A komposztálás olyan biotechnológiai eljárás, melyben a szubsztrát túlnyomóan szilárd, vagy vízoldhatatlan fázisban van, felületét vízfilm
YRQMD EH $ ILOPEHQ HOKHO\H]NHG RUJDQL]PXVRN HOV VRUEDQ DHURE
körülmények között extracelluláris enzimekkel bontják le, illetve alakítják át a szubsztrátot. A szubsztrátban raktározott kémiai energia egyik részét az organizmusok élettevékenységükhöz felhasználják, az
HQHUJLD PiVLN UpV]H K IRUPiMiEDQ iWDGyGLN D N|UQ\H]HWQHN Benedek 1990).
A komposztálás során, csakúgy, mint a természetes humuszNpS] GpVNRU NpW DODSYHW IRO\DPDW ERPOiV pV V]LQWp]LV YDOyVXO PHJ $] iWDODNXOiVKR] PHJIHOHO WXODMGRQViJ~ V]HUYHV NLLQGXOiVL
DQ\DJRNDW YDODPLQW PHJIHOHO N|UOPpQ\HNHW NHOO EL]WRVtWDQL, melyek a C:N arány optimalizálásával, az oxigénellátás biztosításával, a
QHGYHVVpJWDUWDORP pV D K PpUVpNOHW EHiOOtWiViYDO pV IHQQWDUWiViYDO pUKHW NHOPetróczki és Késmárki 2003).
2.3.3.1. A C:N arány
Élettevékenységük fenntartásához, folytatásához a OHERQWiVW YpJ]
aprószervezeteknek energiaforrásra van szükségük, ami jelen esetben
PDJD D OHERQWDQGy V]HUYHV DQ\DJ $ OHERPOiV J\RUVDViJiW D OHYHJ pV NHOO QHGYHVVpJ PHJOpWH PHOOHWW D OHERQWDQGy DQ\DJ V]pQ pV QLWURJpQ
tartalma befolyásolja (Kutzner és Jäger 1994, Fischer és Jauch 1999).
Egymáshoz viszonyított arányuk helyes beállításával a komposztálás
IRO\DPiQ IHOOpS WiSHOHPYHV]WHVpJHW PLQLPDOL]iOQL OHKHW $] RSWLPiOLV
NLLQGXOy &1 DUiQ\ pUWpNH D NO|QE|] NXWDWyN V]HULQW -35:1 közötti (cit. Jócsik 1962, Benedek 1990, Barótfi 1991), jelenleg nem ismerünk pontosan megállapított és elfogadott értéket.
$EEDQ D] HVHWEHQ KD D &1 DUiQ\ W~O V] N D IHOHVOHJHV QLWURJpQ
ammónia formájában eltávozik, a végtermék tápértéke romlik. Tág C:N arány esetén pedig a folyamat nagyon lassan indul be, csak ha a szén már szén-dioxid formájában eltávozott (Alexa és Dér 1998).
$ NRPSRV]WRN D NLLQGXOiVL DQ\DJRNWyO pV D NH]HOpVW O IJJ HQ YiOWR]DWRV |VV]HWpWHO HN OHKHWQHN Loch és Nosticzius 1992).
$ODSDQ\DJXN I W|PHJH OHKHW EiUPHO\ PH] JD]GDViJL NHUWpV]HWL LSDUL
NRPPXQiOLV HUHGHW V]HUYHV KXOODGpN DPHO\ YLV]RQ\ODJ U|YLG LG DODWW
lebontható és nem tartalmaz káros mennyiségben emberre, állatra vagy
Q|YpQ\]HWUHPpUJH] DQ\DJRNDWÁbrahám 1980).
$ NRPSRV]WRN NLW Q WDODMMDYító és tápanyag-XWiQSyWOy V W WDODMIHUW WOHQtW DQ\DJRN PLQ VpJN D]RQEDQ D Q\HUVDQ\DJ |VV]HWpWHO pV
a komposztálási módszer függvényében nagymértékben különbözhet.
1LWURJpQV]ROJiOWDWy NpSHVVpJN IRQWRV PLQ VpJL PXWDWy KLV]HQ
PH] JD]GDViJL IHOKDV]QiOKDWóságukat, kijuttatható mennyiségüket, alkalmazásuk idejét is meghatározza; és a komposztok környezetvédelmi
V]HPSRQWEyO PHJIHOHO 123-N kimosódás veszélye) alkalmazásához is elengedhetetlen (Alexa és Füleky 2002).
Az alapanyagok megválasztásakor tehát bizWRVtWDQL NHOO D PHJIHOHO
tápelem-|VV]HWpWHOW pV V]HPFVHPpUHWHW D Q\HUVDQ\DJRN NHOO PpUWpN IHODSUtWiViYDO KLV]HQ tJ\ QHPFVDN D IHOOpS YHV]WHVpJHN GH D PLNURELROyJLDL IRO\DPDWRN EHLQGXOiVD LV G|QW HQ EHIRO\iVROKDWy
(Késmárki és Petróczki 2003).
2.3.3.2. Az oxigénellátás
A mikroorganizmusok oxigénszükségletüket két forrásból
EL]WRVtWKDWMiN $ OHYHJ R[LJpQNpV]OHWpE O pV D V]HUYHV YHJ\OHWHN R[LJpQMpE O $] HOV HVHWEHQ NRUKDGiVUyO EHV]pOKHWQN ,O\HQNRU DHURE
baktériumfajok szaporodnak el, melyek a szervesanyag széntartalmát oxidálják CO2 felszabadítása mellett (Nakasaki és Ohtaki 2002). Így az
DQ\DJD]R[LGiFLyEHIHMH]pVHXWiQHJ\V]HU EEYHJ\OHWHNNpDODNXOiW$
IRO\DPDW V]DJWDODQ D NRPSRV]WKDORP K PpUVpNOHWH SHGLJ -70 Û&
körüli (Jócsik 1962).
A halom anyagának morzsásnak, darabosnak, fellazított
szerkeze-W QHN NHOO OHQQLH DKKR] KRJ\ D OHYHJ R[LJpQMH iszerkeze-WMiUKDVVD V szerkeze-W H]szerkeze-W
mesterséges járatok képzésével, majd a halmok átforgatásával a transzformációs folyamat alatt mindaddig biztosítani kell, mígnem a további szervesanyag veszteség már káros és a tömörítés már követelmény (Benedek 1990). Ez azt jelenti, hogy a prizmát alkotó anyagoknak olyan lazán kell állnia, annyi strukturáló anyagot kell
WDUWDOPD]QLDLOOHWYHRO\DQJ\DNUDQNHOOiWIRUJDWQLKRJ\DOHYHJ áramlás
IRO\DPDWRVOHJ\HQDKDORPSHUHPpW ODPDJ]yQiLJAlexa és Dér 1998).
)RO\DPDWRV iWIRUJDWiV pV OHYHJ ]WHWpV D IRO\DPDWV]DEiO\R]iVKR]
feltétlenül szükséges, mert segítségükkel a túlzott felmelegedés is meggátolható.
$PHQQ\LEHQ D V]HUYHVDQ\DJ OHYHJ WOen körülmények között bomlik, anaerob baktériumok szaporodnak el, melyek az oxigént a szerves
YHJ\OHWHNE O UHGXNFLy ~WMiQ V]HU]LN ,O\HQ HVHWEHQ URWKDGiV ]DMOLN PHO\HW E ]|V V]DJ NtVpU D IHOV]DEDGXOy PHWiQ pV NpQKLGURJpQ PLDWW $
folyamat káros, hiszen QHPV]DEDGXOIHODQQ\LK PLQWD]R[LGiFLyNRUD
bomlás során felhalmozódó ulminsav konzerválja a szerves anyagokat, melyek így akár évekig is megtarthatják eredeti összetételüket, alakjukat (Jócsik $ YpJHUHGPpQ\NpQW NHOHWNH] NpNHVV]UNH V]tQ Q\úlós,
IRO\yVPDVV]DDQ|YpQ\HNJ\|NpU]HWpUHPpUJH]
Korhadás és rothadás egyaránt lejátszódik a komposztálás során. A halom szélén az aerob, míg belsejében az anaerob folyamatok az uralkodóak. Fontos, hogy a két folyamat egyensúlya mindvégig megmaradjon. (QQHN D NtYiQDORPQDN SHGLJ D NHOO LG N|]|QNpQW
végrehajtott forgatással és a prizma nedvesítésével lehet megfelelni (Forró 1998).
2.3.3.3. A nedvességtartalom
Élettevékenységük folytatásához a mikroszervezeteknek nedvességre van szükségük. A nedvességtartalom hLiQ\D GH E VpJH LV UHQGNtYOL
módon befolyásolja a szervesanyag átalakulását.
Ha vízhiány lép fel, a mikroorganizmusok tevékenysége megáll,
EHWRNR]yGQDN pV FVDN D PHJIHOHO Yt]WDUWDORP YLVV]DiOOtWiVD XWiQ
kezdenek újra „dolgozni”. Túl magas nedvességtartalom esetén az oxigén kiszorul a pórusokból, anaerob viszonyok keletkeznek és a rothadási folyamatok kerülnek túlsúlyba (Alexa és Dér 1998).
Optimális nedvességtartalom nehezen határozható meg, mert az
DODSDQ\DJRN Yt]WDUWDOPD NO|QE|] pV D IRO\DPDW VRUiQ Ls változik. Az alsó határ 30- D IHOV iOWDOiEDQ -65 tömeg % körül ingadozik (cit.
Benedek 1990).
2.3.3.4. $K PpUVpNOHW
$K PpUVpNOHW DOHJIRQWRVDEEHOOHQ U]pVLpV]HPHOWHWpVLWpQ\H] $
komposztrendszer melegedését részben a spontán beinduló mikrobiális akWLYLWiV LOOHWYH D QHP PHJIHOHO K HOYH]HWpV PLDWW HO iOOy K WRUOyGiV
okozza (Kutzner és Jäger 1994). Ez egyben azt is jelenti, hogy
DPHQQ\LEHQ D NRPSRV]WiOyGiVL IRO\DPDW EHLQGXOW D NOV K PpUVpNOHW
szerepe elhanyagolható, mert az intenzív lebomlás jelenW V K
felszabadulásával jár (Alexa és Dér 1998).
$ K PpUVpNOHW IRO\DPDWRV HOOHQ U]pVH D NRPSRV]WiOiV V]DNDV]DLQDN HONO|QtWpVpKH] PHO\HNU O D IHMH]HWEHQ OHV] V]y YDODPLQW D NRPSRV]WPHJIHOHO PLQ VpJpQHNEL]WRVtWiViKR]LVV]NVpJHV$QDJ\RQ
HU VK IHMO GpVD]pUpVLIRO\DPDWRNKHO\HWWHOV]HQHVHGpVWpVDPLNURELiOLV
WHYpNHQ\VpJ PHJV] QpVpW RNR]KDWMD Kutzner és Jäger 1994), a
PLQLPiOLVDQ PHJN|YHWHOW K PpUVpNOHW HOpUpVpQHN KLiQ\iEDQ YLV]RQW D
YpJWHUPpN IHUW ] NpSHV OHKHW V~O\RV HJpV]VpJJ\L YHV]pOyt jelenthet, mert emberi, állati patogének, parazitaspórák, bélféregpeték élhetik túl a folyamatot (Benedek 1990, Gronauer et al. 1997, Fischer és Jauch
$ NRPSRV]W K PpUVpNOHWpQHN OHJIRQWRVDEE KDWiVD WHKiW D
higienizálás.
+ VHJtWVpJpYHO YpJ]HWW VWHULOL]iOiVNRU D K PpUVpNOHW V]DEiO\R]iVD PHOOHWW D K KDWiV LG WDUWDPD LV IRQWRV EHIRO\iVROy WpQ\H] 0DJDVDEE K PpUVpNOHW U|YLGHEE LG DODWW pU HO RO\DQ KDWiVW PLQW D] DODFVRQ\DEE V W D V]iUD] pV QHGYHV K LQDNWLYiOy KDWiVD LV HOWpU PHUW D] HQ]LPHN
denaturálását az oldószer-koncentráció megváltoztatja (Benedek 1990, cit. Alexa és Dér 1998, Robinzon et al. $ K PpUVpNOHW PHOOHWW WHKiW D QHGYHVVpJWDUWDORP LV IRQWRV $ NO|QE|] RUV]iJRNEDQ
megkövetelt kritériumokról az 1. táblázat tájékoztat.
1. sz. táblázat
$KLJLpQLNXVNRPSRV]WNpV]tWpVpKH]V]NVpJHVSDUDPpWHUHNHO tUWpUWpNHLQpKiQ\
EU tagországban (Amlinger 1998)
A sterilizáláshoz szükséges
felhasználási irányonként is megkülön- bözetést tesznek a határértékek között
Magyarországon nagyon sokáig nem volt ilyen szabályozás. A
V]HUYHVWUiJ\iNNRPSRV]WRNPLQ VtWpVpYHOIRJODONR]y06=-08-0015-78
0e0 ÈJD]DWL 6]DEYiQ\ XJ\DQLV FVDN pULQW OHJHsen foglalkozott kérdéssel. Az Uniós jogharmonizáció keretein belül megszületett 23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet viszont már részletesen definiálja a biológiai kezelésre, valamint stabilizálásra felhasználható hulladékok körét, szabályozza a biohulladék-NH]HO WHOHS NLDODNtWiViQDN pV
üzemeltetésének feltételeit (KvVM 2003).