Az innovációs törvény

A tudományos eredmények gazdasági fontossága miatt szükséges az ország kutatási kapacitását egységes hálózatba foglalni, és összekapcsolni az innováció folyamatá­

nak minden részletét a kutatásszervezéstől a finanszírozás rendszerén és a gyárt­

mányfejlesztésen keresztül az értékesítésig. Ennek a komplex folyamatnak a törvé­

nyi szabályozására hozták létre a 2004. évi CXXXIV., a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvényt, amelynek célja a Magyarországon meg­

valósuló kutatás-fejlesztés és innováció elősegítése, a gazdasági versenyképesség növelése és a fejlett technológiák alkalmazásához történő hozzájámlás. A törvény meghatározza a létrehozásának célját, alapelveit, hatályát, értelmezi a témakör fogal­

mi rendszerét. Külön fejezet határozza meg a kormány, a miniszterek, a Magyar Tu­

dományos Akadémia, a különböző állami hivatalok és bizottságok feladatait, az

együttműködés kötelezettségeit. A törvény legfontosabb és egyben leghosszabb feje­

zete a kutatás-fejlesztés és innováció közfinanszírozású támogatását szabályozza, részletesen érintve a források megjelölését, elosztási elveit és módját. Külön fejezet szabályozza a szellemi alkotások védelmét és az értékesítés kérdéseit. Egy-egy feje­

zet tér ki a kutatás-fejlesztés, az innováció emberierőforrás-fejlesztésének, a szolgál­

tatások elősegítésének és a társadalmi megítélés javításának feladataira.

A kutatással kapcsolatos alapfogalmak innovációs törvényben meghatáro­

zott definícióját idézzük az alábbiakban a törvényből. Emlékeztetünk arra, hogy e törvény szerint a kutatás-fejlesztés (K+F) magában foglalja az alapkuta­

tást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést.

„4. §. 1. a) alapkutatás: elsődlegesen a jelenségek lényegére és a megfi­

gyelhető tényekre vonatkozó tudományos ismeretek bővítését célzó kí­

sérleti, tapasztalati, rendszerező vagy elméleti munka, amely lehet aa) tiszta alapkutatás: a tudományos ismeretek bővítésére irányuló kutatás, amelynek nem célja a közvetlen társadalmi vagy gazdasági haszon elérése vagy az eredmények gyakorlati problémák megoldá­

sára történő alkalmazása;

ab) célzott alapkutatás: a tudományos ismeretek bővítésére irányuló olyan kutatás, amelyről valószínűsíthető, hogy a felismert vagy vár­

hatójelenlegi vagy jövőbeli problémák megoldására alapul szolgál;

b) alkalmazott (vagy ipari) kutatás: új ismeret szerzésére elsődlegesen meghatározott gyakorlati cél érdekében végzett eredeti vizsgálat (a to­

vábbiakban: alkalmazott kutatás);

c) kísérleti (vagy prekompetitív) fejlesztés: a kutatásból és/vagy a gyakor­

lati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó tevékeny­

ség, amelynek célja új anyagok, termékek, eljárások, rendszerek, szol­

gáltatások létrehozása vagy már meglévők lényeges továbbfejlesztése (továbbiakban: kísérleti fejlesztés).”

A kutatási eredmények hasznosításának társadalmi jelentősége indokolja, hogy a kutatás-fejlesztésre és a hozzá tartozó kérdésekre külön kitérjünk. Az in­

novációs törvény a fogalmat a következőképpen határozza meg:

„d) kutatás-fejlesztés: magába foglalja az alapkutatást, az alkalmazott kuta­

tást és a kísérleti fejlesztést” (Innovációs törvény 4. § 1. bekezdés).

A definíció szerint a kutatás-fejlesztés (K+F) komplex tevékenység, amely alapkutatással kezdődik, és az alkalmazott kutatásokon keresztül kapcsolódik a

kísérleti fejlesztéshez. A részekből egymásra épülő folyamat tehát egységet ké­

pez, ami nem azt jelenti, hogy egyetlen intézeten belül, egyetlen kutatókollektí­

va munkája során valósul meg, hanem azt, hogy a folyamatban közreműködők kapcsolatrendszere képezi az összetartó vázat.

A K+F eredményének hasznosítását az innovációs törvény 4. §, 1. bekezdés e) pontja a következő módon definiálja:

„a kutatás-fejlesztési és technológiai innovációs eredmények hasznosítá­

sa: idetartozik mind a vállalkozások keretében, üzleti céllal, gazdasági eredmény reményében történő felhasználás, mind az olyan közösségi célú felhasználás, amelynek eredménye a lakosság életminőségének javítása, a A aaj természeti és épített környezet védelme, az ország fenntartható fejlődése, valamint .védelmi képességének és biztonsági helyzetének javítása (a to- eióaiyábbiakban: hasznosítás)” [4. §, 1. bekezdés, e) pont].

A K+F eredmények hasznosításának fontos eredménye a technológiai inno­

váció, amelyet a törvény a következő definícióval határoz meg:

„technológiai innováció: a gazdasági tevékenység hatékonyságának, jö ­ vedelmezőségének javítása, illetve kedvező társadalmi és környezeti ha­

tások elérése érdekében végzett tudományos, műszaki, szervezési, gaz­

dálkodási, kereskedelmi műveletek összessége, amelyek eredményeként új vagy lényegesen módosított termékek, eljárások, szolgáltatások jönnek létre, új vagy lényegesen módosított eljárások, technológiák alkalmazásá­

ra, piaci bevezetésére kerül sor, beleértve azokat a változásokat, amelyek csak adott ágazatban vagy adott szervezetnél minősülnek újdonságnak”

{Innovációs törvény 2004: 4. §, 2. bekezdés).

A Magyarországon belül működő, innovációval foglalkozó intézmények, vállalkozások, rendeletek, források stb. együttesét nevezi a törvény nemzeti in­

novációs rendszernek:

„nemzeti innovációs rendszer: az országon belül azoknak az intézmé­

nyeknek, vállalkozásoknak és egyéb szervezeteknek, valamint azoknak az erőforrásoknak, szabályoknak, feltételeknek és intézkedéseknek az összessége, amelyek az új tudás és technológia létrehozását, átadását, ter­

jedését és hasznosítását befolyásolják” (4. §, 3. bekezdés).

Ebben a rendszerben a kutatók és a kutatóhelyek fontos szerepet töltenek be.

A törvény 4. §, 4. d) pontja határozza meg a kutató/fejlesztő fogalmát:

„kutató, fejlesztő: az a természetes személy, aki új ismeret, szellemi alko­

tás, termék, szolgáltatás, eljárás, módszer, rendszer létrehozásával vagy fejlesztésével, valamint az ezt célzó projektek megvalósításának irányítá­

sával foglalkozik (továbbiakban: kutató)” [4. §, 4. d) pont].

E törvény ugyancsak meghatározza, mit értünk kutatóhely alatt:

„a) kutatóhely: alap-, illetve főtevékenységként vagy ahhoz kapcsolódóan kutatás-fejlesztési tevékenységet folytató szervezet, szervezeti egység vagy egyéni vállalkozó;

b) költségvetési kutatóhely: költségvetési gazdálkodási rendben működő, alap-, illetve főtevékenységként vagy ahhoz kapcsolódóan kutatás-fej­

lesztési tevékenységet folytató szervezet vagy szervezeti egység;

c) nonprofit kutatóhely: a közhasznú szervezetekről szóló törvényben meghatározott közhasznú szervezetként, illetve annak keretében műkö­

dő kutatóhely” (4. §, 4. bekezdés).

Az egyetemek e törvény értelmezése szerint költségvetési kutatóhelyek. Az egyetemeken folyó kutatások tudományos színvonala, volumene az ország ku­

tatóhálózatának meghatározó részét képezi.

Az egyetemi kutatóhelyeken a kutatás-fejlesztés a főtevékenységhez, az ok­

tatáshoz kapcsolódóan végzett tevékenység (az oktatásról részletesen a 8. feje­

zetben írunk).

A tudománypolitika kérdéseivel foglalkozók fogalomrendszerében azért alakult ki a törvényben meghatározott és pontosan értelmezett fogalmak sora, mert azzal, hogy a kutatás eredménye a társadalmi tevékenység minden részé­

ben megjelent, szükségessé vált a kutatások tudatosan tervezett irányítása és az eredmények hasznosítása. Ekkor vetődött fel az a kérdés, hogy mely kutatások kapjanak kiemelt figyelmet, kiemelt támogatást. A kiemelés követelményének két alapvetően fontos jegye kell hogy legyen: 1. a kutatás eredményeinek jelen­

tősen hozzá kell járulniuk a tudomány általános fejlődéséhez, 2. az eredmé­

nyeknek meg kell jelenniük a társadalmi felhasználás adott területén.

A kutatás-fejlesztési (K+F) munkálatok célkitűzésének a megvalósítása, a mai viszonyok mellett, magas tudományos szinten végzett, több tudományterü­

letre kiterjedő feladatot jelent, és ezek megoldásához a fentebb felsorolt, jól

2007. szeptember 25-én hatályba lépett az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény, amely (egyéb rendelkezései mellett) a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvényt is módosítja, az innovációs törvénybe iktatott új, 15/A. §-sal. Ennek értelmében ösztönzik technológiaintenzív vállalkozások - úgynevezett spin-off cégek- létrehozását a felsőoktatási intézményekben és a közfinanszírozású kutatóhelyeken. A tör­

vénymódosítás hatálybalépésével egyidejűleg a kutatóhely válik a jogok és a vállalati részesedés tulajdonosává. Az egyetemek kutatóegységei megfelelnek az alapkutatási tudományos eredmények gyakorlati megvalósításba való vitelé­

nek. Ennek egyik része az oktatás szempontjából is megkövetelt magas szintű tudományos felkészültség, a másik pedig abból ered, hogy az egyetemi kutató szabadabban választ témát, mint egy meghatározott célra létrehozott intézet munkatársa. Ezért támogatják az egyetemek keretein belül a spin-off cégek lét­

rehozását, amelyek célja az alap- és alkalmazott kutatási eredmények gyakorla­

ti felhasználásának, vagyis hasznosításának - a kutatók közvetlen részvételével történő - megvalósítása. A technológiai innovációnak jelenleg is jó lehetőségei vannak, azonban ezek megfelelőbb kihasználása az egész társadalomtól szem­

léletváltást követel meg. (Az innovációs törvény gazdasági vonatkozásait a 7. fejezetben tárgyaljuk.)

A nyelvipar és a nyelvészeti kutatások kapcsolatrendszerében jó lehetőség van az egyetemen szervezett spin-off vállalkozások működtetésének. Ezek a le­

hetőségek a következőkből adódnak.

• Az utóbbi évtizedben intenzív fejlődésnek indult nyelvipar még nem épí­

tette ki a saját alapkutatási hálózatát, mint a műszaki, természettudomá­

nyos, orvosi és közgazdasági területek, ezért ezt a szerepet az innovációs folyamatban az egyetemek tudják felvállalni. (Bár vannak olyan magán­

kézben levő cégek, amelyek jelentős eredményeket értek el a nyelvtech­

nológiai K+F területén.)

• A nyelvészeti alapkutatások az egyetemekre koncentrálódnak.

• Az egyetemeken természetes közelségben vannak azok a társtudományi ismeretek, amelyek a nyelvészeti kutatási eredmények gyakorlati alkal­

mazásba viteléhez szükségesek (pedagógia, természettudományok, or­

vostudomány, műszaki tudományok stb.).

• Az egyetemek más egységeiben már kialakult szemlélet és tudományszer­

vezési gyakorlat jól felhasználható az új szemléletű nyelvészeti K+F mun­

kákhoz.

In document Fóris Ágota K utatásról nyelvészeknek (Pldal 192-197)