Alighogy János a bölcs tudományokban előmenetelt tett volna, legottan a szerzetes életre lőn hivatalja, és oly nagy buzgóságot érez vala magában a lelkek üdvösségére való gondviseléshez, hogy mentül inkább előmégyen vala a tudományokban, annál inkább nevelkedett benne a szerzeteséletre való kívánság. Noha ő a deáki tudomá-nyokkal s muzsikával is szüntelenül gyakorlotta az ájtatosságot, mindazáltal észrevette, hogy mentül jobb készülettel adná magát valaki a szerzeteséletre, annál jobban foglalhatja azután magát a lelkek üdvössége keresésében, elkerülvén min-denféle akadályokat és az emberek csúfolódásit. Annak okáért minekelőtte világi állapatját szerzetességre változtatta volna, egy egész hónapig sanyargatta testét, lel-kiismeretét vizsgálván, tisztogatván, buzgó könyörgésekkel kéri vala az isteni segítséget, és azon üdő alatt szűnhetetlenül tanácskozott magában, gondolkodván a következendő dolgokrúl.
[7] Minekutána már az egy hónapot eltöltötte volna az egyes és magányos életben, pappá szentelteték az anyaszentegyháznak ceremóniái szerént, és attúl fogva eltökélé magában, hogy már azután nem élne az ékesszólásnak módjával, és
még a kerengő s kedvező szólásokat is eltávoztatná, melyet híven el is követett.
Nem is akart az ő hallgatóinak soha hízelkedve szólani, hanem a Szentlélek sugallása szerént (semmi csúfolással vagy megítéléssel nem gondolván) az Istennek igéjével mint valami általhathatós sebes nyilakkal az emberek szívét sebesítette, és őket a könnyhullatásokra indította, s életek megjobbítására vezérlette, kire nézve rövid üdő alatt igen nevezetessé lett. Úgyhogy a prágaiaktúl közönségesen derék prédikátornak mondatik vala, innét következett, hogy a legfőbb várasban, a Boldogasszony egyházában prédikátorrá rendelteték.
Már prédikátorrá tétetvén János, sokkal nagyobb buzgósággal eljára hivataljában, mintsem azelőtt, jóllehet ugyan, hogy eleintén nehéznek látszott az ott lakosok szívét mindenestül magához koldultatni, mivel azoknak egy része a legdicséretesebb prédikátorokat hallgatni megszokta volt. Ezek közül volt Conra-dus de Rakeus, aki felette igen ékesen szóló férfiú vol, úgyhogy azon üdőben az egész Prága várasában nem volt hozzá hasonló, [8] és ez is azon várasban prédikállott. Ugyanezen tisztben az Boldogasszony egyházában volt előtte Joannes Militius, igen tudós férfiú, ki nem sokkal azelőtt halt vala meg. Ez oly nagy buzgósággal hirdette az Isten igéjét, hogy az ő prédikálására az asszonyok letették felettébb való cifra ékességeket, és a bűbájosok közül sokan megtértek, és a váras polgári az olyan személyek házait egyben rontották, nem engedvén nékik lakóhelyt.
Ezek noha mind így voltak, mindazáltal a mi Szent Jánosunk is nem maradott hátra, mivel rövid üdő alatt mindenek kívánságának eleget tett, és dolgát annyira hozta, hogy a váras lakosi János előtt való prédikátoroknak ékesen szólásit elfelej-ték, mivel ő minden zűrzavart okozó beszédektűl oltalmazta magát, és noha már nem él vala az ékesen szólással, mindazáltal senkit nem kisebbített, sem az egyéb szerzeteseket meg nem szólotta, mint mások azon üdőben sokan cselekedték, ki miatt egész Rómáig panasz ment ellenek, úgyhogy némelyek csaknem utolsó veszedelemre jutottak.
Midőn azért János fáradhatatlanul prédikállott volna, úgy látszék mindeneknek, hogy az ő erkölcse és bölcsessége nagyobb tiszteket is megérdemlene, azért az prágai érsek ösztönzésére az egész kapitolombéli pap urak akaratjából kanonokká választaték a császár jelenlétében az prágai Szent Vid öreg templomában, [9] és ottan prédikátorrá téteték, mely egyházi méltóságos tiszteknek sokáig ellene mon-da, nem tartván magát azokra érdemesnek nagy alázatossága miatt. De végre engednie kellett, és közönségesen ilyen módon szólottak ő róla:
János, legérdemesebb személy, mert ő nem kereste az becsületet, mint mások, hanem inkább az becsület kereste őtet. Kanonokká és prédikátorrá lévén már sok esztendeig cseh nyelven prédikállott Szent Vid templomában, melynek hallgatására
nemcsak a király és az ő egész udvara, de még az óvárasbeliek is, úgymint az ő régi hallgatói odagyülekeztenek. Az ő igyekezeti csak az volt, hogy a népet penitenciára indíthatná. Az fő rendeket megfeddette kevélységekrűl s istentelen feslett életekrűl, dobzódásokrúl s egyéb feslettségekrűl, mely gonoszságok azon üdőben igen elárad-tak vala.
Akkor ugyan még Venceslaus király nem merült vala el annyira a latorságokban, nem lévén még szinte megátalkodva, mert János éles elméjének hathatós tanítása kötve tartotta őtet, úgyhogy sok dolgokban a király élt is e szent ember tanácsával.
Bizonyos írásokbúl kitetszik, hogy Szent János a püspöki méltóságot is megve-tette, mert midőn egy igen nevezetes csehországi várasban a püspök megholt volna, őtet választá a császár azon nagy tisztre, de ő sokféle [10] mentségeket ada mindaddig, míg megszűntek az untatástúl.
Azon üdőben az visengradi prépostság egyik volt a méltóságos főtisztek közül, mivel hercegséggel járt, és egyszersmind a csehországi királynak fő kancelláriusa és az ország prímása után első volt, jövedelme pedig az említett prépostságnak esztendeig nyolcvanezer magyar forint volt. Bizonyára nagy summa volt ez, és midőn evvel Szent János mind a császártúl s mind a királytúl kínáltatott volna, ellene monda, nem gondolván sem nagy méltósággal, sem a gazdag jövedelemmel, sokkal nagyobbra becsülvén a lelkek üdvösségét, melynek keresésében szüntelenül kívánta magát gyakorolni. Mindazáltal találkozék végre oly tiszt, melyet el nem kerülhetett, mert kényszerítették az király és királyné kérésekre, hogy az király ala-mizsnaosztogatója lenne, mely tiszt a király udvarában tekéntetes szokott lenni.
Ebben azért már ellent nem állhatván, felvévé a tisztet, és oly móddal viselte, hogy az ő eszes vigyázását az udvariak, irgalmasságát a szegények és ajándékosztogatás-ban való mértékletes igazságát mindenek dicsírték.
Ugyanazon tiszttel együtt viselte a Prága várbeli Mindenszentek templomának plébánusságát is, amint Paulus Zidek írja. Ezen tisztekben ugyan noha sok gondjai voltak [11] e szent embernek, mindazonáltal a tökéletességben is nagy előmenetelt tészen vala, kire nézve az ő dicsíreti annyira megörögbedett, hogy Joanna királyné, Venceslaus házastársa, ki a bavariai herceg leánya volt, igen jó erkülcsű és tiszta életű asszony, ki Szent János prédikálását gyakorta nagy kedvvel hallgatván s annak megtartására igyekezvén, őtet magának gyóntató atyjának választá, hogy annyival nagyobb előmenetelt tehetne a jóságos erkölcsökben. Ennek a királynénak jó pél-dája azért sokakat vonzott az szent emberhez.
Az prágai várban lévő Szent György klastromában lakozó Szent Benedek rendin való szüzek az ő tanítása és vezérlése által ugyan repültek a szerzetes élet tökéletességére.
Azt is állatják némely historikusok, hogy Szent János a prágai főplébánusságot is viselte, de mivel a temetőhelyére tétetett kőre való írás arrúl nem emlékezik, nem tartatik bizonyosnak, de mindazáltal bizonyos az, hogy az ő szava, mint valami mennyei szózat, úgy tartatott, és az ő jó erkölcse s bölcsessége mindenektűl tisztel-tetett. Kire nézve, midőn valakinek valamely dologban tanácsot adott, mindenektűl jóváhagyatott, és haladék nélkül be is teljesíttetett, amint errűl bizonyságot tésznek egynéhány régi könyvek, [12] melyekben Szent János némely nehéz törvényeket megmagyarázott, akiket a bírák semmi módon meg nem érthettek. Mindezeket pedig az istenfélő férfiú csupán csak a békesség megtartásáért és felebarátjához való szeretetinek megesmertetéséért cselekedte, kire nézve sok nehéz dolgokban is közben vetette magát, de semmiben magát nem kereste. Kit bizonyítnak maga szavai, amelyekkel élt némely nehéz dolgok eligazításában, amint az régi történetek-rűl megírt könyvekbűl kitetszik.