A kutatásom kiindulópontjaként szolgáló alapkérdés az, hogy hogyan és mi-lyen formában szólítják meg a gyermekeket, fiatalokat, diákokat a Neue Banater Zeitung és a Szabad Szó 1968 és 1990 közötti számai. Miért éppen úgy? Milyen felnőtteket akartak nevelni ezáltal? hogyan tükrözték a gyermek-, ifjúsági és diák-oldalak a pártpolitikát, a kommunista tanítási elveket? Milyen embereszmény kör-vonalazódott ebből a nevelő szándékú diskurzusból? kik közvetítették a gyerme-keknek szánt tartalmakat? Hogyan tartották a kapcsolatot az olvasókkal? Hogyan hatott a cenzúra intézménye, később az öncenzúra ezekre az oldalakra, rovatokra?
Hogy a kérdésre választ találjak és az ennek alapján megfogalmazott hi-potézisek helyességét, illetve hamisságát ellenőrizni tudjam, összetett munka-folyamatot alkalmaztam, amely több kutatási és elemzési módszert ötvöz. Az általam használt alapvető módszer a tartalomelemzés, mind kvalitatív, mind kvantitatív elemekkel. kvantitatív elemzésre volt szükség az első hipotézisben megfogalmazottak ellenőrzésére, hogy mérhetően megállapítható legyen: több gyermek-, diák- és ifjúsági oldal létezett-e a vizsgált időszakban a Neue Banater Zeitungban, mint a Szabad Szóban, avagy nem. A különböző magyar és német nyelvű oldalak, illetve cikkek összevetésekor – az esetleges kölcsönhatás vizs-gálatának céljával vagy a cenzúra, a szocialista tanítási-nevelési elvek textuális nyomait, vagy az olvasókkal való kapcsolattartás formáit keresve – kvalitatív tartalomelemzést használtam. Mintavételként a kutatási korpuszt képező új-ságok gyermek- és ifjúsági oldalait kerestem meg, azaz klaszteres mintavételt alkalmaztam. Ezeket az oldalakat lefényképeztem és elolvastam. Elemzési egy-ségként az újságcikket határoztam meg.
Mivel alapvetően induktív megközelítésben tárgyalom a korpuszon végzett elemzésből született megállapításokat (a konkrét újságcikkekből indulok ki és vonok le általánosabb következtetéseket az újság egészére vagy az akkori társa-dalomra vonatkozóan), kontrollkutatásokat is végeztem. Bevontam a vizsgáló-dásba két, más régiót képviselő napilapot is, a marosvásárhelyi Vörös Zászlót és a Steaua Roşiet, hogy az így nyert információtöbblet is biztosítsa a következ-tetések megbízhatóságát.
A kontextualizálás módszerével építettem be a dolgozatba az elméleti mereteket a korról (történelmi-társadalmi, lingvisztikai és neveléselméleti is-mereteket). A jobb hitelesség, forrásellenőrzés és a részletkérdések tisztázása érdekében interjút készítettem – személyesen vagy írásban – a Neue Bana-ter Zeitung és a Szabad Szó néhány volt szerkesztőjével, újságírójával: Rosl
Finkkel, Horst Samsonnal, Marius Koityval, Graur Jánossal, Józsa Ödönnel és Pongrácz P. Máriával. Az egyén szempontjából felelevenített múltbeli emlékek – az oral history módszere – segítette további összefüggések feltárását, illetve megértését.27 Az interjúalanyok megkeresése és szóra bírása nem volt minden alkalommal zökkenőmentes. A német lap egykori munkatársaival viszonylag könnyebb volt kapcsolatot teremteni, mert sokan közülük ma Németország te-rületén élnek és az elektronikus média mindennapi használói. A Magyaror-szágra kitelepült újságírókat nehezebb volt felkutatni, és a vezetékes telefonon, illetve postai levélváltás útján történő kapcsolattartás sokkal lassúbb és körül-ményesebb volt. Néhány újságírót biztatni kellett, hogy elhiggye, számomra, kutatásom számára valóban hasznosak az ő visszaemlékezései. Ennek ellenére sem vállalta mindenki emlékeinek írásban történő közlését, az ily módon fel-elevenített adatok, információk esetleges pontatlanságára hivatkozva.
Munkamódszerem a következő volt: megkerestem a kijelölt periódusban (1968 és 1990 között) megjelent Neue Banater Zeitung- és Szabad Szó-példá-nyokat, elolvastam a gyermek-, ifjúsági és diákoldalakat, a családi rovatokat, lejegyeztem szerkesztőiket, a főbb előforduló tartalmakat, vázoltam az oldal struktúráját, figyeltem a megjelenés periodicitására, a rovatcím változására.28 Az újságcikkeket mennyiségi és minőségi tartalomelemzéssel közelítettem meg. Esetenként nehézkes volt az elemzési egység, az „újságcikk” meghatáro-zása, hiszen ezeken az oldalakon gyakran olvashatunk cím nélküli, aláíratlan szövegeket, bekeretezett pártidézeteket, összefoglaló felsorolásokat mint szö-vegegységet. Végül úgy egységesítettem, hogy bármely összefüggő szöveget, amely az oldalon megjelent, vizsgálat tárgyává emeltem.
A tartalomelemzés manifeszt tartalmakat vizsgál látens üzenetek feltárása érdekében. Antal László A tartalomelemzés alapjai című könyvében így határoz-za meg ezt a módszert: „Tartalomelemzésnek nevezünk minden olyan eljárást, amelynek során közlemények, üzenetek törvényszerűen visszatérő sajátságai alapján módszer és objektív eljárással olyan következtetéseket vonunk le, ame-lyek a közleményekben nyíltan kimondva nincsenek, de az üzenet megszerkesz-tettségének, azaz kódolásának a módjából kiolvashatók, s esetleg más eszközök-kel, más módon (nem tartalomelemzéssel) nyert adatok segítségével megerősít-hetők, igazolhatók.”29 A Holsti által meghatározott tartalomelemzés-fajták közül az elsőt alkalmaztam, azaz a kommunikáció jellemzőit igyekeztem leírni: kinek, mit és hogyan mondtak.30 Konkrét kutatási szituációmra lebontva: hogyan és mit közöltek, közölhettek kisebbségi helyzetben 1968 és 1990 között a magyarok és a németek Romániában gyermekeiknek, ifjaiknak újságjaik hasábjain.
27 Az interjúk teljes szövege a könyvben olvasható, kivéve a Rosl Finkkel folytatott beszélge-Az interjúk teljes szövege a könyvben olvasható, kivéve a Rosl Finkkel folytatott beszélge-tést, mivel ő nem járult hozzá az interjú közléséhez.
28 Ezekre az adatokra vonatkozó összefoglaló táblázataim a mellékletben olvashatók.
29 Antal László: A tartalomelemzés alapjai. Budapest, Magvető, 1976, 15.
30 Klaus Krippendorf: A tartalomelemzés módszertanának alapjai. Budapest, Balassi Kiadó, 1995, 36.
25
3. KIINDULóPONTOK
A főként a szociológiában használatos módszer kódolással dolgozik, azaz a vizsgált szöveg egyes részeit adatcsökkentés céljából előre meghatározott vagy az elemzés folyamatában kialakuló kategóriáknak felelteti meg. Mivel az én cé-lom nem szemantikai tartacé-lomelemzés volt, vagyis nem akartam a szövegekben előforduló előre meghatározott témákra vagy személyekre történő utalások gya-koriságát felmérni és ebből következtetéseket levonni, nem dolgoztam kódolás-sal. Célcsoportot határoztam meg, témát és az értekezés megfelelő fejezeteiben végül a cenzúra hatására létrejött bikkfanyelv használatát, illetve a kommunista Románia iskolamodelljét és nevelési tételeinek tükröződését figyeltem meg és vázoltam fel.
4. FEJEZET