A csoportok tényleges és lehetséges evolúciója

Nyilvánvaló, hogy nem tudjuk modellezni a 8 csoport tagjainak egész életükre vonatkozó, vagy akár csak a gazdasági, vagy tanulmányi jellegű világukban való versenyképességét, életképességét, életrevalóságát. Mindazonáltal a kísérletbeli Közgazdasági alapismeretek tárgy mégiscsak olyan kihívás volt a hallgatók előtt, amely egy lépcsőfokot jelentett, illetve jelenthetett volna az ő mindennapi boldogulásuk folyamában. Ha úgy tetszik egy piaci megmérettetés a megmérettetések szinte végtelen láncolatában, melyekkel az egyén életciklusa alatt szembetalálja magát. Egy megmérettetés, amely során egyesek magas szintű megfelelősséget képesek felmutatni a támasztott követelményekkel szemben, míg mások

130

kevésbé. A magas szintű egyezés jutalma az, hogy a populációban az adott minta képviselői – legalább relatív, de még inkább abszolút módon – növelhetik részarányukat. Ez az evolúció, esetünkben egész pontosan a Közgazdasági alapismeretek hallgatóinak evolúciója. A 8 csoport – mint láthattuk – 8 mintázat, melynek mintaelemei az előadásra járástól kezdődően az osztályzási mód választásával bezárólag kerülnek egy konstellációba. A sikeres mintázat gazdája általában rögzíti a minta főbb jellemzőit, másrészt követőkre is talál, akik tanulmányaik során ezt a sikeres mintát próbálják – hol több, hol kevesebb sikerrel – adoptálni, megvalósítani. A sikertelen mintázat esetén célszerű alkalmazkodni, azaz megfelelőbb mintára találni, arra átállni.

Az emberek hajlamosak elfelejteni, de általában az emberi, vagy szűkebben gazdasági életben ezek a tevékenységi mintázatok nem egyformán és ugyanúgy garantálják a többiekhez képest való eredményes helytállást akkor, ha alacsonyak a követelmények, illetve akkor, ha magasabbak. A minta, amely a többiekhez képest komoly sikereket képes felmutatni alacsony szintű követelmények esetén, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanilyen arányú sikerességet lesz képes felmutatni akkor, ha a követelménykategóriák változatlansága mellett az egyes elvárás-mértékek emelkednek. Azaz, esetünkben sem biztos, hogy ugyanaz a tanulási-vizsgázási minta lenne a legsikeresebb akkor is, ha nem 50%-tól lenne elégséges, hanem mondjuk 80%-tól. Természetesen, aki megbukik 50% mellett, az megbukna 80% mellett is. Ellenben a 60%

melletti sikeresség egyáltalán nem garantálja a 80% mellettit.

Érdemes tehát megvizsgálni, hogy a követelmények szigorítása miként hat a 8 csoport közötti status quo jellemzőire. Vajon valóban az oktatók által kívánatos minták válnának egyeduralkodóvá, vagy fennmaradhatnának egyes nemkívánatosnak tekintett minták is. Nem hallgatókról van ugyanakkor itt szó, hanem kizárólag felkészülési-vizsgázási cselekvési, tevékenységi mintázatokról, s azok sikeresség szerint egymáshoz való viszonyáról (25.

táblázat).

Azon kívül, hogy mennyire szigorú a követelményrendszer, az sem mellékes, hogy – játékelméleti terminológiával – a játék egyszeri, vagy ismétléses. Amennyiben egyszeri, úgy a nem megfeleltek, s velük együtt mintáik is végleg eltűnnek a színről. Ismétléses játékoknál pedig fontos, hogy a játékszabályok és egyéb lényeges elemek, körülmények mennyire képezik állandó keretét a játéknak. Amennyiben nagyfokú a stabilitás, úgy kismértékű a bizonytalanság, kiszámíthatóbbá válnak az egyes cselekvési alternatívák következményei.

Mindezek kedvező klímát jelentenek a tanulás számára. Mint majd láthatjuk, a 8 elemzett csoportnak nem egyforma a tanulási potenciálja, az abszorpciós kapacitása.

Amennyiben a tantárgyat csak egyszer lehetett volna felvenni, s csak egyetlen vizsgát lehetett volna megkísérelni – mondjuk a kísérletbeli első vizsgát –, úgy nem lett volna a hallgatók számára a felkészülési-vizsgázási minta szempontjából tanulási lehetőség. Egyszeri játék esetén tehát a vizsgabeli követelmények szerint a Lomhák-alsó csoportja a vizsgázó hallgatókból számított eredeti részesedését 64%-kal növelve komoly evolúciós sikert könyvelhetett volna el. Az ő mintázatuk egyik lényeges eleme az előadások nagyfokú látogatása volt. Vagyis, aki hasonlóan sikeres akar lenni egy másik félévben ebből a tárgyból, annak érdemes az órákat látogatnia, s természetesen más területeken is követni az adoptálni kívánt mintát. Amennyiben a megfelelőségi küszöböt 30%-kal, azaz a tényleges jeles alsó határára emeltük volna, úgy a Lomhák-alsó csoporttagjai által követett minta egyenesen kerülendővé vált volna, hiszen közülük egy vizsgázó sem érte el az első vizsgán ezt a szintet.

A kiindulási, normál követelmények esetén a Lomhák-alsó csoportján kívül az Erősek-alsó (+28%) és Erősek-felső (+22%) csoportjai tudták még növelni eredeti részarányukat az immár sikeres hallgatók között. Az Erősek-csoportpár két tagja között az Erősek-alsó volt az, amely

131

a követelményszint bármilyen emelése esetén nagyobb mértékben növelte volna a részarányát.

Extrém, 30%-os követelményszint esetén az Erősek-alsó csoportja szinte megduplázta volna eredeti részesedését (+90%), igaz, a populáció eredeti mérete jócskán megcsappant volna.

Mindenesetre az ismétlés nélküli, egyetlen vizsga rendszerében kimagaslóan a relatíve negatívabb énképű Erősek-alsó csoportja által alkalmazott minta lett volna a leginkább életrevaló, de csak a jelenlegi követelményszint nagyarányú emelése esetén.

25. táblázat A félévi kreditteljesítési, tanulmányi átlagbeli, és énképi jellemzők szerinti csoportok 408 első vizsgázóból számított részarányának módosulása az első, illetve a második vizsgát követően a követelményszint különböző mértékű emelései esetén

Csoport neve Részarányváltozás ismétlési (tanulási) lehetőség nélkül¹⁴ (%)

Részarányváltozás ismétlési (tanulási) lehetőséggel¹⁵ (%)

Ismétlési (tanulási) lehetőség előnye¹⁶

(százalékpont)

Normál követelmény százalékpontos emelése

Normál követelmény százalékpontos emelése

Normál követelmény százalékpontos emelése Nulla +10 +20 +30 Nulla +10 +20 +30 Nulla +10 +20 +30 Gyengék-A -39% -100% -100% -100% -21% -76% -78% -56% 17% 24% 22% 44%

Fókuszálók-A -30% -25% -33% -31% -24% -2% -10% 18% 6% 23% 23% 48%

Lomhák-A 64% 49% -71% -100% 33% 29% -74% -100% -31% -20% -3% 0%

Erősek-A 28% 55% 84% 90% 26% 49% 64% 61% -2% -6% -20% -29%

Gyengék-F -43% -59% -82% -63% -33% -52% -76% -52% 10% 8% 6% 10%

Fókuszálók-F -7% -10% -7% -18% -13% -9% -17% -30% -6% 1% -10% -12%

Lomhák-F -2% -21% -20% 25% -9% -31% -28% 6% -7% -11% -9% -19%

Erősek-F 22% 45% 72% 54% 22% 39% 74% 51% 0% -6% 2% -3%

14 Ez ide tartozó 4 oszlop értékei azt mutatják, hogy az egyes csoportok eredeti részarányait hogyan módosította az első vizsga (nulla megjelölésű oszlopban), illetve hogyan módosították volna abban az esetben, ha különböző mértékben magasabbak lettek volna az elégséges osztályzat követelményei (másik három oszlop).

15 Ez ide tartozó 4 oszlop értékei azt mutatják, hogy az egyes csoportok eredeti részarányait hogyan módosította az első és a második vizsga együttesen (nulla megjelölésű, keretezett oszlopban). Továbbá hogyan módosították volna abban az esetben, ha különböző mértékben magasabbak lettek volna az elégséges osztályzat követelményei (másik három oszlop).

16 Az ide tartozó 4 oszlop értékei azt mutatják meg, hogy a második (ismételt) vizsgán az adott csoport hallgatóinak teljesítménye mennyivel (százalékpont) javította a csoport részarányát a sikeres vizsgázók körében ahhoz képest, mint amit az első vizsga eredményezett. Vagyis a túlélő populációban az ismételt vizsga mennyivel (százalékpont) növelte az adott csoport relatív részarányát ahhoz képest, mintha a vizsgázás az első vizsgával lezárult volna.

132

Figyelemreméltó és igen tanulságos a Lomhák-felső csoportjának helyzete az egyetlen vizsga rendszerében. A vizsgabeli alacsony követelményszint nem kedvezett e csoportnak, hiszen ebben az esetben részarányuk 2%-kal csökkent volna. Mivel azonban voltak jeles érdemjegyet elérők is e csoport tagjai között, így a követelmények 30%-kal való emelése esetén a Lomhák-felső csoport egyike lett volna a 6 túlélő csoportnak, s egyike annak a 3 csoportnak, amely eredeti részarányát növelhette volna a túlélő populációban. E populációban már nem találtunk volna Gyengék-alsó és Lomhák-alsó csoporttagot, ugyanakkor az Erősek-alsó csoporttagok domináltak volna, kijelölve a követendő mintát mind önmaguk, mind a többiek számára a soron következő hasonló tantárgyak viszonylatában.

Az ismétléses játéknál, azaz az ismételt vizsga megengedésével változik a helyzet. A kísérletbeli többalkalmas vizsga egyértelműen ismétléses játék, méghozzá abból is a legstabilabb keretűek közé tartozik. Hiszen nem csak a játék- vagyis a vizsgaszabályok voltak változatlanok, de a vizsgakérdések is. Ugyanakkor a korábban az előadások látogatása révén megszerezhető többletpontok száma sem volt már korrigálható. A második vizsgától kezdődően tehát a hallgatók még inkább a saját kezükben tarthatták a sorsukat, hiszen a bizonytalanság a számon kért tudáselemek tekintetében is minimalizálásra került. A rendszerben egyedüli bizonytalansági tényezőként – mivel a közgazdaságtan nem természettudomány – az maradt, hogy a legfelkészültebb hallgató s a javítókulcsot készítő oktató sem 100%-ban értenek egyet bizonyos kérdésekben, ahogyan két közgazdászprofesszor sem.

Mint már láthattuk, a tanulásra, hibakiküszöbölésre alkalmat kínáló ismétlő-vizsgás rendszerben meglehetősen alacsony, normál követelményi szinten mindössze 3 csoport tudta a 8 csoportból növelni részarányát a sikeres vizsgázók tekintetében: Erősek-alsó (+26%), Erősek-felső (+22), s leginkább a Lomhák-alsó csoportja (+33%). A követelmények drasztikus emelésével (+30%), az egyetlen vizsga rendszeréhez hasonlóan a Lomhák-alsó csoportja újra teljesen kiesik, ugyanakkor a Lomhák-felső csoportja perspektivikus túlélőként mutatkozik, eredeti részarányát immár 6%-kal növelve. Új, hogy a vizsgaismétléses rendszerben egy 4. csoport, a Fókuszálók-alsó is képes ilyen körülmények között részarány-növelővé válni (+18%) – az alacsony szintű követelmények melletti hanyatlásához (-24%) képest igencsak figyelemreméltó módon.

Összevetve az ismétlés nélküli rendszert az ismétléses vizsga rendszerével, figyelemreméltó eltérések mutatkoznak az egyes csoportok ilyen értelemben vett tanulási potenciáljainak terén. A kísérletbeli evolúció nyertesei bármely követelményi szinten mindkét rendszerben ugyanazok, az Erősek-alsó és Erősek-felső csoportja. Náluk soha nem kérdés, hogy képesek-e részarányukat növelni a túlélő populációban, azaz a sikeres vizsgázók körében, hanem csak az, hogy milyen mértékben képesek azt megvalósítani. Extrém magas követelmények esetében hozzájuk csatlakozik – szintén mindkét példabeli vizsgarendszerben – a Lomhák-felső csoportja, amely alacsonyabb követelmények esetében egyébként rendre hanyatló pályára áll. Az ismétléses vizsga rendszerében szintén részaránynövelő csoporttá válik – ugyancsak az extrémen magas követelmények mellett – a Fókuszálók-alsó csoportja.

A Gyengék-alsó és Gyengék-felső csoportja tehát mindkét rendszerben, bármilyen követelmények szerint vesztesnek tűnik. Tagjaik látszólag olyan mintát hordoznak, mely nem érdemes átörökítésre. Hasonlóan az állandó vesztesek csoportjához tartoznak még a Lomhák-alsó és a Fókuszálók-felső csoportjának tagjai. Megismerve azonban az ismétléses vizsgarendszer adatait, láthatóvá válik, hogy 3 csoport nincs eleve reménytelen helyzetben. A Gyengék-alsó (+44%) és Gyengék-felső csoportja (+10%), illetve a Fókuszálók-alsó csoportja (+48%) jelentős mértékben jobban teljesítettek az ismétléses vizsga rendszerében, mint az

133

ismétlés nélküli rendszer esetében. Ezek a csoportok a többiekhez képest jobban tudtak élni az ismétléses vizsga rendszer adta tanulási lehetőségekkel. Az állandó vizsgasor kedvezett azoknak, akik készek voltak a már kollektíve megismert kérdések minél nagyobb arányú összegyűjtésére, kidolgozására. A vizsgaeszközök használatának finomítása is eredményességjavító lehetett. E három csoport, de különösen a Gyengék-alsó és Fókuszálók-alsó csoportja képes volt veszteségeit jelentősen csökkenteni. Továbbra sem voltak képesek részarányukat növelni a túlélő populációban, de hanyatlásuk mértékét gyakorlatilag megfelezték azáltal, hogy kihasználták az ismétléses játékban rejlő tanulási potenciált. Az élenjáró Erősek-alsó és Erősek-felső csoportjának igazából az egyetlenvizsga rendszere kedvezett, ott tudták igazán kihasználni induló előnyüket, kiváltképp magasabb követelményi szintek esetén.

Az ismétléses játék adta tanúságok azért igazán jelentősek, mert az ismétlések által létrejövő nagyobb mértékű informáltság, minimalizálódó bizonytalanság valójában egyetlen vizsgán is megvalósítható lenne. Amennyiben például előre ki lenne adva a későbbi 100 vizsgakérdést tartalmazó adatbázis (Tesztkönyv), úgy a Gyengék-alsó, Gyengék-felső és Fókuszálók-alsó csoportjainak tagjai sokkal nagyobb arányban maradnának a rendszerben, válhatnának túlélővé, s dönthetnének rendre arról, hogy a jövőben miként finomítják a felkészülési-vizsgázási mintázatukat. A mintázatváltás lehetősége ugyanis csak a túlélők joga, ahhoz bent kell maradni a populációban, jelen esetben a képzésben. Hasonlóan ilyen előnyösen bizonytalanságcsökkentő hatású lenne, ha a hallgatók folyamatosan tisztában lehetnének a populációban betöltött helyükről, illetve arról, hogy melyek a sikeres mintázatok, s kik a hordozóik.