Nézetünk szerint a nyugati civilizációban az emberi méltóság abszolút értelmű értékének elterjedéséhez a kereszténység járult hozzá a legnagyobb mértékben.
A Biblia tanúsága szerint az ember méltóságát az adja, hogy Isten képmására és hasonlatosságára teremtetett.61 Aquinói Szent Tamás volt az, aki a leginkább kimunkálta az emberi méltóság elméletét, így most érdemes lehet néhány ez irányú alapvető gondolatára rámutatnunk.
Az ember társadalmi lényével nem úgy része a társadalomnak, hogy a társa-dalom vagy az állam eszközként használhatná rajta kívülálló célokra. Minden ember – mint gondolkodni és szeretni, a lét teljességére nyitottnak lenni képes teremtmény – ontológiája okán valamiféleképpen metafi zikai ‘egész’-nek, vég-telennek tekintendő.62 Ez alapozza meg fi lozófi ai antropológiai oldalról a min-den emberi személyben egyaránt meglevő és mégis minmin-den konkrét egzisztencia egyedi méltóságát. Ebből is következik, hogy más teremtményekkel ellentétben
58 BOETHIUS i. m. 41.
59 BOETHIUS i. m. 42.
60 BOETHIUS: Contra Eutychen et Nestorium. III., idézi Mario A. CATTANEO: Dignità umana e pace perpetua: Kant e la critica della politica. Padova, CEDAM, 2002. 17.
61 „Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” Ter 1.26, „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfi nek és nőnek teremtette őket.” Ter 1. 27
62 Gabriel CHALMETA: Introduzione al personalismo etico. Roma, Edizioni Università della Santa Croce, 2003. 76. ill. Javier HERVADA: Introduzione critica al diritto naturale. Milano, Giuffrè Editore, 1990. 59.
az ember nem más teremtményért van, hanem önmagáért, önmaga javáért van.
(A többi teremtmény pedig az ő javára van.)63
A személyi méltóság alapozza meg az ember végső transzcendenciáját a politi-kai társadalommal szemben. A Szent Tamásnál politipoliti-kai értelemben kifejezetten még nem szereplő,64 de a neotomista gondolkodók által már annyira hangsúlyo-zott természetes emberi jogok végeredményben az Isten képmására és hason-latosságára való teremtettségből,65 az emberi személy méltóságából fakadnak.66 Oly nagy ezen méltóság, hogy az ember felett csak Isten áll – olvassuk Szent Tamásnál.67 Az ember sajátos, minden mást meghaladó méltósága következté-ben a társadalom alá való rendeltsége csak relatív lehet, s ebből fakadóan nem oldható fel a társadalomban teljes lényével. Az ember objektív emberi
méltósá-63 Vö. AQUINÓI Szent Tamás: Summa Contra Gentiles. III, 112. 1. és 3.; valamint AQUINÓI Szent Tamás: Summa Theologica. II–II, q. 64, a. 2, ad 3.
64 CHALMETA i. m. 77.
65 „Respondeo dicendum quod, cum homo secundum intellectualem naturam ad imaginem Dei esse dicatur, secundum hoc est maxime ad imaginem Dei, secundum quod intellectualis natura Deum maxime imitari potest. Imitatur autem intellectualis natura maxime Deum quantum ad hoc, quod Deus seipsum intelligit et amat. Unde imago Dei tripliciter potest considerari in homine. Uno quidem modo, secundum quod homo habet aptitudinem naturalem ad intelligendum et amandum Deum, et haec aptitudo consistit in ipsa natura mentis, quae est communis omnibus hominibus. Alio modo, secundum quod homo actu vel habitu Deum cognoscit et amat, sed tamen imperfecte, et haec est imago per conformitatem gratiae. Tertio modo, secundum quod homo Deum actu cognoscit et amat perfecte, et sic attenditur imago secundum similitudinem gloriae. Unde super illud Psalmi IV, »signatum est super nos lumen vultus tui, domine«, Glossa distinguit triplicem imaginem, scilicet creationis, recreationis et similitudinis. Prima ergo imago invenitur in omnibus hominibus; secunda in iustis tantum;
tertia vero solum in beatis.” AQUINÓI Szent Tamás: Summa Theologica. I, 93, 4, c.
http://monumenta.ch/latein/text.php?tabelle=Thomas_de_Aquino&rumpfi d=Thomas%20 de%20Aquino,%20Summa%20Theologiae,%201,%20%20%2093,%20%20%20%20 4&nf=1
Lásd még: „Respondeo dicendum quod res exterior potest dupliciter considerari. Uno modo, quantum ad eius naturam, quae non subiacet humanae potestati, sed solum divinae, cui omnia ad nutum obediunt. Alio modo, quantum ad usum ipsius rei. Et sic habet homo naturale dominium exteriorum rerum, quia per rationem et voluntatem potest uti rebus exterioribus ad suam utilitatem, quasi propter se factis; semper enim imperfectiora sunt propter perfectiora, ut supra habitum est. Et ex hac ratione philosophus probat, in I Polit., quod possessio rerum exteriorum est homini naturalis. Hoc autem naturale dominium super ceteras creaturas, quod competit homini secundum rationem, in qua imago Dei consistit, manifestatur in ipsa hominis creatione, Gen. I, ubi dicitur, »faciamus hominem ad similitudinem et imaginem nostram, et praesit piscibus maris,« et cetera.” AQUINÓI Szent Tamás: Summa Theologica. II–II, 66, 1, c.
http://monumenta.ch/latein/text.php?tabelle=Thomas_de_Aquino&rumpfi d=Thomas%20 de%20Aquino,%20Summa%20Theologiae,%2022,%20%20%2066,%20%20%20%20 1&nf=1
66 Ld. Jacques MARITAIN: A személy jogai. In: FRIVALDSZKY János (szerk.): Természetjog, szöveg-gyűjtemény. Budapest, Szent István Társulat, 2006, 81–103.
67 AQUINÓI Szent Tamás: Summa Contra Gentiles. IV, c. 54.
ga abban áll, hogy természetszerűleg szabad és önmagáért létezik: „homo est naturaliter liber et propter seipsum existens”68 – hangzik az emberi méltóságról szóló tamási hitvallás. Az emberi személy (persona) ésszel bíró, szabad és ha-tékony akarattal rendelkező lényként, azaz racionális természetként az univer-zumban létező legnemesebb és legtökéletesebb dolog.69 Az ember tehát termé-szete és képességei révén, lényege szerint ura önmagának.
Az így tekintett embert, méltóságát és jogait tiporva nem lehet eszközként használni, sem a többiek javára, sem a köz javára hivatkozva. Így tehát „senki sem károsíthat meg igazságtalanul senkit, hogy ezáltal a közjót előmozdítsa.”70 Arra van szükség, hogy a közösség erkölcsi tekintetben szemlélt java – ami pedig az igazi boldogság, s amelynek elérésének módját az isteni törvény tartal-mazza – egybeessen az egyén erkölcsi értelemben vett helyes céljával, ami
szin-68 AQUINÓI Szent Tamás: Summa Theologica. II–II, q. 64, a. 2, ad 3. A vonatkozó szöveg-rész a teljes egészében így hangzik: „Ad tertium dicendum quod homo peccando ab ordine rationis recedit, et ideo decidit a dignitate humana, prout scilicet homo est naturaliter liber et propter seipsum existens, et incidit quodammodo in servitutem bestiarum, ut scilicet de ipso ordinetur secundum quod est utile aliis; secundum illud Psalm., »homo, cum in honore esset, non intellexit, comparatus est iumentis insipientibus, et similis factus est illis«; et Prov. XI dicitur, »qui stultus est serviet sapienti«. Et ideo quamvis hominem in sua dignitate manentem occidere sit secundum se malum, tamen hominem peccatorem occidere potest esse bonum, sicut occidere bestiam, peior enim est malus homo bestia, et plus nocet, ut philosophus dicit, in I Polit. et in VII Ethic. (kiemelés tőlem: F. J.)” http://monumenta.ch/latein/text.
php?tabelle=Thomas_de_Aquino&rumpfi d=Thomas%20de%20Aquino,%20Summa%20 Theologiae,%2022,%20%20%2064,%20%20%20%202&nf=1
Angol fordításban ld.: „ Reply to Objection 3: By sinning man departs from the order of reason, and consequently falls away from the dignity of his manhood, in so far as he is naturally free, and exists for himself, and he falls into the slavish state of the beasts, by being disposed of according as he is useful to others. This is expressed in Ps. 48:21: »Man, when he was in honor, did not understand; he hath been compared to senseless beasts, and made like to them,« and Prov. 11:29: »The fool shall serve the wise.« Hence, although it be evil in itself to kill a man so long as he preserve his dignity, yet it may be good to kill a man who has sinned, even as it is to kill a beast. For a bad man is worse than a beast, and is more harmful, as the Philosopher states (Polit. i, 1 and Ethic. vii, 6).”
http://www.ccel.org/ccel/aquinas/summa/SS/SS064.html#SSQ64OUTP1
69 AQUINÓI Szent Tamás: Summa Theologica. I, q. 29, a. 3. „Respondeo dicendum quod perso-na signifi cat id quod est perfectissimum in tota natura, scilicet subsistens in rationali natura.”
http://monumenta.ch/latein/text.php?tabelle=Thomas_de_Aquino&rumpfi d=Thomas%20 de%20Aquino,%20Summa%20Theologiae,%201,%20%20%2029,%20%20%20%20 3&nf=1
Angolul: „I answer that, »Person« signifi es what is most perfect in all nature---that is, a subsistent individual of a rational nature.” http://www.ccel.org/ccel/aquinas/summa/FP/
FP029.html#FPQ29A3THEP1
70 „Nullus autem debet alicui nocere iniuste ut bonum commune promoveat.” AQUINÓI Szent Tamás: Summa Theologica. II-II, 68, 3, c.
http://monumenta.ch/latein/text.php?tabelle=Thomas_de_Aquino&rumpfi d=Thomas%20 de%20Aquino,%20Summa%20Theologiae,%2022,%20%20%2068,%20%20%20%20 3&nf=1
tén az említett boldogság elérésére irányul.71 A köz java, amire az egyes egyé-nek partikuláris törekvései, javai irányulnak, semmiképpen nem indokolhatja mások – modern kifejezéssel élve – alapvető jogainak sérelmét,72 mivel ez nem-csak a szóban forgó egyén, hanem az egész társadalom java ellen való lenne.
Szent Tamás fi gyelmezteti tehát a potenciális zsarnokokat, akik tevékenységü-ket esetleg az ‘államérdek’ csábító fogalmával igazolnák,73 hogy
„aki kifoszt egy embert vagy rabszolgává teszi vagy megöli, a legnagyobb büntetést érdemli, amely az emberek ítéletét te-kintve a halál, az isteni ítéletet tete-kintve pedig az örök kárho-zat […].”74
A halálbüntetést érdemli tehát az a zsarnok, aki akár egy ember életét is ön-kényesen, (államérdekre hivatkozva) elveszi, vagy bárkit önkényesen megfoszt a szabadságától.
Az ember azonban nemcsak magáért való személy, hanem mint természet-től fogva politikai lény, tökéletlen személyként része a politikai közösségnek mint egésznek. A rész a természet rendelése szerint – állítja Szent Tamás – az
‘egész’-et szolgálja. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az egyes ember pusztán funkcionális lenne a társadalom mint egész java érdekében, aminek „részét” ké-pezi, s amelynek így feláldozható lenne, ezért az organicista modell nem alkal-mazható egy az egyben a Szent Tamás-i politikafelfogásra.75