A Keletszlovenszkói múzeum nyugati udvarán és előcsarnokában több régi síremléket találunk. Ezek
sorá-ban hét darab azon XIV. századbeli sír-kövek közül való, amelyek a kassai dóm 1877—96-iki restaurációja alkal-mával a főpillérek alapfalaiból kerül-tek felszínre. Régi-ségük és jellegze-tes kivitelük miatt, töredezett, csonka voltuk mellett is, mint archeologlai unikumok, megőr-zésre méltó műtör-téneti ereklyék.
E hét darab leg-ősibb síremlék a kö-vetkező :
Bevésett keresztet ábrázoló síremlék a XIV. sz.-ból. (1.)
rött kőlap, melynek egész felületét
egyenes vonallal keretezett római kereszt tölti ki. Az ágain A legrégibb, a XIV. század elejé-ről datálható az a h o s s z n é g y szögű, 170X94 cm. nagy-ságú, 5 darabra tö-csupán egy bevésett
egyszerű orrdísszel ékített kereszt, lóherealakban csip-kézett félkörben ívelt alapon áll. A s í r k ö v ö n f e l í r á s n i n c s e n .
2.
Egy másik, hasonlókép bevésett idomú, épen maradt sírkő az előbbinél díszesebb. Méretei: 197X97 cm. A kereszt három felső ága liliomvégződésű s a függélyes gerendára
heraldi-kailag jobbfelé dűlt címerpajzs támasz-kodik, ellátva geo-metriai vonalakból és keresztből kom-binált családjeggyel.
Az alap három egy-máshoz illesztett kör-negyedből van szer-kesztve. Fölírás ezen a kövön sincs.
3.
A h a r m a d i k az előbbihez hasonló ki-vitelű, felső részén t o m p í t o t t sarkú, 189 X 87 cm. nagy-ságú sírkő. Kereszt-je szintén liliom és orrdíszekkel ékített.
A kereszt függélyes szárának vonalai az áttört címerpajzson is láthatók. A dűlt c í m e r p a j z s o n egy e g y e n l ő s z á r ú ke-reszt a csaiádjegy.
Bevésett keresztes, családj. sireml. a XIV. sz.-ból. (2.)
A sírkövön gót maiusculás körirat van, melyből csupán a következő betűk olvashatók le:
a bal hossz-oldalon : (s)EPULCR(um)... L . . hossz-oldalon: USS . . . UO.
V. a jobb
4.
A negyedik fölírás nélküli sírkő lapos dombormű faragású. Nagysága: 185X 91 cm. Hét részre töredezett.
A csúcsíves idomú architektonikus alapon álló kereszt ágai liliomvégződésűek s orrdísszel ékítettek. A kereszt
füg-gőleges gerendá-jára támaszkodó s jobbfelé dűlő címerpajzson ket-tős- és villake-resztböl szerkesz-tett családjegyet látunk.
5.
Heraldikai szem-pontból az előbbi-ektől eltér az az orrdísszel csino-san ékített keresz-tet ábrázoló, felí-rásnélküli,198X86 cm. nagyságú sír-kő, melynek paj-zsán a lovagsisak fölött a középkori címereken előfor-duló mesebeli ba-ziliskus koronás madárfejü és kí-gyótestű alakját láthatjuk.
6.
Kettős- és'villakereszt családjegyű síreml. a XIV. sz.-ból (4.) A következő sír-kő 226X103 cm.
nagyságú és 19 cm. vastag. Az előzőkhöz hasonló alapon álló, de csupán orrdísszel ékitett keresztet ábrázol.
Jobb-felé dűlő, családjegy nélküli címerpajzsán felül félkörű lándzsatámasztó mélyedés van. A kő négy szélén körülfutó köriratból a következők betüzhetők ki:
7.
A XIV. századból való sírköveink között ornamentika tekinte-tében sajátos a 8 da-rabra törött, nagy mér-tékben m e g r o n g á l t , 198 cm. hosszú, 92 cm. széles és 41 cm.
vastag síremlék, mely-nek lapján három kör-alakú mezőt alkotó ívelt inondatszalag hú-zódik. A szalagok ta-lálkozó p o n t j á b a n egyenszárú keresztet látunk. A
körbefog-lalt mezők k Ö Z Ü l a S . . . András síremléke 1374-ból. (6. sz.)
legfelsőben kendőbe
csavart női fej, a középsőben háromszögű balról jobbfelé dűlő pajzs van bevésve, a harmadik mező teljesen leko-pott. A kő ornamentikáját erősen bemélyített vonalak al-kotják, {melyeket egykor szuroknemű anyaggal töltöttek
f H IC ES(t s)EPULTUS. ANDREAS. SE . . I P . . AN . . D. M. CCC. LXX. QUARTO
Magyarul : „Itt van eltemetve Se . . ip András . . . az Úr 1374.
esztende-jében."
A sírkövön lévő évszám értékes adat a kassai dóm korá-nak meghatározásá-nál. (L. a szt. Mihály kápolna 12. számú sír-kövét. 35. 1.)
ki. A kőlap maiusculásfölírásából leolvashatók a következők:
a hosszoldalon: . . . C. LXIl. OBIIT. ELIZBETA . . ..
a felső körszalagon : MISER. NRI. FIAT MISE . . . . a középső körszalagon:... INE. SUPER NOS. Q U E M . . . az alsó körszalagon : . . . UM. SPERAVIM . . . A leolvasható betűkből megállapítható, hogy az el-hunytnak neve Erszébet volt és hogy a három körszalagon a „Te Deum" utolsóelőtti két versének szavai voitak kivésve: „MISER(ere) N(ost)RI (Domine miserere nostri) FIAT MISE(ricordia tua Dom)INE SUPER N O S QUEM-(admod)UM SPERAVIM(us in Te".)
Magyarul: „Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk.
Legyen irgalmad Uram mirajtunk; valamint bíztunk Te-benned". (Zsolt. 32, 22.)
Ezen XIV. századbeli sírköveken kívül a múzeum kerti udvarán még a következő síremlékek találhatók:
8.
Tschurman János kassai polgár síremléke 1598-ból.
Anyaga : trachit. Nagysága : 185X105 cm., vastagsága 18 cm. Az emlékkő címerpajzsán a keresztbeillesztett két bárd a Tschurman család mészáros iparára utal.
A sírkő körirata :
ANNO MDXCVIIIDIE VIIIVN. PIE IN XPRO OBYT PIETATE ET PRUDENTIA INSIGNIS V1R DNVS IOAN. TSCHURMAN CÍVIS IVRAT9 REIPVB:
CASSOVI: AETATIS SVAE L X V I I AN
Magyarul: „1598. év jún. 7-ikén Krisztusban jámborul elhúnyt a kiválóan buzgó és bölcs férfiú Tschurman János úr, Kassa esküdt polgára, életének 67. esztendejében."
A kőlap belső mezejének fölírása : CVI MEMÓRIA SIT IN BENEDICTIONE
Magyarul: „Kinek áldva legyen emléke." (Sirák,45,1.) A további elkoptatott feliratnak egyes megmaradt betűiből felismerhető, hogy a sírkőre a 89-ik zsoltár 10.
versének következő szavai voltak rávésve:
7
(Dies annoro)M NOS (trorum) SEPTVA
(ginta anni) ET SI NI (helyesen IN) (potenta)TIBVS
(octogin)TA ANNI (et amp)LIVS EORVM
(labor) ET DOLOR
Magyarul: „Éveink napjai hetven esztendőt ha érnek, vagy nyolcvan esztendőt, ha nagyszámúak; ami azon túl van, az nyomorúság és fáradalom."
E zsoltárvers alatt lévő följegyzésből csupán a követ-kezőket olvashatjuk le:
Ao . . . . D I E 6 APRIL: . . . PIE IN CHRO OBIIT DOROTHEA OLIM DNI 10
HAN: C . . . REL1CTA TVM VERO DNI 10HAN C . . CZER . . . . CONIVNX
Magyarul: „ . . . . év ápril. 6-án Krisztusban jám-borul elhúnyt Dorottya egykor C . . . János úrnak özvegye, azután pedig C . . ezer János úrnak felesége."
A városi levéltár egy 1598-ból való okmánya tartal-mazza Tschurman (Czurman) Jánosnak, Reiner Menyhért bíró megbízottjai által írásba foglalt német nyelvű végrendeletét.
Ez okiratból megtudjuk, hogy a sírkövön említett Dorottya, Tschnrmannak már negyedik felesége volt s hogy mint jómódú polgár a városban házzal, a Vereshegyen, valamint Szántón és Tokajban szőlővel rendelkezett. Dorottyára vonatkozóan a végrendelet a következőket mondja:
„Item was die itzige haussfraw belanget that Dorottea da ich zn ihr geheirat hab, hat sie ein hauss gehabt auff flaishacker gassen, dasselbige verkaufft und hat zu mir gebracht im parem gelt als nemlich — fl. 69.u(Lt. 1598—4749. sz.)
A Tschurman családra vonatkozóan a Kassa-városi levél-tárban a következő okmányokat találjak: 1598—4749, 4750;
1617—5739; 1628—6213; 1642-6840.
3.
Egy Osgyán-ivadék sírkőtöredéke 1618-ból.
Anyaga : homokkő. Nagysága: 95X85 cm.
Ez epitáfiumnak csupán felső része maradt reánk, a körirat és a belső lap felírásának egy csonka részével.
A leolvasható szavakból annyit állapíthatunk meg, hogy az elhunyt az Osgyán család ivadéka, hűséges és béke-szerető feleség volt s hogy fiatalon, 22 éves korában, 1618.
május havában halt meg.
A körirat betűi: H O C MONVMENTVM A
YTHIALITTORE MAI A o : 1618 V1XIT A O S 22 Magyarul: „E síremléket (meghalt) 1618. év május élt 22 évet."
A kőtöredék belső mezején a distichonban írt felirat leolvasható szavai:
HIC R ZABOI. GH SVB MARMORE CONIVNX INVIDA QVAM LACHESIS SVSTVLIT ECCE IACET MORIBVS IPSA FV1T CON STANS ET PACATA MÁTRIX
DE GRAT . . . OSGIAN1I SEMINE SEMEN ERAT AD REQVIEM TO . . . .
Magyarul: „E márvány alatt nyugszik a hitves, akit az irigy Lachesis (a párkák egyike) elragadott. Áll-hatatos erkölcsű és békeszerető nevelőanya, a nagybecsű Osgyán nemzetség ivadéka volt . .
A Kassa-városi levéltár egy okmánya szerint az Osgyán családnak a „Folgacz uczaban" háza volt. („Inter Laurentium Osgyán et Gregorinm Nagyszája contractus. 1574—3178. sz.)
10.
Melda Erzsébet sírkőtöredéke 1631-ből.
Anyaga : vörösmárvány. Méretei 115X98 cm.
A gazdag renaissance ékítésű sírkőből csupán a címer, a körirat s a belső mező néhány olvasható betűje mar reánk. A címer: kétfarkú oroszlán, balmarkában lilio
jobbjában egyenes kardot tartva, sisakdísze a koronából növő pajzsalak.
A körirat betűiből ennyi olvasható:
GEN. D. ELISABETHAE MELDAE CONIVGIS . . . D . . . ON . . . MDCXXXIAETATIS SVAE ANNORVM X X I .
Magyarul: „Nemzetes Melda Erzsébet úrnőé . . . feleségeé... (meghalt) 1631. életének 21. évében."
A belső mező fölírásából csupán e betűk láthatók:
„ M . . . . CVBAT SVB ISTO LAP1DE"
(„Monumentum = síremlék. E kő alatt nyugszik.") A Melda családból való volt Szegedi István első felesége. (L. e mű 51. lapját.) A család egyik tagja, Melda András szenátor élénk szerepet játszott a XVII. század elején Kassán. Mint a polgárság képviselője 1604. okt.
27-én Varannay Andrással együtt küldetett ki Bocskay táborába, hogy a város feladása ügyében ennek vezérével Lippay Balázzsal alkudozást kezdjen. A következő napon Rejner Menyhért, Szabó György, Herczeg István és Vedáni Ferenc folytatják a tárgyalást, aminek eredménye volt, hogy okt. 30-án Lippay száz vitézzel bevonul a városba s a kassai polgárság leteszi kezébe a hűségesküt.
Melda György városi szenátor részt vesz 1619-ben a Bethlen vezérével folytatott alkudozásokban. Melda Mihály 1620. febr. 5-én polgárjogot szerzett Kassán. Melda János 1698-ban a kassai mészáros céh mesterei és vénei között szerepel. — (Műzeumegylet évkönyve, 1887.)
A Kassa-városi levéltárban 1561-től 1716-ig, a Melda családra vonatkozó okmányok száma: a titkosban 2, a nyil-vánosban 16.
11.
Címeres sírkőtöredék.
Vörösmárványból való. Méretei: 95X95 cm. Alsó része hiányzik. A dómnak 1860-ban történt javítása alkal-mával került elő s előbb a Fekete-sas épületében őrizték.
Renaissance keretbe foglalt igen szépen kidolgozott taka-róba foglalt címerpajzsán jobbjában ágat tartó vitézt,
sisak-díszén koronából növő vitéz alakját látjuk. Fölírásából a következő szavakat olvashatjuk le:
felül: ANNO DOMINI MD X X I balról: PIA IN DOMINO OBDORMII . . .
jobbról: (e)RGO HOC HONVMENTVM POSVI . . Az epitáfium címerét bezáró keret azonos faragású Varannay Andrásnak (f 1632.) a szt. Mihály kápolna keleti falán (14. sz.) lévő sírkövével.
12.
Keviczky János síremléke 1654-ből.
Ez epitáfiumot a kassai szt. Erzsébet-dóm legutóbbi restaurálásánál, 1883-ban az egyik oldalhajóban találták.
Az ekkor készült fényképfelvételek alapján mai töredé-keiből egészen hitelesen állítható össze.
A sírkő erősen lekopott alsó részét a Keletszlovenszkói múzeum kerti udvarán őrizték, míg a felső rész kilenc darabja a szt. Orbán torony belső földpadlójába volt be-ásva. E töredékek 1931-ben szintén a múzeumba kerültek.
A vörösmárványból díszesen faragott epitáfium ösz-szeillesztve 179 cm. hosszú, 95 cm. széles és 15 cm.
vastag. Körirattal szegélyezett belső mezeje két egyenlő részre osztott. A felső mezőt koszorúba zárt családi címer, az alsót feliratos cartuche tölti ki.
A díszes takarójú címeren egy, jobbjában egyenes kardot tartó vitéznek, a sisakon koronán álló madárnak alakját látjuk.
A síremlék köriratából még a következő betűk ol-vashatók le:
SEPVLCRVM GENEROSI ET CON(sulti)SSIMI.
DN. IOANNIS K. V. C Z . . . OCTAVO IVDICATV(s) SVI ANNO E(re)CTVM : M. D. C. L . . . .
Magyarul: „Nemzetes és bölcs K. v. cz . . . János úr síremléke, állíttatott bíróságának nyolcadik esztendejé-ben: 165..u
Az epitáfium többi szövege olvashatatlan.
Keviczky János többszörösen megválasztott főbíró, Kassa történelmének kiemelkedő alakja, akinek úgy városi, mint országos szereplése a XVII. század közepe táján korszakot jellemez.
Túrócmegyei családból származott. Kassán 1636-ban pol-gárjogot nyert, 1637-ben a választott község tagja, 1649-ben országgyűlési követ, 1642-45. ós 1649-52. években városi főbíró volt. Nevét az 1646-iki névlajstrom szerint az abaújmegyei nemesek sorában találjak. Szereplésének ideje abba a korba esik, amikor a vallási és
politikai ellentétek telje-sen kiéleződtek, a katho-liknsok és a protestán-sok között döntő harc folyt s a városi polgár-ság féltékenyen védte ősi szabadalmait és jogait a nemesi és főnemesi rend-del szemben is. E küzde-lemben K e v i c z k y n e k igen jelentékeny szerep jntott.
Mint Kassának éve-ken át vezető egyénisége úgy elfoglalt hivatalai-ban, mint a pozsonyi dié-tán, szenvedélyesen har-colt a város evangelikus jellegének biztosítása s a nemesi szabadalmak-kal szemben a polgári privilégiumok megvédel-mezése érdekében.
Szívós küzdelme oly Keviczky János síremléke 1654-ből.
ellenszenvre talált, hogy
a pozsonyi rendek már 1647-ben országos törvényben követelték a nádortól erélyes megfenyítését. Ennek a következménye volt az 1647. 82-ik törvénycikk, amely elrendelte, hogy a nádor a vallási és nemesi szabadságok ellen elkövetett
kihágá-sokért Reviczky Jánost, Nyeregjártó András kassai bíróval és Miskolczy Gergely szenátorral együtt törvénybe idézze
„és más hatalmaskodóknak s a hazai törvényeket megvetők-nek példaadásul is, szabasson rájok méltó büntetést".
Reviczky Jánost, Soprony Miklóssal és Boros Miklóssal követnek küldte ki Kassa városa az 1649-iki pozsonyi diétára.
Feladatuk az volt, hogy minden eszközzel igyekezzenek ma-guknak pártot szerezni s a karokat és rendeket arra bírni, hogy a 1647. országgyűlésen hozott s III. Ferdinánd király által szentesített 18. és 19. törvénycikkek töröltessenek el, vagy legalább a kassaiakra nézve kedvezően módosíttassanak.
E törvény-articulusok ugyanis arra kötelezték a kassai ma-gisztrátust, hogy a városban a katholikásóknak és helvét hitvallásúaknak vallásszabadságot engedjen s nekik templom, iskola és paplak építésére alkalmas helyet jelöljön ki.
Keviczkynek már megjelenése is izgalmat keltett az országgyűlésen. A karok és rendek őt, mint törvénycikkely által megbélyegzettet ki akarták záratni a tanácsból. Keviczky erélyesen védekezett, bátran kitartott követi jogai mellett s a hetekig tartó vitában elszántan küzdött megbízóinak uta-sítása szerint.
Ebben az izzó hangulatban szülemlett meg s járt kéz-ről-kézre a rendek között a Keviczky ellen irányuló követ-kező gúnyvers :
„Nászt, hiúz, rókával beöwelkedeő János Keuiczky ki ualál Latrok közt kormányos, Urunk hűségében mindenkor hyanos, Nemes szabadságban Kassán Syb uásáros.
Róka szelídséget hoztálé Posonban ? Hiúz dűhősséget ellenünk gyomrodban?
Nusztal takarítál Papokat Posonban
Kiért Nesz rágodgyék három tán' húsodban.
Dormit Leo, mondád, insultarunt mures,2
Oka, mert iol látták, Libertatis fur es,3 1 Három gerendából készült n alakú akasztófa.
2 Alszik az oroszlán, mondád, megtámadtak az egerek.
3 A szabadságnak tolvaja vagy.
Hectornak tartának Cassay Lemures,1
. . . törvényed ntán, nem lész már Hercules.
Thurócz miért neuelt ily piszmos uirágot, aludgy, bely fiam, Mondást ky nem hallott, melcs prngaus beszédben zabállott, Tháis szülejének eőlében
Hatt Misese, mond megh mit használla néked, Nem de ky rugájé legh hasznossab éked, nem volt iol ky gyártna bagaria féked articulus súllyá megh dagasztya Leeped.
Köntösök terilue Leőtsén fogadának, pipessen Sztangalis iol gazdálkodának, Eliseus Papnak lenni gondolának, lelket tfiled fani magokban várának.
így jár az kevélység, nalna io az szégyen, Fuss, latrott keresnek, tfilem ki nem mégyen, magadnális kerlek ell tagadua légyen
fejed s orcád iódért holtig bűzben éllyen !2
Keviczky és társainak küzdelme eredménytelen maradt.
Az 1649-iki országgyűlés 21-ik törvénycikkelye a kassai ta-nács vonakodásával szemben újból szigorúan elrendelte, hogy a diéta befejezésével egy hónapon belül „annyiszor a meny-nyiszer kirovandó és kérlelhetetlenül végrehajtandó büntetés alatt", a vármegyei alispán és egy vegyes bizottság jelen-létében, a katholikus és helvét hitvallásúak részére, templom, paplak és iskola építésére, minden fizetés nélkül, adó és polgári díjfizetés alól szabad, alkalmas, célszerű és elégséges telket hasítsanak ki. Ugyancsak elrendelte a törvényarti-culus azt is, hogy „jövőre úgy a katholikus, mint a helvét vallás szabad gyakorlását, a harangok és temető használa-tával együtt" minden akadály nélkül engedjék meg és az
„1608. évi koronázás előtti 13. tc. értelmében minden vallás-különbség nélkül, vegyesen és felváltva (mixtim et alterna-tive) válasszanak főbírót, tanácsosokat és egyéb más mél-tóságokat".
1 Kassai rémek, kisértetek.
2 Irodalomtörténeti közlemények, XIII. k. 247. 1.
A Keviczky és társai ellen 1647-ben hozott 82-ik tör-vénycikkelyt az 1649-iki országgyűlés feltételesen eltörölte, ha Kassa városa és annak hatósága magát a karok és ren-dek határozatának aláveti.
Keviczky János látva küzdelme meddőségét s mivel bi-zonyos megalkuvást javasló ajánlatait a kassai tanács is rosszalta és mereven visszautasította, még az országgyűlés berekesztése előtt elhagyta Pozsonyt s hazatérőben néhány hétig a stubnyai fürdőben pihente ki a diétán átélt izgalmait.
Kassára érkezve 1649. július 21-én részletesen számol be a tanácsnak a pozsonyi tárgyalásokról, erősen védelmezve magát és követtársait, tanukra hivatkozva, hogy feladatuk-ban hűségesen jártak el s minden lehetőt megtettek a város szabadalmai s az augustana confessio érdekében.
Ez a jelentés azonban nem tudta teljesen megnyugtatni a kassai polgárokat s eloszlatni a Keviczky vei szemben itthon is megnyilatkozó elégületlenséget és gyanúsításokat s a július 21-iki gyűlésen Sterbicz (Stirbicz) András tekintélyes polgár terjedelmes vádlevelet is terjesztett a közgyűlés elé Ke-viczky ellen.
Az ügy tisztázása végett a városi közgyűlés 1649. jú-lius 23-án a fürmendert, a tanács és a választott község néhány tagjával, kiküldte a diétán szintén résztvett Teőrössy János kamarai cousiliariushoz, hogy mint szemtanú mondjon véleményt a kassai követek pozsonyi magatartásáról. A ka-marai tanácsos információja kedvező volt. Azt válaszolta a küldöttségnek, hogy „az kegyelmetek keöveti serinyen, híven es igazan forgolodtak, valahol kivantatot, minden igazsa-gokat perdncaltak (előterjesztettek), seött Keviczki urat eő kgt intettem hogy hatra hadgyon az busulasban, mert féltő hogy awagy nagy betegségbe essék, avagy az gutta űteős ne erje". (Városi protocollum, 1649.) Negrini Ferenc és Szilvássy György trencséni diétái követek, Trencsén város hiteles pecsétje alatt nyilatkozatot küldöttek a kassai tanács-nak, amelyben arról tettek tanúságot, hogy Keviczky és társai az országgyűlésen „hűségesen, teljes erővel és felada-tuk kívánalmai szerint, a legnagyobb állhatatossággal fára-doztak és buzgólkodtak". (Lt. 7753. sz.)
Ezekután a kedélyek lassan lecsillapodtak. Reviczky visszanyerte népszerfiségét s a polgárok bizalma még a kö-vetkező bárom esztendőn is, egész 1652-ig őt választotta meg Kassa főbírójának.
Kassa történetében nevezetes adat, hogy Reviczky bíró idejében 1650-ben tértek vissza királyi rendeletre a városba az egri káptalan, a jezsuiták és a ferencrendi atyák.
E legutóbbiak visszatelepedésére nézve érdekes okmá-nyunk Hocqnardus Bonaventura ferencrendi generálisnak Ke-viczkyhez 1650. június hó 20-án Fülekről intézett következő levele :
„Generoso ac Circumspecto Domno Domno Joanni Re-viczky Liberae ac Regiae Civitatis Cassoviensis Judici Prima-rio ac Dno observandissimo.
Prndens et Circnmspecte Dne observandissime salutem precumque mearum in Christo devotarum humillimam sem per oblationem. Omnino deliberaveram absoluto negotio cum Ex-cellentissimo Dno Palatino ratione Conventus olim Fratrum Minorum nostri Ordinis accedere ad V. Dominationem et commendare fratres inibi recenter installatos; sed Deo aliter disponente, intentionem perficere nequivi. Si quidem multa Ordinis nostri negotia mihi a meis superioribns commendata perficienda erant, non solum in diaeta praesenti, verum etiam in aliis Regni partibus, proinde data occassione et mandato Excellmi Principis cum Dno Comite Adamo Forgach Füleki-ensi adeundum erat; quod igitnr in praesentia negligens perficere satago per literas in absentia: quare ignoscat V.
Dntio si in hoc modo satisfecissem debito modo fratres commendando et gratias agendo ipsi et toti Civitati per ipsum, nomine totius Religionis nostrae, ratione pacifici intro-ductionis. Spero nihilominus alias fore commendatos in Dno Jesu et V. Dnationem pro sua innata benignitate omnem bo-nam voluntatem erga eos ostensurum. Interim Dnus Deus conservet sanum et incolumem Dnationem Yestram cum Omni-bus secnm commorantiOmni-bus. Datum in Conventu Fulekiensi die 20. Junii Anno 1650. Prudentis et Circumspectae Domnatio-nis Yrae servus humillimus in Chro Fr. Bonaventura Hocquar-dns a Lotharingia SS. Theologiae Lector Generalis Ordinis S. Francisci strictioris observantiae."
Magyarra fordítva : „Nemzetes és körültekintő Keviczky János űr, Kassa szab. kir. város főbírájának, igen tisz-telt úrnak.
Igen tisztelt bölcs és körültekintő Uram, üdvöt és Krisztus-hoz intézett imáimnak mindenkor legalázatosabb felajánlá-sát! Mindenkép törekedtem a ferencrendiek egykori kon-ventje ügyében a palatínus úr ő excellentiájával folytatott tárgyalás befejezése után igen tisztelt Uraságodhoz járulni és az ott újonnan installált testvéreket ajánlani, de az Isten más rendelkezése folytán e szándékomat meg nem való-síthattam. Elöljáróim által Rendemnek reám bízott sok ügyét kellett elintéznem, nemcsak a mostani diétán, ha-nem az ország más részein is, ezért a herceg ő excellen-tiája parancsára más alkalommal, füleki Forgách Ádám gróf úrral kellett odamennem. Amit tehát személyesen el-mulasztottam, azt a távolból írásban igyekszem megtenni, ezért bocsásson meg Uraságod, ha e módon teszek ele-get, kellően ajánlva rendtestvéreimet és egész rendünk nevében köszönetet mondva Kegyelmednek és az egész városnak a békés behelyezésért. Remélem mindazonáltal, hogy ők másként is lesznek ajánlva az Úr Jézus nevében és Uraságod veleszületett jósága teljes jóakaratot fog velők szemben tanúsítani. Egyebekben az Úristen tartsa meg egészségben és épségben Uraságodat összes hozzátarto-zóival együtt. Kelt a füleki konventben, 1650. június 20 án.
Bölcs és körültekintő Uraságodnak legalázatosabb szolgája Krisztusban Fr. lotharingiai Hocquardus Bonaventura, a szt. theologia lectora és szt. Ferenc szigorúbb rendjének generálisa".
Hogy a kassai ferencesek békés birtokbahelyezésében Keviczkynek része nem volt s a rendi generálisnak köszönet-nyilvánítása őt nem illette meg, erről tanúskodik a levél hát-lapjára idegen kézzel írt eme egykorú megjegyzés:
„Judex neminem introduxit neque concessit imo contra-dixit introductioni".
Magyarra fordítva: „A bíró senkitsem helyezett be, meg sem engedte azt, sőt tiltakozott a behelyezés ellen".
Fridrich Orbán a ferences zárdák történetéről írt köny-vében a kassai rendtagok beiktatását a következőkép adja elő:
„An. 1 6 5 0 . . . Patres ord. Minor. Strict. Observ. sub initinm Meusis Iunii opera Regni Palatini Paali Pálffi, in hancce desolatam Domum sunt illocati".
Magyarul: „1650. é v b e n . . . A szigorúbb szabályú ferencrendi atyák, Pálffy Pál nádor közreműködésével, június elején a dezolált házba belehelyeztettek". (História O. Min. 1759. 46. M
Keviczky János halálának dátumát nem tudjuk. A „Liber Restanrationnm" szerint a 1654-iki tisztújításnál ő lett Kas-sának első szenátora, gróftisztje és a lovasok kapitánya.
A következő 1655. január 11-én megtartott tisztújítás-nál Keviczky már nem szerepel, a „Liber Restaurationum" a nevét nem is említi, ami azt jelenti, hogy már nem volt az élők sorában. Neje Madarász Erzsébet is özvegynek mondja magát egy ngyanez év júnins 9-én kelt cessionális okmányán.
Ugyanezen 1655. évben Keviczky János özvegye Mada-rász Erzsébet, férje emlékére, Kassán, a saját és férje nevének kezdőbetűivel: I(oannes) K(eviczky) E(lisabetha) M(adarász), egész, fél és negyed tallérokat veretett. (Arcb. Ért. 1886,1897.) Keviczky János vagyoni állapotáról részletesen tájé-koztat az 1657. júnins 20-án összeírt divisionalis okmány.
E terjedelmes lajstromból megtudjuk, hogy Keviczkynek Kassán több háza, a város határában kertjei, szőlei, szántói, rétjei voltak. Ez okirat megemlíti a vereshegyi, a medvelyuki szőlőt, a várhegyi két szőlőkertet,1 a több-kevesebb kötélnyi kiterjedésű szántókata „Vereshegy alatt" a „Csermelye hidacs-kájánál", a Hernádnál, a „Hernádon tul való Pazit mellett",
„az régi alsó malmon alul", „az Szepsi úttól az Barczj Bereke fele", „az Sáfrány Kertben", „az alsó hostatban", „az akasztó hegyen tul", „az tégla színen tul", „az Felszer utcaban", „az Bankon", „az sendeles kntt felett a Bankó utjanal".
E divisionalis levél beszámol Keviczky bírónak 135 kö-tetből álló s latin, magyar, német munkákat tartalmazó könyv-táráról is. A könyvek katalógusában találjuk a többi között a bibliát, Aristoteles metafizikáját, Livius, Ovidius, Cicero,
1 Okmányaink szerint ez időtájban Kassán a következő helyeken műveltek szőlőt: A Vereshegyen, a Medvelyuknál, a Várhegyen, a Tér-haraszton, a Térharaszt alatt, a Furcsa alatt, a Kis- és Nagyszoroson és a Heringesen.
Plinius. Quintilianus munkáit, .Tustinianus Institutióit, a Corpns Juris Canonicit, Szt. Bernát elmélkedéseit, Aquinoi szt. Tamás
„Opuscula Omnia", Pázmány Péter „Igazságra vezérlő kalauz", Alvinczy Péter „Az Úrnak szent Vatsorája", Luther „De liberó arbitrio", Melanchton „Dialectica" című munkáit stb.
Reviczky Jánosra vonatkozóan a Kassa-városi levéltár-ban még több érdekes okmányt találunk. Ezek között figye-lemreméltó I. Rákóczy György fejedelemnek sárosi táborából 1644. júl. 2-án hozzá intézett következő levele:
„Generoso Ioanni Keviczki, Iudici primario Liberae ac Regiae Civitatis nostrae Cassoviensis. Fideli nobis dilecto.
Georgius Rákóczi Dei gratia Princeps Transilvaniae partium regni Hnngariae Dominus et Sicnlorum Comes.
Generose, Prudens, ac Circuraspectus nobis dilecte. Salu-tem et gratiam Nostram. Tegnapi napon kegyelmed nekünk irt levelet el veven, ertiük hogy parancsolatunkra való szol-galattal maghat nem vonogatna. Miis aszt veszszük kegyel-mesen kegyelmedtől. Az oracsika felölis mit irion lattiuk, aszt mar megh hoztak. My nekünk kegyelmedre mostan semmi neheztelésünk nincsen, Isten eletét kgldnek megh tartni seghiczie az neküuk való szolgalatnak hűséggel pre-stalasara. My nekünk ide iövetele kgldnek bantodasunkra sem leszen seöt eoreomel és kegyelemben lattiuk. Cui in reliquo gratioso propensi manemus. Dátum in Castris Novis ad Arcem nostram Nagy Sáros positis die 2 Mensis Juliy.
Anno Domini 1644. Rákóczy." (Lt. IV. 7043. sz.)
További okmányok : Keviczky özvegye, Madarász Erzsé-betnek, ura első feleségétől Langh Kata asszonytól származó mostoha leányával, Keviczky Katalin, Bertoltj János feleségé-vel, 1655. június 9-én kiállított vagyoni egyessége. (Lt. 8277.
szám.) Ezenkívül a titkos levt.-ban: Y. 1—4. sz.; a nyilvá-nosban: 1628—6218; 1643—6935; 1644—7043; 1646—7480;
1649-7753; 1655—8277; 1659—18502 és 18999 sine dato.
Az ismertetett síremlékeken kívül a Keletszlovenszkói múzeum udvarán találjuk még a szt. Orbán torony 22. számú sirkőtöredékének 18 cm. vastag, 1 m2 nagyságú kiegészítő részét; a gönci Szabó család „Sepultura Familiae Zabo de