Ahhoz, hogy II. András uralkodása idejének művészeti jelenségeit megérthessük, fi gye-lembe kell vennünk az azt megelőző egy-két évtizednyi időt, amelyet ifj ú hercegként töl-tött apja udvarában, illetve megkoronázott bátyja riválisaként küzdött végig. III. Béla udvarának építészeti alkotásai, amelyek a következő generáció környezetét jelentik, az ízlés alakítójaként és az igényesség mércéjeként is működtek. Azokra az objektumokra és összefüggésekre helyezzük a hangsúlyt, amelyek megalapozták a II. András idején megso-kasodó gótikus művészeti jelenségeket.
II. András ifjúságának korai éveire tehető egy, a középkorban nagy sikert arató új kő-anyag, a vörösmárványnak nevezett, tömör szerkezetű, jól csiszolható, vörösesbarna mész-kő felfedezése Esztergom közelében és vele új szobrászati, épületdíszítő technikák megjele-nése a magyar királyságban és a szomszédos területeken. A művészettörténeti kutatás csak az utóbbi időben kezdett behatóbban foglalkozni a magyarországi márványfaragás mester-ségbeli kérdéseivel, a vörösmárvány technikai problémáival. Lővei Pál közleményeiből raj-zolódik ki e fényes csiszolásfelületű, nemes kő reprezentációs, műfaji és technológiai köre, a márványművesség magyarországi története.1 A csiszolt állapotban márványra emlékez-tető, sőt színével a középkori ember számára porfírt idéző kőből elsősorban díszítőfarag-ványokat, tagozatokat, oszloptörzseket, falburkolatokat, kisebb építészeti szerkezeteket és nem utolsósorban feliratos emlékeket készítettek. A felhasználási területek közös vonása, hogy csaknem mindig vékony betét- vagy lemezszerkezetekről van szó, elvétve akad példa arra, hogy a vörösmárványt nagyobb mennyiségben, kváder méretben, falazóanyagként használták volna.
A művészi környezet alakításában szerepet játszott a megrendelők műveltsége, az egye-temi tanulmányok, külföldi utazások során megszerzett tudás, íráskészség és személyes él-mény. A studiumokban jártas esztergomi klerikusok szellemi orientációjára jellemző, hogy a 13. század elején emlékezetből idéztek antik auktorokat. Ekkortájt fogott hozzá a ma-gyarok cselekedeteinek megírásához P mester, a világi olvasmányélményeit felidéző egy-kori királyi jegyző. Az óegy-kori emlékek iránti vonzódás nemcsak szövegek ismeretét jelenti, hanem a tárgyi, művészeti emlékek megbecsülését is. A latinitás iránti elkötelezettség mel-lett említést érdemel Jób érsek esete, aki 1191 táján görög nyelvű patrisztikai forrásokra hivatkozó levelezésbe bonyolódott Iszaakiosz Angelosz császárral a nagy egyházszakadást kiváltó dogmatikai dilemmáról.2
1 Lővei 1992; Lővei 2004; Lővei 2015.
2 A levelek szövegét és a levélváltás datálását lásd Darrouzès 1970, 190–192, 200–201; vö. Makk 1989, 121.
Takacs_Gotika.indd 23
Takacs_Gotika.indd 23 2018.06.14. 11:55:182018.06.14. 11:55:18
24
A 12. századi királyi palota
A Dunakanyar bejáratánál, a Garam torkolatával szemben, sziklafalak és meredek lejtők határolta magaslaton épült fel az Árpádok első székhelye és az ország első érseki központja.
A magaslatot a középkorban eltérő jogállású, kisebb-nagyobb városi települések halmaza vette körül, amelyeknek részben Vallóniából betelepített latinus polgársága aktív szerepet játszott az ország kereskedelmében és kézművesiparában. 1127-ben egy királyi oklevél Esztergomot az ország fővárosaként (metropolis regni) tünteti föl,3 az 1187-ben Barba-rossa Frigyes császár kíséretében itt járt Lübecki Arnold szintén Magyarország metropoli-sáról beszél.4 A városi települések fölött emelkedő, fallal körülzárt erődítmény középkori épületállománya kettős funkciójának megfelelően ugyancsak két fő csoportra, profán és szakrális részre osztható. Az épületek topográfi ai leírását, a rájuk vonatkozó írott források elemzését és a régészeti kutatások eredményeinek értékelését Horváth István végezte el.5 Az Árpád-kori építmények azonosítását, rendeltetésük meghatározását olyan akadályok nehezítik, mint a vár középső részén Barkóczy Ferenc érsekségének (1761–1765) kezde-tén megindult, és az 1820-as évekre befejezett „tereprendezés”, amely nemcsak az itt álló középkori maradványokat pusztította el, hanem a jelentős mértékű szintsüllyesztés a va-lódi régészeti kutatását egyszer és mindenkorra esélytelenné tette (1. kép).6 Minden olyan kérdésben, amely a középkori székesegyház épületével kapcsolatban felmerül, meg va-gyunk fosztva az in situ kutatás és az empíria biztonságától. A valóság lehangoló: „a rang-ban legelső középkori magyar székesegyház… ma már csak szövegekben, ábrázolásokrang-ban és muzeális morzsalékokban létezik.”7
A vár déli hegyfokán álló királyi palotarész 1934 és 1938 között folytatott feltárása dokumentálatlan maradt,8 ellentétben az 1820-as években végzett bontásokkal. Az ekkor összegyűjtött, mintegy két és fél tucat faragvány, felirat és sírkőtöredék rajzait és a hoz-zájuk fűzött kommentárokat tartalmazó kötet nemcsak az első kísérlet volt Esztergom középkori emlékeinek rögzítésére, hanem ma is kiindulópontja a rendszerező munkának.9 Az utolsó, máig legnagyobb terjedelmű anyagközlés Marosi Ernőnek az 1200 körüli esz-tergomi építészet korai gótikus emlékeire fókuszáló munkája függelékeként jelent meg.10 A fenti mulasztások súlyosságát az is jól mutatja, hogy csak az utóbbi években derült ki:
a korábban esztergomi eredetűnek vélt építészeti faragványok egyelőre bizonytalan meny-nyiségű, mindenesetre jelentős része az újkorban más helyszínekről – többnyire Pilisről és Dömösről – került építőanyagként az esztergomi erődítmény falaiba, onnan pedig a ténylegesen helyi eredetű töredékekkel összekeveredve múzeumi raktárakba.11 Nem in-dokolatlan tehát az óvatos hangvétel, amelyet Marosi Ernő választott: „…12. század végi művészetéről, melynek szinte minden emléke vitatható, csak hipotetikus áttekintést lehet
3 Knauz I., 84, No. 56.
4 Gombos I., 305.
5 MRT V, 84–112. Horváth 2015.
6 A „tereprendezés” forrásaihoz: Balogh 1955, 16–20.
7 Tóth S. 2000, 121.
8 A feltárások eredményeiről teljes és forrásértékű dokumentáció helyett összefoglaló szövegek és rekonstrukciós elméletek láttak napvilágot: Lepold 1934, 34–41; Gerevich 1938; Várnai 1954, 49–76; Dercsényi–Zolnay 1956, 63–67.
9 Máthes 1827.
10 Marosi 1984a, 191–206.
11 Takács 1994b, 237–238, 240 (IV-8. kat. sz.); Havasi 2008.
Takacs_Gotika.indd 24
Takacs_Gotika.indd 24 2018.06.14. 11:55:182018.06.14. 11:55:18
25
megkísérelni.”12 A hipotézisek bizonytalanságainak csökkenése ott várható, ahol épület-bontások, átépítések és restaurálások által még nem érintett részletek maradtak fönn. Ezek száma azonban igen csekélyre zsugorodott.
A székesegyház és a vár déli ormán álló lakótorony közötti területen emelkedő, két egymáshoz merőlegesen csatlakozó épületszárnyról a művészettörténeti irodalomban ke-vés szó esik annak ellenére, hogy a kelet–nyugati tájolású, északi építményből három dongaboltozattal fedett, földszinti tér mindig is ismert volt és maradványai ma is tanul-mányozhatók. Az épületszárny mára megsemmisült keleti homlokzatát egy 1830 körül készült látkép is dokumentálja (1. kép).13 Az eredetileg 33-34 méter hosszú épület nyu-gati helyisége alatt, valamint attól északra, 11. századra keltezett, korábbi épület alap-falait találták meg, és azt is megfigyelték, hogy a földszinti terek felett még legalább egy emelet volt (2. kép).14 Az épületszárny nyugati helyiségének déli falában ajtóból és ablakból álló, egyszerű kiképzésű homlokzati nyíláscsoport bontakozik ki (4. kép).15 Az északi építményhez merőlegesen csatlakozik egy nagyobb kiterjedésű (45×10 m alapte-rületű) épületszárny, amelyet a 15. században kibővítve újjáépítettek, majd a 17. század végén kaszárnyává alakítottak át.16 Alsó szintjén pince helyezkedik el, földszinti terének keleti és déli fala jelentős magasságig áll. Az északi palota homlokfalán megfigyelhető födémlyukak alapján arra is következtethetünk, hogy osztatlan földszinti terét gerendás sík födém választotta el az emelettől.17
Az L alakú emeletes palatiumban helyezkedtek el a németül Pfalznak nevezett ural-kodói rezidencia legfontosabb tartozékai: a nagy méretű gyűlésterem és a reprezentációs térhez kapcsolt kápolna vagy oratorium. A palatium az Árpád-korban a királyi hatalom-gyakorlás központja, a jogalkotás és az igazságszolgáltatás legmagasabb szintű helyszíne, a királyi tanács gyűléseinek terme (3. kép). Itt zajlottak a követfogadások és a leírásokból ismert vendéglátások.18 A palota ebben az időben valóságos és szimbolikus központ egy-szerre, a világi hatalom megtestesítője szemben az egyház lelki, szakrális hatalmával. Eb-ben az értelemEb-ben ábrázolták felirattal is értelmezve a palatiumot a székesegyház nyugati kapujának szemöldökkövén Béla király alakjához kapcsolva (64. kép).
A palotaegyüttes fontos építészeti karakterisztikuma az északi szárny három fölszin-ti helyiségében bizonyítható szabályos kváderkövekből falazott, félköríves dongaboltozat (5. kép). Ezt a boltozattípust a lakótoronyban és járulékos építményeiben nem találjuk meg, ott hevederekkel erősített élkereszt-boltozatok és bordás boltozatok vannak gondo-san kidolgozott támaszokkal, attikai lábazatokkal és levéldíszes fejezetekkel. Ha a kápolnát is számításba vesszük, a lakótorony környékén négyféle bordaprofilt találunk, ami semmi esetre sem elszigetelt vagy kísérleti építéstechnikai megoldás véletlenszerű felbukkanásá-ra, hanem a boltozatépítés bonyolult és tudatos alkalmazására utal (18., 113–117. kép).
A boltozatépítésnek a 12. század utolsó évtizedeiben korszerűnek számító eszköztára a
12 Marosi 1994a, 158.
13 Johann Anninger 1829 és 1834 között készült tusrajza, amely az épülő új székesegyházat ábrázol-ja, a háttérben feltünteti a középkori palota kapuját és az északi palotaszárny hozzá csatlakozó homlok-zatát. Esztergom, Balassa Bálint Múzeum. Lásd Balogh 1955, 36. kép; Horváth 2015, 38. kép.
14 A palota említett részein folytatott kutatásokról: Horváth–Vukov 1986, 10–16, 3. kép;
Horváth 1990, 78–97. Az emeletre vonatkozó megfigyelés: Horváth 2015, 247–248.
15 A homlokzatrészlet fényképét lásd Marosi 1984a, Abb. 23.
16 MRT V, 98–100.
17 A síkfödém valószínűségére Horváth István hívta fel a figyelmemet.
18 A királyi hatalomgyakorlás elveiről és gyakorlatáról: Zsoldos 1997, 55–58.
Takacs_Gotika.indd 25
Takacs_Gotika.indd 25 2018.06.14. 11:55:182018.06.14. 11:55:18
26
lakótorony építőinek műhelykészségéhez alapvetően hozzátartozott, míg az északi épület tervezőjének erről vagy nem volt fogalma, vagy nem érdekelte. Míg a lakótorony földszint-jén – a kápolnát is tekintetbe véve – egymástól mindössze néhány méter távolságra négy, pompás kőfaragó munkával előállított bélletes kaput építettek fel (18., 121., 170. kép), addig az északi palota fennmaradt földszinti falaiban minden dekorációt nélkülöző, pár-huzamos oldalú, béllet nélküli ajtónyílásokat találunk (4–5. kép). A lakótorony a kimun-kált tagozatrendszer és gazdag építészeti ornamentika telített helyszínének mondható, ez-zel szemben az északi palotaépület dísztelen kváderművein éppen ezeknek az eszközöknek teljes és bizonyosan nem véletlenszerű hiánya állapítható meg. E különbség alapján fel kell vetni, hogy az északi palotaszárnyon dolgozó építőműhely és a lakótorony műhelye között nemcsak stíluskülönbség, hanem számottevő időbeli különbség van, ami azt jelenti, hogy a lakótorony helyiségeinek és a kápolna tereinek az 1180–1190 évekre való keltezése az északi palotaszárny építésére vonatkozóan antedatáló tényező. Kizárt, hogy a királyi palota két szélső pontján egymástól viszonylag kis távolságban, ugyanabban az időben ennyire eltérő felfogású építmények készülhettek volna. Ha a lakótornyot és a kápolnát a szak-irodalom megállapításaival összhangban III. Béla uralkodásának második felére, illetve a halála körüli évekre datáljuk, akkor az északi palotaszárnyat e jelentős stíluskülönbség alapján korábbi időre kell kelteznünk.19
Az északi szárnyon tett megfigyelésekhez hasonló eredményre jutunk, ha az ahhoz hoz-záépített, nagyobb alapterületű, nyugati palotaszárnyra tekintünk. Itt az északi szárnytól eltérően belső terek nem maradtak fenn, és a 15. században végrehajtott átépítés a ma-gasabban álló udvari falat is erősen érintette. Ebben az esetben is megállapítható ugyan-akkor, hogy a reprezentatív terem maradványai és a környezetében előkerült régészeti leletek között semmi sem utal arra a tagolási bonyolultságra és épületszobrászati luxusra – tagozott nyíláskeretekre vagy bordás boltozatra –, amely a lakótorony helyiségeit jel-lemzi. A stiláris távolság a III. Béla uralkodása idején épült lakótoronytól tehát itt is meg-figyelhető, ami a relatív kronológia logikája szerint az északi szárny építését még tovább távolítja III. Béla korától.
Az épület megjelenésének új aspektusa tárul fel az épület déli végénél előkerült deko-ratív falfestés töredékeinek láttán. A palota alsó terét jellemező, kváderfalazatot imitáló puritán díszítés fehér alapon kettős vonalakkal meghúzott, lineáris textúra, amely meg-lehetősen nehezen datálható, de annyit mindenképpen elárul, hogy az épület elsődlege-sen festészeti és nem szobrászati díszítést hordozott. Ilyen kváderfestés a magyarországi emlékanyagban a pilisi apátság keleti épülettraktusához tartozó, 1184 körülre datálható kápolnának a templommal szomszédos északi falán került elő (6–7. kép).20 Az esztergo-mi és a pilisi lineáris falfestés hasonlósága a dekoráció egyszerűsége ellenére is figyelemre méltó, valószínűleg időben sem állhatnak egymástól távol, ami az esztergomi palota szem-pontjából nem jelent magától értetődő építési dátumot, sokkal inkább a palota akkori fennállására következtethetünk.
19 Annak lehetőségét, hogy ezek az épületek III. Béla koránál később épültek volna, éppen a 13. század első évtizedeire keltezhető építmények gótikus stílusának ismeretében még határozottab-ban kizárhatjuk. Az északi palotaszárny és a hozzá illesztett nyugati szárny építését Méri István meg-figyeléseire támaszkodva a 12. század végére, illetve a 13. századra datálja: MRT V, 98; valamint Marosi 1984a, 43.
20 Holl 2000, 53, Abb. 94.
Takacs_Gotika.indd 26
Takacs_Gotika.indd 26 2018.06.14. 11:55:182018.06.14. 11:55:18
27
A nyugati palotaépület festett dekorációjához tartozhattak azok a rendkívül magas kvalitást képviselő figurális falképtöredékek is, amelyek 1988-ban az épület déli vége közelében kerültek elő. Többségükben lehullott vakolatdarabokon és kvádereken meg-maradt, finom ecsetrajzzal kihúzott, sárga és vörös színnel színezett arc- és kéztöredék, valamint hajrészlet (8. kép). Ugyanennek a figurális díszítésnek egy nyilvánvalóan má-sodlagos elhelyezésű kváderen megmaradt részlete is előkerült a palotához délről csat-lakozó helyiség magasra felmenő, talán késő középkori építésű falában.21 A festmé-nyek az Árpád-kori palota 15. században lebontott felső szintjének falain lehettek.
A töredékek közül néhányat elsőként publikáló Tóth Sándor a figurák lineáris stílusát az Ottó-kori miniatúrafestészetből vezette le, és a falfestményt nagy vonalakban a 11–12. szá-zadra keltezte.22 Egyet kell értenünk a módszerrel, hogy a rajzos festői modor párhuzamait a kódexillusztrációk között kell keresni. A 11. századi analógiák felsorolásához azonban ő is jónak látta hozzátenni, hogy „a kapcsolat megítélésében számításba veendő az ottóni-kus formák hosszas továbbélése” – utalva a 12. század közepe előtt Salzburgban készült Admonti Biblia illusztrációira. A 12. század közepe tájától Magyarországon használt kó-dex képeinek megalkotásában valóban hatékonyak az esztergomi töredékekre is jellemző stíluseszközök, a félprofilból ábrázolt arcok elevenségét kifejező magasra vont szemöldök és a tágra nyílt, azonos irányba tekintő szempárt kiemelő ívelt szemhéj megragadása, a jelzésszerű ajakábrázolás élénksége, a dús, laza hajkorona könnyedsége és spontaneitása (9. kép).23 Ezek a vonások együttvéve a falkép figuráinak – töredékes állapotuk ellenére is – friss kifejezőerőt kölcsönöznek, bizonyosan nem függetlenül az antikizálás 12. száza-di művészeti tendenciáitól. Hozzátehetjük, hogy hasonló közvetlenség és spontaneitás, a pillanatnyi érzelmi állapot kifejezésének szándéka nyilvánul meg a Hildebert és Everwin által 1140 körül díszített prágai De civitate Dei kódex mulatságos művészönarcképén, amelyet hagyományosan a regensburgi forrásokból táplálkozó salzburgi könyvfestészeti körhöz szoktak sorolni.24 Ha a kódex salzburgi stíluseredete megkérdőjelezhető is, a két mester közép-európai, prágai tevékenysége nem.25 A rajzos festői stílus a terület falképfes-tészetében sem ismeretlen a 12. század első felében, amint azt a dél-morvaországi Znojmo Szent Katalin- kápolnájának bajor befolyás alatt készült, 1134-re datált kupolaképei tanú-sítják (10. kép).26 Ezekre, noha kivitelezésük az esztergomi töredékek elsőrendű kvalitását meg sem közelíti, a profán ikonográfia (Přemislida -genealógia) miatt más tekintetben is érdemes hivatkoznunk.27 Nagyon valószínű, hogy a kis méretű, festett alakokat ábrázoló esztergomi palotadekoráció jelenetei a világi historia- ábrázolások köréhez tartoztak, ha az ismert töredékek nem is voltak feltétlenül a znojmóihoz hasonló genealógiai ciklus részei.
Az esztergomi alakok rajzát meghatározó 11. századi stílus továbbélésének példáit keres-ve olyan emlékekre bukkanunk, amelyek a bajor területek és Salzburg északkeleti irányban kisugárzó művészetét, az Admonti Biblia stiláris környezetét még inkább összekapcsolják
21 A falképtöredékek az Árpád-kori nyugati palotaszárny mellett a 15. században megépült toldalék-pincéjébe nyilvánvalóan helyszíni épületbontás törmelékével kerülhettek. A leletről: Horváth 2015, 216–217, 21. kép.
22 Kiáll. kat. Budapest 1994, 219, III-2. kat. sz. (Tóth S.)
23 Vö. Wehli 1977, 4, 7, 9. kép.
24 Az asztalon maradt ételeket az asztalról lesodró, illetve az ott hagyott sajtot megdézsmáló kisegér miatt dühöngő miniátor ábrázolásáról és a kódex stílusáról: Bachmann 1977, 143–146, Abb. 78.
25 A stílus kölni eredeztetéséhez: Dodwell 1993, 313.
26 Uo., 313, fig. 321.
27 Bachmann 1977, 149–150, Abb. 88–93.
Takacs_Gotika.indd 27
Takacs_Gotika.indd 27 2018.06.14. 11:55:182018.06.14. 11:55:18
28
az esztergomi falképtöredékekkel. Ismeretes, hogy III. Konrád regensburgi udvarának és a salzburgi érsekségnek a magyar udvarhoz fűződő viszonyát az 1140-es években egy bot-rányba fulladt házassági terv, III. Konrád fia, Henrik és Zsófia magyar hercegnő felbontott jegyessége terhelte meg.28 Egy megfontolásra érdemes hipotézis szerint a dunántúli Csatár bencés apátságában hosszú ideig őrzött kétkötetes biblia Magyar országra kerülésének köze lehetett az admonti kolostorba lépett Zsófia hercegnőhöz, II. Géza király húgához, illetve magához a királyhoz, aki – amint fennmaradt levelezésük tanúsítja – 1146-ban megpró-bálta a bajor udvart az admonti apácakolostorra felcserélő magyar hercegnőt hazatérésre bírni, nem mellékesen hozományát is visszaszerezni.29
A falképtöredékek stílusrokonsága a 12. század közepi salzburgi könyvfestészet alko-tásaival használható az esztergomi palatium építéstörténetének rekonstrukciójához. Ha a nyugati épületszárny díszítését e művészettörténeti kapcsolat alapján a 12. század közepe tájára keltezzük, építése korát sem tehetjük értelemszerűen II. Géza (1141–1162) idejénél későbbre. Amennyiben az északi és a nyugati szárny között jelentősebb kronológiai távol-ságot tételezünk fel, akkor az északi tömb esetében a 12. század eleji építés lehetőségét és az esztergomi királyi udvar történetében is fontos uralkodónak, Kálmánnak (1095–1116) lehetséges szerepét kell mérlegre tennünk.30
Amint az északi palotaszárny alatt előkerült korai Árpád-kori falak esetében Szent Ist-ván építkezéseire következtettek, úgy a palotakörzet déli végében feltárt legkorábbi ma-radványokat is a királyi székhely első kialakításának idejére, a 11. század elejére keltezték.31 Eszerint az 1000 körül a vár északi felében álló fejedelmi lakhely funkciói ekkor települtek át a jobban védhető, elszigetelt déli nyúlványra. Fallal övezett kerek torony és több négy-szögű épület faltöredékei tartoznak ehhez a korszakhoz (2. kép).32
A várhegy déli gerincén ma szabálytalan poligonális alaprajzú lakótorony és a hozzáépí-tett toldalékok töredékei állnak. A torony és toldalékterei, valamint az északról kapcsolódó kápolna falai és faragványai Esztergom Árpád-kori épületállományának legnagyobb össze-függő egysége, amelyen ma is helyszíni építéstörténeti és stílustörténeti vizsgálatokat lehet folytatni.33 A lakótorony északnyugati toldalékának alsó szintjét képező terem az egyetlen épségben fennmaradt középkori tér Esztergomban, amelyet funkciójának változásai elle-nére soha nem építettek át (12. kép).34 Johann Andreas Krey a szobát Niederwerck megne-vezéssel jelölte 1756-os esztergomi erődítmény-alaprajzán.35 Máthes János 1827-ben a tér alaprajzán kívül enteriőrábrázolást és az összes fejezetről rajzsorozatot publikált (11. kép).36 Amikor 1873–1874-ben Simor János érsek kápolnává alakíttatta, a középoszlop vörös-márvány törzsét, valamint a lábazatokat a korábbiak mintájára készített, új faragványokkal
28 Pauler I., 258–260.
29 Wehli 1977, 16; Zsófia hercegnő leveleinek kiadása: Mitteilungen des Instituts für Österreichi-schen Geschichts forschung. Ergänzungsband II., Wien, 1888, 365–367, 372–379. A falképtöredékek értelmezéséhez: Takács 2012c, 175–179.
30 A Kálmán-kori magyar királyi udvarra vonatkozó adatok kérdéseiről: M. Font, Koloman the Learned, King of Hungary, Szeged, 2001, 49–50.
31 A királyi palota alatt feltárt falmaradványok értelmezéséhez: Nagy 1968, 102–107; Nagy 1971a, 181–198; Nagy 1971b, 631–632.
32 A 11. századra datált falmaradványok összesített alaprajzát lásd Horváth 2015, 240, 45. kép.
33 Az épületegyüttes legrészletesebb analitikus leírása: Marosi 1984a, 42–51.
34 Lepold Antal a terem törökkori használatának nyomairól is tudott. Lepold 1938, 512.
35 Wien, Kriegsarchiv, Inland C. V. a. Gran. No. 6.; lásd Lepold 1944, 57, 184. sz.
36 Máthes 1827, Tab. III.
Takacs_Gotika.indd 28
Takacs_Gotika.indd 28 2018.06.14. 11:55:182018.06.14. 11:55:18
29
cseréltette ki, és a nyugati falon két nagy méretű ablakot nyittatott.37 A fölötte emelkedő beomlott, földdel betemetett épületszint feltárására és rekonstrukciójára az 1934-ben el-kezdett régészeti kutatást követően került sor. A maradványok egyértelműen tanúsítják,
cseréltette ki, és a nyugati falon két nagy méretű ablakot nyittatott.37 A fölötte emelkedő beomlott, földdel betemetett épületszint feltárására és rekonstrukciójára az 1934-ben el-kezdett régészeti kutatást követően került sor. A maradványok egyértelműen tanúsítják,