A Nyugat-dunántúli régió ágazatait megvizsgálva egyedül a bányászat és a feldolgozóipar esetében tapasztaltam 1,5 körüli foglalkoztatási LQ index értéket, mivel az előbbi esetében 1,7, az utóbbinál 1,4 volt a mutató értéke. Ez azt jelenti, hogy klaszterizáció szempontjából ezek az ágazatok rendelkeztek a legkedvezőbb adottságokkal, vagyis ezekben volt a legnagyobb az esély ilyen jellegű együttműködések létrehozására. Mivel azonban a bányászat nem tartozik a porteri traded-ágazatok közé, nem valószínű, hogy klaszter szervezésébe fognak a gazdaság szereplői ebben az iparágban. Meghaladta az 1-es alsó határt a mezőgazdaság (1,3), a szálláshely-szolgáltatás (1,2), az építőipar (1,07), az egyéb közösségi, személyi szolgáltatás (1,04) és a villamosenergia (1,03) ágazatok LQ indexe is, ami arra enged következtetni, hogy az alkalmazotti létszámot tekintve mindegyik ágazat túl volt reprezentálva az országos átlaghoz képest a Nyugat-dunántúli régióban. A vállalkozási LQ index ugyancsak rávilágított a bányászat nagyfokú földrajzi koncentráltságára, hiszen 1,8 volt a mutató értéke. Meghaladta azonban az 1-et a mezőgazdaság (1,3), a szálláshely-szolgáltatás (1,26), a villamosenergia (1,2), az építőipar (1,15), a pénzügyi tevékenység (1,1), az egyéb közösségi szolgáltatás (1,08) és az egészségügy (1,06) vállalkozási LQ indexe is. Klaszteresedés szempontjából tehát a bányászat és a feldolgozóipar foglalkoztatás terén tapasztalt földrajzi koncentrációja volt kimagasló, míg a vállalkozások térbeli sűrűsödése a bányászat ágazatában volt igazán jelentős.
Megyei szinten is elvégeztem a vizsgálatokat, melyek hasonló eredményre vezettek, hiszen Győr-Moson-Sopron megyében a feldolgozóipar és a villamosenergia ágazatai mutattak nagymértékű földrajzi koncentrációt a foglalkoztatásban 1,5 körüli LQ indexekkel, Vas megyében a feldolgozóipar és a mezőgazdaság ágazatai emelkedtek ki, míg Zala megyében
70
a bányászat és a szálláshely-szolgáltatás iparágak domináltak. Külön kiemelendő a bányászat, azon belül is a kőfejtés és a homokkitermelés, amely Zala megyében 6-os LQ indexet produkált. Ennek hátterében elsősorban a természeti erőforrásokon alapuló tevékenységek helyi alapanyag igénye és helyhez kötöttsége áll. A vállalkozási LQ indexek többnyire alátámasztották a foglalkoztatási telephelyhányados alapján kapott eredményeket, hiszen a vállalatok az országos átlagnál nagyobb mértékben voltak jelen Vas megyében a bányászat és a mezőgazdaság ágazataiban, Zala megyében pedig a bányászat (2,5), a mezőgazdaság (1,58) és a szálláshely-szolgáltatás (1,47) iparágakban.
Ha a klasztereket az iparági szereplők és az őket kiegészítő egyéb intézmények (egyetemek, pénzügyi közvetítők, kutatóintézetek, alapítványok stb.) földrajzi koncentrációiként fogjuk fel, akkor az LQ indexek alapján megállapíthatók, hogy mely ágazatok jelenthetik a Nyugat-dunántúli régió klaszter-képződményeinek alapját, megfelelő környezetet teremtve a tudásáramlásnak és a szereplők közti folyamatos interakcióknak, a klaszterekből származó előnyök és szinergia-hatások kiaknázása érdekében. A 2000-es évek első felében még a feldolgozóipar és a mezőgazdaság mutatkozott leginkább alkalmasnak a klaszter-képződésre a földrajzi koncentráció mértékét tekintve regionális és megyei szinten egyaránt, hiszen a foglalkoztatási és a vállalkozási LQ indexek ezekben az iparágakban voltak a legmagasabbak (valamint a bányászatban, azonban non-tradeable ágazat révén nem tartozik a klaszterképződés szempontjából releváns iparágak közé). Ezen ágazatok régión belüli, átlagosnál jóval nagyobb gazdasági súlya is előmozdította azokat a top-down (felülről, a kormányzat részéről indult) kezdeményezéseket, melyek sok esetben találkoztak a vállalkozások alulról jövő szervezkedéseivel és klaszterek létrehozására, valamint fenntartására irányultak. 2001-ben alakult az első klaszter Magyarországon az autóipar ágazatában, mely politikai indíttatásból, egyösszegű vissza nem térítendő támogatással jött létre, de sorra szerveződtek klaszterek az élelmiszeripar (Pannon Helyi Termék Klaszter), a fa- és bútoripar (Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter), a textilipar (Pannon Textil Klaszter), illetve az elektronika területén (Pannon Mechatronikai Klaszter).
A (regionális) klasztereket azonban a lokális környezetükbe ágyazott húzóágazatokként is értelmezhetjük, amelyek jóval túlmutatnak a foglalkoztatás terén és a vállalkozások számában tapasztalt térbeli sűrűsödés (koncentráció) érvényesülésén, hiszen a PATIK-DEÁK
(2005) definíció alapján egyszerre jellemzi őket növekedés és kiemelkedő gazdasági súly a térség életében. Így én is eszerint az összetett szempontrendszer szerint elemeztem tovább a választott régió ágazatait. Az egyes iparágak növekedési potenciálja, amit a
71
vállalkozások számának, a bruttó termelési értéknek és a foglalkoztatási adatoknak a többéves statisztikai adatsoraira illesztett trendvonalak meredekségei alapján vizsgáltam, eredményezett egyfajta sorrendet az ágazatok között. Mivel az iparágaktól növekedést vártam el, csak a pozitív trendvonalakkal rendelkezőket vettem figyelembe a további elemzések során, s minél magasabb érték adódott a meredekségre, annál előkelőbb helyre soroltam be az adott iparágat. Második körben azt néztem meg, hogy az ágazatok milyen mértékben részesedtek a Nyugat-dunántúli régió GDP termeléséből és foglalkoztatásából, illetve milyen volt a vállalkozások területi koncentrációja az iparágakon belül. Ezek a vizsgálatok újabb sorrendeket eredményeztek, melyeket aztán összevetettem a korábban felállított rangsorral, hogy a növekedési potenciál és a gazdasági súly komplex szempontrendszere, illetve a megfogalmazott kritériumok alapján el tudjam készíteni az eredményeket összesítő Boston Consulting Group (BCG) mátrixokat. Ez a rendkívül hasznos eszköz láthatóvá teszi a fejlesztésre váró iparágakat, amelyek megfelelő kormányzati támogatás és odafigyelés mellett húzóágazatokká fejleszthetők, valamint a hanyatló, kifulladó ágazatok körét is be tudja azonosítani (4. ábra).
72
1. Nyugat-dunántúli régió Boston Consulting Group mátrixa
2. Győr-Moson-Sopron megye BCG mátrixa
Feldolgozóipar
Szálláshely-szolgáltatás Mezőgazdaság
Pénzügyi közvetítés Oktatás
Ingatlanügyletek, gazd.-i szolgáltatások
Egyéb közösségi szolg.
Építőipar
Kereskedelem-javítás
Szállítás-raktározás Közigazgatás
Egészségügy Feldolgozóipar
Szálláshely-szolgáltatás Mezőgazdaság
Pénzügyi közvetítés Oktatás
Szállítás-raktározás Ingatlanügyletek, gazd.-i szolgáltatások
Egyéb közösségi szolg.
Közigazgatás Egészségügy
építőipar Kereskedelem-javítás
Növekedési potenciál Gazdasági súly
Növekedési potenciál Gazdasági súly
73
3. Vas megye ágazati ábrája
4. Zala megye BCG mátrixa
Feldolgozóipar
Ingatlanügyletek-gazdasági szolg.
Szálláshely-szolgáltatás Mezőgazdaság
Ker.-javítás. Közigazgatás Egészségügy
Oktatás
Szállítás-raktározás Építőipar
Pénzügyi közvetítés Egyéb közösségi szolg.
Feldolgozóipar
Pénzügyi közvetítés Ingatlanügyletek- gazd.-i szolgáltatások Egyéb közösségi szolg.
Mezőgazdaság
Egészségügy Építőipar Szálláshely-szolgáltatás Szállítás-rakt.
Közigazgatás Ker.-javítás Oktatás
Gazdasági súly
Növekedési potenciál Gazdasági súly
Növekedési potenciál
74
4. ábra A Nyugat-dunántúli régió, Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye BCG mátrixa Forrás: saját szerkesztés
A kutatás érdekes eredményt hozott, mivel egyetlen iparág sem rajzolódott ki a Boston Consulting mátrixok jobb felső negyedében sem régiós, sem pedig megyei szinten, ami az iparágak húzóágazati adottságaira utalt volna, vagyis egyszerre mutattak volna növekedést a jelentős gazdasági súlyuk mellett, amit képviseltek a térség életében. Régiós és megyei szinten is kimagasló volt a feldolgozóipar teljesítménye, amely óriási hagyományokra és tradíciókra tekint vissza, így érthető a múltjából eredő dominanciája, ami azonban a növekedést illeti, komoly problémákkal küzdött a vizsgált időszakban, hiszen hanyatló görbék jellemezték a foglalkoztatást és a vállalkozások számát is. Valamennyi megyében megjelentek olyan ágazatok (Győr-Moson-Sopronban a pénzügyi közvetítés, az oktatás, ingatlanügyletek-gazdasági szolgáltatás és az egyéb közösségi személyi szolgáltatások, Vas megyében a pénzügyi közvetítés, az ingatlanügyletek-gazdasági szolgáltatás és az egyéb közösségi személyi szolgáltatások, Zalában pedig az ingatlanügyletek-gazdasági szolgáltatások és az egészségügy), amelyek ígéretes növekedési pályával kecsegtettek, de szerényebb mértékben részesedtek a régió foglalkoztatásából és gazdasági teljesítményéből. Véleményem szerint ezekben az iparágakban meg van a fejlődés esélye, a kérdés csupán az, hogy a regionális politika alakítói elősegítik-e ezen ágazatok megerősödését és dominánssá válását, vagy hagyják, hogy néhány éven belül hanyatlásnak induljanak. Mindenesetre ezen ágazatok szereplői is kezdik észrevenni az iparágukban rejlő kedvező adottságokat és egyre több alulról jövő kezdeményezés indul el klaszterek alapítására. Akkor, amikor az elemzést elvégeztem, mintegy 20 klaszter működött a Nyugat-dunántúli régióban, többnyire a 2000-es évek elején még dinamikusan fejlődő, húzóiparágnak nyilvánított feldolgozóipar ágazatán belül. Akkortájt jöttek létre a klaszterek az autóipar, a fafeldolgozás, az elektronika, az élelmiszeripar, a textilipar és az építőipar területén. Nem egészen egy évtizeddel később azonban kezdenek utat törni maguknak olyan, elsősorban szolgáltatási ágazatok, amelyek szereplői már felismerték az együttműködésben rejlő lehetőségeket és a koncentrációnak az egyelőre alacsonyabb szintje mellett is hajlandónak mutatkoznak klaszterek működtetésére. Ezt tapasztaljuk a Nyugat-dunántúli régióban is, ahol klaszter-kezdeményezések szerveződtek a logisztika, az információs technológiák (IT szektor), az oktatás és felnőttképzés, a turizmus, az építőipar, valamint az egészség- és környezetipar területén.
75
Ez a kutatás rávilágított arra, hogy az iparágakon belül egy változás ment végbe. Számos, ma még kisebb gazdasági súllyal rendelkező iparág indulhat erőteljes növekedésnek, ha megfelelő támogatásban részesülnek. Fontos tehát, hogy odafigyeljünk azokra az ágazatokra, amelyek a fejlődés és az innovativitás jegyeit hordozzák magukon, hiszen ezek jelentik a jövő zálogát, ugyanakkor oda kell figyelnünk azokra a kezdeményezésekre is, és kisebb mértékben ugyan, de támogatnunk kell azokat a ma már hanyatló, mégis tradicionálisnak mondható iparágakat és szereplőiket is, akiknek a klaszterek nyújtják az egyetlen esélyt az életben maradásra és a túlélésre. Fel szeretném hívni a figyelmet arra is, hogy a fenntarthatóság kritériumait minden esetben szem előtt kell tartani, vagyis nem célszerű pénzt invesztálni olyan szervezetekbe, amelyek a klaszteresedés legalapvetőbb feltételét, a kritikus tömeg elérését sem tudják biztosítani, illetve amelyek 4-5 év alatt nem képesek eljutni az önfenntartás állapotába.
II. 3. 3. A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓS KLASZTER-FELMÉRÉS