A jelen tanulmány egy olyan elemzést javasol, amely a hagyományosan „dupla genitívusz konstrukciónak” nevezett DP-t egy másik DP-vel, a partitív birtoklási szerkezettel állítja párhuzamba, amit fentebb a (3)-as példa illusztrál. Ennek a fel-tételezett párhuzamnak szemantikai és szintaktikai komponensei vannak, melyek szoros összefüggésben állnak egymással. Továbbá elmondható, hogy a szintakti-kai párhuzamok mellett eltérések is megfigyelhetőek a vizsgált szerkezetek között, de ezeket szemantikai különbségek támasztják alá.
Első lépésként a két szerkezet szemantikai hasonlóságai kerülnek górcső alá.
A tesztek során a kontrollkonstrukció egy egyszerű posztnominális birtokost tartalmazó birtoklás DP, ami például az (1b)-ben látható. Asarina (2009) szerint először is megfigyelhető, hogy az egyszerű posztnominális birtokost tartalmazó DP-vel ellentétben mind a partitív birtoklási szerkezet, mind a „dupla genitívusz”
konstrukció mutatja Barker (1998) „Anti-Uniqueness Effect”-jét. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi két szerkezet nem kombinálható határozott determinánssal anél-kül, hogy ne módosítaná egy vonatkozói mellékmondat.
(15) a. *Jane met the [one of her lawyer’s sons].
’Jane találkozott az ügyvédjének azzal a fiával.’
b. Jane met the [[one of her lawyer’s sons] who is going to London].
’Jane találkozott az ügyvédjének azzal a fiával, aki Londonba megy.’
(16) a. *Jane met the [son of her lawyer’s].
’Jane találkozott az ügyvédjének azzal a fiával.’
b. Jane met the [[son of her lawyer’s] who is going to London].
’Jane találkozott az ügyvédjének azzal a fiával, aki Londonba megy.’
(17) a. Jane met the [son of her lawyer].
’Jane találkozott az ügyvédje fiával.’
b. Jane met the [[son of her lawyer] who is going to London].
’Jane találkozott az ügyvédje fiával, aki Londonba megy.’
(Asarina 2009: 2) A vonatkozói mellékmondat nélkül álló partitív birtoklási szerkezet (15a)-ban,
illetve a „dupla genitívusz” konstrukció (16a)-ban agrammatikus, azonban mind-két szerkezet jólformálttá válik, amint (15b)-ben és (16b)-ben megjelenik az őket módosító CP. mivel (17a-b) grammatikus, elmondható, hogy az egyszerű poszt-nominális birtokost tartalmazó DP-k nem érzékenyek erre a jelenségre, azaz nem mutatják az „Anti-Uniqueness Effect”-et.
118
Egy másik szemantikai párhuzam a partitív birtoklási szerkezet és a „dupla genitívusz” konstrukció között, ami azonban megkülönbözteti őket az egyszerű posztnominális birtokost tartalmazó DP-ktől, a szigorú partitivitás. Asarina (2009) szerint ugyanis az első két szerkezet esetében az egész DP referensének az of prepozíció komplementumát képező DP referensének a részhalmazának kell lennie. A harmadik szerkezet esetében azonban ez nem kikötés.
(18) # I met two of my lawyer’s parents (who like golf).
’Az ügyvédem két olyan szülőjével találkoztam, akik szeretik a golfot.’
(19) # I met two/the parents of my lawyer’s (who like golf).
’Az ügyvédem két olyan szülőjével találkoztam, akik szeretik a golfot.’
(20)I met the parents of my lawyer (who like golf).
’Találkoztam az ügyvédem szüleivel, akik szeretik a golfot.’
(Asarina 2009: 2) A (18)-(20) alatti példákban Asarina (2009) azért választotta a szülőket birtoknak,
mert normál esetben mindenkinek két szülője van. (18)-ban egy partitív birtok-lási szerkezetet találunk, (19)-ben egy „dupla genitívusz” konstrukciót. mindkét DP referense két szülő, a prepozíció DP-komplementumának a referense pedig több mint két szülő. Ez jól példázza a két szerkezetre jellemző szigorú partiti-vitást, és éppen ez okozza a (18)-(19) mondatok devianciáját, hiszen mindkét kijelentés így azt implikálja, hogy az ügyvédnek több mint két szülője van. Az egyszerű posztnominális birtokost tartalmazó (20)-as példa nem problematikus, mert nem mutatja a szigorú partitivitás jelenségét.
Az imént bemutatott két szemantikai párhuzam után a következőkben egy, a „dupla genitívusz” konstrukció és a partitív birtoklási szerkezet között fennálló különbséget mutatok be: az egy adott kontextusban elérhető jelentéseket. Storto (2000) szerint a partitív birtoklási szerkezet más jelentéspotenciállal rendelke-zik egy adott kontextusban, mint a „dupla genitívusz” konstrukció. Ezt a (21)-es példa szemlélteti.
(21) Yesterday John and Paul were attacked by (different) groups of dogs.
’Tegnap Johnt és Pault különböző kutyák támadták meg.’
A: … Unfortunately, some of John’s dogs were pit bulls.
’Sajnos John néhány kutyája pitbull volt.’
B: … Unfortunately, some dogs of John’s were pit bulls.
’Sajnos John néhány kutyája pitbull volt.’
(Storto 2000: 501)
119
Az (A) mondatban a partitív birtoklási szerkezet azt fejezi ki, hogy sajnos a Johnt megtámadó kutyák között voltak pitbullok. A (B) mondatban a „dupla genitívusz”
konstrukció viszont ezt a jelentést nem hordozza, csakis a birtoklást, vagyis hogy John tulajdonában van néhány pitbull.
Összefoglalva, az első két teszt eredményei alapján a „dupla genitívusz” konst-rukció is egyfajta partitív birtoklási szerkezet. ám a harmadik próba ennek az ellenkezőjét mutatja. Asarina (2009) ezt az ellentmondást azzal magyarázza, hogy a két partitív birtoklási szerkezet bár nagyon hasonlít egymásra szintakti-kailag, mégis van közöttük némi strukturális különbség. (21)-ben például mind-kettő tartalmaz egy kvantort (some), egy of prepozíciót, egy birtokot (dogs), egy birtokost (John) és egy üres NP-t is, ám a két szerkezetben ennek eltérő a státusza.
Ez az a szintaktikai különbség, ami az adott kontextusban elérhető jelentésekben megmutatkozó különbségekért felelős.
Asarina (2009) a (22a)-ban lévő partitív birtoklási szerkezet szintaxisát (22b) szerint, szemantikáját pedig (22c) szerint írja le. E szerint ebben a DP-ben az üres NP feje a partitív PP-t helyezi a komplementum pozíciójába. Ez azt jelenti, hogy a partitív prepozíció a John’s dogs birtoklás DP és az üres NP kapcsolatáért felel.
Ez szemantikailag annyit jelent, hogy a partitív prepozíció egy függvény, amire a John’s dogs birtoklás DP-t és az üres NP-t alkalmazva egy olyan képletet kapunk, mely szerint a birtoklás DP és az üres NP egy olyan rendezett pár, ami eleme a P halmaznak. A P halmaz elemeit az of prepozíció mint függvény határozza meg úgy, hogy csak olyan rendezett pár lehet az eleme P-nek, aminél a függvény értéke 1. Továbbá az így kapott képlet szerint az is igaz, hogy az üres NP refe-renciájából álló halmaz részhalmaza a birtoklás DP referefe-renciájából álló halmaz-nak. Tehát λxλP[<(John’s dogs); x> ∈ P ∧ [x ⊂ (John’s dogs)]]. Ezt egyszerűsítve a következő képletet kapjuk: λx[x ⊂ (John’s dogs)], azaz az üres NP referenciája részhalmaza a birtoklás DP referenciájának.
(22) a. (two) of John’s dogs
b. (two) ØNP [ofPART [John’s dogs]]
c. [[of John’s dogs]] = [[ofPART]]([[John’s dogs]])([[ØNP]]) = λxλP [<(John’s dogs);
x> ∈ P ∧ [x ⊂ (John’s dogs)]] = λx[x ⊂ (John’s dogs)]
Asarina (2009) a (23a)-ban lévő hagyományosan „dupla genitívusz” konstruk-ciónak nevezett DP elemzésére a (23b)-ben látható szerkezetet javasolja. Az előző partitív birtoklási szerkezet struktúrájától eltérően itt az üres NP a birtoklás DP részét képezi, azaz a birtoklás DP elliptikus, csakúgy, mint Lyons (1985) elemzésé-ben. Ez a szintaktikai szerkezet szemantikailag (23c) szerint jellemezhető, azaz a partitív of-ra mint függvényre most az elliptikus birtoklás DP-t és a dogs NP-t 120
alkalmazzuk. A fenti műveleteket elvégezve ugyancsak a λx[x ⊂ John’s dogs] kép-lethez jutunk.
(23) a. dogs of John’s
b. dogs [ofPART [John’s ØNP]]
c. [[dogs of John’s]] = [[ofPART]]([[John’s ØNP]])([[dogs]]) = λxλP [<(John’s x);
dogs> ∈ P ∧ [dogs ⊂ (John’s x)]] = λx [x ⊂ John’s dogs]
Az előbbi formális szemantikai levezetések során kapott azonos képletek is amel-lett tanúskodnak, hogy a „dupla genitívusz” konstrukció valójában a partitív birtoklási szerkezetek egyik fajtája. Így az of John’s összetevőben az of prepozíció partitivitást fejez ki, és nem a birtokos esetéért felel, mint az egyszerű posztno-minális birtokost tartalmazó DP-kben. más szóval a partitív of-nak szemanti-kai szerepe van, következésképp az ’s enklitikumhoz hasonlóan nem tekinthető a genitívusz manifesztációjának.
A (22)-(23)-ban bemutatott elemzések mellett szólnak még azok az adatok is, amelyeket Lyons (1985) a „dupla genitívusz” konstrukció partitív birtoklási szer-kezetként való kezelése ellen hoz fel:
(24) a. [Of the students]i, many ti are no longer here.
’A hallgatók közül már sokan nincsenek itt.’
b. *[Of John’s]i, many students ti are no longer here.
’John hallgatói közül már sokan nincsenek itt.’
(Lyons 1985: 127) (24a)-ban a partitív birtoklási szerkezet megengedi az of the students PP topikali-zációját, viszont (24b)-ben ezt a „dupla genitívusz” konstrukció az of John’s PP-vel nem engedi meg. Ez a különbség is megmagyarázható azonban a (22)-(23)-ban bemutatott elemzés segítségével:
(25) a. [Of the students]i, many ØNP ti are no longer here.
’A hallgatók közül már sokan nincsenek itt.’
b. *[Of John’s ØNP]i, many students ti are no longer here.
’John hallgatói közül már sokan nincsenek itt.’
(25a)-ban az üres NP interpretálható, mert az antecedense (student) k-vezérli.
(25b)-ben viszont az üres NP-t nem k-vezérli az antecedense, így nem interpre-tálható, tehát a mondat agrammatikus. Következésképp kimondható, hogy a (24) alatti példák is azt igazolják, hogy a „dupla genitívusz” konstrukció a partitív birtoklási szerkezetek egyik fajtája.
121
5. KoNKLÚZIó
A fentiek alapján az a végkövetkeztetés vonható le, hogy a vizsgált szerkezet téves hagyományos „dupla genitívusz konstrukció”-kénti elemzése és az erre alapuló elnevezés nyelvtörténeti, szintaktikai és szemantikai problémákba ütközik. A leírt tendenciák és a bemutatott tesztek azt igazolják, hogy a vizsgált angol szerkezet egy olyan DP, ami a partitív birtoklási szerkezetek egyik fajtája. A fenti argu-mentáció alátámasztja, hogy ez a konstrukció nem tartalmaz két genitívuszma-nifesztációt az of prepozíció és az ’s enklitikum formájában, hanem az előbbinek partitív, az utóbbinak pedig inflexiós funkciója van.
HIVATKoZáSoK
Allen, Cynthia L. (2002): The Early English ‘his genitives’ from a germanic Perspective.
In: Proceedings of the 2002 Conference of the Australian Linguistic Society. http://www.
als.asn.au/proceedings/als2002/Allen.pdf [2010. 10. 06.]
Allen, Cynthia L. (2008): Genitives in Early English. Typology and Evidence. oxford:
oxford University Press.
Allen, Cynthia L. (2009): Dealing with Complex Possessors in Early English: Split and Group Genitives. morpho-syntactic Categories and the Expression of Possession, workshop, 2009. április 4. http://www.humanities.manchester. ac.uk/medialibrary/llo/
files/possessives/Allen.pdf [2010. 10. 06.]
Asarina, Alya (2009): English Partitives and Double genitives. In: 2009. Squib for Topics in Syntax & Semantics (24.979). http://web.mit.edu/alya/www/double-genitives.pdf [2011. 06. 30.]
Barker, Chris (1998): Partitives, Double genitives and Anti-Uniqueness. Natural Lan-gua ge and Linguistic Theory 16/4., 679−717.
Bernstein, Judy B. − Tortora, Christina (2005): Two Types of Possessive Forms in Eng-lish. Lingua 115, 1221−1242.
Horváth Katalin (2010): Possessive Interpretations. In: Varga László (szerk.): The Even Yearbook 9. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem. http://seas3.elte.hu/delg/
publications/even/2010/10ho.pdf [2010. 10. 06.]
Huddleston, Rodney D. − Pullum, geoffrey K. (2002): The Cambridge Grammar of the English Language. Cambridge: Cambridge University Press.
Lühr, Rosemarie (2002): Der Ausdruck der Possessivität innerhalb der Determinans-phrase in den ältesten indogermanischen Sprachen. In: Uwe Junghanns − Luka Szu-csich (szerk.): Syntactic Structures and Morphological Information. Berlin: de gruyter.
http://www.indogermanistik.uni-jena.de/index.php?auswahl=127 [2009. 10. 22.]
Lyons, Christopher (1985): The Syntax of English genitive Constructions. J. Linguistics 22, 123−143.
122
Newson, mark és mtsai (2006): Basic English Syntax with Exercises. Budapest: Bölcsész Konzorcium.
Pyles, Thomas − Algeo, John (1993): The Origins and Development of the English Lan-guage. Fort Worth: Harcourt Brace Jovanovich College Publishers.
Storto, gianluca (2000): Double genitives aren’t (Quite) Partitives. In: Arika okrent − John Boyle (szerk.): Papers from the Thirty-Sixth Regional Meeting of the Chicago Lin-guistic Society. Chicago: CLS, University of Chicago. 501−516.
Strunk, Jan (2005): Pro-Drop in Nominal Possessive Constructions. In: miriam Batt
− Tracy Holloway King (szerk.): The Proceedings of the LFG’05 Conference in Bergen, Norway, July 15, 2005. 447−467. http://csli-publications.stanford.edu/LFg/10/lfg05st-runk.pdf [2009. 09. 08.]
Szabolcsi Anna (1994): The Noun Phrase. In: Kiefer Ferenc − é. Kiss Katalin (szerk.):
Syntax and Semantics, 27. The Syntactic Structure of Hungarian. San Diego: Academic Press. 179−231.
Weiss, Helmut (2006): The Possessor that Appears Twice. Variation, Structure and Func-tion of Possessive Doubling in German. Syntactic Doubling, Workshop, Amsterdam, 2006. 03. http://www.meertens.knaw.nl/projecten/edisyn/online_proceedings/Paper_
Weiss.pdf. [2010. 01. 24.]
123