A KRIMINALISZTIKATÖRTÉNET SZEMÉLYAZONOSÍTÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ JELENTŐS

Bertillonage⁵

A kriminalisztikai, rendészeti célú személyazonosítás atyja Alphonse Bertillon.⁶ Bertillon gyakorló rendırtisztként szembesült a rendırségi azonosítás megbízhatatlan-ságával. A francia rendırségi nyilvántartások alkalmatlanok voltak a sorozatelkövetés, a visszaesık, bőnismétlık regisztrációjára, akik elfogásukkor más és más álneveket hasz-náltak. Márpedig a gyakorlat azt mutatta, hogy nagy százalékot képviselt a megélhetés-szerő, sorozatot megvalósító bőncselekmények száma, amelyeknek elkövetıit a hatósá-gok képtelenek voltak korrekt, megbízható módon azonosítani. A gyanúsítottak azono-sítására dolgozta ki saját antropometriai rendszerét, amely az úgynevezett „signaletics vagy „bertillonage”. [60] Ezt a párizsi rendırhatóság 1883-ban építette be mőködésébe.

Rendszerének alapelve, hogy a felnıtt ember csontszerkezete 21 éves korát követıen állandóságot mutat. Ennek alapján a bertillonage 11 testméreti elemet alkalmaz az egyedi azonosításra: testmagasság, ülımagasság, fej hossza és szélessége, jobb fül

5Alphonse Bertillon párizsi rendırfınök által kidolgozott, korában forradalmian új, antropológiai módszer a személyazonosság megállapítására. Bertillon „Identification anthropométrique” címő mőve (1893)

6 (1853-1914.) francia kriminológus és antropológus

sza, arc szélessége, kinyújtott karok távolsága ujjtól ujjig, a bal kéz középsı- és kisujja, valamint a bal lábszár és a bal alkar hossza. Ehhez járult még a tüzetes személyleírás és a kötelezı, szigorúan megkoreografált fényképfelvétel elıírása is. 1884-re Bertillon már 241 többszörös elkövetıt azonosított módszerével, melynek prezentációja után a rend-szer Nagy-Britanniában és Európában és az amerikai kontinensen is bevezetésre kerül.

Bertillon rendszerének egyik legjelentısebb hozadéka a kriminalisztika tudomá-nyos alapokra helyezéséhez éppen a kötelezı fényképfelvételek, az ellenırizhetı doku-mentáltság volt. İ találta ki, hogy minden bőnözırıl készítsenek felvételt szembıl és profilból is, ezeket pedig csatolják a felvett rendırségi adatlaphoz. A rendırségi hely-színi felvételkészítést is ı fejlesztette ki. Ezen belül kiemelendı az un. „isten szeme-távlat”, amikor a teljes áttekinthetıség érdekében a helyszínt felülnézetbıl rögzítik. A bizonyítékok objektív, értékelhetı módon történı megırzése érdekében kidolgozta az un. „metrikus fényképezés” módszerét. Ennek értelmében a helyszíneken felállított fényképállványról, méretjelzık kihelyezésével, egyértelmően rekonstruálható szituációs felvételek készítését írta elı.

Ugyanakkor a bertillonage mindennapi használata nagy nehézségekbe ütközött.

Már a személyzet alapos kiképzése, felkészítése is problémákat generált, a mérésekre használt eszközök gyakori újrakalibrálása, karbantartása pedig drága és munkaigényes volt. Maga a mérési hiba sokkal nagyobb volt a megengedhetınél, amihez a bő nelköve-tık idıbeli antropológiai változása, illetve a mérést végzık esetleges eltérı mőködése még jobban hozzájárult. És miután többször elıfordult, hogy két személyt a mérések alapján, amely a megengedett hibahatáron belül mozgott lehetetlen volt egymástól meg-különböztetni, a rendszer jelentıségét vesztette.⁷

Bertillon szakmai mőködését egyébként roppant ellentmondásokkal telinek érté-kelik. Amellett, hogy a kriminalisztika fejlıdésében eltörölhetetlen érdemeket szerzett, több nézetét egyenesen sarlatánságnak tartottak. Kiváló példája volt ennek a híres-hírhedt Dreyfus ügy, amelyben az általa adott írásszakértıi véleményt egyenesen úgy

7 Pl. Will West és William West esetében, ahol az azonos név és azonos paraméterek is adottak voltak. A két férfi példaértékő és nagy visszhangot kiváltó esete 1903-ban a kansasi Leavenworth büntetésvégrehajtó intézetben történt, miután Williem után Will is itt kezdte meg kiszabott büntetési ide-jének letöltését. Az akkori szabályzat elıírásainak megfelelıen elkezdték kitölteni a Bertillion módszerén alapuló azonosító lapot. A fényképfelvételnél kiderült Willian West néven szereplı fogoly kiköpött mása volt Willnek, és a fizimiskájukon kívül egyéb "bertillon-adataik" is megegyeztek.

értékelték, hogy „elrettentı példája a tudományos köntösbe öltöztetett ostoba önteltség-nek”. 1894-ben a párizsi német követség katonai attaséjának, Max von Schwarzkoppen ezredesnek átadtak egy kézzel írott listát, egy „bordereau”-t, amely titkos katonai adato-kat tartalmazott. Az ügyben Alfred Dreyfust vádolták meg hazaárulással, letartóztatták majd számőzték, noha a vádlott végig tagadta bőnösségét. Utóbb derült ki, hogy a listát valóban nem Dreyfus, hanem Ferdinand Walsin-Esterhazy ırnagy írta. Ezen ügyben játszott megtévesztı szerepe nagymértékben hozzájárult Bertillon rendıri, szakértıi hírnevének megcsappanásához.

Ezek a fogalom-meghatározások kizárólag az anatómiai jegyekre építkeztek, melynek alkalmazásában kizárólagosan a résztvevı személy belátása érvényesült. A folyamat magában foglalta a szubjektivitás minden lehetséges torzító hatását. Nélkülöz-tek - és jelen rendıri gyakorlat szerint is, nélkülöznek - bármiféle elektronikus, techni-kai, számítógépes támogatottságot, modern biometriai alapú rendszerspecifikus alapot.

A rendıri szakképzés moduláris átalakításával pedig még specifikáltabb, szőkebb ke-resztmetszető, kisebb részét láthatja át az egyes modulokat külön tanuló állomány. Ezért állhat elı az a helyzet, hogy a hivatalosan már rendırré kinevezett, szolgálatba állított személy objektumıri feladatokat már elláthat, ám a tökéletes személyazonosításra még alkalmatlan, tehát klasszikus járıri tevékenységet nem képes ellátni. [61]

E tények miatt is az a meglátásom, hogy a rendıri szakképzésben is nagyobb szerepet kell kapnia e témának, melyben a tematika átstrukturálásával, kiegészítésével kell támogatnunk a szolgálatellátó állomány alaposabb felkészültségét az igazoltatások során a megbízható személyazonosítások lefolytatásában.

Véleményem szerint a rendészeti célú személyazonosítás azonban olyan egyedi és specifikus paraméterekkel bír, amelynek a fogalom-meghatározásban meg kell jelen-nie. Mivel azonban vizsgálatom tárgyát kifejezetten a közterületi igazoltatást végzı rendıri feladatellátás képezi, ez még jobban orientálja magát a személyazonosítás gya-korlati kivitelezését és így meghatározását is.

1.4 KRIMINALISZTIKATÖRTÉNET BIOMETRIÁHOZ KAPCSOLHATÓ