CHATAM VILMOS. 105 önzetlenséggel tartá fenn a törvények tekintélyét s az

ország romlásának ellene munkált.

1756-ban a newcastlei herczeg alatt új ministerium alakíttatván, abban Chatam is foglalt helyet, de hivata­

lát nem sokáig vitte, mert társaiétól különböző nézetei voltak, s a király némi egyéni szándékainak is ellensze­

gült, miknek következtében állomásából elbocsáttatott.

Azonban mind szándékai tisztasága, mind elméje rend­

kívülisége által annyira megnyerte s bírta volt a nemzet szeretetét, hogy a népnek köz kivánatára s Angolország másik nagy férfia és szónoka a nemes Fox befolyása ál­

tal a király újra megbízta őt ministeri hivatallal, és a kimaradt Legge helyébe kincstári oancellár lön. „Sire, így szóla Chatam a királyhoz, ajándékozzon meg engem bizalmával, a én meg fogom azt érdemleni." A király válaszolt: „Érdemelje meg ön bizalmamat, s meg fogja azt nyerni." Chatam nem úgy értette e szavakat, mint a király akarta volna. De soha sem érdemiette még meg senki ura bizalmát jobban, ha az valódi értelemben úr volt.

Ö jún. 29. 1757. lépett a kormány élére, s azonnal kitűnt rendkivűli tehetsége egész hatalmában. Most bi-zonyitá be, mit tehet az, kinek ereje s akarata van, ki czélját ismeri, mely után törekednie kell, s ismervén az ahhoz vezető utakat is, szilárdsággal bír ezen utakon járni, O volt most a kormány lelke. Sebesen elébe vá­

gott Choiseul franczia minister minden számolásainak.

Lángszava kihangzott a parlamentből egész Anglián ke­

resztül. Új fiatal erő mutatkozott az elaggott kormány­

ban, s a nemzet, minden tehetségeit felajánld egy ily kor­

mány segedelmére, mely bizalmát bírta. Németország­

ban a hét éves háború erélyesen folytattatott, s a porosz király évenkénti pénzöszveget kapott segédeimül. Az angol hajóhad ali-/ felényi erővel megverte és szétüzé a francziát. Oly túlerővel folytattatott a háború, hogy Choiseul Madridba ezt írná: „Francziaországot nejn tekinthetni többé kereskedési hatalomnak. Neki 6em künn, sem honn nincs hitele. Mi nem vagyunk húsz

mii-106 KISEBB TÖRTÉNETI ÍRÁSOK.

liót előteremteni képesek, a nélkül, hogy a kamatfizetést felfüggeezszük, ebből pedig forradalom törne ki." A spanyol király ajánlotta békítő közbenjárását, de Cha-tam visszautasító azt, mondván, hogy nincs idő békére gondolni.. Angliának még nagyobb hódításokat kell ten­

nie, hogy kereskedésének teljes kifejlődést szerezhessen.

Az állodalmak háborúk által lettek hatalmasokká; így tévé magát Francziaországisnagygyá, s a jelen háború­

ban Anglia jogszerűleg gyengíti és alázza meg verseny­

társát. O nem akarja minden hódításait megtartani, azonban ügyét nem választhatja el Poroszországétól, s a spanyol közbenjárást el kell utasítnia, mert az az ame­

rikai franczia gyarmatok sorsa iránt több békétlenséget tanúsít, hogy sem elfogulatlan közbenjáró lehessen. D e az ezen szavakban kifejezett czélok elérése sokkal nehe­

zebb lön, midőn III. György király lépett a trónra(oct.

25. 1760.), mivel ő német örökös tartományai iránti szeretetből békét óhajta, s mivel lord Bute kedvenczévé válván a királynak, a toryk befolyást nyertek, s a wigh ministerium feloszlása várathatott. Mielőtt Chatam a ministeriumból kilépne, a francziákkali békealkudozá­

sokat teljesen megszakasztá. A király, ámbár nem volt vele egy politikai nézeten, becsülte őt, s midőn hivata­

lából kilépett, 3,000 fontnyi nyugdíjt rendelt számára, melyet halála esetére özvegye és legkorosabbik fia is megnyerendők voltak.

Hogy az alsóházból, hol a kormánynak veszélyes volt, elmozdíttassék, 1766-ban burtoni viscounttá ós chatami gróffá neveztetvén, a felsőházban nyert ülést.

Anglia népe ismerte érdemeit. London városa köszönő írást küldött hozzá és a Blackfriar-hidnál tisztelő felí­

rás tétetett számára; az angol nép szabadsága pallá­

diuma gyanánt nézte őt. Már ekkor intette a kormányt, és tanácslá, hogy az amerikaiakkal kímélve bánjék. S midőn 1775-ben háborúra kelt a dolog, így szólott:

„A történettudomány mindigkedvencz tanulmányom volt, s büszkélkedve, hogy angol vagyok, a görögök s rómaiaktól a hazaszeretet nagy emlékezeteit örömmel

CHATAM VILMOS. 107 és készséggel vettem át lelkembe. Ennek következté­

ben nyilvánítom most, hogy a szabadságnak amaz ün­

nepelt földén sem a nép, sem a tanács nem látszik előt­

tem viseletében nemesebb és szilárdabbnak, mint a philadelphiai congressus. Ezen bölcs követek beszédei­

nek megfontolása után azt mondom: ministereink di­

csekvő szavai és fortélyai épen oly tehetlenek ily szel­

lemek megalázására, valamint szigetünk ereje arra, hogy egypár ezer fölfegyverzett hesseni rabszolga segedelmé­

vel egy országot lepyomjanak, hol a szabadság szenve­

délye, az azt megalapító minden erényekkel mérhetlen nagy térek felett lehel. Vak ministerek! nem látjátok, hogy Amerikának Hambdcnei és Sidney-i vannak ? A z ellenszegülési szellem, mely azt ma lelkesíti, ugyanaz, mely eldődeinket tüzelte, hogy az önkény-követélte adót elhárítsák, miután hajdan rézlapra vésetett azon elv, miszerint Nagy Britanniának semmi alattvalója meg nem adóztathatik, csak saját megegyezésével. Kívánjunk magunknak szerencsét, hogy awígheknek, alkományunk szilárd alapja hű őreinek, kiáltása túl az atlanti ten­

geren viszhangzik. Nekünk hű wigheknek most még inkább meg kell ismernünk az angol-amerikaiakban testvéreinket, mint valaha. A mi dolgunk, folytonos elő­

terjesztésekkel kieszközleni, hogy anyaföld., ökkel ki­

béküljenek. Egy pillán tatot sem kell elveszteni, hogy hozzájok közeledjünk, ő k még rémei lehetnek Franczia és Spanyolországnak, és megszentetlenít<5 szövetkezése­

ket gátolhatnak; az nem ellenkezik dicsőségünkkel.

Seregeink Amerikában még nem szenvedtek csatavesz­

téseket. . . . Látom a csodálkozást e szavaimon. Ministe­

reink színlik, mintha a tapasztalatlan honvédtől nem fél­

nének : én azonban igen félek a szabad emberek önvédel­

métől. De mik tehát eszközei a kibékülésnek ? Vissza­

vegyük először az egyik, aztán a másik határozatot?

Nem, hanem vegyünk vissza mindent egyszerre, mi test­

véreinket megalázza és bántja; mindenek előtt pedig a bostoni hadsereget távoztassuk el, melyet ott úgyis csak kudarcz látszik várni." A kudarcz valóban be is

követke-108 KISEBB TÖRTÉNETI ÍRÁSOK.

zett gyorsan e beszéd u t á n , mivel a parlamenti nagy többség a háború és ministerek mellett szavazott.

Gróf Chatam egyike volt a legnagyobb hazafiaknak, kiket a történetírás Anglia ministerei közt felmutathat.

Oly férfiú, kiben a rendkivüli elme, a legnemesebb szív­

vel és határtalan honszeretettel volt párosulva; vállal­

kozó, mindenek felett uralkodni tudó szellem, tele esz­

közökkel és nagy eszmékkel, és a legnemesb eszmélettel oly korszakban, midőn a romlás, hazájában mint mirigy terjedett, s minden erény elenyésztével fenyegetett, ő erkölcsei tisztaságával tüntette ki magát. Soha sem volt még minister iránt oly általános bizalom ez országban, mint melylyel ő dicsekedett, soha oly egyesség király, parlament, és nép között mint az ő, fájdalom, csak rö­

vid ideigleni dicsőséges kormánya alatt. Terjedt volna

•ez csak két évvel továbbra, úgy Anglia nem látott vala amerikai háborút, s a hatalom, dicsőség és virágzat oly magasságára emelkedik, melyekhez képest 1762-ki vi­

szonyai csak árnyék voltak. 1760-ban a spanyolnak há­

borút üzenni az ő tanácsa volt, előre látván, miképen a spanyol udvar csak azt várja hogy ezüsthajója — mely Amerikából évenként Európába hozta a drága érczeket

— biztosságban legyen, s magát azonnal ellenségnek fogja nyilvánítani. Fogadtatott volna el tanácsa, az az angol hatalmába esvén, a spanyolnak törvényt

szabha-tand vala. De a parlament elvété azt, és Chatam jóslata pontosan teljesült, mihelyt tudniillik az utolsó gálya a -cadixi öbölbe szállott, sőt még azon nap, hogy híre

Madridba ment, a spanyol, álarczát letévén, a háború kilobbant. Hasonló tanács vala, hogy Amerikában min­

den franczia szigetek hódíttassanak meg, semmi visz-sza nem adatván. így a teljesen semmivé tett franczia tengeri erő többé fel nem emelkedendett; de ez hason-lólag ellenkezőkre talált.

Közöljük töredékét egy beszédének, melyet 1762-ben mondott a parlament1762-ben, nem sokára hivatala leté­

tele után. Belőle látszik magas szelleme, és mély belá­

tása, melylyel állodalmakat a embereket átlátni tudott.