Katonai kiképzés c. fejezetből

...Deák György megbízta a mozgalomban bekapcsolt Szemere Imre... kertészt, aki régebben a cionista mozgalom „Betár" szervezetében mint altiszt működött, hogy három mozgalmi embert, akik különböző szervekbe tartoztak, részesítsen katonai kiképzésben. Szemere Imre Moskovits Jánost, Neumann Gábort és Valentovics Lajost választotta ki, azokkal három esetben jött össze és katonai szakkifejezések rövidítéséről tartott részükre előadást. Továbbképzésüket a nyomozás akadályozta meg. Abból a körülményből, hogy a katonai kiképzésre kiválasztott három ember, különböző kommunista szervbe tartozott, következtetni lehet arra, hogy ezeknek az lett volna a feladata, hogy kiképzésük után a saját szerveikbe tartozókat részesítsék katonai kiképzésben.

X I . Vidéki kapcsolatok kiépítése:

Deák György és társai az általuk irányított kommunista mozgalmat az ország egész területére ki szándékoztak terjeszteni. Az volt a törekvésük, hogy a városokban és ipari gócpontokban kom­

munista csoportokat szerveznek s ezért... tagjainak kötelességévé tették a vidéki kapcsolatok ki­

építését. Vidéki kapcsolataik az alábbiak voltak:

1. Pápa. Seregi Ferenc csepeli lakos párttag Budapesten összeköttetést létesített Cziffer Fe­

renc és Fehér Miklós pápai lakosokkal és velük közösen építette ki a kommunista mozgalom pá­

pai keretét. Két csoportba 15 fiatal... férfit és nőt szerveztek be, azoknak kommunista ideológiai előadásokat tartottak és fegyverek beszerzésére utasították őket. A mozgalom tagjai 3 darab pisz­

tolyt és azokhoz töltényt szereztek be. Ezenkívül a mozgalom anyagi szükségleteire pénzt gyűj­

töttek, s azt kommunista könyvek beszerzésére fordították.

2. Nyíregyháza. 1941-ben önállóan alakult egy kommunista csoport Pálfy Ernő nyíregyházai lakos szoc. dem. párttitkár vezetésével. Amikor Pálfy Ernőt a közigazgatási hatóság internálta, a kommunista csoport vezetését Guttmann Miklós fogtechnikus vette át. A csoportnak 10 tagja volt, akik közül Fülöp László és Fülöp Gábor gimnáziumi tanulók 1942 nyarán Budapestre jöt­

tek. Itt összeköttetésbe kerültek Kelen Tiborral és Gáti Jenővel, az egyetemi kommunista csoport egyik vezetőjével, illetve tagjával, akiknek utasítására a nyíregyházai kommunista csoportot a Deák-féle kommunista mozgalomhoz kapcsolták. A Deák-féle mozgalom vezetőségének irányító tevékenysége a nyíregyházai kommunista mozgalomra csak annyiban érvényesült, hogy a kom­

munista ideológiai ismeretek szerzéséhez szükséges könyvek vásárlásában segédkeztek a Nyír­

egyházáról Budapestre jött Guttmann Miklós és Lefkovics László nyíregyházai kommunista ve­

zetőknek. A nyíregyházai mozgalom vezetői őrizetbe vételükig csak a sejtek ideológiai képzésé­

vel foglalkoztak.

3. Debrecenben is önállóan szervezett Neumann Gábor segédmunkás egy 6 fős kommunista csoportot. A csoport tagjai 1942 tavaszán kommunista jelszavakat tartalmazó röpiratokat készí­

tettek és azokat Debrecen város külterületén szétszórták. A röpiratszórás után 1942 nyarán a debreceni csoport tagjai közül Neumann Gábor és Herczog Julianna Budapestre jöttek, ahol mindketten bekapcsolódtak a Deák-féle kommunista mozgalomba. A csoport debrecenben ma­

radt 4 tagja kommunista tevékenységet tovább nem folytatott.

4. Salgótarjánban és a környékén levő községekben, így Mátranovákon és Bocsárlapujtőn Goldstein Jenőné, született Bánó Magda és Téglás Dezső utasítására Miklós Károly és Susán Gáspár kísérleteztek kommunista sejtek kiépítésével. Rokonaik és ismerőseik segítségével a kap­

csolatokat mindhárom helyen kiépítették, de a szervezéssel megbízott Rozgonyi Lukács, ifj. P a ­ dár András és Miklós Gáspár a mozgalmat kiépíteni nem tudták, mert abban a nyomozás meg­

akadályozta őket.

5. A tatai szénmedence bányamunkásai között Szép Károly és Deák György kísérletezett a kommunista mozgalom megindításával. Tatabányán Farkas Lajos Franciaországból hazatért bá­

nyásszal keresett kapcsolatot Szép Károly gyárimunkás, aki Farkas Lajost még Franciaországban ismerte meg. Farkas Lajos a mozgalom megindítására vállalkozott és e célból levelezést folyta­

tott a Deák-féle mozgalom vezetőségével, de a tatai szénmedence községeiben embereket már nem tudott beszervezni, mert rövid idő állott rendelkezésére.

Jelentésem felterjesztem: A m. kir. Belügyminiszter Úrnak (Államvédelmi Központ, VII. és X X . osztály), a m. kir. Honvédelmi Miniszter Úrnak (20. osztály), a m. kir. Honvéd vezérkar Fő­

nökének (:2., 2/D., és 6. osztály:) és a m. kir. Csendőrség Felügyelőjének. Szíves tudomásul vé­

telre megküldöm a m. kir. Honvéd Vezérkar Főnöke Bíróságának, a m. kir. rendőrség budapesti főkapitánysága politikai osztályának és a m. kir. rendőrség vidéki Főkapitányának; tudomásul és oktatásnál való felhasználásra kiadom az összes nyomozó alosztályoknak.

Gyanúsítottak nyilvántartó lapjait csatoltan felterjesztem.

A hivt. levő közp. nyompk-a helyett:

A D E Á K - M O Z G A L O M R Ó L írt 12 oldalas jelentésen Dr. B E R N Á T H S Á N D O R alezredesnek, a csendőrség központi nyomozó parancsnoksága bűnügyi előadó cso­

portja vezetőjének sajátkezű aláírása látható. Csendőrségi irat száma: 160/ B. kt. - 1943.

(aláírás)

Életutak

A következőkben olyan három antifasiszta harcos életrajzát közöljük, akiknek megha­

tározó szerepük volt a Deák-mozgalom politikai irányvonalának, céljainak kialakításá­

ban.

Deák György

1918. június 25-én született Nagykikindán. Innen a Deák-családot a területváltoztatások kö­

vetkeztében áttelepítették Magyarországra. A jogász végzettségű édesapa Kikindán újságíró volt, Budapesten biztosítási tisztviselőként dolgozott. Haladó gondolkodású értelmiségiként szabad­

kőműves lett, a szegedi „Árpádé-páholy mestere. A Galilei Kör tagjaként Jászi Oszkár, valamint a „Nyugatos" Osvát és Fenyő baráti köréhez tartozott. Cikkei jelentek meg a Nyugat című folyó­

iratban, írt egy drámát: Berzsenyi estéje címmel., 1932-ben halt meg. Ezután az édesanya, aki kü­

lönben tanárnői képesítéssel rendelkezett, a szerény özvegyi járandóságból tartotta és nevelte fiát.

A budapesti Szent István gimnáziumban tanult. Az iskolai tantárgyak mellett nagy érdeklő­

déssel olvasta az apja hagyatékaként rámaradt gazdag kézi könyvtárat és a Galilei kör kiadvá­

nyait. Ezek voltak a fiatal gimnazista diáknak és barátainak legfőbb szellemi forrásai.

A gimnáziumban vezető egyéniség volt. A katolikus szellemű gimnázium széles körű vallási ismereteket is adott, énnek ellenére sok osztálytársával együtt ateista lett. 12-13 évesen már kezd­

tek világnézeti kérdésekről is beszélgetni, könyveket cseréltek, kis irodalmi körré szerveződtek.

Témájuk előbb-utóbb az irodalomról áttért a társadalmi kérdésekre. A kis kör szociális érzékeny­

ségét saját helyzetük felismerésre is élesztette, hiszen az alsó középosztályból származtak. 1939-ben ez a baráti társaság kibővült több diákkal és munkásfiatallal, és elkezdték a marxizmus ta­

nulmányozását. Deák szavaival azért, hogy „valahogy állást tudjunk foglalni abban a szörnyű világban, ahol úgy éreztük, élni sem tudunk".

Már gimnazista korában terjeszteni is kívánta elképzeléseit a világról. Társaival irodalmi la­

pot alapítottak Vallomás címmel, amelyet eszköznek tekintettek egy szélesebb csoport szervezé­

séhez, az iskolán belül és azon kívül. Tehát már elkezdődött formálódni az a politikai csoport, amely irodalmi, társadalomtudományi olvasmányélményeken keresztül elvezetett a szocialista munkásmozgalom különböző áramlataihoz. Deák György érettségi után elvégezte a Kereskedel­

mi Akadémiát és a Magyar Petróleum RT-nél dolgozott mint tisztviselő 1943-ig, lebukásáig. Ha­

lálra ítélték. 6 hétig volt a Margit körúti katonai börtönben halálos ítélet alatt, de 1943. július 12-én, a szövetséges hatalmak szicíliai partraszállása idején Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök az ítéletet életfogytig tartó fegyházbüntetésre változtatta. 1943 őszén a szegedi csillagbörtönbe vit­

ték, s 1944 tavaszán, amikor harmadszor újra szervezték a 452-es különleges büntetőszázadot (az első kettőt már elpusztították), ő is e büntetőszázad halálra ítéljei közé került, majd Dacha-uban, végül a buchenwaldi lágerben raboskodott. Az amerikai csapatok közeledtével - 1945 ta­

vaszán - a tábort kiürítették. A betegeket - köztük Deákot is - a tábortól nem messze az SS-ek lelövöldözték. Deák Györgyöt két golyó érte, de egyik sem volt halálos, a földbe harapott és mozdulatlanul feküdt, mert az SS-ek sorbajárták a kivégzetteket, és akiben élet volt, azt tarkón lőtték. így maradt életben. A sötétben bekúszott egy ház istállójába, néhány nap múlva a vidék felszabadult. Kórházba került és az elsők között tért vissza Magyarországra. Felgyógyulása után a régi vállalatánál dolgozott, az Üzemi Bizottság elnöke lett, innen hívták 1946 tavaszán a K B Ifjúsági Titkárságára, majd a Művelődési Minisztériumba. Onnan a Dokumentum és Filmhíradó Gyárba került, ahol 20 évig dolgozott mint osztályvezető, majd igazgató.

1957 után, amikor a Dokumentum Filmgyár igazgatója volt, sok börtönből, internálótáborból szabadult embernek biztosított munkalehetőséget, s mert ismerte a dolgok színét és visszáját, és miután megőrizte lelke fiatalságát, ekkor is kiállt a sokféle nézetű aktív és tehetséges emberek

mellett. Mára nevének nyomát is eltörölték, szobrát - melyet munkatársai állítottak - eltávolítot­

ták egykori munkahelyén.

Deák György széles műveltségű, sokat olvasott ember volt. Nemcsak politikai képzettsége, irányítókészsége alapján vált vezetővé, hanem emberi tulajdonságai alapján is. Mindazokra hatást gyakorolt szuggesztív egyéniségével, akik a közelébe kerültek. Rendkívül szerény volt. Már ifjú korában sem vágyott többre, minthogy újságíró legyen, de valami különleges felelősséggel a tár­

sadalom előtt. Példaképe Bálint György volt, őt tartotta harcos humanista mintaképének. Másik ambíciója az volt, hogy néptanító legyen, és segítse a fiatalokat.

Nevét joggal és felejthetetlenül beírta a magyar antifasiszta mozgalom történetébe, bár sem­

milyen lexikonban róla semmiféle adat meg nem található.

Wetzler Benő

1900. május 17-én született Nyitra megyében, Elecske (Aleksince) faluban, ahol édesapja ta­

nító volt.

1912-ben Budapestre költöztek, itt a polgári iskolában Czóbel Ernő az egyik tanára. 1914-17-ben a Mester utcai Felső Kereskedelmi Iskolába járt. Itt Füst Milán és Fáber Oszkár voltak a ta­

nárai.

1917-1919-ben a Haditermény Rt. hivatalnoka lett. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után rögtön önként jelentkezett a kialakuló Vörös Hadseregbe, ahol a 25-ös önálló vadászzászló­

aljban szolgált egészen július 31-ig. Négy fivére is részt vett az intervenciósok elleni harcban.

Wetzler zászlóaljának nehéz helyzete volt, mert első parancsnoka, Kozocsa, átszökött a Magyar­

ország ellen intervenciós harcot folytató román hadsereghez, majd új parancsnokot kapva, az utolsó percig harcoltak Magyarország területi integritásáért.

A Tanácsköztársaság bukása után a Wetzler-család repatriált Csehszlovákiába. Itt Wetzler 1930-tól 1937-ig a Nemzetközi Munkássegély és a Nemzetközi Vörössegély funkcionáriusa volt.

1937-ben Spanyolországba ment, az akkor alakuló csehszlovák Masaryk zászlóaljba, ahol a szlovenszkói magyarok a Petőfi nevét viselő magyar századot alkották.

Francoék győzelme után 1939. február 9-én francia koncentrációs táborokban volt (St. Sypri-en, Gura, Vernét). 1941. június 5-én Németországba irányítottak őket a franciák a verneti tábor­

ból. Párizsban megszökött a transzportból és itt illegálisan élt, majd a szovjet-német háború kitö­

rése után július elején visszatért Bratislavába illegálisan. Itt a Vörös Segélyt kezdte szervezni, majd a Szlovenszkón levő szeredi munkatáborba került. Mielőtt a tábort Ukrajnába deportálták volna, 1942. március 17-én megszökött több társával együtt, illegálisan Budapestre jött. Itt egy rokona révén kapcsolatba került Mayer Arnolddal és rajta keresztül a Demény-csoporttal. ő k látták el pénzzel, hamis iratokkal az illegálisan itt élő W. B.-t.

Számára elfogadhatatlan volt a Demény csoportnak az az érve, hogy nem lehet aktívan dol­

gozni, a kádereket tartalékban kell tartani, míg a helyzet megérik. A Deák-mozgalom tagjaival megismerkedve, őket támogatta a legkritikusabb 1942-43-as években mozgalmi, konspirációs tapasztalataival. 1942 júniusától az Intézőbizottság tagjaival vitatkozva segítette a Deák-csoport politikai munkájának tartalmát és irányvonalát kidolgozni a függetlenségi mozgalom jelszavai, programja alapján. Sikerült laza pártcsoportot is kialakítania, s a Deák-mozgalom tevékenységét összehangolni a függetlenségi mozgalom munkájával, de ugyanakkor felkészülni egy leendő par­

tizánmozgalomra, a fegyveres akciókra is.

1943. február 17-én a Fővárosi Könyvtárban tartott razzia során mint szlovenszkói szökevényt elfogták és a garanyi internálótáborba zárták. A soroksári nyomozók kezére május 1-én került. A V K F bírósága 15 évi fegyházra ítélte. 1943 július végén átszállították a sátoraljaújhelyi börtönbe.

Itt élte át a kitörést, amelyet ellenzett.

1944 októberében ő is a komáromi Várbörtönbe került, innen kiszállították Dachauba, majd

később egy transzporttal Buchenwaldba került, ahol beosztották egy földalatti gyárépítésbe Ber-geandals faluban. 1944 április elején a fogva tartó németek likvidálták a tábort és Nyugat felé vo­

nultatták a foglyokat. Április 28-án valószínűleg véletlenül cseh területre értek, ahonnan vissza akarták vinni a foglyokat német területre, de ezt már nem tudták végrehajtani, mert a saját kato­

náik és a foglyok is elszöktek.

Wetzler Benő visszatért lesoványodva, legyengülve, állandó lakhelyére, Prágába, és rögtön munkába állt. 1945-46-ban a Szudéta-vidéken Liberecben, Rimburgban segítette a Nemzeti Ta­

nácsok szervezését.

1948 nyarán - ugyanúgy mint Magyarországon - a 60-as évekig vezető poszton levő „mun­

káshatalom" képviselői bizalmatlanok voltak a nemzetközi brigádban harcolókkal szemben, va­

lószínűleg külön nehezményezték, hogy W. B. a Petőfi-század katonája volt és így láthatóan fél­

reállították. 1948 nyarán a Hulladékgyűjtő Vállalat központi káderesének nevezték ki. 1952-ig itt dolgozott, majd a Szlánszki-per idején kizárták a pártból, elbocsátották állásából. Egy repülőgép­

gyárban, majd később autógyárban segédmunkásként dolgozott, nyugdíjazásáig.

1963 végén rehabilitálták. Lakóhelyének területi szervezetében és környezetében dolgozott, kedvenc társadalmi munkája volt, hogy előadásokat tartott fiataloknak, középiskolásoknak, főleg történelmi, vallástörténeti témákról.

Wetzler Benőhöz nagyon vonzódtak a fiatalok, nagy tárgyi tudása, szerénysége, határozott, nyílt vitakészsége, áldozatkész munkavállalása rendkívül megnyerővé tette magatartását, egyé­

niségét.

1983-ban elégedett, tevékeny emberként halt meg. Prágában élt, annak Zsiskov kerületében, a Zelenky-Hajskeho 14. számú házban.

Goldstein Alfréd (Alo)

1917. október 5-én született Nyitrán. Villanyszerelő munkás volt az eredeti foglalkozása.

1933-tól vett részt az ifjúsági mozgalomban. 1935-től párttag volt. 1941-1942-ben a szeredi munkatáborba került és a deportálás elől 1942. március 17-én illegálisan Budapestre menekült.

Eleinte a magyarországi tartózkodást csak átmenetinek tekintette és abban reménykedett, hogy hamarosan visszatérhet szülőföldjére.

Budapesten őt is Mayer Arnold és a Demény-csoport segítette illegális papírok beszerzésé­

ben. Demény műhelyében helyezkedett el mint munkás, Lignáczky Sándor néven. Nagyon meg­

lepte, hogy a műhelyben nyílt politikai viták folynak, és hogy csupa baloldali munkás dolgozik a műhelyben. Mayer megismertette Goldsteint Bajaival és Deákkal. Megismerve a Deák-mozga­

lom céljait, álláspontját, terveit a röpiratszórásra és az aktív fegyveres harcra, csatlakozott hoz­

zájuk.

Alo a Deák-csoport Intézőbizottságának sok tagjával kénytelen volt vitatkozni, mert azok egy része nem értette meg a függetlenségi mozgalom irányvonalát. Helyeselte a Deák-mozgalom szándékát: az előkészületeket a röpcédulaszórásra, a fegyveres akciókra, a partizánmozgalomra.

Viszont erősen bírálta a konspirációs hibákat, e téren tanácsokat adott. Goldstein leírja azt a sze­

repet, amely a legfontosabb volt tevékenységében: „ A Deák-csoportban két irány kereszteződött, az egyik, amelyet mi, Wetzler meg én képviseltünk, és melyet a Deák-csoport vezetőségének többsége támogatott (kb. 1942. júniusában ). A másik radikálisabb irány partizánmozgalom szer­

vezését, és munkáshatalom kivívását akarta ... Röpiratukban a munkások szabad Magyarországát kell kivívni kifejezés hosszú vita után született kompromisszum volt, mert a csoport egy része a független Magyarországot akarta beírni, a másik része pedig a proletárdiktatúrát." Majd „a Deák-ékkal való vitánk eredménye volt, hogy elfogadták azt az álláspontot, amelyet én (mi) képvisel­

tem, ami azt jelenti: aktív tömegmunka, minden pozíció kihasználása ... megkezdődött a röpcé-dulaszórás, a helyes irányú szervezkedése a 18-24 éves intelligens, céltudatos fiatal munkásoknak".

„Wetzler és én úgy láttuk, hogy segíteni kell a helyes irányba, a helyes konspirációs szerve­

zet megteremtésében e fiatalokat. Amikor alkalmunk adódott, volt spanyolos elvtársakon keresz­

tül kapcsolatot teremtettünk a KMP-vel. Amint Deákkal is közöltem, a Deák-csoportot elóbb-utóbb szerették volna irányításuk alá helyezni, de addig is informálni."

Végezetül egész lebukásáig erősítette a függetlenségi mozgalom vonalát a Deák-csoportban a túlzó radikálisokkal szemben. Itt kompromisszumot ért el, ami a konspiráció szempontjából he­

lyes volt, hogy a fegyveres harc előkészítésével foglalkozni akarók egy egész különálló, csupán a Deák vezetése alá tartozó mélyen illegális szervezetet hozzanak létre. A fegyveres harc különbö­

ző módjaira való előkészítés, fegyverek szerzése, katonai kiképzés, alkalmas terepek felderítése az ő feladatuk volt.

1943-ban a Deák-mozgalommal került a nyomozóhatóságok kezére, 11 év fegyházrta ítélték és a sátoraljaújhelyi fegyházba került. Részt vett a felkelésben. Bíróság elé állították, a I X . r. vád­

lott volt, de zárkatársainak vallomása megmentette a haláltól.

1945 után Bratislavában, majd Brünnben volt újságíró, a Szlánszki per idején figyelmeztet­

ték, hogy költözzön el Pozsonyból, így telepedett le a Szudéta-vidéken. Ezután Liberec-ben élt, ott volt gyárigazgató haláláig.

Goldstein Alo nyílt, őszinte, rendkívül aktív, vitakész ember volt, aki vonzotta a fiatalokat, nagyon jó szervezőképességét nemcsak a mozgalomban, hanem az általa vezetett gyárban is ta­

pasztalták, ahol a káderkiválasztásnak egész kiváló módját vezette be, vagyis minden új ember, az igazgatótól kezdve, minden vezető mellett eltöltött egy bizonyos időt (egy-két hetet, egy hóna­

pot), ott részt vett a munkában, véleményét elmondhatta, és amikor e próbaidő végére ért, közösen döntötték el (vezetők és az új káder), hogy milyen munkakör érdekli és ott milyen vezető, vagy beosztott munkát fog ellátni. Ennek a metódusnak az volt a nagy előnye, hogy bármilyen beosz­

tásban dolgozott valaki, emlékezett a próbaidőben eltöltött hónapokra és a műhelyekben, vagy irodákban a külön érdekekre és külön szempontokra - tehát sokkal kombinatívabban tudott bár­

milyen poszton dönteni, dolgozni.

1968-ban teljes aktivitással a Prágai Tavasz politikai mozgalmába kapcsolódott be, és való­

színűleg rendkívüli népszerűségének köszönhette, hogy a későbbi években ennek számára sú­

lyosabb következményei nem lettek.

Meghalt 1975-ben.

A „ K A S S A I A K "

A negyedik nagyobb létszámú csoport, a kassai, Kassa környéki, de kapcsolataik Ung­

várig és környékéig is elért (56 fő). Főként munkások, bányászok, önálló kisiparosok, kevés számban értelmiségiek. A nők vegyesen háztartásbeliek és alkalmazottak voltak.

Életkoruk: fele részben 30-35, fele részben 40-45 év közötti. Mintegy a felüket sújtot­

ták 5 évnél súlyosabb ítélettel.

Tevékenységük még Csehszlovákia fennállása alatt indult, mindenekelőtt szakszer­

vezeti vonalon. Háborúellenes aktivitásuk 1943-ban a Békepárt hatására erősödött. Le­

bukásuk 1943 szeptemberében kezdődött.

„ A felvidéki mozgalom felszámolása szintén megkezdődött. Kassán ez idő szerint 40 fő van őrizetben. A kassai gyanúsítottakkal őrizetbe került nagy mennyiségű terjesztésre előkészített röpirat is."* V K F . 1943-H-425.)

November folyamán kerültek Kassán és Sátoraljaújhelyen Vkf. bíróság elé.

* PTI. 651. f. 6/1943. M . kir. csendőrség Kpi nyomozóparancsnokság, Baloldali összesítő 18.601/B. kt-1943. sz. 1943.

szept. 17.

Róják Dezső * és Szabó Lőrinc cikksorozatot publikált ** a pozsonyi Új Szó c.

napilapban (1961. március 18-22.). Dél-Szlovákia kommunistáinak ellenállási harca a háború alatt címmel. A sorozatból kitűnik, hoy a lebukottak tevékenységének előzetes megfigyelését megkönnyítette a nyomozószervek részére, hogy a Felvidék elcsatolása-kor a csehszlovák hivatalok által hátrahagyott baloldali nyilvántartáshoz könnyen hoz­

záfértek; hogy a szakszervezetekben, az Egység Munkásszövetkezetben stb. továbbra is a korábbi személyek voltak aktívak; hogy ezek az aktív személyek kapcsolatban voltak frekventált kommunista vezetőkkel (pl. Schönherz-cel is, Tonhauser volt spanyolossal stb.); hogy a nyomozók a maguk emberét be tudták építeni közéjük; hogy a Békepárt létrejöttével illegális tevékenységük, szervezkedésük intenzívvé vált; hogy kapcsolataik Ungvár, Munkács, Beregszász és környékére is kiterjedtek. Támogatta őket, hogy a la­

kosság 1938. évi elcsatoláskor táplált illúziói, miszerint helyzetük jelentősen javulni fog, elkoptak, helyükbe elégedetlenség lépett.

„ A Horthy-megszállás alatt a magyar rendőrség rávetette magát ismert kommunis­

tákra Kassán. Valamiképpen megszerezték a névsort, és pontosan megjelentek a csalá­

doknál. Házkutatást is tartottak. Az ismert kommunista családokhoz elment a rendőr­

ség, megfenyegették őket, állandóan figyelték, hogyan élnek. Volt akit azonnal elbo-csájtottak az állásából, megbízhatatlannak minősítve.

Mindjárt működni kezdett a Vörös Segély. Ez a mozgalom segítette az itthonmara-dottakat, a családtagokat, hogy könnyebben vészeljék át a nehéz időket.

Mindjárt működni kezdett a Vörös Segély. Ez a mozgalom segítette az itthonmara-dottakat, a családtagokat, hogy könnyebben vészeljék át a nehéz időket.

In document Sátoraljaújhely, 1944. március 22. (Pldal 108-116)