ARISZTOTELÉSZNÉL, AQUINÓI SZENT TAMÁS ÉS NÉMELY NEOTOMISTA TERMÉSZETJOGÁSZ
5. A gazdasági és pénzügyi élet jogviszonyait a klasszikusok nyomdokán kellene újragondolni
a gazdasági világválság tanulságai nyomán
Úgy tűnik, hogy az imént idézett mérsékletességi szellem, illetve az a „ter-mészetes méltányosság”, amelynek a kamatot Kálvin János szerint vezérelnie kell,389 nem tudott korunkra a nemzetközi pénzpiacokban általános szemlélet-té válni. A globális pénzpiacokon a pénz hihetetlen mérszemlélet-tékben önmagát
sza-385 AHRENS i. m. 293–294., 2. jegyzet.
386 AHRENS i. m. 294., 2. jegyzet.
387 Összességében is elmondható, hogy a szerződések, így a pénzkölcsön szerződések is változ-nak a társadalmi fejlődéssel – írja Ahrens a kamat jogosságáváltoz-nak tárgyalásakor.
388 AHRENS i. m. 294., 2. jegyzet.
389 Kálvin a kamatot megengedhetőnek tartotta, de szigorú erkölcsi követelmények szerint. Vö.
FAZAKAS Sándor: Kálvin szociáletikája. In: FAZAKAS Sándor (szerk.): Kálvin időszerűsége.
Tanulmányok Kálvin János teológiájának maradandó étékéről és magyarországi hatásáról.
Budapest, Kálvin Kiadó, 2009. 120–124. A keresztény embert a pénzkölcsön kamatszedésé-ben többek között a „természetes méltányosság” és a bibliai aranyszabály korlátozza. FAZAKAS
i. m. 120. A (bibliai) aranyszabály eszmetörténetét lásd FRIVALDSZKY (2007) i. m. 255–269.
porította kétes pénzügyi spekulációk révén, s csak a „pénzügyi luftballon” ki-pukkanását követően kirobbant világgazdasági válság után derült ki, hogy ez a szemlélet és gyakorlat mennyiféle és milyen széles kiterjedésű, a válságot elő-idéző bűncselekményeknek adott táptalajt. Itt nem csak a bűnös felelőtlenségre és elővigyázatlanságra, hanem legalább annyira a pénzügyi csalásokra is gon-dolunk bizonyos meghatározó bankok és biztosítótársaságok vezetői részéről.
Mindez sok esetben tervszerűen és összehangoltan történt, egész nemzetgazda-ságokat aláásva, alapjaiban megrengetve. A globális pénzpiaci csere folyamatai így nem tudják azon emberi kölcsönösséget390 biztosítani, amely legalább mini-málisan kitűzhető célként mentessé tehetné a nemzetközi és nemzeti társadal-mi-gazdasági relációkat a pusztító kapzsiságtól és a vétkesen felelőtlen, sőt tisz-tességtelen nyerészkedéstől. Szükséges tehát újragondolni a globális pénzpiacok minden társadalmi kihatásában tekintett szerepét a különböző szinteken értett társadalmi közjó biztosítandósága fényében.391 Ehhez azonban újra kellene gon-dolni a szerződési kötelemnek a klasszikusok kritériumai szerinti lényegi is-mérveit, mert korunkra szinte majd minden ilyen elem elveszítette jelentőségét a globális pénzügyek világában (például derivatívákkal való visszaélésszerű spekulációk), aminek a kihatásai a pénzügyi-gazdasági világválságból ismer-tek. S itt legyen elég például csak az amerikai jelzáloghitel-válság mélyen fekvő okaira utalni.
De mit tanulhatunk mi, de legalábbis fontolhatunk meg a klasszikusok kötel-mi jogi szemléletéből, annak jogfi lozófi ájából? E tekintetben csak elgondolkoz-tatásképpen meg szeretnénk említeni, hogy a konszenzus a klasszikus gondol-kodásmód szerint nem szükséges feltétele a synallagma létrejöttének, minthogy a felek találkozó akarata nem hatóoka, nem a lényege a szerződés keletkezésé-nek.392 A szerződési kötelem tartalma nem kizárólag a felek akaratától függ. Ez abból is kitűnik, hogy a bíró nincs abszolút módon, minden körülmények között kötve a szerződésben foglaltakhoz. Az akarat akkor helyes ugyanis, ha pozitív jogi formát öltve a természetjogot konkretizálja, vagyis ha azt a természetjog-ra irányuló értelem vezérli (vö. recta természetjog-ratio). Ez az értelem pedig akkor helyes, ha a kötelemben feltárulkozó „dolog természetétől” nem tekint el. Ebben a
te-390 A gazdaságban a ʻkölcsönösségi reláció’ nem azonos a ʻpiaci csere’-kapcsolatokkal, magá-val a cserével, amivel gyakran összekeverik. Stefano ZAMAGNI: L’economia del bene comune.
Roma, Città Nuova, 2007. 20113. 53–54.
391 FRIVALDSZKY János: Jó kormányzás a neokonzervatív/neoliberális korszak után: a közjóra irá-nyuló szubszidiárius-relacionális kormányzás felé. Iustum Aequum Salutare, IX., 2013/2.
21–82. Lásd benne különösen: 21–22., 45–69.
392 A szerződés ezen arisztotelészi koncepcióban egy objektív tény, minthogy az ügyletek cseré-ket kívánnak, illetve idéznek elő.
kintetben az akarat bár legtöbbször szükséges, de nem feltétlenül lényegi eleme a szerződésnek. A synallagma, vagyis a szerződés mindenekelőtt abból az ob-jektív okból (causa) jön létre, hogy vagyoneltolódás ment végbe, egy egyen-súlytalanság, amit korrigálni kell. Ami a szerződés hatásait illeti a római jog-ban, elmondható, hogy azok nem mindig a felek által rögzítettek. Biztosítani kellett ugyanis, hogy a kommutatív igazságosságnak megfelelően a szolgálta-tások egyenértékűsége, egyenlősége objektíve fennálljon, vagyis például pon-tosan azt, illetőleg ugyanabból ugyannyit kell visszaadni, ami átadásra került, sem többet, sem kevesebbet. Innét van – teszi hozzá Michel Villey, a klasszi-kus jogi gondolkodásmód kiváló ismerője – azon klauzula semmissége, amely kamatot köt ki.393
A jogviszony belső természete tehát az irányadó, amitől elszakíthatatlan a köl-csönös igazságosság elve. A jogviszonyokban pedig a közvetett tárgy(ak) meg-léte alapvető, hiszen dolgok kerülnek összemérésre a kommutatív (kölcsönös) igazságosság esetén. Okkal feltételezhető, hogy számos pénzügyi konstrukció esetében nem voltak tekintettel a jogviszonyok valódi belső természetére, így ne csodálkozzunk azon, hogy működésképtelen és igazságtalan pénzügyi spe-kulációk tömegei aláásták a reálgazdaságot és a társadalmi kohéziót. De egyes rendkívüli mértékben elszaporodott pénzügyi jogviszonyok, azaz spekulációk (közvetett) tárgyai sem voltak biztosítva, minthogy nem lehetett tudni, hogy tetten érhető-e és meghatározható-e még a jogviszony közvetett tárgya bizo-nyos ilyen pénzügyi műveletekben. Mi több, számos pénzügyi termék esetében egyáltalán nem voltak tekintettel a kölcsönös igazságosság által is megkívánt egyenértékűségre sem, minthogy pénzintézetek tömegesen éltek vissza hitel-szerződésekben erő- és pozíciófölényükkel, amikor tisztességtelen hitelszerző-déseket hoztak létre a kölcsönös igazságosságot súlyosan sértve. Mindez ösz-szességében napjainkra globális gazdasági válságot eredményezett, aminek ko-moly erkölcsi okai is vannak. Tudjuk, hogy felelőtlen és rendkívül kockázatos, sőt nemegyszer bűnös spekulatív pénzügyi műveletek tömege uralta el a globá-lis gazdasági és pénzügyi szférát, de utalnunk kell a nemzetközi bankszektort meghatározó pénzügyi mutatók tekintetében sokszor összehangoltan és szerve-zetten történő manipulációkra is.
Való igaz, hogy a helyes árat nem lehetséges absztrakt módon dedukálni a jogviszonyok természetéből, lévén a dolgok természete szerint a piacnak meg-határozó szerepe van abban a kereslet és a kínálat függvényében.394 Ha viszont
393 Michel VILLEY: La formazione del pensiero giuridico moderno. Milano, Jaca Book, 2007. 399.
394 Vö. Friedrich August von HAYEK: Ész és evolúció. In: HORKAY HÖRCHER Ferenc: Hayek és a
a globális pénzügyi piac olyannyira torz módon működik, hogy bizonyos műve-letek tekintetében a jogviszonyok belső logikáját negligálja, a kölcsönös igazsá-gosságot és a közjót nagymértékben sérti, akkor a közjót érvényesítő jogszabály általi kiigazításra, korlátozásra szorul. Szeretnénk megjegyezni, hogy amint azt láthattuk: azon neotomisták, akik elfogadták a kamatot, annak mérsékelt jelle-gét hangsúlyozták. Korunk globális pénzügyi piaca viszont a mértéktelen ext-raprofi tra orientálódott. Talán nem áll mindez nagyon távol a tág értelemben vett uzsora természetrajzától…
Foglaljuk össze mindazt, amire szükséges az említett válságból okulva te-kintettel lenni. A jogviszonyokban részes alanyoknak magatartásukat és akara-tukat a) a kölcsönös igazságosság szerint kell alakítaniuk, ahhoz kell azt szab-niuk. A klasszikusok által szem előtt tartott szinallagmatikusság, aminek újból érvényt kellene szerezni, jogfi lozófi ai értelemben jelenti egyrészt a b) köte-lem természetéhez való kötöttséget, másrészt a jogviszonyban rejlő c) dolgok-hoz való kötöttséget, végül a d) dolgok egyenértékűségének, azok kiegyensúlyo-zott egyensúlyának követelményét. Mindeközben nem szabad elfeledni, hogy a pénzügyi műveleteknek a reálgazdaságot kell követniük, és igen: szolgálniuk, amely gazdaság – ha helyesen szemléljük – emberi erényeken, mindenekelőtt az emberi alkotó munkáén alapszik. Ellenkező esetben társadalom- és közösség-romboló lesz a pénzügyi szféra – talán érdemes ilyen szemszögből szabad asz-szociációval újraolvasni Arisztotelész fentebb elemzett gondolatait.
Úgy véljük, hogy mindezekre tanít minket Szent Tamás, s talán kijelenthet-jük, hogy ettől a szemlélettől való radikális eltérésnek komoly árát fi zettük meg a globális gazdasági és pénzügyi válság éveiben. Természetesen mindez még számos kutatást és elemzést igényel, amelyet talán még csak el sem kezdtünk, de rajtunk áll, hogy milyen szellemi muníciót tudunk kovácsolni e válságból…
brit felvilágosodás. Tanulmányok a konstruktivista gondolkodás kritikájának eszmetörténeti forrásairól. Budapest, PPKE, 2002. 41–69., 55.