A helyi kormányzás politikai jelentőségének vázlatos áttekintése a rendszerváltás utáni Tiszavasváriban

Személyes tapasztalataim, s közösségi rálátásom alapján úgy vélem, hogy Tiszavasváriban 1990 és 2006 között Sulyok József polgármestersége idején egy olyan sajátos ötvözete alakult ki a humanista és a menedzseri-technokrata irányítási attitűdnek, amely egészen az utolsó ciklusig biztosította a város vezetését a helyi társadalom többségi támogatásáról. Az elért városfejlesztő eredmények s a többszöri helyi legitimáció a 16 éves lokális kormányzás gyakorlatát sikeresként igazolja vissza. 2006-ban Sulyok József nem indult egy újabb ciklus irányításáért, s ezen az önkormányzati választáson a függetlenként induló, s a Fidesz-KDNP szövetség külső támogatását élvező Rozgonyi Attila lett Tiszavasvári polgármestere.

Ebben az évben érettségiztem a Váci Mihály Gimnáziumban, s elevenen él bennem az a kép, ahogy a tanév végén, nyári időszakban óriási kampány vette kezdetét a városban, s szinte mindenki egy külső szakember, a francia attasé (Rozgonyi úr személye) hatalmas „berobba-násáról” beszélt az utcán, a közértben stb. Ebben az időszakban érezhető volt egyfajta eufória a helyi közösségben. Az MSZP színeiben induló Nácsa Balázs a szavazatok 27%-ával (web, 2.a) a második helyre szorult, így 2006 őszétől megszűnt Tiszavasváriban a Magyar Szocialista Párt helyi kormányzása, viszont a helyi testületben továbbra is jelentős erőként maradtak jelen a baloldali képviselők egészen a ciklus végéig. A nagy többséggel megválasz-tott új vezető irányába nagy helyi elvárások voltak, s mindeközben a helyi kormányzás feladatát egy igen sokszínű képviselőtestülettel együtt kellett végezni.

Mindeközben az országot ekkor irányító MSZP-SZDSZ koalíciós kormánnyal és a szintén kormánypárti Juhász Ferenc egyéni országgyűlési képviselővel, valamint a Fidesz-KDNP-s többségű megyei önkormányzati vezetéssel is ki kellett építeni a potenciális együttműködési viszonyokat a település érdekében. Koncepcióm szerint mindezen tényezők együttes jelen-sége, a városban meglévő strukturális problémák mélyülése s a helyi támogatottság drámai csökkenése vezetett ahhoz, hogy a sikerfaktorok vonatkozásában kevésbé vált sikeressé a 2006–2010-es önkormányzati ciklus Rozgonyi Attila polgármester úr és a helyi testület számára. 2010-ben egy igen komplex és soktényezős folyamat eredményeképp a helyi kor-mányzást a JOBBIK vette át: nagy fölénnyel megválasztott jogász végzettségű polgármes-terrel, dr. Fülöp Erik személyében, s 55%-os testületi többséggel, amelyből a szocialisták kiestek, s a Fidesz-KDNP is csupán két képviselővel jutott be két további független képviselő mellett a helyi önkormányzati testületbe (web, 2.b).

„A JOBBIK megtervezett stratégia alapján jutott el abba az állapotba, hogy képes volt megragadni a kínálkozó esélyt, amikor az adódott. A tudatos radikalizmus építése, amely

2006 óta jellemzi a pártot, lehetővé tette, hogy hatékonyan reagáljon a magyar pártrend-szerben történő változásokra. A túlzott várakozások be nem teljesülése ellenére a JOBBIK 2010-ben rendkívül jó eredményt ért el, és kifejezetten sikeres építkezési periódust zárt le. A kiugró szereplés több tényezőre vezethető vissza: ilyen stratégiai döntés például a MIÉP-pel való szakítás, a tudatos szervezetfejlesztés, a közpolitikai profil szélesítése és a napirendi vál-tozásokhoz igazodó húzótémák kiválasztása: antikommunizmus, rendpártiság, cigánybűnözés, elitellenesség, nacionalizmus, vallásosság, a neoliberalizmust elutasító gazdaságpolitika, globalizációellenesség, euroszkepticizmus” (Bíró Nagy – Róna 2011:279).

Ebbe a szemantikába szintén beleillik az a típusú megközelítés, hogy a neoliberális gazda-sági globalizáció számos hatása jelentősen károsítja a nemzetállami törekvéseket, szembe-megy az állampolgári érdekekkel, s értelmes áldozat nélküli sarcokat, állandó megszorításokat eredményez. Ha mindezeket a kérdéseket hatékonyan megragadják akár rendszerellenes radi-kális baloldalról, akár a nacionalista-populista radiradi-kális jobboldalról, s erősödik az általános elit- és pártellenes hangulat, akár az eddigi pártrendszerbeli struktúrák is módosulhatnak a jövőben, s új üstökösök jelenhetnek meg Európa politikai agórájában, s a lokalitás szintjén egyaránt (Körei 2012:296).

2010-ben a JOBBIK fölényes győzelmet könyvelhetett el Tiszavasváriban, melyet a nemzeti radikálisok több vonatkozásban „mintavárosként”, s pártjuk fővárosaként aposztro-fáltak. A JOBBIK 2009-ben tűnt fel „új erőként” pozícionálva önmagát a városban is, noha már korábban országosan 2003-tól létezett politikai mozgalomként. Megítélésem szerint Tiszavasváriban egy olyan egyedi esemény történt 2010-ben az önkormányzati választásokon, ami unikálisnak mondható az országban. Stabil testületi többséggel, meggyőző szavazati aránnyal Dr. Fülöp Eriket és csapatát választották, „bízták meg” a tiszavasváriak a helyi kormányzás irányítására.

A voksolás eredménye mögötti jelenségnek természetesen számos értelmezési és elemzési lehetősége is lehet. Az én teóriám szerint 2010-ben a helyi társadalomban felgyülemlett eddigi sérelmek, konfliktusok, meglévő helyi problémák olyannyira fölhalmozódtak, hogy a lokális közvélemény egyértelműen megnyerhető volt a nemzeti radikális politikát képviselő, azt hangsúlyozó, s a rendteremtés igényével fellépő JOBBIK számára. Az „új erő”, mint hívó szó, s mint egyfajta identitáspolitikával és radikális nemzeti szimbolikával átszőtt rendpárti attitűd egyfajta válaszként is pozícionálta magát a rendszerváltás óta eltelt időszak társadalmi, gazdasági és politikai hibáira, hiátusaira s esetleges bűneire. Sokak számára a még hatalmi pozícióban nem lévő JOBBIK reális alternatívát volt képes helyben nyújtani, az eddig

„kipróbált” politikai elittel szemben.

7. Konklúzió

Úgy vélem, írásommal sikerült látni és láttatni azt komplex a folyamatot, amelynek eredményeképp Tiszavasvári, mint egykori szocialista fellegvár, a nemzeti radikálisok helyi irányítása alá került napjainkra. Vizsgálataim eredményeképpen kijelentem, hogy egy kisváros életében, működésében és fejlődésében szervesen összekapcsolódik a helyi társadalom aktuális állapota, szociokulturális rétegzettsége, a helyi hatalom gyakorlóinak demokratizmusa, az elit részvétele a hatalomgyakorlásban, s természetesen a helyi kormány-zás szubjektív és objektív szempontok mentén történő szakmai és politikai vonatkokormány-zású realizálódása is. Mindezek komplex módon történő elemzése során lehet csak egy olyan reprezentációt kapni egy adott településről, amely által tipizálhatók, s rendszerbe helyezhetők az ott leképeződő társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok, sokrétű jelenségek is.

A logikai okfejtést talán érdekes lenne folytatni egy olyan szakmai kutatással, amelynek során sztenderdizált kérdőívek alkalmazása révén a Lalli-féle „urba identity scale”

tiszavasvári lakosok körében való tesztelése kapcsán a lokális identitásfaktorok interpretálása

hatékonyabban, s egyfajta mikrotársadalmi kiútként is jelentkezhetne. Gondolok itt a helyi identitást befolyásoló tényezőkön túl a jövőorientációkra, az általános indentifikáció, a külső megítélés és a múltbéli kötődés kérdéseire, területeire. Ezek vizsgálata úgy vélem, nagyban segítené a helyi társadalom útkeresésének és állapotának még pontosabb monitoringozását.

Személyes és szakmai véleményem is azonos, amikor azt állítom, hogy Tiszavasváriban a JOBBIK különösebb helyi nemzeti radikális előzmények és történelmi tradíciók nélkül is azért volt képes megerősödni, s óriási helyi társadalmi beágyazottságot teremteni a lokalitás szintjén, mert sikerült megszólítania az egykor gyarapodó, mára azonban a perifériára szorult kádári kisembert, vagyis a hagyományos baloldali szavazók jelentős részét. Mindehhez egy olyan új és kompetensnek mutatkozó helyi elitet tudtak megjeleníteni a nemzeti radikálisok, akikről az amúgy már szinte mindenkiben csalódott, több sebből vérző helyi társadalom elhiszi, hogy valamiféle új tartalmat, „radikális változást” lesznek képesek megvalósítani Tiszavasváriban. Természetesen egy-két ciklus kell ahhoz, hogy a JOBBIK képes legyen megmutatni mindazt a radikális és unikális helyi policy-t, mely hangoztatásával helyezte magát szembe az eddigi releváns helyi politikai erőkkel szemben. Azt is kijelenthetem megalapozottan, hogy a JOBBIK politikáját elutasító releváns jobboldali és releváns baloldali erőknek helyben nagyon mást kell csinálniuk ahhoz, hogy a helyi hatalmat bármilyen formá-ban visszaszerezzék, mert jelenleg helyben minden faktor a nemzeti radikálisoknak kedvez: a csalódott kádári kisember, az első szavazó, a tipikus rendszerellenes protest-szavazó az anti-fideszes szocialista szavazó, s a Fidesz-KDNP politikájából kiábrándult szavazó is a JOBBIK potenciális támogatója lehet 2014-ben Tiszavasváriban az önkormányzati választáson.

Szakirodalom

A. Gergely András 1993 Urbanizált méhkas, avagy a helyi társadalom. Akadémiai Kiadó, MTA–PTI, Budapest, 45.

Bíró Nagy András – Róna Dániel 2011 Tudatos radikalizmus. A JOBBIK útja a parlamentbe, 2003–2010. In Lánczi András szerk. Nemzet és radikalizmus. Egy új pártcsalád felemelkedése. Századvég Kiadó, Budapest, 279.

Bugovics Zoltán 2007 Társadalom, identitás és területfejlesztés. L’Harmattan Kiadó, Budapest.

Brachinger Tamás 2010 Helyi társadalom az önkormányzatban, önkormányzat a helyi társadalomban. In Kákai László szerk. Húsz évesek az önkormányzatok. Születésnap vagy halotti tor? Publikon Kiadó, Pécs, 519.

Csefkó Ferenc 1997 A helyi önkormányzati rendszer. Dialóg – Campus, Pécs – Budapest, 131.

Csepeli György 2005 Sikervakság: szociálpszichológiai akadályok a piacgazdasághoz vezető úton Kelet-Európában. In Kornai János szerk. Tisztesség és bizalom a posztszocialista átmenet fényében. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 229.

G. Fodor Gábor – Kern Tamás 2009 A rendszerváltás válsága. Századvég Kiadó, Budapest, 63.

Körei László 2012 A globális kapitalizmus dimenziója és kritikai interpretációi. In N. Szabó József szerk.

Gazdasági és Társadalomtudományi Közlemények. Nyíregyházi Főiskola, Bessenyei Könyvkiadó, IV. évfolyam, 2. szám, 296.

Róbert Péter 2008 Foglalkoztatási turbulencia Magyarországon, 1992–2007. In Kolosi Tamás – Tóth István György szerk. Újratervezés. Életutak és alkalmazkodás a rendszerváltás évtizedeiben. TÁRKI, Budapest, 51.

Róbert Péter 2012 szerk. Gazdaság és morál: tiszta társadalom, tiszta gazdaság: a 2012. június 12-i Kautz Gyula Emlékkonferencia válogatott tanulmányai. Budapest – Győr.

Szabó Andrea 2013 szerk. A magyar társadalom demokráciaképe. ESS Magyarország gyorsjelentés I. MTA TK.

Táll Éva 1993 Változások és átváltozások a helyi hatalom csúcsán. MTA PTI, Budapest, 88-89.

(web, 1.): Tiszavasvári bemutatása. http://www.tiszavasvari.hu/varostortenet ; 2013.12.21.

(web, 2.a): A 2006-os önkormányzati választások eredménye Tiszavasváriban.

http://valasztas.hu/onkval2006/hu/10/10_0.html ; 2013.12.21.

(web, 2.b): A 2010-es önkormányzati választások eredménye Tiszavasváriban.

http://valasztas.hu//hu/onkval2010/471/471_0_index.html ; 2013.12.21.

Ildikó Laki