon Bihari Dániel vőfélyversei 1841-ből. A szerző nevéhez az első két prózai köszöntő kapcsolódik, melyek az első tematikai egységet is jelentik egyúttal a vőfélyversek sorában.
1. egység – menyasszony kikérése előtti köszöntők
Cím nélkül [Mikor a menyasszonyos házhoz mégy] (70/I.) Cím nélkül [Köszöntő vers a menyasszony kikérése előtt] (86/I.) BARSI FILEP
55–77. oldalon Barsi Filep vőfélyversei, 1842–1843. A következő, 2–5. egység ugyanazon kéz írása, és a kéziratban nem is különülnek egymástól a szövegek. Valójában azonban nem a lakodalom menete szerinti sorrendben vannak, hanem egy-egy szokásmozzanathoz kapcsolódóan tematikus „bokrokat” alkotnak. A szerző kézírása visszatér később a III. rész 12. egységében.
2. egység – bokrétaváltás, bokréta kikérés versei Bokrétát, kendőt kikéri (15/I.)
Hitre követő (117/I.) – ez nem a bokrétaváltás menetébe tartozik, így itt elvileg rossz sorrendi helyen van. Aztán folytatódik a megkezdett versfüzér, de csak tartalmi-funkcionális szempontból vannak egymás után rakva, és nem időrendi vagy szertartásrendi szempontból.
Van olyan szöveg (például a 17/I–II.), amelyik kétszer is szerepel.
Mikor a bokrétáért mégy a legényekkel (17/II.)
Bokrétára követő, hogy szállást adjanak meg reggel (88.) Mikor bokrétát váltani indulnak a lyányos háztul (14.) Mikor a leányos házhoz érsz, így szólj (17/I.)
Mikor visszamegyen, kérj szállást másszor (89.) Mikor a legényes házhoz mennek vissza (27.)
3. egység – a menyasszony kikérése a bokrétaváltás után, a templomi esküvő előtt
Az itt következő két szöveg szorosan összetartozik, ugyanakkor a szertartás menetéből ezen a ponton számos további idetartozó vers (a papnál mondott versek, a háromszori kikérés és a lányos-legényes ház közötti oda-vissza vonulás beköszöntő és elköszönő versei, a hitre követő, a búcsúztató és a menyasszonnyal hazaérkező szövegek csoportja) hiányzik.
Mikor a menyasszonyért mégy a jányos házhoz (69/I.) Mikor a legényes házhoz vissza mégy, így szólj (141.) 4. egység – lakodalmi mulatóversek, tálalóversek
Ebben az egységben a hasonló funkciójú, hasonló műfaji eredetű szövegek vannak egy csokorban, amelyek a vacsora mozzanatához kapcsolódnak. Forgatókönyvi sorrendiséget nehéz közöttük felállítani.
Lakodalmi vers, vacsora közben beszéld (334.) Ez is lakodalmi vers (325.)
Mán e más vers (331/I.)
Sült tyúk bevivéskor így verselj (242/I).– ez a tálalóvers azért is nagyon illik ebbe a sorba, mert tele van a hazugságvers műfaji elemeivel, jellemzőivel.
Disznófej bevivéskor (223.)
Kis vőfély felelhet, verselhet (336/II.) Mást vesznek elő mán itten vers (336/II.) A kisvőfélynek így szólj (320.)
Más. A kisvőfélynek így szólj (321/I.)
5. egység – menyasszonyfektetés, koszorú felköszöntés A menyasszony felköszöntése reggel (170.)
Mikor a legényes házhoz vissza mégy a lyányostul (28/I.) – Ez a vers a következővel együtt nem illik ide a forgatókönyvi sorrend szempontjából. Akkorra való, amikor a menyasszony többszöri kikérésének hosszadalmas szokásmozzanata során a vőfély a menyasszonyos háztól visszatér a vőlegényes házhoz, és jelenti, hogy ott már várják a vőlegény násznépét, hogy menjenek a menyasszonyért, majd onnan együtt a templomba.
Mikor reggel otthagyod a lyányos házat, így szólj (25/I.)
A következő három szöveg már ismét a menyasszonyfektetés, koszorú felköszöntés szokásmozzanatához kapcsolódik.
Fektető vers, 1842-dik ben írtam (163/I.) Koszorú köszöntés 842-ben (166/I.) Párta köszöntés vagy koszorú…(163/II.)
E két utolsónál alkalmazott a lejegyző, Barsi Filep strófaszámozást, egyébként ilyen nincsen a kézirat eddigi részében, és a versek címei sincsenek sorszámozással ellátva. Úgy tűnik, hogy nem is volt cél itt a forgatókönyv-szerű kézirat összeállítása, annál is inkább, mivel vegyes gyűjteményről van szó.
BARSI ISTVÁN
77–80. oldalon Barsi István vőfélyversei, 1841–1843. Ez a néhány oldal vegyes jellegű, tematikai meghatározása vagy csoportokba sorolása nem volt lehetséges. A szerző személye miatt tekintettem egy egységnek. Ugyanez a személy (és ez a kézírás) tér vissza a IV. rész vallásos verseiben.
6. egység – vegyes szövegek
Két vers a lakodalmi mulatóversek, vacsora közbeni tréfás-mulattató-oktató költészet körébe tartozik. Másik három szöveg a szertartásrend szerint korábban lévő szokáselemekhez kapcsolódik. A menyasszony esküvő utáni hazaérkeztetésére vonatkozik két szöveg, egy pedig az egész lakodalom menetének elejéről való, a menyasszony kikérése szokott evvel a szöveggel indulni.
Lakodalmi beszélgetés, 1843. 23. január (363.)
Muzsikásnál vala (341.) – adománygyűjtés a zenészeknek.
Mikor a menyasszonyt hazaviszik (145/I.)
Mikor a leányos házhoz megyen legelöl reggel (68.) ELSŐ ISMERETLEN SZERZŐ
81–83. oldalon ismeretlen szerző vőfélyversei. Ez az egység az előzőtől markánsan különböző kézírással íródott. Utána vallásos tartalmú református egyházias versek következnek, tehát a kéziratos könyv II. része ezzel az egységgel zárul.
Feltehető, hogy az első ismeretlen szerzőben volt szerkesztői tudatosság a kézirat ezen részének összeállítása során. A következő, 84. lapon van egy verstöredék, amelyet később, 1854-ben írt ide Barsi István. (Ez a töredékes sor Csokonai Vitéz Mihály: A békesség és a hadi érdem című, 1801-es verséből származik.) Egyébként ez az oldal üresen lett hagyva, ezzel is jelezve, hogy más téma következik. Ebben az értelemben a szerzők egyike az első 36 szöveget egy teljes lakodalmi szöveganyagnak tekintette, és lezárta.
7. egység – vegyes szövegek Mulató vers lakodalomban (317.) Vőlegénybúcsúzó (115.)
Mikor minden dolgát végzé a vőfély (313.)
84. oldal Sir a lágy klarinét… Barsi István írta, 1854. (Csokonai-verstöredék)
85–86. oldal Más Úr Vacsorája felett mondott ének. Nóta. Mint a szép híves patakra… Bihari Márton