logikát tartották. Az angol empirista filozófia vezette be a tapasztalást mint a megismerés egy újabb formáját. Körülbelül a XVII. század vége óta a megis
merés két fő irányát írják le: ezek a tudati és a tapasztalati („ratio et experientia”). Bár számos olyan időszak volt, amikor vita folyt filozófusok és természettudósok körében arról, hogy az ész vagy a tapasztalás az előbbre való a tudományos megismerésben, valójában a kettő együtt, az ész és a tapasztalás egyensúlya adhat megfelelő eredményeket. Az ész (az elmélet) területéhez az elméleti kutatásokat és következtetéseket, a filozófia, a logika és a matematika módszereivel és eszközeivel történő vizsgálatokat sorolhatjuk. A tapasztalás (más néven empíria) körébe sorolunk olyan módszereket, amilyen a megfigye
lés, a kísérlet stb., valamint az eszközökkel (mikroszkóp, magnetofon, hanganalizátor, számítógép stb.) megvalósított kutatásokat.
Engedjünk meg ezen a ponton egy kis kitérőt, hogy jobban megértsük, mit is jelentenek ezek a fogalmak! Az empíria (tapasztalás, tapasztalat) és empirikus (tapasztalaton alapuló, empirizmussal kapcsolatos), valamint az elméleti sza
vak mindegyikét több eltérő jelentésben használják a megismerési folyamat le
írása során. A megismerési folyamatot, ezen belül a megszerzett ismeretek ere
detének kérdéseit az ókori filozófusok kezdték vizsgálni. A kérdés első megfo
galmazása és megválaszolása óta eltelt több mint két évezred alatt többször is úgy tűnt, hogy elfogadható válasz született a lehetséges elképzelések körüli vita lezárásához, azonban ezeket a látszólagos nyugvópontokat mind a mai napig újabb elméletek megjelenése és a viták felelevenedése követi.
A tudományfilozófiai elméletek egyik csoportjának kiindulópontját az képe
zi, hogy ismereteinket az objektív valóságból származó érzéki tapasztalatok szolgáltatják, amelyek logikai feldolgozása vezet a tudományos megismerés
hez. Az elméletek egy másik csoportja abból indul ki, hogy a megismerési fo
lyamat a tudat által vezérelt folyamattal kezdődik, amely feltárja a tárgyi világ jegyeit. E két csoport egyik szélsőséges elmélete szerint megismeréshez csak a tapasztalat vezet, a logikai feldolgozásnak nincs számottevő szerepe. A másik
szélsőséges elmélet viszont azt tartja, hogy csak a tudatban meglévő fogalmak léteznek, a tapasztalás nem vezethet a megismeréshez. A megismerés eredetére vonatkozó más-más megközelítésből kialakult elméletek pontosítása még nem vezetett minden vitatott kérdés megoldásához, a kérdéskör napjainkban folyó logikai, filozófiai vizsgálatában az empíria és az elmélet viszonya ezen a filozó
fiai mélységű és tartalmú szinten jelenik meg. A többféle értelmezés és irányzat hatása a nyelvészeti kutatásokban is megmutatkozik (részletes elemzését lásd Banczerowski 2006).
A kutatások felosztása és módszertana szempontjából az empirikus és elmé
leti fogalmak episztemológiai értelmezése nyújt segítséget, amely nem nyúl vissza a megismerés első lépésének filozófiai kérdésfelvetéséhez, hanem a nap
jainkban folytatott ismeretfeltárási folyamatokat, kutatásokat sorolja két cso
portba aszerint, hogy milyen eljárás játszik meghatározó szerepet bennük.
Mi az elméleti és empirikus jelzőt ez utóbbi értelemben a tudományos kuta
tás osztályba sorolására használjuk, és nem a tudomány osztályozására. A szak- tudományok művelése során egy adott időszakban többféle kutatási eljárás is alkalmazható, másrészről a szaktudományok különböző fejlődési szakaszaiban más-más módon jelenik meg például az empirikus és elméleti fázis. A kutatás- módszertan tárgyalása során több helyen kitérünk az empirikus adatok és az el
méleti feldolgozás egymást kiegészítő fontos szerepére A tudományos ered
mény akár empirikus adatokon, akár átfogó elméleten alapszik, az emberi elme különleges szellemi terméke.
A kutatási módszerek szerint tehát két nagy területre különíthetőek el a tudo
mányos vizsgálatok: elméleti és empirikus útja lehet az ismeretszerzésnek.
Megjegyezzük, hogy a természettudományokban ezt a felosztást elméleti és kísérleti kutatásként említik; így szerepel például az innovációs törvényben is.
Ez a felosztás is, ugyanúgy, mint az előző, mindig magában hord kettősséget, hiszen ahogy minden alapkutatás hordozza az alkalmazás jegyeit is, úgy az em
pirikus kutatásokban is részt képez az elméleti módszer, és ez fordítva is igaz.
Elméleti kutatás
Elméleti kutatásnak nevezzük azt az eljárást, amely objektumokra, jelenségekre, folyamatokra stb. vonatkozóan rendelkezésre álló, korábban megismert adatok, törvényszerűségek logikai feldolgozásával tár fel újabb átfogó ismereteket.
Az elméleti kutatások kétirányúak lehetnek. Az egyik eljárás során a tudomány összegyűjtött részeredményei alapján egy szűkebb vagy tágabb tudományterület általános elméletét dolgozzák ki logikai úton, és törvényeket fogalmaznak meg, ez
az induktív módszer. Gyakori a modellek alkalmazása, ezek között is kiemelt sze
rephez jutnak a matematikai modellek. A természettudományok mintájára a nyel
vészetben is teljed az eredmények logikai szimbólumokkal és matematikai össze
függésekkel történő kifejezése. A nyelvészeti kutatások egyes területeken elért eredményeinek általános elméletbe való foglalására jó példa a Saussure nevéhez kötött strukturalista elmélet vagy a generatív nyelvészet Chomsky-féle megalapo
zása, amelyek nagy hatással voltak a nyelvészet szinte minden ágára, továbbá a pszichológia és a filozófia bizonyos ágaira is.
A másik típusú elméleti kutatási eljárás során a tudományterület általános törvényeiből olyan további részeredményeket vezetnek le - matematikai vagy logikai eljárással amelyek addig nem voltak ismertek. Bizonyos tudomány- területeken ez a deduktív megismerési folyamat számítások végzését jelenti matematikai modelleken.
Az elméleti kutatásokhoz szükséges adatok jelentős részét megfigyelés, kísérlet vagy más adatgyűjtési módszer szolgáltatja, számos esetben pedig az elméleti úton kapott eredmények hitelesítője a kísérleti vagy gyakorlatban történő alátámasztás.
A kísérleti és elméleti módszer kölcsönös egymásra hatására nagyszámú példa hozható, amelyek között az egyik legszemléletesebb a lexikográfia utóbbi néhány évtizedben lejátszódott fejlődési folyamata. A számítógépek adta lehetőségek ki
használására a lexikográfia művelői olyan feladatokat fogalmaztak meg, amelyek megoldása a szótárak teljesen új típusainak a kifejlesztéséhez vezetett, és különbö
ző nyelvtudományi ágak és más tudományterületek kapcsolódtak be a feltárult ku
tatási és alkalmazási lehetőségekbe. (Magával az elmélet fogalom értelmezésével a tudományos kutatás alapfogalmai tárgyalásakor, a 3.1. fejezetben foglalkozunk részletesen.)
Megjegyezzük, hogy téves a kutatás elméleti jellegét kizárólagosan a mate
matikai formalizmus alkalmazásával, különösképpen annak numerikus mód
szereivel azonosítani.
Empirikus kutatási módszerek
Empirikusnak nevezzük azokat a kutatásokat, amelyekben különböző tapasztalati módszerekkel összegyűjtött adatokból vonnak le következtetéseket. Ezek az ada
tok képezik az alapját az új tudományos állítás kimondásának. Az empirikus tudo
mányok alapfogalmait - mint az osztályozás, a rendszerezés vagy a modell - a 3.
fejezetben tárgyaljuk (részletesen lásd még Bertalan 2005), az adatgyűjtés és adat- feldolgozás módszereit pedig a 4. fejezetben írjuk le részletesen.
Az empirikus kutatások két alapvető fajtája a megfigyelés és a kísérlet.
A megfigyelés az empirikus kutatási módszerek egyik legrégebbi fajtája.
(Lásd 4.2. fejezet.)
Kísérletinek nevezik az alkalmazott munkamódszert, ha eszközökkel folyta
tott méréssel, jelenségek megfigyelésével, tervezett gyűjtéssel objektumokról, folyamatokról, jelenségekről adatokat szolgáltat, és ezzel objektumok, folyama
tok, jelenségek létét, tulajdonságait és az ezek között létező általános összefüggé
seket mutatja ki, illetve ezek felismeréséhez alapvetően hozzájárul. A kísérleti