81 Laura tehát nem tudhatott Swister bűnös üzel-

meiről, sem pedig arról, hogy másnap m ár szökni fognak, a bűnös utón szerzett milliókkal. Bizonyára félrevezette Swister Laurát, vagy ami még való­

színűbb: erőszakkal kényszeritette, hogy kövesse őt a szökésben.

Szegény Laura, nem mert ellenszegülni, nem tudott védekezni, nem volt senki a közelében, aki­

hez segítségért folyamodott volna s ilyen körülmé­

nyek között kénytelen volt követni Swistert, az utolsó évtized egyik legnagyobb szélhámosát.

Kemenessy ezekkel a gondolatokkal eltelve, szótlanul ült a hullámokat sebesen szelő hajó fedél­

zetén. Egyik cigarii'tát a másik után szívta el, aztán idegesen, szinte izgatottan ugrott föl helyéről és az egyik matróz felé közeledve érdeklődött, hogy merre van a hajó parancsnoka.

— A detektivfőnökkel ül a parancsnoki szobá­

ban, — válaszolt a matróz. — Kemenessy egy kis csigalépcsőn a parancsnok szobája felé tartott, de mikor az ajtó elé ért, megállóit és gondolkozott, vájjon nem lenne-e helyesebb, ha akkor keresné föl a parancsnokot, amikor ez egyedül van?

Éppen visszaakart fordulni, amikor a parancs­

nok szobájának ajtaja kinyillott és Giolini detektiv- főnök lépett ki rajta.

— Bravó uram, éppen az ön keresésére indul­

tam. Szeretnék önnel egy kis bizalmas eszmecserét folytatni.

Kemenessy kapitány udvarias meghajlással adta tudtára a detektivfőnöknek, hogy örömmel áll rendelkezésére. Bementek a hajóparancsnok kis

Garai Ferenc: A pénz parancsol 6

82

szobájába, ahonnan a parancsnok nyomban e l-i

távozott. /

— Egy kis bizalmas eszmecserét kell önnel i folytatnom, uram, — kezdte beszédét Giolini — 1 bizalmasnak mondtam, mert nálunk rendőröknél | minden nyomozásra vonatkozó beszélgetés bizal-J más. Azt hiszem, fölösleges önnel bővebben ism er-j tetnem, hogy mi jelenleg az utolsó évtized egyik 1 legnagyobb szélhámosát akarjuk elfogni s nemcsak ] az európai, hanem az egész civilizált világ rcndőr-J sége figyelemmel kiséri munkánkat. Az az állitóla-1 gos lord Swister, nemcsak önöknél Magyarorszá-1 gon követte el furfangos csalásait, hanem a kon- ] tinens több nagy városában s mindenütt más é s]

más trükköt eszelt ki áldozatainak kifosztására. ] Sajátságos s szinte hihetetlennek látszik, hogy több, j mint egy évtizede folytatja szélhámosságait, anél- 1

kül, hogy csak egyszer is hurokra került volna.

ö n ezen csodálkozik és én természetesnek tar--]

tóm az ön csudálkozását, de ha ön csak egy kissé ] is belenne avatva az ilyen nagystílű szélhámos 1 gondolatvilágába és cselekedetébe, mindezt termé­

szetesnek találná.

Mindenekelőtt tudnia kell, hogy Swisternek ma husz-harminc millió korona pénze van, készpénze, különböző államok bankjegyeiben, aranyban és ezüstben. Értékpapirjai is több millió koronát ér-'|

nek és igy érthető, hogy ez a világcsaló valósággal]

rendelkezik sok olyan emberrel, akiknek módja és alkalma lenne őt a hatóságok kezeibe juttatni.

Swister azonban mégis szabadon garázdálkod- ] hatott a világ minden részében s mit gondol miért?

Egyszerűen azért, mert neki milliói vannak, tehát

-83

iü nem fél, hanem valósággal rendelkezik, parancsol azoknak, akik öt elárulhatnák.

Horribilis összegeket költ megvesztegetésekre, kémeket tart s mindenről hamarabb értesül, mint a világ bármelyik rendőrhatósága. Szóval ő a pénz, s mert a pénz parancsol, tehát ő is parancsol azok­

nak, akiktől éppen félnie kellene. Néhány évvel ezelőtt, az önöknél elkövetett csalásaihoz hasonló­

kat követett el Dél-Amerikában. Egy nagy detektiv- vállalatnak harminc embere üldözte, nyomában is voltak s aztán egyszerre futni engedték. A detektiv- vállalat elvesztette minden megbizhatóságát, de kár­

pótolva volt, mert Swister egy millió dollár árán szabadult meg üldözői elől. Vakmerőségében any- nyira ment, hogy egyszerűen ráparancsolt a detek­

tív vállalat vezetőire ,hogy a nyomozás után csak három hónap eltelte után számoljanak be a kutatás eredménytelenségéről.

Mindezt azért kellett önnek előrebocsátanom, hogy tájékozást nyerjen arról, hogy milyen nehéz föladatra vállalkoztunk.

Én ismerem az okokat, amelyek önt e nyomo­

zásban való részvételre indították. Tudok mindent s ezért bizom abban, hogy rövid időn belül Swister a kezeink között lesz. Ha mindenkit megvásárolhat Swister, önt és Laura kisasszonyt —- nem. Keme- nessy e szavak hallatára szinte akaratlanul föl­

ugrott s a detektivfőnök szemeibe nézett, majd re­

megve igy szólt:

— Nem értem önt, uram, honnan tudja ön...?

— Egy rendőrnek mindent kell tudnia, külön­

ben is ez egyszer minden különösebb, fáradság

nél-—

6*

kül, a legillelékesebb egyéntől tudtam meg az igaz­

ságot.

Kemenessy kérdő tekintettel nézett Giolinire, de ez nem hagyta magát zavartatni, hanem folytatta:

— Laura kisasszony az egyetlen, ártatlan és becsületes lény, aki Swister környezetében él. ö már régen szeretne szabadulni ettől a fejedelmi szél­

hámostól, de eddig nem volt alkalma. Az ön iránt érzett szerelme adott neki bátorságot, hogy titkát fölfedezze előttem.

— Ilogy-hogy, tehát ön beszélt vele?

— Nem, sohasem beszéltem vele s mégis tu­

dok mindent, csak legyen türelemmel és megtud mindent. Két nappal ezelőtt egy levelet kézbesítet­

tek nekem. Képzelheti meglepetésemet, amikor- megludtam, hogy a levél lord Swister unokahugától származik, amelyben tudomásomra adja, hogy Bu­

dapestről kénytelen volt Swisterrel elutazni s öntől búcsút sem vehetett. A levélben röviden tudomá­

somra adja, hogy Swister valószínűleg valami nagy gazságot követett el Budapesten, ahonnan gyorsan szökniök kellett. Triesztben volt csak alkalma ezt a levelet megírni az én címemre, de postán nem merte föladni, hanem észrevétlenül eldobta, abban a reményben, hogy az, aki megtalálja, majd csak kézbesíti nekem.

A levélben elmond mindent, nem hallgatja el azt sem, hogy Budapesten van egy Kemenessy nevű huszárkapitány, akit nagyon szeret s akit az én utamon értesít arról, hogy jöjjön utána s mentse meg a gyűlöletes lord Swistertől.

A levelet sajnos csak két nappal ezelőtt kap­

tam kezeimhez. Egy hajómunkás kézbesítette azt,

85