H A L A K *
és gombszemén kemény a fal
gombszemünk
Megjelent: 1945-ben, Hack Győző: Ragyogó szívvel, remete daccal c. verseskötetében, Dr. Vájna és Bokor kiadónál, Budapesten.
A költő most Londonban él. Határ Győző néven ír. Ezt a verset Sátoraljaújhelyen írta le ü\ emelet 24. zárkájában, ahol mint antifasiszta ellenálló politikai fogoly raboskodott. A Deák-mozgalom egyetemi csoportjával ítélték el.
1991-ben Kossuth Díjat kapott.
volna csak ábrándozunk belül akadna erdő
fegyver is kerül és minden fán
ahol ember ül
ötszázan harcolnánk emberül
felkelni végre végre fel ott veszni
ahol a nép vesz el a front!
a front hinnétek el — (egy zárkaablak énekel
mint üveg mögül a béna hal ha élni —
úszni még akar a szája
tátog:
néma dal
és gombszemén kemény a fal)
Határ Győző, 1944. március 2. Sátoraljaújhelyi fegyház.
A V K F B Ö R T Ö N E I
(A dokumentumokat gyűjtötte: Bárdos Lajos)
V K F hatáskörű katonai börtön - 1941/42-ben - csak a Margit körúti és a Conti utcai volt (társbérletben a honvéd törvényszékkel, ül. a hadtest bírósággal).
A Margit körúti fogház az 1870-es években katonai börtönnek épült. A Conti utcai 1898-tól működött, s 1930-tól 1945-ig a Margit körútinak a része volt.
A Margit körúti fegyház parancsnoka 1941-ben és 1942-ben tizenegyszer tett pa
naszt a fegyház túlzsúfoltsága miatt, amelyet „a délvidéki és egyéb hazai területeken hűtlenség miatt végrehajtott tömeges letartóztatások idéztek elő.4'* A Conti utcai ka
tonai börtön parancsnoka 1942 májusában kérte a hűtlenség miatt elítélt női foglyok elszállítását ** a zsúfoltság enyhítésére.
A fegyházakban az életviszonyokat nagy mértékben befolyásolta az igazgató sze
mélyisége.
„ A Conti utcai katonai fegyházban, bár tisztaság volt, de miután az ablakokhoz nem mehettünk, az ablaktokokban méhrajszerűen éltek a poloskák, amelyektől szörnyen szenvedtünk. Több hónapi küzdelembe került, míg megengedték ezek kipusztítását.
A Contiban a foglyok részére évek óta beküldött könyvekből kitűnő könyvtár jött létre. A foglyok rendszeresen kölcsönözhettek szépirodalmat, ismeretterjesztő, természettudományos és nyelvek tanulásához könyveket. Az őrök kiskatonák voltak.
Egy részük szimpatizált a politikai elítéltekkel. A tisztesek kivételek voltak. Ez utób
biak közé tartozott az a Sós főtörzsőrmester, akit a felkelés után éppen keménysége miatt, a sátoraljaújhelyi börtönbe helyeztek.
Időnként ebben a fegyházban is zsúfoltság alakult ki. Ezért a hűtlenség miatt elítélt nőket 1944-ben Márianosztrára vitték. Ott a nyugatbarát apácafőnöknő nagyon meg
könnyítette az életünket. Kijárhattunk dolgozni a földekre, szombat-vasárnap az ud-varban-kertben összegyűlhettünk, verseket adtunk elő, énekelgettünk. Az apácafőnök
nő, aki akkor kb. 35-40 éves művelt és szép nő volt, sokszor harmóniumon játszott Bach műveket, örömet és megnyugvást adva a foglyoknak. A zsidónak minősülők be
hozhatták értékeiket, ezeket külön zárkában helyezték el. Élelmiszerraktárt is beren
dezhettünk. Hetente nyitott ajtókkal takarítónap volt, ilyenkor átjárhattunk egymáshoz.
Az egészséges - bár egyhangú - élelmezés, a szabadban, a földeken végzett munka feljavította a foglyok kondícióját.
Valakik azonban besúghatták jó helyzetüket, mert a zsidónak minősítettek Gyűjtő
fegyházba szállítását kb. egy hónappal megelőzően a főnöknő megszüntette a foglyok
kal való személyes találkozásait, s kapcsolata teljesen hivatalos lett. De ekkor is jelle
mesen és bátran, segítőkészen bánt a politikai foglyok e csoportjával. Tisztelte néze
teiket, vallási kérdéseket sohasem vetett fel, még a templombajárást sem szorgalmazta.
Személyes magatartásával és bánásmódjával is kifejezte, hogy hazánk veszélyben levő függetlensége idején szimpatizál a fiatalok törekvéseivel, s nem ért egyet a
jugoszlá-* HL. HM. 1942-13-61672/eln.
** HL. HM. 1943-13-1311/eln.
vok, a magyarok vágóhídra hurcolásával, a vallási üldözéssel, a háborúval." (Sz. K.
visszaemlékezéséből.)
A Margit körúti büntetőintézet 1942 augusztusában új parancsnokot kapott. Első szemléjéről 213/kt-1942. sz. alatt, 1942. aug. 13.-án tett jelentést a Honvédelmi Mi
niszternek (13. ügyosztály).
„Jelentem, hogy a m. kir. budapesti honvéd hadt. pság Margit körúti büntetőintézetének átvé
tele után megtartott első szemlém alkalmával olyan állapotokat találtam, amelyek nem méltóak a honvéd igazságszolgáltatáshoz...
A fogházban - melynek rendszeresített befogadó képessége 250 és szükség esetén az előírt egészségügyi követelmények mellett 300 fő részére férőhely biztosítható - jelenleg 1000 főnél több van elhelyezve...
A fogház azonban nemcsak túlzsúfolt, hanem felszerelése is kevés, mert szemlém alkalmával olyan zárkát is találtam, ahol kb. 35 fő szalmazsák, lepedő, takaró, illetve egy szál szalma nélkül a földön alszik."
1941. okt. 27-én a Margit körúton, a Conti utcában és Szegeden elhelyezett hűtlen-ségiek száma 781 fő volt. A Margit körúton az összes fogolylétszám 800 fő, ebből 416 fő hűtlenségi. A 800 fő az 1941. X I . 23.-i Vácra történt szállításokkal 597-re csökkent.*
Már korábban 1941. október-november folyamán a Vkf. égető börtönférőhely problémáira több irányban is keresték a megoldást. Az Igazságügyi Minisztériummal folytattak tárgyalásokat, helyszíni szemléket tartottak (Jászberény, komáromi erődök).
Sátoraljaújhely akkor vetődött fel először.
„További elhelyezési lehetőség nyílnék még a sátoraljaújhelyi kir. tsz. fogházában kb. 350 főre... Ezeket is nekünk kellene berendeznünk." **
Természetesen a Vkf. arra törekedett, hogy amig nincs elegendő saját börtönférőhe
lye, legyen lehetősége a letartóztatottak elhelyezésére, hogy a férőhelyhiány ne akadá
lyozza, korlátozza a megtorlást.
„ Á z I. M . képviselői hozzájárulnak ahhoz is, hogy a hűtlenségi cselekmények miatt különbö
ző vidékeken esetenként nagyobb számban ezután letartóztatásba kerülő személyek a helyszínhez legközelebb levő kir. tsz. fogházakban helyeztessenek el."***
A két fegyintézet zsúfoltságának enyhítésére, valamint a polgári igazgatású büntető
intézetek zsúfoltsága miatt 1942-ben mind Szegedről**** mind vácról***** küldtek ki a keleti arcvonalra hűtlenség miatt elítélt politikai foglyokat, például a 401, a 406 és 408 számú különleges munkásszázadokkal. Ezzel azonban a folytatódó letartóztatások és elítélések miatt állandósult túlzsúfoltságon nem tudtak változtatni. Kényszerültek te
hát a sátoraljaújhelyi, eddig kizárólag polgári rendeltetésű börtönben (Királyi Törvény
szék Fogháza) a katonai, a Vkf. bíróságának büntetőintézetét megszervezni. Pecsétjé
nek lenyomata: M. Kir. Honvéd Vezérkar Főnöke Bíróságának Büntetőintézete. Pa
rancsnokává a helyi M. Kir. Törvényszék Fogházának igazgatóját: Lindenberger Lajos tart. hadnagyot nevezték ki 1942. szeptember 1.-/ hatállyal.
. * H L . H M . 1941/cln. 13.141.047
** HL.HM74.852/eln. 13.
*** 1941. X . 25. H M . 74.852/eln. 13; 75.609/eln.l3. - 79.887/eln. 13. sz. Tárgy: A hűtlenségi letartóztatottak elhelyezése.
**** A . Sajti Enikő: Délvidék 1941-1944., 28. old.
***** Szita Szabolcs: Halálerőd. Kossuth 1989., 231. old.
A S Á T O R A L J A Ú J H E L Y I B Ö R T Ö N É L E T írta: dr. Seregi Ferenc
A börtönépület
A Magyar Királyi Honvéd Vezérkar Főnöke Bíróságának sátoraljaújhelyi Büntető
intézete 1943-ban:
A börtönépület a bírósági objektummal és kiegészítő egységével a századfordulón épült, a város északi részén, annak külső peremén, a Magas-hegy oldalában. Téglalap alakú, zárt, négyszintes tömb. Az alagsorban és a földszinten volt a konyha, valamint a raktárak és a műhelyek. Az emeleten közös zárkák, magánzárkák, sötétzárkák és a vi
zesblokkok voltak. Az egyes helyiségek bejáratát két oldalt függőfolyosó kötötte össze, mintegy az udvarteret is lefedő belső átriumot alkotva.
A közös cellák kb. 5x6 méter alapterületűek, és mintegy 4 méter magasságúak vol
tak. A ráccsal ellátott, de üveg nélküli ablakok a város felőli oldalra néztek (a második emeletről átlátási lehetőséggel az ún. bírósági-ügyészségi épületre). A zárkák minde
gyikének ajtaja a függőfolyosóról nyílt. A közös zárkákat elvileg a folyosóról táplál
ható, beépített vaskályhákkal lehetett fűteni, azonban azok üzemeltetésére 1943-44-ben nem került sor. Minden emeleti szinten a főszárnyhoz, mintegy annak közepén, merőle
gesen ráccsal elválasztott oldalfolyosó csatlakozott. Ennek is mindkét oldalán cellák voltak, köztük a szigorított- és sötétzárkák. A folyosóknak a belső (hegy felőli) oldalán, az adminisztratív és hivatali épületeknél nyílott a lépcsőházfeljárat, mintegy befejezve, illetve lezárva a középtraktus végpontjain megvilágított átriumot.
A börtönparancsnokság elkülönítetten az utcai bejárat felőli oldalra került. Itt vol
tak a már említett adminisztrációs és irodahelyiségek, valamint az infrastrukturális be
rendezések, sőt itt volt a börtönparancsnok lakása is.
A kisváros emberléptékű környezetéhez egyáltalán nem illeszkedő hatalmas börtön
épület merev élettelenségével, ridegségével, sok rácsos ablakával ijesztő és komor be
nyomást kelt ma is a szemlélőben.
A parancsnok
1942. szeptember 1-én a sátoraljaújhelyi fegyház parancsnokává a helyi M. Kir. Tör
vényszék Fogházának igazgatóját: Lindenberger Lajos tart. hadnagyot nevezték ki.
Nem katonás, inkább 50-es éveiben járó vidéki hivatalnok típus, a nyugodt, ki
egyensúlyozott és kiszámíthatóan cselekvő provinciális tisztviselő benyomását keltette.
Mindig körülötte volt hűséges kísérője, kis tacskó kutyája, ez a parancsnok habitusát is jól kifejezte.
Spóner Ödön középkorú főhadnagy, tartalékos tiszt. Kifejezetten németbarát, fa
siszta beállítottságú volt, akinek egész magatartásából és viselkedéséből sugárzott a gyűlölet. Talán nemcsak minket rabokat utált, de mindenkivel és mindennel haragban, ellentétben volt. Kezében rendszerint lovaglópálcát suhogtatott. A börtönben mindig talált valami kifogásolni valót, okot, hogy büntethessen.
A foglárok
Kovács Sándor idős főtörzsőrmester. Kia^álós, primitív, goromba egyéniség. Tele so
viniszta gőggel és mások, mindenkinek a lebecsülésével. Személyiségét valamennyien utáltuk, a szerb nemzetiségű rabok egyemberként gyűlölték. Iszákos, részeges, hetven
kedő, minden csekélységért (pl. ha az ablakban meglátott valakit) önkényesen súlyos (sötétzárkára ítélő) büntetést foganatosító alak volt. Állandóan kutyaszerbezett, cset.ni-kezett. A szerbek „Bulldogénak nevezték. A német megszállás után a foglyokat „ki-nyírással" fenyegette.*
Pákei János öreg törzsőrmester, büntetővégrehajtási szakember, nagy gyakorlattal, és hosszú, sok éves tapasztalattal. Teljes ellentéte Kovácsnak. Empatikus egyéniség, igen sok kedvezményt nyújtott és sok-sok „jogilag" nem elnézhető esetre csak bólin
tott. Sőt leveleket, üzeneteket is közvetített, ezzel segítve főként a fiatalok és a házas
társak közötti érzelmi kapcsolatokat. Időnként hamiskásan mókázott a lányokkal. A foglyok és őrzőik közötti ellentétek esetén a „Törzsiké" közvetített a parancsnokok és köztünk, hogy megoldást találjunk.
Az orvos
Bujtor László emlékezete szerint dr. Nyomárkai (talán József) járási tisztiorvos. Meg
nevezni azért tudja, mert már korábban ismerte. Rendszeresen bejárt a fegyházba. Né
hány szükséges kórházi beutalást elintézett, pl. Aczél Jánosét, Kertész Ottóét és Bujtor Lászlóét. Segítője Pollák karpaszományos őrmester volt.** A jóindulatú, segítőkész ember hetenként járt be a fegyházba és indokoltsági igazolást adott azoknak, akik am
buláns vizsgálatra, vagy kezelésre szorultak. Két terhes nő volt közöttük. Turányi Lászlóné a helyi kórházba való utalás után szülte meg gyermekét, akit nem hozhatott be a börtönbe, a szülőotthonban kellett hagynia, majd a csecsemőt nevelőanyának adták ki, akivel együtt „eltűnt" a deportálás idején. A másik anya a börtöncellában szülte meg gyermekét. Ők mindketten ma is élnek. A gyermek Lovga János építészmérnök Nagy
szőlősön.***
Az őrség tagjai
Az őrség parancsnoka egy őrmesteri rangban levő katona. Fő érdemének tartotta, hogy bevezette a reggeli ébresztő és az esti takarodó romantikus kürtszóval való jelzését.
1943-ban az őrség tagjai főleg öreg, tartalékos katonák voltak, köztük környékbeli
ek, főként szlovákok és kárpátaljaiak - igen jóindulatúan viselkedtek, sokan üzeneteket közvetítettek, újságokat, híreket hoztak számunkra a külvilágból.
A börtönparancsnokság és az őrség nem tudta teljesen elszigetelni sem a zárkákat egymástól, sem a foglyokat a külvilágtól. A börtönkollektíva kihasználta, hogy a
pa-* Forrás: H L . Mondy Miklós gyűjtése Pgy. M/282.
** DR. T I H A N Y I E N D R E : Felkelés a Sátorhegy alatt c. dolgozatában is (1986. nov. 20-24. old.) POLÁK nevűnek említi.
*** Az anya L O V G A J Ú L I A , aki a PATAKI Ferenc vezette partizán-csoport felszámolásakor került börtönbe - a gyermekéért folytatott küzdelmét a Népszabadság 1984. ápr. 4-i számában az Anya és fia c. cikkben meséli el.
rancsnokság folyton engedett, visszavonult, mert nem akart semmilyen bonyodalmat előidézni.
A „lakók", a bebörtönözöttek - a sátoraljaújhelyi kollektíva
1943-ra megteltek a magyarországi börtönök is politikai foglyokkal. Az újabb tömeges letartóztatások áldozatainak is kellett a hely. Ezért a rabok egy részét a frontra vitték, mások számára megkezdték a börtönök átszervezését.
Az addig kizárólag köztörvényes elítélteket őrző intézmények közül a sátoraljaúj
helyit is átminősítették. A vezérkari főnök parancsára a börtönépület második és har
madik emeletét rendezték át a politikai elítéltek számára. A köztörvényes bűnözőket a legalsó zárkaszintre csoportosították át (zsúfolták be). Itt tartották fogva azt a 24 fiatalt, főként középiskolás diákot, akiket 1941-ben még polgári bíróság ítélt el, mert a bebör
tönzött politikaiaknak segélyt gyűjtöttek, németellenes jelszavakat hangoztattak, anti
fasiszta röpcédulákat készítettek és terjesztettek.
Szörnyű súlyos ítéleteket kaptak a 16-18 évesek is. Pl. Szimics Miroszlávot 1941.
nov. 28-án ítélték 8 év fegyházbüntetésre. A diákokat 1943 február végén Vácról, kisebbrészt Szegedről a sátoraljaújhelyi börtönbe szállították és a köztörvényesek szintjén helyezték el őket. A börtönkitörésig ott is maradtak és a kitörésben kulcssze
repük volt, a V K F börtönrészbe való áthelyezésüket nem sikerült kieszközölni. Kap
csolatunk velük természetesen kiépült és a szervezeti, területi elzártság ellenére a poli
tikai foglyoktól minden támogatást megkaptak, velünk azonos nézeteket vallottak.
Ugyanakkor a köztörvényesekkel nekik sem volt semmilyen kapcsolatuk, bár a „házi
munkát" itt is a politikaiak végezték.
A tavasz, a nyár és a kora ősz folyamán benépesültek az emeleti szintek. Egymás
után érkeztek az elítéltek kisebb-nagyobb csoportjai. Előbb az 1942-ben letartóztatott és 1943 márciusában elítélt függetlenségi mozgalom, KMP., Vörös Segély (V. S.) le-bukottai közül 49-en. Közülük a kisebb büntetésűek különböző időpontokban „vonul
tak be" a börtönbe, mert az elítéléskor - elhelyezés híján - szabadlábra kerültek, vagy szabadlábon védekező elítéltek voltak, mintegy 20-an egyenkénti behívás alapján ér
keztek. Pl. a BSZKRT-osok/akik a bebörtönzöttek részére pénzadományt gyűjtöttek, nem jól konspiráltak és lebuktak, hosszabb vagy rövidebb (néhány év, illetve hónap) büntetésük végrehajtását itt szenvedték el.
Utánuk négy ütemben (június 12-től, július, szeptember hónapokban) érkezett meg a Deák-csoport tevékenységében részt vett 135 elítélt, akiket a budapesti Margit körút
ról, és a nők egy részét a Conti utcai katonai fegyházból szállították át Sátoraljaújhely
re. Ők foglalták el a börtön nagyobb hányadát és a legtöbb zárkát. A mozgalom köz
ponti kezdeményező személyiségein kívül, akiket leválasztottak a csoportról és más börtönökben őriztek, a foglyok budapesti, csepeli, erzsébeti, rákospalotai, újpesti, deb
receni, nyíregyházi és pápai munkások, diákok és értelmiségiek, néhány 40 évnél idő
sebb elítélt kivételével, valamennyien fiatalok.
A délvidékiek száma összesen: 157, 1941-1943 között a szerb, magyar, szlovák, ru
szin nemzetiségűek egy részét különböző időpontokban ítélték el. Másik részük
-mintegy hatvanan - 1943 késő őszén érkezett. Őket partizán tevékenységért ítéltek el és eddig az újvidéki ,Ármiában" raboskodtak.
De volt a sátoraljaújhelyi zárkákban 56 kassai és Kassa környéki, pozsonyi, nagy
váradi és néhány kárpátaljai antifasiszta mozgalomban részt vett paraszt, munkás, ér
telmiségi. Összesen 423 politikai fogoly. Ezenkívül ide került mintegy 20-30 vallási
felekezeti okból fegyveres katonai feladatot nem vállaló elítélt is.
Az elítéltek ideszállítása igen civilizálatlanul történt. Párosan bilincsbe verve, fegy
veres kísérettel és gyalogosan hajtották végig őket a városon, a vasútállomástól a bel
városon át a városszéli börtönig. Ez a megszégyenítő aktus mély nyomot hagyott nem
csak az elszenvedőkben, de a város lakosságában is. Jellemző, hogy ugyanakkor (ahogy erről Láng István megemlékezik)* Lindenberger parancsnok a fogadásuk alkalmából mondott beszédében „ E M B E R E K " megszólítással kezdte az eligazítást.
A sátoraljaújhelyi katonai V K F bíróság börtönébe érkezett politikai foglyok - né
hány katonától és munkaszolgálatostól eltekintve - a „polgári büntetőbíráskodás alá tartozó egyének" (PE) voltak, - mindet hűtlenség miatt ítélték el. Úgynevezett köztör
vényesek nem voltak közöttük (mármint a Vkf-hez tartozó emeleteken).
A foglyok elhelyezése zárkaszintenként nagyjából a következő volt: az első zárka
szinten a 24 fiatal, a második zárkaszinten a nők két zárkában (szerbek-magyarok
szlovákiaiak vegyesen), délvidéki és szlovák férfiak, a harmadik zárkaszinten főleg magyarországiak, erdélyiek, vallásiak, konyhasók és háziak, vegyes összetételű cellá
ban voltak - az ablakok itt a Magas-hegy felé néztek.
A politikai foglyok börtönbeli életét, szellemét, és a foglyok egymásra gyakorolt hatását alapvetően meghatározta nemzetiségük, hazájuk és otthonunk sorsa, s ezen belül az antifasiszta, háborúellenes mozgalom valamely csoportjának nemzeti sajátos
sága, hagyománya, a csaknem azonos tapasztalat és felfogás, nemkülönben az azonos nyomozati és bírói procedúra elszenvedése. Természetesen voltak határesetek: pl. a szerb-magyar vegyes zárkák, a magyar-felvidéki vegyes zárkák, amelyekben a többség nemzetiségi szelleme dominált.
A Sátoraljaújhelyre kerülteket rövidebb (néhány hét), hosszabb (több hónap) nyo
mozati szakasz, előzetes letartóztatásban töltött idő után állították bíróság elé. Pl. Bu-dincsevics Géza 7 hónapot, Singer György 5 hónapot töltött a nyomozati szakaszban, de Gancz Izsák és Szegál Mózes is e körüli ideig volt „előnyomozatban". A tárgya
lások mindig a nyomozati rész városában történtek. Pl. a Budapest környékieké Buda
pesten (Margit körút), az erdélyieké Máramarosszigeten és Kolozsvárott, a délvidékieké Szegeden, Szabadkán, Újvidéken, Adán, a felvidékieké Kassán és Sátoraljaújhelyen stb.
Az ítéletek függetlenül attól, hogy a háború kezdeti vagy későbbi szakaszában, 1943 elején vagy novemberében születtek, kemények voltak. Céljuk, hogy a háború utánra
„kitekintve" a németekkel kollaboráló kormányzati rendszer ellenfeleit idejekorán meg
semmisítsék és így a maguk uralmát biztosítsák.
A rendelkezésünkre álló nem teljes adatok alapján is közelítő pontossággal megálla
píthatjuk, hogy a Sátoraljaújhelyen bebörtönzött politikaiak 10%-át sújtották 10 év
* Láng István: Visszaemlékezések a börtönéletrol. Kézirat. 1993. 42. old.
vagy ennél súlyosabb ítélettel, 6-9 évvel a 12-14%-át és kb. 21-25%-át 3-5 évvel.
A foglyok 48,1 %-a 23 évesnél fiatalabb, s közöttük négy 16 évesnél alig idősebb volt, s néhány még nem érte el a 18-adik életévét. A legfiatalabb, Ambrus György 1927 október 1-én született. Két évre történt elítélésekor (1943. július 27.) még nem töltötte be a 16. életévét.
A női foglyok aránya: 12,5%. A második zárkaszinten két zárkában helyezték el őket.
A 423 fő* foglalkozása: mintegy 40% munkás (főként a magyarországi és a szlo
vákiai), kb. 11% paraszt és földmunkás (szinte csak délvidéki), értelmiségi és diák pe
dig kb. 14% volt. A tanoncok száma: tizenöt.
Előretekintve a foglyok életútjára: a délvidékiek, 157-en, létszámuk 50,6%-át ve
szítették el. A magyarországiak 194-en voltak és 31-én vesztették életüket. A többiekre nézve nincs megbízható adatunk, de azt tudjuk, hogy a szlovákiaiak 56-an voltak, kö
zülük egy ember a kitöréskor szerzett sebesülésében meghalt, a kárpátaljaiakból ketten koncentrációs táborban pusztultak el, az erdélyiek közül 8-ból egy a kitöréskor esett el, a másikat kivégezték.
Szociális és egészségügyi helyzet Az elhelyezés
A legáltalánosabb és a bebörtönzöttek majdnem egészét átfogó elhelyezésre a közös zárkák viszonyai voltak a jellemzőek. Az alig 30 m2-es és mintegy 120 m3 nagyságú cellákban, amelyek sohasem - így fűtési idényben sem - voltak temperáltak, valamint a nem zárható és nyitható 2 m2 ablakfelületű helyiségekben 20-20 személyt zsúfoltak össze.
A zárkák berendezése: egy 3 m2 felületű kecskelábú asztal, két primitív pad kb. 5 méter hosszban, két 8 literes vödör, egy az ivó-, egy a piszkos víznek és két 3 literes pléh lavór, valamint egy kb. 20 literes vizelet- és fekáliafelfogó edény (zsargonban:
kübli).
A helyiség padozata rosszul és hiányosan, közvetlenül a hideg betonra fektetett ha
jópadló volt. A fekhely szalma, illetve túlhasznált, már nem is foltozható 5-6 tábori szalmazsák. Mivel a szalmazsák maga is és a belőle kihullott, szalmának nevezett törek is csak lefedve volt tárolható, ezért azt nappal kupacba összehordtuk és takaróval, ka-báttal stb. leborítottuk. Mindez bizonyíthatatlanul, de kétségbe vonhatatlanul a bebör
tönzöttek légzőszervi károsodásának okozója, a későbbi tüdőmegbetegedések kiváltó
jának tekinthető.
Napirend
Ennek lényegét könnyed fogalmazásban, de jellemzően foglalja össze Bazsik Renáta könyve, amely Benya Antal rabtársunk levelét idézi.
* S Z E K R É N Y E S I L A J O S : Szivek és kések c. cikkében (Napjaink, Miskolc, 1964. ápr. 1-i szám 3. old.) 426 főt említ.
„Benya Tóni állatorvostanhallgató, aki a kitörés után mártírhalált halt, illegálisan küldte ezt a hosszú levelet szüleinek; valószínűleg a megérkezés utáni első napokban írhatta:
„Most kicsit részletesebben leírom midnennapi életünket. 19-en vagyunk egy cel
lában, amelynek a berendezése áll: egy asztalból, 1 padból, két lavórból, 1 vödör a piszkos, egy vödör az ivóvíz részére és végül egy kibliből. A „kibli" a valóságban egy négyszögletes láda, amelyben van egy vasfazék, elviselhetetlen tartalommal. Az ember kinyitja a láda fedelét, amely egyszerre nyílik a fazék tetejével, és erre 18 torok kiabálja
„csukd be". Milyen okok vezetik azt a 18 embert, hogy így üvöltözzenek, azt nem részletezem. Ahogy látszik, a berendezés elég változatos. Reggel 6 órakor szól a kürt, az őr, illetőleg a katona, aki sétál a folyosón, kinyitja a zárkaajtón a cirklit és bekiáltja
„ébresztő". Közben hiába igyekszik, mert mi már mosakodunk. Utána várjuk a kötelező
„ébresztő". Közben hiába igyekszik, mert mi már mosakodunk. Utána várjuk a kötelező