Konklúziók a gazdasági szelekció fogalomköréhez

60

További ösztönzést jelenthet a morális kockázat jelentős mértéke, illetve lehetőség a kihasználásra, azaz a másik fél gyenge pontjaival való – lényegében büntetés nélküli – visszaélésre.

BARNES és HESTERY (2003) erős monitoring-rendszer kiépítésével és működtetésével minimalizálhatónak véli ezen ösztönzőket, így hatásukat is.

BAUMOL (2002) az oligipóliumok alkotta konzorciumok kapcsán rámutat arra, hogy amennyiben az együttműködés a technológiák fejlesztése terén is fennáll a tagok között, akkor kulcskérdéssé válik az innovációk szempontjából az, hogy milyen mértékben kerülnek betartásra a megegyezés szabályai. Ha valaki félszívvel tartja be a szabályrendszert, s szolgáltat például adatokat a saját fejlesztéseiről a többi részt vevőnek, az igen jelentősen befolyásolhatja egy másik szereplő lehetséges innovációjának értékét. A hamis információk tehát innovációk elmaradásához vezethetnek, vagy – majd, mint később a piacon világossá válik – létjogosultság nélküli innovációk vezetnek. Ezek olyan veszteséget okoznak, melyek egyébként elkerülhetők lettek volna, másrészt olyan nyereséghez juttatják ezzel egyidejűleg a szabályszegőt, amely nem arányos a legális követelményeknek való megfelelési szintjével.

BAUMOL (2002) szerint a felek közötti sorozatos tranzakciók révén megteremtődnek a reputációk, s fokról-fokra csak a megfelelő reputációval bírók működnek együtt egymással, kizárva a rosszabb reputációjú szereplőket.

61

szelekciós kritériumok létrejöttében sok más szereplő releváns tevékenysége is megjelenik.

Az állami – jellemzően jogszabályokban megjelenő – kényszeren túl a vásárló korábbi tanulási folyamatának eredményeképp értelmezhető adott időpontbeli szelekciós kritériumrendszere. Sokszor kénytelen-kelletlen tanulnak a kínálati oldali szereplőtől, egymástól, de a fejlett országok esetében lényegileg meghatározó az oktatási rendszerben való részvétel által megszerzett tudás.

Amennyiben a szelekciós kritériumok nem a fejlődés felé terelik a kínálati oldali szereplőket, úgy a gazdasági evolúció iránya – későbbi korrekciók nélkül –, tévutakra, zsákutcába vezethet. NELSON és WINTER (2002) szerint a vállalatok annál inkább képesek a szelekciós kritériumoknak megfelelni, azokhoz alkalmazkodni, minél jelentősebb mértékben képesek azok létrejöttét, milyenségét befolyásolni. Ugyanez érvényes a nem vállalati, így állami szereplőkre is. Ilyen értelemben egyfajta verseny alakul ki a felek között annak érdekében, hogy a vevői döntésekben kinyilvánított szelekciós kritériumok által meghatározott vásárlási döntési alternatívák kívánatosságát önmaguk számára elérjék, biztosítsák. Egyszerűbben kifejezve, az előállítók jelentős része szelekciós kritériumokat is megkísérel jószága mellé a fogyasztónak értékesíteni. A vállalat hosszú távú túlélési jellemzőinek javítása érdekében minden megmozgató ún. Total Quality Management irányzat igen nagy hangsúlyt helyez a társadalmi méretű tanulásra. KAYNAK (2003) szerint ez azt jelenti, hogy a vállalat lényegében kitanítja a saját potenciális vevőit, illetve egyéb érintetteket, hogy milyen vállalati erőfeszítések szolgálhatják a leginkább valamennyiük hosszú távú érdekeit. A „felvilágosított” vevők pedig a jövőben honorálják is az ilyen erőfeszítéseket, mindenki javára.

5. ábraSzelekciós kritériumok meghatározódása egy fejlett piacgazdaságban [Saját szerkesztés]

Mint ahogy jelen tanulmány megállapításait az alábbi ábra (5. ábra) is összefoglalja, a szelekciós kritériumrendszer meghatározódásában az oktatási rendszer központi szerepet tölthet be. Amennyiben egy akár vállalati, akár állami döntéshozó, vagy magánember abban

Kormányzat (nunc) és törvényhozás (ex ante)

Oktatási rendszer

Vállalat Fogyasztó

Többi vállalat Többi fogyasztó

Bíróságok (ex post) Természeti környezet

62

lenne érdekelt, hogy a gazdaság, melynek ő is szereplője, a fejlődés útját járja, úgy a vevők szelekciós kritériumrendszerét számos módon kísérelheti meg módosítani. A legnagyobb reménnyel azonban az oktatási rendszeren keresztül történhet meg mindez.

Az oktatási rendszer fölött rövid távon azonban az állam, főként a kormányzat rendelkezik potenciális erőfölénnyel. Ez az erőfölény kedvező is lehet, de a fejlődés iránt nem elkötelezett, illetve korrupt, vagy felkészületlen kormányzat esetén súlyos hátránnyá válhat. A fogyasztók, mint választók a kisebb méretű kormányzatokat jellemzően hatékonyabban kontrollálják, így például az oktatási rendszer – központi helyett – önkormányzati, illetve közvetlen közösségi felügyelete az adott közösségnek nagyobb esélyt adhat, hogy az oktatás abba az irányba fejlődjön, amely a közösség számára hosszabb távon valóban előnyösebb, s a fenntarthatóság egyértelműen ilyen.

TIROLE (2016) megállapítja, hogy összességében a szelekció lehet negatív, vagy pozitív.

A kettő közötti különbségtétel megfelelő objektivitás biztosítása mellett is lehetséges. A pozitív szelekció révén az érintett közösség fejlődik. TIROLE (2016) szerint például ilyen, amikor a piac bővül, amely ugyanakkor olyan jellemzőkben is megnyilvánul, mint a meghatározó tényezők minőségének javulása, amely révén a releváns aktivitások hatékonyabbá válhatnak. Egy piac esetében ez alacsonyabb árszintet jelent változatlan termékre vetítve, miközben a termelői oldal is hosszú távon képes megőrizni profitabilitását.

A negatív szelekció azonban a hatékonyságot valamilyen értelemben aláássa, rombolja, amelynek előbb-utóbb kedvezőtlen következményei lesznek a közösség számára. Ez tipikusan megnyilvánul abban, hogy közösségi – például piaci – szinten a részt vevők által relatíve fontosnak tartott problémák vagy folyamatosan súlyosabbá válnak, vagy rendre újratermelődnek. Történik mindez annak ellenére, hogy létezik olyan termelői mintázat, amely a problémát orvosolhatná, de a negatív szelekció miatt nem képes tért hódítani.

A biológiai szelekcióban a következmények a maguk fizikai valóságában azonnal jelentkeznek. A fennálló követelményeknek való nem elégséges megfelelés haladéktalanul – esetleg egy nem visszafordítható agóniát követően – a szereplő életébe kerül, vagy elveszíti a lehetőséget önmaga reprodukciójára. A gazdasági szelekcióban azonban – a háborúkat, katasztrófákat kivéve – nem ez a helyzet. Amennyiben egy vállalatnak nincsenek vevői előbb-utóbb megszűnik, de a szervezeti tagok fizikai léte nem forog veszélyben. Amennyiben egy magánszemély által folytatott tevékenység súlyosan megsérti a szelekciós követelményeket – például bűncselekményt követ el – ezért nem kell jellemzően az életével fizetnie. A gazdasági szelekció során a nem megfelelőség következményei jelentősen enyhébbek tehát, mint a természetben. Ennek oka az – erről bővebben lásd a csoportszelekcióról, kockázatokról szóló mellékletbeli fejezeteket –, hogy az egyes emberi közösségeknek alapvető érdeke a nagyobb csoportméret. Ugyanakkor a közösség, mint „hardver” rendkívül sokféle „szoftver”

felhasználására alkalmas. Ezért miközben a közösség méretét legalábbis meg kell őrizni, a céljait a lehető leghatékonyabban szolgáló tevékenységmintázatok megtalálására, megőrzésére szükséges koncentrálni. Miután a természeti eredetű szelekciós követelmények a bőség korszakaiban háttérbe szorulnak, a közösségnek lehetősége nyílik a szelekció – ha úgy tetszik – kénye-kedve szerinti meghatározására, módosítására, torzítására. Mindezt a mindenkori saját célok megvalósítása érdekében. A szelekció ilyen rövid távú módosulása, torzulása – mint azt láthattuk – a verseny.

A verseny rövidlátó, ez olyan alaptulajdonsága, amelyen nem lehet változtatni, hiszen egyes rövid távú kötelezettségeknek egyszerűen eleget kell tenni, máskülönben a szereplő egyáltalán nem válhat az időszak túlélőjévé, vagy csak rendkívül kedvezőtlen kondíciókkal.

Az olyan szelekciós kritériumok, melyek csak hosszabb távon fejtik ki hatásukat, csak akkor

63

válnak a szereplők számára effektívvé, ha már rövid távú érdekikre vannak érdemi befolyással. AOKI (2007) megállapítja, hogy miután a verseny szereplői, érintettjei is folyamatos változásban vannak – összetételükben, céljaikban, tudásukban, kultúrájukban és egyebekben – a verseny intézményei is folyamatosan átalakulnak, stabilizálódnak, majd újra átalakulnak. Ez még akkor is így van, ha a formális intézmények – a jogszabályok – eközben változatlanok maradnak.

A gazdasági szelekció követelményrendszerét tehát a mindenkori verseny – a maga elsősorban rövid távú megfelelési kényszerével – közvetíti, jeleníti meg a szereplők felé. A szereplő annyit érzékel a folyamatosan zajló szelekcióból, amennyit a verseny – amelynek részt vevője – észlelhetővé tesz számára. A folyamatosan változó rövid távú követelmények jelölik ki a szereplő számára a hosszú távú alkalmazkodási, illetve fejlődési pályát (6. ábra).

Hasonlóan, ahogy a neoklasszikus rövid távú költségfüggvények burkolója a hosszú távú költségfüggvény (SAMUELSON, NORDHAUS, 1990).

6. ábraA gazdasági szelekció, mint a rövid távú versenyek által meghatározott burkoló [Forrás:

saját szerkesztés]