66 KISEBB TÖRTÉNETI ÍRÁSOK

ket irnak ie, más részről általában azt vallják, hogy igen szűk körű ész volt, s a dolgok kivételében tehetetlen, a-minthogy ellenkezőt bizonyító tettét egész országlása idejéből alig idézhetni, s így gyanússá válik tehetségei iránti minden kedvező tudósítás. Hogy vallást illető-külsőségekben , melyek megtanulására kis emlékezeti erő elég, valamint a szentek és az eretnekek történeté­

ben — mint némely írók mondják—lehettek ismeretei, ez valószínű, mert ilyesmi mindénnapi és igen-korszerű volt azon időben, mikor a vallás merő szertartási része és külsőségei fontosbaknak tartattak a bensőknél, s e-zeket a császároknak, a vallás fejeinek, nem volt szabad nem tudni. Minden efféle szertartási ügyekben testvér-nénje, Pulcheria, volt mestere, kinek kevés észt igénylő tanai iránt meglehetősen fogékonynak bizonyítá magát a tanítvány. Sosomenus, és több egykorú író, tudósít, hogy ő oktatta legyen a császárt, mint viselje magát fejdelmi méltósághoz illőleg bucsuj áraskor s más ünne­

pélyes alkalomnál; mint öltözködjék, üljön és járjon, hogyan fogja palástját, tartóztassa magát a nevetéstől;

hogyan mutassa arczát most szelídnek, majd rettentő­

nek; hogyan hallgassa ki illedelemmel a panaszlókat, bo­

csássa el szokott hivatalos, semmit sem mondó, válasz-szal. Kormányügyeibeni egész iskolája, miben szinte Pulcheria volt oktatója, ilyféle bölcseségekben állott.

Miből kettőt gyaníthatni: vagy hogy a testvére nevé­

ben uralkodni vágyó császári hölgy csupán önérdekei szerint hatott rá, vagy felfogván öcscse gyarlóságát, olyakban ügyekezett őt gyakorlani, mikkel a lelketlen-séget némileg bepalástolhatni, s nem kölcsönözhetvén neki szellemet, benső ürességét csillogó mázzal borí­

totta be.

Pulcheria üiaga is túlbuzgó levén, ilyenné idomítá a császárt. Palotája nem sokat különbözött kolostortól.

Reggeli órában nőtestvéreivel, mind ájtatos nénékkel, istendicsérő hymnusokat olvasott, vagy énekelt; a hosr-szasabb böjti időkön kivűl szabályszerűleg minden hé­

ten két napot megbőjtölt. Nőkkel és heréltekkel vala

ÉUDOXIA CSÁSZÁRNÉ. 67 wriraotleaűl körülvéve. Népeket boldogítható magas hi­

vatala szent perméit hiú mulatkozásban és haszon nél­

küli foglalatosságban pazarlotta. Egyedüli cselekvőbb időtöltése, mi őt palotája falain túl csalá, vadászat volt.

Naponkénti szenvedélye, szent tárgya iratok másolása, melyeknél a betűk szépségére fordita legnagyobb s mondhatni, rendkívüli figyelmet, s Írásával annyira ki­

tűnt, hogy egykorúi „szépiró (kalligraphosj császárnak"

neveznék — egyetlen dicséretes tulajdonsága a több mint nagyven éven át kormányszéken ülő fejdelemnek!

— Másrészről ellenben rest és tespeteg lelkű; a nevé­

ben kibocsátott okiratokat csaknem mindig olvasatlanul irta alá.*) Vakbuzgó és babonákat hivő, de egyébiránt szelíd, mértékletes, adakozó, szóval, jó ember volt, ha tudniillik cselekvéskörében, s különösen oly álláspon­

ton, melytől milliók sorsa függ, jó maradhat az, kinek éeztehetségei középszerűségen u aluliak. Tudniillik: a cselekvési pálya ész-vezette önállást igényel, s nélküle a legjobb szív, legtisztább erkölcs öntudatlanul vétek szörnyűségei közé sodortathatik.

Theodosius húsz éves lön, s eljött az idő házasodnia.

Szokva levén mindig mások tanácsától függni, soha ön-állólag nem cselekedni, császári nénjét kérte volt meg,, hogy e részben is segedelmére legyen, hölgyet szerez­

vén számára, kinek nem kellend épen magas származa-túnak, de szükség szépnek lennie, kivel kecsekben Kon-stanti nápoly legszebb hölgyei ne mérkőzhessenek.

Pulcheria szívesen vállalá el e fontos bizományi, mert az neki magának is felette igán érdekében állott.

Tudniillik: a gyarló Theodosius birodalmát Anthemius után e szűz kezdé kormányozni, s minden arra mutat, hogy e fényes hatáskör hízelge nagyravágyásának. E szerint állása megtarthatása végett igen kellé vigyáznia,

*) Nénje egy alkalommal, hogy sikerrel megdorgálhassa ót,

«gy kötelezvényt íratott vele alá, melynek erejével Theodosius.

saját nejét, a császárnét, rabszolgául adta volt el Pulcheriáaak.

5*

68 KISEBB TÖRTÉNETI ÍRÁSOK.

hogy a császár oldala mellett oly hölgy álljon, ki P u l -cheriától függvén, vagy vele jó viszonyokban levén, a.

császárt tőle el De idegenitse. Uralkodni szeretés mások felett egyik gyarlósága embernek, s ez jókora mérték­

ben volt meg Pulcheriában, mind a mellett, hogy e hölgy némi kolostorisággal szőtte körűi életét, s nyilvánosan

eg y P^aP* gyülekezet előtt, a nép jelenlétében,istennek ö-rök szűzeségi fogadalmat tőn, s esküjét drágakövekkel ki­

rakott aranytáblába vésetve, a konstantinápolyi nagy templomban őriztette. Palotája az imádság, elvonulás,, és lemondásnak volt laka, melynek szent küszöbét nem léphette át férfi, kivévén gyóhtatóit, kikben, a buzgók hite szerint, egyedül vala erő a nőben elfeledni a nemet-A történetírók különben magasztalják e hölgyet, mint aki gondolni s gondolatot valósítani egyképen ügyes volt, és kormányát bölcsnek mondják, mert valóban, sokakéhoz mérve, szerencsés volt, s ember sokszor hiszi a szerencsét bölcseségnek.

Nem kis gondok foglalták el e szerint a császári ud­

vart: hölgy kerestetett, ki a császárnak tessék s Pulche-ria követeléseit kielégítse. A kormányzónő, kit jobban aggaszta ez ügy, mint magát a kedélytelen Theodosiust, rendeléseket tőn egész birodalom-szerte a kivánt tulaj­

donokkal bíró leány keresésére. Paulinus, a császár gyermekkori játszótársa, most udvarmestere és minden­

ben biztosa, tanúit jeles ifjú, szinte meg vala bízva e fontos ügyben.

A sors úgy akará, hogy épen ez időben a császári szék zsámolyánál, pártfogást keresve, egy fiatal görög leány jelent meg, kinek viszonyaival közelebbről kell megismerkedni az olvasónak.

Athenaeben, a gtfrög műveltség hajdani fővárosá­

ban, nem sokkal előbb azon időnél, melyben a fönebb érintettek történtek, egy Leontius nevű görög bölcs élt, ki, tudományokban! nagy jártassága mellett, va­

rázslati mesterségben is avatottnak tartatott. Ez utóbbi vélemény onnan vehette eredetét, mert Leontius —

né-EUDOXIA CSÁSZÁRNÉ. 69 mely történetírók Herakliusnak nevezik — mint tudo­

mánykedvelő, elvonult életet élt, és hivatalokra, mikre ismeretei igényeket adhatának neki, nem mutata vá­

gyat, mi onnan magyarázható, mert Leontius, ha ke­

resett volna is ez úton előmenetelt, nem remélhetett a. keresztény vallásnak akkor már trónig emelkedése mellett, ő, ki görög elődei isteneihoz mind végiglen hű maradt.

Három magzatból állott volt az özvegy Leontius

•családja, kik közöl egy leánygyermek vala apjának azeinfénye. *) Athenais, így nevezték a leányt, testi és szellemi kitűnő sajátságokkal megáldott gyermek volt.

Apja szíve minden érzelmeivel csüggött e gyermekén,

« ő viszont apjában lelte fel ápolóját, oktatóját, köve­

tendő példányát. Athenais mindig apja oldala mellett volt, ennek oktatásait hallgatta, ennek tudomány és ta-pasztnlás-érlelte szavaira volt függesztve feszült gyer­

meki figyelme. Mi csoda, ha ily vezető karjain a fogé­

kony elméjű leány művelődése nagy előmenetelekettőn.

Hitelt érdemlő tudósitások szerint Athenais húsz éves korában nem csak azon kor külső műveltségében volt otthonos, hanem jártas komolyabb ismeretekben is, 8

a-mennyi bölcsész , aa-mennyi költő emelte föl szellemi

«reje által Hellas hajdani dicsőségét, azok munkáival ő ismeretes vo!t. Tanult vala e hölgy , a nélkül, hogy a komolyabb tudományok szárazságában női kedélye vi­

rágai elhervadnának, s azon észrevétel, miszerint hölgy valódi tudományt csak női kedvessége árán szerezhet, benne meg volt hazudtolva.

Athenais nem sokára elveszte élte leghűbb barátját,

«gyedűli gyámolát, elveszte jó apját. Bátyjai jövének

^s felbonták a meglehetősen vagyonos **) elhunytnak

*) Glykas három fimagzatról beszéli, de neki ellenmond minden többi (ró. (Lásd Glycae Annales pag. 201. a velenczei kiadásb.)

**) Constantinus Manasses gazdagnak állítja Leontinát, s el­

számlálja az aranyat, ruhákat, épületeket, marhákat, bútorokat 8 egyéb ingót és rabszolgákat, miket fiainak hagyott volt.