Témámhoz az emlékíró irodalomból gyűjtöttem adatokat, s bármilyen csalo-gató a lehetőség, erkölcsnevelő vagy szépirodalmi művek tanúságát nem használtam föl, mint soha szokások és életmód vizsgálatakor, hiszen – hosz-szú életű irodalmi műfajok lévén – azok más hagyomány szabályai alá vannak vettetve, mítoszok és toposzok öröklődnek bennük, s a valóságot azokból nem ismerhetjük meg. Így 75 házasságról vannak adataim, ezek főleg neme-si-főnemesi, kisebb számban értelmiségi házasságok. Statisztika készítésére ez a mennyiség persze nem alkalmas, de a gyakoriság érzékeltetésére igen: az már látszik belőlük, mi volt általános, és mi volt szokatlan. Ennél persze sokkal több házasságra van utalás, de nem minden utalás tartalmaz érté-kelhető adatot, pl. hídvégi Nemes János közkedvelt násznagy lehetett, szá-mos házasság megkötésénél bábáskodott, de nem mindegyikről örökít meg többet a házasság puszta tényénél.
Természetesen a saját házasságáról sem mindenki jegyez föl részleteket.
Ennél a tárgynál is azt tapasztaljuk, mint a halál és gyász érzésénél, hogy ki-fejtésük a műfaj fejlődésével párhuzamosan válik egyre részletezőbbé, érzel-mesebbé, elmélyültté. De talán nemcsak a műfaj lehetőségei teszik, hogy míg Nagy Szabó Ferenc számára nem látszik túl kellemes élménynek a házasság (a világon minden eszébe jut róla: fogolykínzás, gyermekkori büntetések, a la-kodalmi ebéd árai, csak éppen érzelmi élmény nem),1 Szaniszló Zsigmondnak, ———
1 „1604. esztendőben, die 21. januarii, Angalit szűz napján a kastélyban laktunkban vittem haza az én feleségemet, Rósás Erzsébetet. Ott volt a menyegző a kisebbik comitasban, aki a barátok sütőháza volt régen, de azután ott kínozták meg a foglyokat, aki halálra való volt. A ház pedig, akibe vittem, fenn vagyon, ahol a diákok laktak vala kamarákban; annak egyikét adták vala nékem, és azt csináltam vala meg, s ott laktam véle. Régen barátok cellája volt az, deák gyermek koromban elégszer verték meg a seggemet ott a kamarában; és abban a házban is, ahol a vendég vala, elégszer csaptak meg, hogy a leckét nem tudtam elmondani. Nagy drágaság vala felette…”
Tűzpróba. 1603–1613, szerk. MAKKAI László, bev. BÍRÓ Vencel, Bp., [1942] (Erdély öröksége, 3.) 37.
a tordai főtisztnek ez akkora ünnep, hogy ezt és csak ezt latin nyelven jegyzi be naplójába.2 Esterházy Pálnak jelenések és jóslatok sora csinál kedvet hoz-zá (szükség is volt rá, mert sokadik gyermek lévén szerzetesnek készült, míg a vezekényi csata oly nagy rendet nem vágott bátyjai sorában),3 az ifjú Szé-kely Lászlónak egy évszázad múlva hasonlóan, álmok harangozzák be a nő-sülést.
Mitől szánja el magát a férfiember a házasságra?
A döntés leggyakoribb indoklása a szokásra való hivatkozás, ahogy Farkas Pál írja 1620-ban: „Istennek rendeléséből és az keresztyén anyaszentegyház-nak régi jó szokása szerint adtam volt az szent házasságra magamot.”4 Van, akit a családi kényszer vesz rá, mint Esterházy Pált, aki Esterhás Farkasnak
„három heti sok rendbéli kévánsági s beszédi után” bírta reá magát nagy nehezen a házasságra. Bethlen Miklóst a test kényszerítette: „Látván az üdő-vel és testi erőüdő-vel a bűnnek is bennem való nevekedését; édesatyám intését, jóakaróim tanácsát és az Isten parancsolatját megfogadám, és in Anno 1667.
adám elmémet valójában a házasságra.”5 A papok esetében a frissen elnyert hivatallal a házasságkötés is együtt járt, s ez sok esetben a menyasszonyt is kijelölte: sokuk a hivatali előd lányát vette feleségül; többeknek a meghívás-kor a patrónus feleségről is gondoskodott. Így házasodott Pataki István és Hermányi Dienes József.
Hány évesek az első (második) házasság idején?
A férfiak döntő többsége 22–28 éves az első házasság idején; kivételesnek számít Thurzó Imre 20 esztendős és Esterházy Pál 17 esztendős életkora;
mindkét esetben a család jövőjét biztosította a házasság. A leányok életkora többnyire 16–18 év, de adhatók már 15 évesen, mint Bethlen Miklósné Kun Ilona, és 14 évesen is, mint Thurzó Imre felesége, Nyáry Krisztina; valóban kivételes Cserei Mihályné Kun Ilona, aki épp csak akkor fordult a 14. esz-tendejébe, tehát alig múlt 13. De például Béldi Zsuzsanna több volt 18-nál.
———
2 SZANISZLÓ Zsigmond Naplói (1682–1711), kiad. TORMA Károly, TT, 1891, 239.
3 Elsőként Orsika apja, Esterházy István látogatja meg halála után azonnal, aztán egy olasz barát jósolja meg: „Ez a gyermek feleségül veszi az ágyon ülő kisleánkát, s apja székiben fog ülni”, aztán Orsika anyja, Pál féltestvére jön hozzá kísérteni, s teszi Or-sika kezét az övébe; bátyja is a vezekényi csatába készülve azt ígéri, hogy ha életben marad, végbeviszi a házasságot. ESTERHÁZYPál, Mars Hungaricus, kiad. és utószó IVÁ
-NYIEmma, bev. és szerk. HAUSNER Gábor, Bp., 1989, 308–309, 319.
4 FARKAS Pál és FARKAS Ádám Följegyzései 1638-tól 1694-ig, kiad. SZILY Kálmán, TT, 1884, 89.
5 KEMÉNY János és BETHLEN Miklós Művei, kiad. és jegyz. V. WINDISCH Éva, Bp., 1980 (Magyar Remekírók), 623.
Semmi sem gátolja a férfiakat, hogy a második házasság idején ugyanilyen fiatal leányokat válasszanak, a 40 éves Esterházy Miklós a 20 esztendős öz-vegy Nyáry Krisztinát, a 44 esztendős Bethlen Miklós a 17 éves Rhédei Ju-liannát, a kétszeres özvegy, 53 éves Naláczi József a 16 esztendős Toroczkai Borbálát.
Hogyan választanak első feleséget?
Leggyakrabban a barátok, rokonok kommendálása révén választanak, ahogy Hermányi Dienes Péter választotta Ethfalvi Sámuel tanácsára barátja sógor-nőjét, Verebélyi Ötves Sárát. Persze van, aki maga választ, akár első látásra, mint Kemény János, Károlyi Sándor; de ha Hermányi Dienes Józsefnek hin-ni lehet, lehetett feleséget cserélhin-ni egy tésollyáért is.6 Ha kettő közül kellett választaniuk, bizony néha csak a véletlenen múlt a döntés. Bethlen Miklós-nak két lányt ajánlottak, Béldi Zsuzsannát és Kun Ilonát, ez utóbbit a lány rokona, Basa Tamás kommendálta. Bethlen azért indult először Zabolára, mert az közelebb volt, mint Vargyas; a látás után Vargyasra is el akart menni, de már a szomszéd faluban találkozott Daniel Péterrel, akiről azt gondolta, ugyancsak Kun Ilonáért törekedik. Ez töprengésre késztette: „mivel én sem-mi szót nem adtam a leányos házhoz, hátha elüti a kezemről; azonban hátha a vargyasi nékem nem fog tetszeni, osztán sem egyik, sem másik nem lé-szen”. Erre nézve hirtelen elhatározta magát, s Basa Tamás őt kísérő prókátor szolgája révén „keze béadásával” visszaüzent, hogy a leányt elveszi; Var-gyasra pedig el sem ment.7 (Daniel Pétör azután négy évvel nősült meg, Béldi Zsuzsanna a Bethlen Elekkel kötött mátkaság fölbontása után, öt év múlva lett Wesselényi Pál felesége.)
———
Milyen legyen a választott leány?
Komoly szempont volt az ara anyagi helyzete, Kun Ilonát Basa Tamás azzal kommendálta, hogy „jószággal, gazdagsággal és úri tisztekkel híres-neves, hogy lészen száz ház jobbágya, pénze etc. Volt is, ami volt.” Ám ha saját társadalmi rétegükből választottak, többnyire nem számított a hozomány nagysága. Cserei első felesége, Kun Ilona a világon semmit nem kapott, a lakodalmat is sógora, Apor István tartotta fel; második felesége, Széki Zsu-zsanna is csak textil- és asztalneműt hozott a házhoz; ő maga mind a négy lányának négyszáz–négyszáz forintot ad, de hangsúlyozza, hogy nem volna
6 HERMÁNYI DIENES József Szépprózai munkái, kiad., előszó S. SÁRDI Margit, Bp., 1992, 289–290.
7 HERMÁNYI, i. m. (6. j.), 625–626.
köteles adni.8 Komoly forgalmi értéke volt viszont a szépségnek, azzal a szó szoros értelmében kereskedni lehetett. Baróti István református pap világszép lányát, Máriát előbb egy Mátra melléki vén nemesnek ígérte, de hallva, hogy bölöni nemes is elvenné a lányát, fölbontotta a mátkaságot. A házasság kútba esvén hozzáadta Sebe Gergelyhez, a köpeci paphoz, „de ismét nagyobb szerencsét képzelvén már hazaadott menyecske leányának”, vejét impoten-ciával vádolta, és a házasságot érvényteleníttette. Vásárhelyi Tőke Istvánné Incze István marosvásárhelyi professzornak adta Sáráját, „de vontatva adá, mert néz vala a leánnyal Vass Györgyre; ki is adták vala egyszer az üres vá-laszt Inczének, s az is már innen elfordította vala elméjét; de esék néme-lyektől ilyen szó: »Odaadhatta volna bizony két kézt Tőkéné olyan embernek azt a leányt, hiszen az félszeg is, süket is.« Úgy is vala. Fülébe mene ez Tőkénének, hogy sokan tudják leányának azt a szomorú hibáját, azért Árkosiné s kolozsvári compactor Farkasné által ismét megjelenteté Tőkéné, hogy ha Incze újonnan próbálná, jó válasszal járna. Úgy is lőn.”9
Bethlen maga sorolja föl értékelő szempontjait első házassága előtt:
1. Ne legyen özvegy: „eltökéllettem volt elmémben azt, hogy… özvegy-asszonyt, ha nem tudom, micsodás lészen is, de sohasem veszek; hanem leányt, hogy osztán házas koromban az ördög és a test szűz leányra ne vá-gyódtasson.”
2. Ne legyen pápista vagy unitaria.
3. A harmadik szempont a külső megjelenés volt, a szépség és talán a viselkedés: Kun Ilona a látáskor „gyászban volt Basa Péter bátyja miatt, és csak nemrégen gyógyulván meg hagymázból, haja is igen elhullott volt, úgy-hogy fel sem csinálhatták kisasszony módra, de nékem mégis tetszék, amint-hogy bizony alkalmas, szép mind termetű, mind ábrázatú asszony is lőn azután belőle”. Második felesége, Rhédei Julianna „termete, ábrázatja, üdeje, erkölcse s elméjére nézve a legszebbik” a jelöltek közül; „közönségesen úgy hitték az emberek, hogy éppen csak a szépségéért vettem”, írja; de „kisebb szépséggel is elvettem volna nemzete-vallására nézve”.10
A vallási különbözés azonban a jelek szerint nem volt akkora probléma, mint amilyennek Bethlen Kata műve alapján gondolhatnánk. Nem egyszer ———
8 „…négyszáz forintoknál többet egyik leányomnak sem adok, ha egy polturát nem adtam volna is, nem tartoztam volna vele, mert se nem az édesatyám jószágából, se nem az édesanyjok jószágából kerestem volt azt is, azmit adtam, hanem udvarnál való laktomban terhes szolgálatommal; szabad voltam s vagyok az magam keresmé-nyemmel, ha adok is valamit gyermekeimnek, ha nem adok is; más apa annyit sem adott; az én feleségem apja egy polturát sem adott se nekem, sem mostani feleségemnek, mégis mi nem panaszolkodunk…” CSEREI Mihály Jegyzőkönyvéből, kiad. SZÁDECZKY Lajos, TT, 1903, 514–515.
H
10BETHLEN Miklós, i. m. (5. j.), 750, 748.
9 ERMÁNYI, i. m. (6. j.), 243, 245.
találkozunk jól alakuló vegyes házasságokkal; ilyenből származott Kemény János első felesége, s jól sikerült az ő házasságuk is, igaz, Kállai Zsuzsanna végül áttért: „Noha pedig talán harmadik esztendejében együttlakásunknak vallásban is megegyeztünk, mindazáltal addig nagy szűbéli fájdalommal szeny-vedtem az vallásban különözést, sok bajjal is távoztattam az papoknak hoz-zám szokásokat, de minden kénszergetés és az miatt való ízetlenkedés nékül Isten megtéríté. Én mindazáltal senkinek nem tanácslom, hogy azt próbálja, különöző vallásra házasodjék: nagy lelki gyütrelem.”11 Vass György azonban 1680-ban maga választotta katolikus feleségét, Bodoni Zsuzsannát, s kitartott választottja mellett a nagyasszonyok, Apafiné Bornemisza Anna és Bánffiné Bornemisza Kata rosszallása ellenére: „Hogy megházasodjam, tetszett őnagy-ságának, de hogy ezen feleségemet elvegyem, nem tetszett, mivelhogy pá-pista. De nem az volt az oka, hanem mást akartak adni, mely nekem bizony nem tetszett… Én felelék, hogy én bizony nem szeretem, nem is teszem, hogy én olyat vegyek, akit nagyságtok szeressen, én nem; én bizony nem cselekszem, hanem csak azt veszem, azkit szeretek; mert ha én osztán ker-gek-morgok véle, csak kacagja nagyságtok; jobb énnekem más vallásúval jól élnem, mint magam vallásúval kergenem-morganom.”12
Kivel kéretnek?
Apafiné Bornemisza Anna egyébként nagy házasságszerző volt, számos há-zasságban játszott közvetítő szerepet, pl. Nemes Klárát ő adatta Kósa Sán-dornak, bár a kérő ekkor is férfi, Kapi Gábor volt. Ilyenkor a fejedelmi pár jelen is van, sokszor a lakodalmat is ők tartják ki. A nők által szerzett há-zasság eléggé általános volt, Bethlen Miklós első háhá-zasságakor férfiakkal ta-nácskozott, de második házassága majd minden közreműködője nő volt.
Károlyi Sándor ettől a megoldástól élesen elzárkózott. Apja számára ez lett volna természetes: „Hívassuk elő az nénéidet, s azok által meglehet. – De nekem az asszonyok és papok által való házasság nem tetszvén”, a sógorát kérte meg közbenjárásra.13 Egyébként úgy tetszik, volt rizikó a kérő kiválasz-tásában: Egerpataki az alsórákosi papot küldte el kérőnek a törcsvári har-mincados özvegyéhez, mivel a maga rábeszélő tehetségében nem bízott;
Gyalai István azonban visszaélt a bizalommal, s a maga számára kérte meg a menyecskét. (Igaz, a bűnhődés nem maradt el, mert az asszony fölöttébb kikapósnak bizonyult.)14
———
11 BETHLEN Miklós, i. m. (5. j.), 151.
12 CzegeiVASS György és VASS László Naplói, kiad. NAGY Gyula, Bp., 1896 (MHH II.
35.), 10–11. – A kiadásban így; valószínű azonban, hogy az eredetiben a herget ige áll a megfelelő helyeken (l. herget ‘hergel, ingerel’).
13 Gróf KÁROLYI Sándor Önéletírása és naplójegyzetei, kiad. SZALAY László, Pest, 1865 (Magyar Történelmi Emlékek, IV), I, 22.
14 HERMÁNYI, i. m. (6. j.), 271.
A leány beleszólása
A közhiedelemmel ellentétben a leánynak volt beleszólása a házasságba.
Többnyire a szülők az ő beleegyezését is megkérték: amikor Károlyi húsvét szombatján elküldte sógorát a Barkóczy–Koháry házaspárhoz, azok „azon napon leányokra halasztván, maradott húsvét napjára” a válaszadás. Igaz, a szülő megpróbálhatta befolyásolni a választást. Verebélyi Ötves Dávid „kü-lön szólítván leányát”, mindkét lánykérőről beszámolt: „Ihon, kettő előtted a szerencse, válassz benne.” De mikor Sára „a választást az ő édesatyjára bízná”, az határozottan a mesterlegényt javasolta.15 Sára választásába nővére és sógora, a lánykérő Ethfalvi Sámuel is beleszólt, mind a leányt, mind az apát meggyőzték, hogy az ifjú papot, Hermányi Dienes Pétert kell választa-niuk; a nővér arra is rávette a hajadont, hogy mintegy véletlenül menjen át apja szobáján a boltba, „mintha valamit keresne ott, s mentében tekintse meg” a leánykérőt; a leány ezt meg is tette, „de a nagy szemérmetesség miatt nem meré csak szemit is vetni” a fiatalemberre.16
A leánynak volt joga, módja ellentmondani; Bethlen Miklós tartott is et-től, s a közbenjáró asszonyt arra kérte, Rhédei Juliannának „vegye elméjét, és minthogy ő volt anyja, vegye bé a kezét is, hogy őtet osztán hazugságban nem hagyja; mert ha én a leány elméjéről bizonyos nem vagyok, szemtelen kéréssel a becsületemet nem kockáztatom.”17 A kérés tehát kockázatos, mint-hogy a kosár szégyen volt.
Olyan is előfordult, hogy a leány apja akarata ellenére ment férjhez, mint Cserei Mihály lánya, Zsuzsanna nagyajtai Henter Pálhoz. „Ennek az szegény leányomnak is jobb lett volna akkor meghalni” – kommentálja Cserei; „jobb lett volna még gyermekkorában meghalni, mintsem ily szigorú szegénységre jutni.”18 Persze éppen ő tudhatta volna, az sem biztosítás, ha a leány hallgat ———
15 „A mesterembernek aranyas a körme, a papokat pedig hányják-vetik, s költöződnek helyből helybe, mint a cigányok; én inkább jovallanám, hogy mennél ehhez a Lethe-nyei Pálhoz.” HERMÁNYI, i. m. (6. j.), 133.
16 „Hogy mennél, édes öcsémasszony, azok közzé a félszeg, féleszű, nyomorék népek közzé, hiszem ez a Pál, amint vagyon, de az ő testvérjei mind csúfok; ennek sincsen egy talpalatnija is, hanemha Tótországban, mert oda való volt az apja; ez a Hermányi Péter pedig jószágos szabad ember…” Uo
.
17 BETHLEN Miklós, i. m. (5. j.), 751.
18 „A. 1724. 30. maji jedzette el házastársul akaratom ellen nagyajtai Henter Pál az har-madik leányomot, Zsuzsannát, az lakadalma is meglett. Ennek az szegény leányom-nak is jobb lett volna akkor meghalni.” „Noha nem az én akaratommal ment Henter Pálhoz, holott akkor két helyre is jó főemberek kérték, én úgy akartam, azok közül menjen valamelyikhez, de ő semmiképpen nem akarta, holott akkor járt tizenhatodik esztendejiben; ha az én tanácsomat megfogadta volna, nem volna most abban az nyo-morúságban, minden veszedelmét magának köszönje; én eleget munkálódtam szép szóval, intéssel, az magam atyámfiait ide hívattam, azokkal megintettem, ne
bolon-az apjára; Mária lánya bolon-az ő egyetértésével ment férjhez Szegedi Gáborhoz, mégis ugyanazt a kommentárt kapja: „Adta volna Isten, azt az szegény leá-nyomot akkor tettem volna koporsóban”, „Az én Istenem ne engedte volna, azt az tékozló embert soha szememmel láthattam volna, szegény leányomat pogány módra tartja…”19
Meghiúsult lánykérések
A lánykérés szabályai meglehetősen szigorúak lehettek; mindenesetre apró-ságok miatt is meghiúsulhattak. Elég volt egy nyelvbotlás; vagy hogy a lány-kérő keresztbe tette a lábát; vagy hogy kikotyogta, hogy az özveggyel régebb óta tart a kapcsolatuk, mint az özvegység. Elutasíthatta a nő a kérést a kora miatt; és rangon aluli házassági ígéret esetén elég volt az is, ha a szülők rá-jöttek a kapcsolatra, mint Kemény Sámuel esetében, aki nem győzte tagadni, hogy Szigeti Törzsök István lányának írásos kötelezvényt adott; a főúri ro-konság elhelyeztette a papot, s a csemetével elvetette Toldi Apollóniát.20 A házasságkötés fázisai
A házasságkötés rendesen a látás, a kérés, a gyűrűváltás, az esküvés és a lako-dalom fázisaiból állt. Ezek közül egy-kettő vagy akárhány egybe is csúszha-tott, de az volt a tipikus, hogy a gyűrűváltás és az esküvés között néhány nap, az esküvés és a lakodalom között néhány hónap telt el (logikusan, hiszen egy lakodalom megszervezése nem volt rövid folyamat). De mindig vannak ki-vételek. Kemény János, ráébredve, hogy Kállai Zsuzsanna katolikus, szívesen ———
doskodjék, mert azok is nem jovallják dolgát, de az Isten megbolondította nyavalyást,
elmondotta: ha meg nem engedem, Henter Pálhoz menjen, felakasztja magát; nem volt mit tennem, maga szabad akaratjára kellett bocsátanom, féltem attól, nagyobb becstelenség s gyalázat talál miatta vénségemre engemet is, azmint sok szegény apá-kon megtörtént csak az én időmben is; legközelebb szomorú példa az szegény atyám, kinek egyik leánya, Ágnes – maga Brassóban menvén az szegény anyámmal – addig egy némettel elszökött, ládáit felnyitogatván, valamit talált, elvitte magával, azután is sokat kesergette az atyámot, vénségire olyan nagy keserűséget, kisebbséget szerzett szegénynek; [Zsuzsanna lánya] azután is, hogy Henter Pálhoz ment, három ízben is elhatta, visszajött házamhoz, s mikor éppen az papok székin el akartam választani, mindháromszor hírem s akaratom ellen visszaszökött az urához; azért noha engemet felette megkesergetett, s nem érdemlette volna meg, csak egy inget is adjak neki, de én mint atyja megszánván, ellenem való vétkit megbocsátottam, és mint Dávid pártos fiát, Absolont egész életiben siratta, én is siratom boldogtalan állapotját nyavalyás leányomnak; jobb lett volna még gyermekkorában meghalni, mintsem ily szigorú szegénységre jutni…” CSEREI, i. m. (8. j.), 515.
19 CSEREI, i. m. (8. j.), 501, 510.
20 HERMÁNYI, i. m. (6. j.), 317–318, 404, 406–407, 278–279, 302–303.
elhalasztotta és elmulasztotta volna a gyűrűváltást, de nem tudni, miért, „az meglátás után meg kelle lenni az gyűrőváltásnak is”.21 Sokszor a hadi helyzet szólt közbe: pálóczi Horváth Ádám nagy lakodalmat tervezett, de a pogány betörés miatt egyáltalán nem tartottak lakodalmat, elment Dra-veczki Annáért, a lány szüleinél elhálták a házasságot, s hazavitte ifjú felesé-gét.22 Váradi Mihály Thököly hadaitól való féltében s „az utaknak félelmes volta miatt nem kevés gondolkodással” indult második feleségéért, Máriássy Zsuzsannáért; egyik nap beérkezett Lőcsére, megnézte a leányt, másik nap megkérte, megesküdtek, „és az üdőnek mivoltához képest azt találván alkal-matosabbnak”, ugyanaznap megvolt kézfogás és lakodalom is.23 Sőt, amikor Nemes János Macskási Boldizsár számára megkérte harmadik feleségül „a ritka szépségű Kapi Györgyné szörnyen kancsal lányát”, Kapi Annát,24 „sze-rencsésen járván, azután egy órával ismét Macskási urammal együtt bémen-vén, meg is esküdtettük; azon nap lakadalma is meglébémen-vén, következendő éj-szaka el is hálá”.25 Az természetes, hogy a szinte gyermek korú Esterházy Pál több évig várt a teljesen gyermek korú Orsikával való esküvésre, az azonban kivételes, hogy Nemes János 15 hónapig várt Pápai Annájára, s Kósa Sándor is 16 hónapig a Bornemisza Anna által megszerzett Nemes Klárára, János húgára.
Kötelezett-e a gyűrűváltás és az eskü?
Nem hogy a gyűrűváltás és az eskü, de már a kéz beadása is kötést jelentett:
Bethlen Miklóst ez biztosította, hogy Kun Ilonát a szülei már nem adhatják Daniel Pétörnek. Jó okkal azonban el lehetett hárítani ezt a kötelezettséget, ezért remélte Kemény János, hogy bár a látást a vele lévő becsületes emberek
Bethlen Miklóst ez biztosította, hogy Kun Ilonát a szülei már nem adhatják Daniel Pétörnek. Jó okkal azonban el lehetett hárítani ezt a kötelezettséget, ezért remélte Kemény János, hogy bár a látást a vele lévő becsületes emberek