A bikkfanyelvnek mint manipulatív tényezőnek fentebb vázolt elméleti bemutatása után nézzük meg ezeket a jellemzőket konkrét szövegeken. Vizsgá-lódásom tárgyául két újságcikket választottam, a dolgozat korpuszának megfe-lőlen – egyet a Szabad Szóból, egyet pedig a Neue Banater Zeitungból. Szán-dékosan olyan cikkeket kerestem, amelyek gyermek-, ifjúsági vagy diákolda-lon jelentek meg, és első ránézésre is a fanyelvnek több elemét tartalmazzák.
A nyolcvanas évek végén megjelent írások között kutakodtam először, tudván, hogy ideológiai elnyomás szempontjából ez az évtized meglehetősen nehéz volt. A Szabad Szóban rögtön rá is bukkantam egy aláírás nélküli propagan-daszövegre a Fiatalok 1989. szeptember 21-i kiadásában, amely a Történelem-formálók címet viseli. 626 A cikk egy küszöbön álló pártkongresszus apropóján született, ezért elkezdtem a Neue Banater Zeitung gyermek- és ifjúsági olda-lainak ugyancsak szeptemberi számaiban ebből az alkalomból írt szövegeket keresni. Nem találtam. A 89-es Treffpunktoknak Marius Koity lévén a szerkesz-tője, ezen nem is csodálkoztam. Ekkor a Grete Lambert által szerkesztett Unsere Schuléban kutakodtam. Itt sem találtam kimondottan „ütős” bikkfanyelven írt 621 „[...] textul trebuie să reconfi rme »apartenenţa« la ideologie”. Anghelescu, 85. [saját for-„[...] textul trebuie să reconfirme »apartenenţa« la ideologie”. Anghelescu, 85. [saját
for-dítás]
622 Betea, 181.
623 „Noi nu vorbim pentru a spune ceva, ci pentru a obţine un anumit efect.” Anghelescu, 88.
[Saját fordítás]
624 Betea, 181.
625 Győrffy, 2.
626 * Történelemformálók. Szabad Szó, Fiatalok, 1989. szeptember 21. (XLVI), 2.
175
A BIKKFANYELV A GYAKORLATBAN
szövegeket, és a keresett kongresszusra sem találtam utalást, de volt azért né-hány, amely – bár, ugye, fiatalabb korosztálynak szólt, mint a Treffpunkt-írások – tartalmaz propagandisztikus elemeket. Ezek közül – véletlenszerűen – A ma-terialista-tudományos nevelés kabinetje627 címűre esett a választásom.
Vizsgáljuk meg először a címeket. kemény Gábor Címszavakban a sajtó-nyelvi címadásról című tanulmányában Pléh Csaba és Terestényi Tamás felve-tése alapján négy újságcímfajtát sorol fel: a leírót, a tömöret, a kérdésfeltevőt és a szenzációsat.628 Kemény megállapítja, hogy ezek között átfedés van, a paletta ennél árnyaltabb, és ezt követően még számos címfajtát felsorol és magyaráz, viszont nem következetes annak megjelölésében, hogy mit vett át a Pléh–Teres-tényi-féle kategorizálásból, és mi a saját javaslata.
Az elemzésünk esetében rögtön feltűnik a két cím közötti terjedelembeli különbség, és megállapíthatjuk, hogy míg A materialista-tudományos nevelés kabinetje hosszú, névszói alaptagú szerkezet, a Történelemformálók tömör, egyetlen összetett főnévből alkotott cím. közös tehát bennük a nominális jel-leg, amely – kemény szerint – a témamegjelölő címek sajátossága.629 és bár az ilyen címek általában a puritán cím, illetve a protokoll cím kategóriába is beillenek, azaz nem ösztönöznek további olvasásra, nem keltik fel különöseb-ben a figyelmet, mégis megkockáztatnám azt a kijelentést, hogy a Történelem-formálókra ezekből nem minden vonatkozik. Bár kétségkívül protokollcímnek szánták, puritán voltát megkérdőjelezném: tömörségével és annak tudatában, hogy a kommunista ideológia védelmében tett történelemátformálásnak milyen hagyománya volt a Ceauşescu-korszak Romániájában, kétértelművé válik és to-vábbi olvasásra sarkall annak ellenőrzésére, hogy a szöveg majd megcáfolja-e a sorok-között-még-lesz-valami gyanúját vagy sem.
A magyar szöveg felvonultatja a teljes fanyelvi eszköztárat. Keretes szer-kezetű, zárt és merev, akárcsak nyelvi diskurzusa. Az első mondat szinte szó szerinti megismétlése a cikk végén remekül táplálja az ideológia éltetése által megkövetelt redundanciát, rituáléképzést: „Kongresszusra készül az ország.”
– „Kongresszusra készülünk mindannyian.”630 Még az a kis, jelentéktelennek tűnő különbség is, ami a két mondat között észlelhető, a naiv olvasó képébe nevető árulás a szöveg részéről: nemhogy szó sincs arról az előlegezett bizalom-ról, amelyet a cím kapcsán feltételezni mertünk, hogy az írás esetleg mégis ki tud, ki akar törni propagandisztikus mélységeiből, de a többes szám, első sze-mélyű igerag a „készülünk” igében mégiscsak kevésbé személytelen, mint az első mondat egyes szám harmadik személye, bármennyire is ott van az általá-627 (GJ): Kabinett für materialistisch-wissenschaftliche Erziehung. NBZ, Unsere Schule, 1989.
március 30. (XXXIII), 3. [Saját fordítás]
628 kemény Gábor: Címszavakban a sajtónyelvi címadásról. In: uő: A nyelvtől a stílusig. Válo-gatott tanulmányok, cikkek . Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2010, 43–55. URL: http://www.
c3.hu/~magyarnyelv/10-3/peterm_103.pdf [2015. március 28.]
629 Uo, 44.
630 * Történelemformálók.
nosító „mindannyian” is mellette. Ez a sejtetett közösség-érzés, amelyet a „mi”
személyes névmás szemantikai körébe tartozó szavak sugallnak, végigkíséri az írást az olyan formák által, mint „mindannyiunknak”, „mindnyájunk munká-ját”, „számunkra”, és ezen felül még háromszor előfordul a szövegtestbe ékelt Ceauşescu-idézetben: „alkossunk mi, találjunk fel mi, járuljunk hozzá mi [...]631
Mindezen elemekhez társul még a fanyelv munkára való felbujtó funkci-ója, amely az idézetben megfigyelhető igei személyragok mellett a „kell” ige erőteljességében csúcsosodik ki: „többet kell tanulnunk, többet kell dolgoz-nunk […] gondolkodásunkat, magatartásunkat is forradalmi módon át kell formálnunk”.632 Ebben az utolsó idézetben világosan kifejezésre jut az ideoló-giának az a szerepe, hogy új, szocialista embereket neveljen, akik hűek a rend-szerhez és már-már saját hitből szolgálják a szocialista tanokat. hogy milyen is részleteiben ez az új ember, arra a dolgozatban a későbbiekben kitérek.
A propagandaszavak halmozott jelenléte – „kongresszus”, „kommunista ifjúsági szervezeteink”, „munka”, „haza”, „nép”, „pártfőtitkár”, „kommuniz-mus”, „szocializmus” stb. – és a többnyire szinonimákat tartalmazó ismétlő felsorolások – „ifjúsági szervezeteink egész tevékenysége, munkája”, „az ifjú-nemzedék hozzáállása, cselekvése”, „sajátossá, egyedivé teszi”, „elképzelni, magunkévá tenni, megvalósítani” behálózzák az egész cikket. A bikkfanyelvi elemek ezen szövedékéből már nem is tudna kitörni a szöveg, de szándék sincs erre. szemantikai síkon túltengenek még a haladást, fejlődést kifejező szavak – a szocialista jövő közös építésének jegyében: „gazdasági megújító igyekezet”, „ki-emelkedik”, „általános fejlesztésének”, „[...] a kultúra erőteljes fejlődése”, „épít-jük” stb., vagy metaforikus formában: „a folytonos haladás fáklyáját”. Ezeket a gondolatokat formailag a sokat használt felsőfok kitűnően képviseli: „sokolda-lúan fejlett”, „legmagasabb vívmányaira”, „a tudomány egyre magasabb szintre való emeléséhez”, „a legmagasabb ismeretekkel rendelkező szakemberekre”.
Bár csak szavak szintjén idéztem a szövegből, jól észlelhető a nominális stílus, amely kitűnő eszköz egy meglehetősen valótlan valóság ábrázolására.
A tartalom nélküli szószaporítást szolgálja a főnévi és határozói igenevek hasz-nálata is: pl. „hozzáállása”, „cselekvése”, „fejlesztése”, illetve „követően”,
„megelőzően”. Az ige által kifejezett aktivitás ily módon való elkerülése egy kimerevített képhez, egy lefagyasztott, betanított gondolkodásmódhoz vezet, amely nem képlékeny, nem változó, nincs folyamatban, hanem csak minden újabb mondattal a már belétáplált ideológiai elveket szilárdítja. A rituális be-szédnek tulajdonképpen ez is a célja. De mi a célja az újságnak az ilyen jellegű szövegek közlésével? A szilágyi Júlia által felvázolt lehetőségek nyomán kelet-kezhetnek óvatosság, elterelő hadmozdulat okán; a hivatalos elvárás terminoló-giai kielégítéseként, vagy lehetnek a megkettőzött tudat termékei.633
631 Uo. [Saját kiemelések]
632 Uo. [Saját kiemelések]
633 Szilágyi, 1431.
177
A BIKKFANYELV A GYAKORLATBAN
A normális kommunikáció szemszögéből túl hosszú mondatokból álló szö-veget két rövidebb zárja: a már elemzett „Kongresszusra készülünk mind.” és
„A történelemformálás éppen ezért (is) mindnyájunk napi teendője, élménye.”634 Belemagyarázhatnánk a sorok közé, hogy arról az elítélt történelemhamisításról van itt szó, amely a korszak jellemzője volt az ideológia jegyében, és hogy ez a szövegzárás felhívás is lehet(ne) az olvasó felé, hogy aktívan tegyen ez ellen – de a bikkfanyelvi elemekkel telezsúfolt mondatszerkesztés nem támasztja alá ezt a feltételezést.
A vizsgált német nyelvű írást csupán optikailag összevetve az elemzett ma-gyarral rögtön feltűnik, hogy a német terjedelmileg jóval rövidebb. Anélkül, hogy spekulációkba bocsátkoznánk a publikációs lehetőségek korlátozott voltá-ról, azon azért elgondolkodhatunk, hogy ez az írás rövidebb, mint az ugyanazon az oldalon fellelhető – amúgy rendszeresen jelentkező – Unter uns / Egymás között beköszöntő, amelyhez hasonló a Fiatalok oldalon nincs. Olvasatomban ez azt sugallja, hogy talán mégiscsak lehetett a szerkesztőknek beleszólásuk a rovatukon belül a felületek tartalmi felosztásába. Természetesen a német nyel-vű szöveg esetében is egy pártnyelvi dikcióba öltöztetett pszeudokommunika-tív írásról van szó, amely – az elemzett magyarhoz hasonlóan – általánosításra és sajátos propagandaszavakra épül. Passzív igeformák közé – „wurde einge-richtet” / létrehozták, „werden abgehalten / tartják”635 – szerveződik a szöveg, keretes szerkezetben, akár a magyar. A nyolcadik sorban, vagyis a cikknek az első felében feltűnő tiltott „Religion” (= vallás) szóra felkapja a fejét az olvasó, de aztán továbbolvasva ismét szertefoszlik az a remény, hogy valami többletje-lentésre is számíthat az ideológiai szolgálat mellett. Az olyan szóösszetételek, mint „des materialistisch-atheistischen Denkens”, „des marxistischen Atheis-mus” vagy „Epoche Nicolae Ceauşescu”, egyértelmű jelzői az ideologikus be-szédnek. Ennek része a szövegvégi rövidítés is a „VKJ-Tätigkeiten“ (= KISZ-te-vékenységek) összetett szóban, amely egy akkori intézmény nevének mindenki számára érthető, mindennapos használatban lévő rövid formája.
Bár ez az írás is egyértelműen ideológiatámogató, nem tartalmaz szó sze-rinti idézetet, valamivel rövidebb mondatokból áll, nem redundáns, és ami a legfontosabb megkülönböztető jegye: van rhematikus (újságoló)636 ereje is, míg a magyar nyelvűnek nincs. Egy materialista-tudományos nevelési iskolai labo-ratórium létrehozásáról ad hírt, amelynek már az elnevezése, léte és megneve-zett céljai (többek között történelem- és filozófiaórák és kIsZ-tevékenységek megtartása) is a propagandát szolgálják, mégis arra törekszik a szerző (az iniciá-lékkal megjelölt Grete Lambert, aki ezáltal is jelzetten távol marad a szövegtől), hogy minél tömörebben és tárgyilagosabban fejezze ki magát a megengedett keretek között. Természetesen csupán két szöveg összehasonlítása alapján nem 634 *Történelemformálók.
635 (GJ): Kabinett für materialistisch-wissenschaftliche Erziehung.
636 Kemény, 44.
lehet általánosítani, de már az a tény is sokat elmond a két újság pozíciójá-ról, lehetőségeiről, álláspontjápozíciójá-ról, hogy míg a magyar nyelvűben egyből sze-met szúrt a bikkfanyelvi szöveg, a nésze-metben keresni kellett. Emellett a nésze-met elemzett cikk jóval kevesebb és kevésbé hangsúlyos fanyelvi elemet tartalmaz, mint a magyar, és ezt nem lehet kizárólag a kisebb terjedelemnek tulajdonítani, hiszen például a „mi” szemantikai körébe tartozó szavakat, végződéseket nem hely(hiány) kérdése volt szám szerint egyre korlátozni („in unserem Lande” /
„a mi országunkban”),637 valamint az ész és vég nélküli redundáns halmozá-sokat mellőzni. Mindezen különbségek okaként szerintem ismét csak azt a tényt nevezhetjük meg, hogy a német lapot valóban nem ellenőrizhették olyan mértékben, mint a magyart, ezért a NBZ munkatársai merészebb, ellenállóbb magatartással szerkeszthettek meg még egy esetleges megrendelt tartalmat is.
A román vezetés a németeknek általában többet elnézett, mint a magyaroknak, Németországgal akkor sem ellenkeztek volna, ha nem értettek volna egyet vele.
637 (GJ): Kabinett für materialistisch-wissenschaftliche Erziehung. [Saját kiemelések]
12. FEJEZET