Jelen tanulmány Róbert Péter 60. születésnapjára készült. Stílusosan a Róbert Péter által
‘gondozott’ ESS adatbázisok összehasonlító elemzésére, illetve különös tekintettel az ESS hatodik körének feldolgozása során szerzett tapasztalatokra épül. A tanulmány a demokratikus intézményrendszerrel, a közállapotokkal, a demokratikus működésmóddal, a mindenkori kor-mányok, de különösen a 2010 óta regnáló kormánnyal kapcsolatos bizalommal, elégedett-séggel foglalkozik, fókuszálva azokra a területekre is, ahol a kérdezettek szerint felfeslett a demokrácia szövete. A tanulmány továbbá bemutatja, hogy Magyarországon a közállapo-tokkal, a kormány munkájával és a demokratikus intézményrendszerrel való elégedettség, valamint a demokratikus működésmód megítélése, a társadalmi státusz és a szubjektív jól-lét (többszintű) dimenzióiban milyen tipikus csoportok különíthetők el, és e csoportok milyen pártpreferenciát mutatnak. Emellett a tanulmány különösen fontosnak tartja a több mint 70%-os arányt képviselő bizonytalanok és rejtőzködők tipikus csoportjainak a fenti dimenziókban történő vizsgálatát, annak érdekében, hogy óvatos kísérletet tegyen az ellenzékhez, illetve a kormányhoz való lehetséges csatlakozás megállapítására.
In medias res: elégedettség, bizalom, demokratikus deficit
Amennyiben idősorosan vizsgáljuk 2002 óta az ESS adatfelvételeket, megállapíthatjuk, hogy a magyarok 2002 és 2004 között inkább stagnálva, 2004 és 2008 között egyre csökkenő mértékben voltak elégedettek az életükkel. Ez az érték 2010-ben öt éves csúcspontra (5,83) ugrott, majd 2012-re újabb visszaesés tapasztalható. Hasonló a helyzet az ország gazdasá-gának megítélésével, ahol a 2008-as 1,78-as mélypont után 2012-ig 3,35-re emelkedett az átlagos elégedettségi szint, amely még mindig rendkívül alacsony egy tízfokú skálán mérve.
A kormány munkájával kapcsolatos elégedettség 2002 óta folyamatosan csökkenő tendencia mellett a 2008-as 1,88-as szintről 2010-re 4,39-re ugrott, majd 2012-re 3,61-re csökkent. A demokrácia működésével kapcsolatos elégedettség 2008 óta folyamatosan nő, 2010 óta 4,4 és 4,5 között stagnál. Hasonló a helyzet az oktatás és az egészségügy helyzetmegítélését illetően, annyi különbséggel, hogy az oktatás helyzetének megítélése a 2010-es közel 5-ös szintről 2012-re 4,73-ra csökkent, míg az egészségügy helyzetével való elégedettség 2004 óta folya-matosan növekszik, ugyanakkor jelenleg a még mindig kifejezetten alacsony 3,94-es átlagos értéket éri csak el egy tízfokú skálán. 2010-ig folyamatos, lassú jobbratolódás figyelhető meg a magyar társadalomban, azonban 2012-re ez a 2010-es 5,8-as csúcsértékről, 5,41-re csökkent. A demokráciát az emberek egy tízfokú skálán átlagosan 8,51-es szinten tartják fontosnak, azonban az országot egy hasonló skálán csak 5,25-ös átlagpontszám mentén tartják demokratikusnak. Az átlagos demokratikus deficit szintje tehát 3,26 pont.
1. ábra
A Parlamentbe vetett bizalom 2008-ig folyamatosan csökkent, majd 2010-ben 4,22-re
‘ugrott’, azonban 2012-re ez az érték 3,24-re zuhant. A jogrendszerbe vetett bizalom 2010 óta a 4,6-os értéken stagnál, a rendőrségé a 2008-as (4,3) mélypont után folyamatosan növekszik, 2012-ben 5,3-as szinten állt. A politikusok megítélésének 1,9-es 2008-as mélypontja után 2012-ben a még mindig rendkívül alacsony 3,26-os szintet érjük el, míg a politikai pártok meg-ítélése 2010 óta több mint egy pontot javult, 2012-ben 4,2-n állt. Az ENSZ és az EP népsze-rűsége is csökkent 2010 óta: az ENSZ 4,9, míg az EP 3,9 körüli elégedettség-értékeket vesz fel.
2. ábra
Az emberekbe vetett bizalom 2008 óta folyamatosan növekszik, de még mindig a nagyon alacsony 5-ös közeli értéket súrolja. A politikai érdeklődés szintje gyakorlatilag 2002 óta folyamatosan csökken, 2010 óta a csökkenés azonban látványos: 2,2-ről 1,9-re egy négyfokú skálán. A magyar nemzetiségűek bevándorlásának támogatása növekedett, míg a többi náció bevándorlásával szembeni tolerancia nagyon lassú csökkenést mutat. 2008 óta lassan növekszik a bevándorlók akkénti megítélése is, miszerint a bevándorlás jó a gazdaságnak, gazdagítja a kultúrát és jobb hellyé válik tőle az ország, ami valószínűleg a magyar nemzetiségűek bevándorlására vonatkozik.
A következő ábra azt mutatja be, hogy a kérdezettek szerint a különböző, a demokratikus működésre jellemző tulajdonságok mennyire fontosak, mennyiben teljesülnek az országban és mekkora ezek különbsége, vagyis a demokratikus deficit mértéke hány pontot ér el egy tízfokú skálán.
3. ábra
Az emberek a jogegyenlőséget tekintik a legfontosabbnak a demokráciában, ezt követi a választható politikai alternatívák fontossága, a közvetlen demokrácia igénye, majd a kor-mánytól kapható információk megfelelősége és még sorolhatnánk, ahogyan a 3. táblázatból kiolvasható. Azonban a demokratikus deficit szintjének növekedése fontosabb sorrendre világít rá. Eszerint a kormány túlságosan is ragaszkodik az elképzeléseihez, jobban, mint amennyire azt fontosnak gondolnák a kérdezettek: itt nem is demokratikus deficit, hanem szufficit alakul ki. Ahogyan láthatjuk, a szabad média fontossága és megléte közötti különb-ség majdnem másfél pont, ennél is nagyobb a deficit a kormány bírálhatósága tekintetében, és komoly kritika éri a pártokat a téren, hogy nem nyújtanak választható alternatívát; a szabad választások megkérdőjelezése vonatkozásában a deficit már megközelíti a tízfokú skálán a 3 pontot. Ennél is súlyosabbnak ítélik meg a kérdezettek azt, hogy véleményük szerint a bíróságok nem egyformán kezelik az embereket, hogy nem érzik leválthatónak a kormánypártokat, hogy a kisebbségi jogok nem érvényesülnek megfelelőképpen, illetve a népszavazások elmaradnak és a népakarat teljesülése csorbát szenved. A legsúlyosabb deficit
a magyar demokráciában a kérdezettek szerint az állam jövedelem-egyenlősítő, és a szegénységtől a szociális hálón keresztül megóvó szerepének megroppanásán alapul, illetve azon, hogy a kormány nem tájékoztatja a polgárait a döntései okairól.
Amennyiben indexáljuk a fontosság és a teljesülés változóit, kiszámíthatjuk a korrigált demokratikus deficit index átlagát. E szerint a korábban bemutatott 3,26-os érték a korrigált mutatóval 3,58-ra növekszik.
Drukkerek és ellendrukkerek: a magyar társadalom stratifikációja
Annak érdekében, hogy a magyar társadalomban (és a későbbiekben a bizonytalan és rejtőzködő szavazók almintáján) tipikus csoportokat hozhassunk létre a közállapotokkal, a kormány munkájával és a demokratikus intézményrendszerrel való elégedettség, valamint a demokratikus működésmód megítélése, a társadalmi státusz és a szubjektív jól-lét mentén, k-means klaszter-analíziseket futtattunk. Ehhez az alábbi változókból létrehozott főkomponen-seket használtuk fel:
Intézményi bizalom: Mennyire bízik a parlamentben, a jogrendszerben, a rendőr-ségben, a politikusokban, a politikai pártokban? (megmagyarázott variancia a teljes mintán: 69%; a bizonytalanok és rejtőzködők almintáján: 69%).
Bizalom a kormány munkájában, az általános állapotokban: Mennyire elégedett az ország gazdaságával, a kormány munkájával, a demokrácia működésével, az oktatás és az egészségügy helyzetével? (megmagyarázott variancia a teljes mintán: 65%; a bizonytalanok és rejtőzködők almintáján: 64%)
Szólás, média és választási szabadság: Mennyire ért egyet azzal, hogy a választások szabadok és tisztességesek, hogy az ellenzéki pártok szabadon bírálhatják a kormányt, hogy a média szabadon bírálhatja a kormányt, hogy a bárki szabadon kifejezheti a véleményét, még ha az szélsőséges is? (megmagyarázott variancia a teljes mintán:
60%; a bizonytalanok és rejtőzködők almintáján: 59%).
Egyenlő bánásmód a bíróságon, szegények, kisebbségek védelme: Mennyire ért egyet azzal, hogy a kisebbségi csoportok jogai biztosítottak, hogy a bíróságok mindenki egyenlően kezelnek, hogy a kormány mindenkit megóv a szegénységtől, hogy a kormány intézkedéseket hoz a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében?
(megmagyarázott variancia a teljes mintán: 67%; a bizonytalanok és rejtőzködők almintáján: 67%).
A kormány figyelembe veszi az emberek véleményét: Mennyire ért azzal egyet, hogy az emberek többségének véleményét figyelembe véve a kormány megváltoztatja a politikáját, hogy a kormány megindokolja döntéseit a választóknak, hogy a polgárok akarata érvényesül azáltal, hogy népszavazáson dönthetnek a legfőbb ügyekben?
(megmagyarázott variancia a teljes mintán: 62%; a bizonytalanok és rejtőzködők almintáján: 62%).
Boldog, elégedett, egészséges: Mennyire elégedett az életével, mennyire érzi magát boldognak, milyennek érzi az egészségi állapotát? (megmagyarázott variancia a teljes mintán: 65%; a bizonytalanok és rejtőzködők almintáján: 65%).
Megbecsültség és önbizalom: Mennyire érzi úgy, hogy az emberek tisztelik, hogy megbecsülik a közel álló emberek, hogy megbecsüli a körülötte lévő világot? (meg-magyarázott variancia a teljes mintán: 66%; a bizonytalanok és rejtőzködők almintáján: 66%).
A tevékenysége érdekli, leköti, lelkes: Milyen gyakran érzi úgy, hogy érdekli, leköti, amit csinál, hogy lelkesedéssel csinálja? (megmagyarázott variancia a teljes mintán:
91%; a bizonytalanok és rejtőzködők almintáján: 91%).
1. táblázat: végső klaszter középpontok
2- ideológia-orientált rendszerigazoló
3-magas státuszú kiábrándult
4-alacsony státuszú kiábrándult
5-fatalista
rendszerigazoló 6-nyertes
1,04049 -,51657 -,47973 ,23037 ,44904
1,18129 -,85198 -,45249 ,20174 ,53158
,77110 -1,31835 ,18956 ,17127 ,48857
1,20196 -1,08725 -,43236 ,49504 ,44059
1,36676 -,95597 -,41337 ,52917 ,59980
-,35315 ,52880 -,44784 -,36947 1,26671
-,03698 ,60190 -,36511 -,29143 1,09301
,53801 ,27275 -,06885 -,43492 ,75762
,36205 ,44090 ,41782 -,79660 ,45512
,34391 ,51642 ,50771 -,90583 ,52584
1. A deprivált csoport a társadalom 14%-át teszi ki. Jellemző rájuk a konzisztensen ala-csony státusz, és az ahhoz kapcsolódó boldogtalanság, elégedetlenség, igazságtalanság-érzés és érdektelenség, az általános kiábrándultság a demokratikus intézményrendszer-ből, a kormány munkájából, a közállapotokból. Úgy érzik, nincsen szólás-, vélemény- és választási szabadság, az embereket nem kezeli egyenlően az intézményrendszer, a szegények és kisebbségek érdekeit, jogait senki nem tartja szem előtt, és a kormányt nem érdekli az emberek véleménye. A depriváltak csoportja a legidősebb csoport, ők helyezik legalacsonyabbra magukat a társadalmi ranglétrán és legnagyobb arányban ők érzik saját bőrükön a kirekesztést is. A bal-jobb politikai skálán inkább középre, kissé balra helyezik magukat, a demokratikus kormányzást átlagosan 8,11 pont értéken tartják fontosnak, de az országot csupán átlagosan 3,45-ös szinten érzékelik demokratikusnak, vagyis a demokratikus deficit a körükben az egyik legmagasabb: 4,66 pont, a korrigált érték azonban jóval magasabb, 5,3 pont. Az emberekbe vetett bizalmuk az adatok szerint a legalacsonyabb, csakúgy, mint a nemzetközi szervezetek iránti szimpátiájuk.
Társadalmi tőkéjük, baráti kapcsolataik gyengék, bevándorlás-ellenesek, gyakran depresszívek, nem vallásgyakorlók. A depriváltak 87%-a pártpreferenciáját illetően bizonytalan és/vagy rejtőzködő, közel 8%-uk a demokratikus ellenzék valamely pártját támogatná. A kormánypártok majd a teljes támogatottságukat elvesztették a depriváltak körében, illetve e csoport tagjainak jó része a bizonytalanok és/vagy a rejtőzködők közé menekült. Mindenesetre 24%-ról 2%-ra csökkent két év alatt a kormánypártok irányában vállalt, bevallott támogatottság a körükben. A depriváltak csupán 32%-a dolgozik, ugyanennyien nyugdíjasok, 16%-uk munkanélküli. A depriváltak csoportjába tartozó munkavállalók a legelégedetlenebbek a munkájukkal, a munka és a szabadidő egyensúlyával, a munkahelyi döntési autonómiájukkal és a munkahelyi participációval.
Foglalkozási presztízspontjuk és társadalmi-gazdasági státuszuk alacsony (Treiman:
33,5; ISEI – társadalmi-gazdasági státusz: 29,1).
2. Az ideológia-orientált rendszerigazoló csoport66 (18%) alacsony státusza ellenére jól érzi magát a bőrében (‘elégedettnek akar látszani’) és kiemelkedően bízik az újonnan kialakított intézményrendszerben, a sajtó- és szólásszabadságban, a kormány munkájá-ban és a kormány emberek iránti elkötelezettségében. Saját és csoport érdekei ellenére úgy gondolja, hogy az alacsonyabb státuszúak érdekei és jogai is érvényesülnek, a kormány megvédi az embereket a szegénységtől és intézkedéseket hoz a jövedelem-különbségek csökkentése érdekében: mindenki azt kapja, amit érdemel.
Az ideológia-orientált rendszerigazolók az átlag körül helyezik el önmagukat a társadalmi ranglétrán, ők az összes csoport közül a leginkább jobboldaliak, az átlagnál sokkal elégedettebbek az életükkel, a demokrácia fontosságát egy tízfokú skálán 8,4-es szinten ítélik meg, az országot pedig 7,25-re pontozzák, vagyis köztük a legalacsonyabb a demokratikus deficit, csupán 1,15 pont. Az ideológia-orientált rendszerigazolók em-berekbe – csakúgy, mint a nemzetközi szervezetekbe – vetett bizalma magas, támogat-ják a bevándorlást, társadalmi tőkéjük megfelelőnek mondható. Az ideológia-orientált rendszerigazolók abszolút többsége (57%) ugyanakkor a bizonytalanok és/vagy rejtőzködők közé tartozik, több mint egyharmaduk (36%) Fidesz-KDNP szavazó (2010-ben ez az arány 45% volt), csupán 5%-uk voksolt volna 2012-(2010-ben a demokratikus ellenzékre és alig 3%-uk a Jobbikra. Megfigyelhető, hogy az összes csoport közül az ideológia-orientált rendszerigazolók között a legkisebb a bizonytalanok aránya, és messze a legnagyobb a kormánypártok, vagyis az új rendszer mellett elkötelezettek aránya. Az e csoportba tartozók kifejezetten vallásosaknak tekinthetők. Az ideológia-orientált rendszerigazolók 42%-a dolgozik, 14%-uk tanul, közel 30%-uk nyugdíjas és 5-6%-uk munkanélküli. A dolgozó ideológia-orientált rendszerigazolók az átlagnál elégedettebbek a munkájukkal, az átlagnál jóval elégedettebbek a munka és a szabadidő közti egyensúllyal, az átlaghoz közeli szinten a munkahelyi autonómiával és átlag feletti szinten a munkahelyi participációval. Foglalkozási presztízspontjuk és társadalmi-gaz-dasági státuszuk átlag alatti (Treiman: 35,6; ISEI – társadalmi-gaztársadalmi-gaz-dasági státusz: 32,6).
3. A magas státuszú kiábrándultak (13%) megtalálják az örömöt a saját életükben, de a kormány munkájával, a demokratikus intézményrendszer működésével, a közálla-potokkal, az egyenlősítéssel, a szólásszabadsággal, vagy az emberi jogok és a szegények védelmével, az egyenlő bánásmóddal, a kormány emberek iránti elkötelezettségével rendkívül elégedetlenek.
Az ebbe a csoportba tartozó kérdezettek az átlagnál fiatalabbak (43 évesek), 53%-uk nő, az átlagnál magasabbra helyezik magukat a társadalmi ranglétrán, az életükkel az átlagnál egy kissé elégedettebbek, és ez a klaszter a politikai térben a leginkább balra húzó csoport.
A demokráciát egy tízfokú skálán 9,08-ra értékelik, ugyanakkor rendkívül elégedetlenek a demokratikus viszonyokkal (3,75). A demokratikus deficit szintje az összes csoport közül
66 A fő hangsúlyokat lásd vastagítva: „A rendszerigazolás különféle formái alapvetően három dimenziót alkotnak. Az első a rendszer fenntartását és legitimitását szolgáló ideológiák alátámasztása, a második a társadalmi rendszer igazságtalanságának tagadása, a harmadik egy nagyobb rendszerbe való tartozás transzcendens vágya. A rendszer-legitimáció klasszikus formája egyaránt megnyilvánulhat a status quo alátámasztásában („szükséges, igazságos, legitim egyenlőtlenség”), valamint egy külső csoport preferálásában („domináns csoportok tagjai megérdemelten töltenek be pozíciókat”). A rendszer igazságtalanságának tagadása egyfajta fatalista beállítódást vetít előre („nincs jobb alternatíva”, „nem az állam dolga a megoldás” – amely az egyenlőségtől való félelmet, a változásokkal szembeni ellenállást, valamint a jövedelmi egyenlősítés ellenzését foglalja magába. A harmadik rendszerlegitimáló kategória, a biztonságkeresés által motivált (transzcendens) vágy, egy nagyobb, az egyént túlélő rendszerhez tartozás igényében, és ezzel együtt a biztonságra törekvésben ragadható meg”. Grajczjár István – Ádám Zsuzsanna: A Jobbik rendszer-ellenességének sikere? Az alacsony státuszú rendszerigazolók radikalizációja Magyarországon In Grajczjár István szerk. Semmit, ami van: A nemzeti radikalizmus új hulláma. Wunderlich Kiadó, megjelenés alatt.
Lásd erről még: Jost, John T. 2003 Önalávetés a társadalomban: a rendszerigazolás pszichológiája. Osiris Kiadó, Budapest.
körükben a legmagasabb 5,33 pont, de a korrigált érték még ennél is riasztóbb képest fest:
6,3 pont. Az e csoportba tartozók a nemzetközi szervezetekben (vélhetően már) nem bíznak, nem vallásgyakorlók, életszemléletük azonban egyáltalán nem depresszív. A magas státuszú kiábrándultak 77%-a bizonytalan és/vagy rejtőzködő, a demokratikus ellenzékre a kérdezés időpontjában 16%-uk szavazott volna (2010-ben még 25%-uk), míg a kormánypártokra és a Jobbikra 3-3%. A kormánypártok majd a teljes támogatottságukat elvesztették e csoportban, illetve e csoport tagjainak jó része a bizonytalanok és/vagy a rejtőzködők közé menekült. Mindenesetre 18%-ról 3%-ra csökkent két év alatt a kormány-pártok irányában vállalt támogatottság a körükben. Az e csoportba tartozók 61%-a dolgo-zik, 8%-uk tanul, ugyanennyien munkanélküliek, 18%-uk nyugdíjas. A magas státuszú kiábrándultak csoportjába tartozó munkavállalók kifejezetten elégedettek a munkájukkal, a munkahelyi autonómiájukkal és a participációval, azonban a munka és a szabadidő közti egyensúllyal csak átlagosan elégedettek. Foglalkozási presztízspontjuk és társadalmi-gaz-dasági státuszuk átlag feletti (Treiman: 41,9; ISEI – társadalmi-gaztársadalmi-gaz-dasági státusz: 43,7).
4. Az alacsony státuszú kiábrándultak (22%) inkább elégedetlenek az életükkel, annak ellenére, hogy megtalálják az örömöt saját életükben, azonban az előző csoporthoz hasonlóan rendkívül kritikusak a közállapotokkal kapcsolatban, az egyetlen kivételt a szólásszabadsággal kapcsolatos viszonylagos elégedettség jelenti.
A társadalmi ranglétrán való önelhelyezésük átlagos, az élettel való elégedettségük vala-mivel az átlag alatti, az átlaghoz képest inkább balra helyezkednek el a jobb-bal politikai spektrumon. Az alacsony státuszú kiábrándultak fontosnak tartják a demokráciát (8,66%), de az országot nem igazán tartják demokratikusnak (4,35). A demokratikus deficit szintje ebben a csoportban 4,31 pont. Az e csoportba tartozók kevéssé bíznak más emberekben és a nemzetközi szervezetekben, nem támogatják a bevándorlást, ugyanakkor életszemléletükre nem jellemző a depresszivitás. Az e csoportba tartozók háromnegyede a bizonytalanok és/vagy rejtőzködők közé tartozik, 10%-uk a kormány-pártokat (2010-ben még 31%-uk), 11%-uk a demokratikus ellenzéket (2010-ben még 16%-uk) támogatta volna a kérdezés időpontjában. Az alacsony státuszú kiábrándultak 41%-a dolgozik, 8%-uk munkanélküli, egytizedük tanul, 27%-uk nyugdíjas. Az ebbe a csoportba tartozó munkavállalók az átlagosnál valamivel elégedettebbek a munkájukkal, azonban a munkahelyi participációval, az autonómiával és a munka-szabadidő egyensúllyal az átlagnál elégedetlenebbek. Foglalkozási presztízspontjuk és társadalmi-gazdasági státuszuk alacsony (Treiman: 34,8; ISEI – társadalmi-társadalmi-gazdasági státusz: 30,7).
5. A fatalista rendszerigazolók67 (16%) a saját életükkel, megbecsültségükkel rendkívül elégedetlenek, ugyanakkor a közállapotokat jónak, támogatandónak tartják. Saját- és
67 Ahogyan ezt már ideológia-orientált rendszerigazoló csoportnál említettük, bár más hangsúllyal: „A rendszer-igazolás különféle formái alapvetően három dimenziót alkotnak. Az első a rendszer fenntartását és legitimitását szolgáló ideológiák alátámasztása, a második a társadalmi rendszer igazságtalanságának tagadása, a harmadik egy nagyobb rendszerbe való tartozás transzcendens vágya. A rendszerlegitimáció klasszikus formája egyaránt megnyilvánulhat a status quo alátámasztásában („szükséges, igazságos, legitim egyenlőtlenség”), valamint egy külső csoport preferálásában („domináns csoportok tagjai megérdemelten töltenek be pozíciókat”). A rendszer igazságtalanságának tagadása egyfajta fatalista beállítódást vetít előre („nincs jobb alternatíva”, „nem az állam dolga a megoldás”) – amely az egyenlőségtől való félelmet, a változásokkal szembeni ellenállást, valamint a jövedelmi egyenlősítés ellenzését foglalja magába. A harmadik rendszerlegitimáló kategória, a biztonságkeresés által motivált (transzcendens) vágy, egy nagyobb, az egyént túlélő rendszerhez tartozás igényében, és ezzel együtt a biztonságra törekvésben ragadható meg”. Továbbá erre a csoportra jellemző lehet a Merton-i értelemben vett ritualizmus: „a rituálisan alkalmazkodó egyénekre a biztonságra törekvés, a ‘megelégszem annyival, amim van’
attitűdje jellemző. A kulturális célok elől való menekülés magánúton zajlik a társadalmi normák és a biztonság, a bevett rutinok alkalmazása mellett”. Grajczjár István – Ádám Zsuzsanna: A Jobbik rendszer-ellenességének sikere? Az alacsony státuszú rendszerigazolók radikalizációja Magyarországon In Grajczjár István (szerk.):
Semmit, ami van: A nemzeti radikalizmus új hulláma. Wunderlich Kiadó, kézirat (megjelenés alatt), 220-250.
Lásd erről még: Jost, John T. 2003 Önalávetés a társadalomban: a rendszerigazolás pszichológiája. Osiris
csoportérdekeik ellenére úgy gondolják, hogy a szegények és kisebbségek érdekei és jogai is érvényesülnek, a kormány megvédi az embereket a szegénységtől és intézkedéseket hoz a jövedelem-különbségek csökkentése érdekében. Az e csoportba tartozók átlagosan a legidősebb megkérdezettek (51 év). Társadalmi ranglétrán való önelhelyezésük alacsony, a jobb-bal skálán az átlaghoz képest egy picit jobbra helyez-kednek el. Az életükkel kevéssé elégedettek, a demokráciát jóval az átlag alatt tartják fontosnak (7,6), a demokrácia teljesülésének szintjét 5,6-ra értékelik, a demokratikus deficit szintje körükben 2 pont. Az emberekbe vetett bizalmuk alacsony, kapcsolat-hálójuk szűk, életszemléletük depresszív. Választói magatartásukat tekintve 77%-uk bizonytalan és/vagy rejtőzködő, 12%-uk a Fidesz-KDNP (2010-ben még 30%-uk), 8%-uk a demokratikus ellenzék (2010-ben 12%-8%-uk), 3%-8%-uk a Jobbik szavazója. A fatalista rendszerigazolók 35%-a dolgozik, 13%-uk munkanélküli, 6%-uk tanul, 35%-uk nyugdíjas. Az e csoportba tartozó munkavállalók elégedetlenek a munkájukkal és a munkahelyi viszonyaikkal (participáció, autonómia, munka és szabadidő egyensúlya).
Foglalkozási presztízspontjuk és társadalmi-gazdasági státuszuk átlag alatti (Treiman:
34,9; ISEI – társadalmi-gazdasági státusz: 30,5).
6. A magas státuszú nyertesek (17%) a saját életük dimenzióival és a közállapotokkal is elégedettek. E csoport tagjai az áltagnál fiatalabbak, 43-44 évesek, 61%-uk nő, a társa-dalmi ranglétrán ők érzik legmagasabban magukat, inkább jobboldaliak, az életükkel elégedettek. A csoportba tartozók demokrácia iránti igénye a legmagasabb (9,18), ugyan-akkor az átlagnál demokratikusabbnak is tekintik az országot (6,69). A demokratikus deficit szintje körükben 2,49 pont. Az emberekbe és a nemzetközi szervezetekbe vetett bizalmuk magas, támogatják a bevándorlást, társadalmi tőkéjük kifejezetten jó, a világot optimistán szemlélik, és általában nem vallásgyakorlók. Közel kétharmaduk bizonytalan és/vagy rejtőzködő (64%), 24%-uk támogatta volna a kormánypártokat a megkérdezés idején (2010-ben még csak 20%-uk), 8%-uk a demokratikus ellenzéket (2010-ben 14%-uk) és 4%-uk a Jobbikot. A nyertesek több mint kétharmada dolgozik, 7%-uk tanul, 16%-uk nyugdíjas és csupán 1,5%-16%-uk munkanélküli. A nyertesek kiemelkedően elégedettek a munkájukkal és a munkahelyi viszonyaikkal (autonómia és participáció, munka és a szabadidőd egyensúlya). Foglalkozási presztízspontjuk és társadalmi-gazdasági státuszuk egyaránt magas (Treiman: 48,4; ISEI – társadalmi-gazdasági státusz: 55)
A pártválasztók és a bizonytalanok/rejtőzködők profilja
Mielőtt nekifognánk a bizonytalanok és rejtőzködők vizsgálatának, ejtsünk pár szót a különböző politikai blokkok támogatóiról. Nem meglepő módon a kormánypártok támogatói az általában elégedettebb, a legjobb anyagi helyzetű, az átlagnál magasabb iskolai végzettségű és státuszú, a közállapotokat jónak megítélő, azt támogató, a demokratikus viszonyokkal és a munkakörülményekkel elégedett (a demokratikus deficit körükben a legalacsonyabb: 1,7 pont,
Mielőtt nekifognánk a bizonytalanok és rejtőzködők vizsgálatának, ejtsünk pár szót a különböző politikai blokkok támogatóiról. Nem meglepő módon a kormánypártok támogatói az általában elégedettebb, a legjobb anyagi helyzetű, az átlagnál magasabb iskolai végzettségű és státuszú, a közállapotokat jónak megítélő, azt támogató, a demokratikus viszonyokkal és a munkakörülményekkel elégedett (a demokratikus deficit körükben a legalacsonyabb: 1,7 pont,