A dokumentumokat gyűjtötte és összeállította: Bárdos Lajos
Óság-tartók népe most ront ellenünkbe:
Fiatal Március, most nézz a szemünkbe...
Haragszunk és vagyunk egyazon haraggal, Tán ki sem mondható gyilkos indulattal.
Ady Endre: A márciusi Naphoz
1944. március 22.
"Látszatra minden úgy zajlott le ezen a napon is, mint máskor. Ébresztő a szokásos idő
ben; reggelire feketekávé, séta.
A séta azonban meglepetést hozott. A szemben levő ügyészség ablakaiban meglát
tuk a németeket. Ők néztek minket, mi őket. Jelenlétük az ügyészségen csak egyet je
lenthetett: átveszik a börtön vezetését.
Az őrök is zavarodottak, nem törődnek velünk, egymással beszélgetnek.
A levegőben van, hogy tenni kellene valamit, menekülni a kilátástalan holnap, a németek elől. Félelmeivel és reményeivel küszködik mindenki. Mi, a beavatatlanok nem is sejtjük, hogy már meghozták a döntést, s csak néhány óránk van még az akció kezdetéig." (Bazsik: i.m. 91. oldal)
"Komor, szeles reggel volt 1944.március 22-én. A fegyházban nyomott volt a hangulat, főleg amiatt, hogy megérkeztek a német megszállók. A német /SS/ jelenlét minden zárkában fő téma volt. Tartottak attól, hogy a németek átveszik a fegyház vezetését és likvidálni fogják nemcsak a kommunistákat, hanem válogatás nélkül mindenkit. A fegyházőrök is gondban voltak, mert attól tartottak, hogy a németek lefegy vérzik őket. A reggeli séta idején senki sem törődött a fegyelemmel, még az őrök sem, mert az ablakokból meglátták a német fegyvereseket. A nyugtalanság fokozódott.
Déltájban a magyar kollektíva vezetőinek tudomására hozták a felkelés előrehozott tervét. Egy órával azután minden zárkába megküldték ezt a hírt." (Miliszavac: i.m. 212-222.oldal)
"A kijelölt rohamparancsnokok csak délután közölhették a kitörés időpontját zárkatársaikkal. A magyar kollektíva vezetősége ebédosztás idején közli határozatát:
mindenki maga dönt, részt vesz-e az akcióban." (Bazsik: i.m. 91.oldal)
"A magyar kollektíva tagjai, a foglyok zavarba jöttek, mivel óriási többségüknek egyáltalán nem volt fogalma arról, hogy mi készül a fegyházban. A kiszabadulásról előtte is volt ugyan szó és ez nagyon vonzó volt, de ezzel párhuzamosan kétségek me
rültek fel. Vass Klára tanúsítja: »az én zárkámban levő asszonyok nyugodtan fogadták a felkelés hírét, de a szemükben félelem tükröződött. Egy sem volt közöttük, aki a kitörést ellenezte volna. Nemsokára ebből a zárkából magyar nők éneklése hallatszott -forradalmi dalokat énekeltek. Ezzel próbáltak önmagukba bátorságot, lelket önteni.«
Hasonló helyzet uralkodott más zárkák kollektívájának tagjai között is. Mindenki a kitörés tervéről tárgyalt; nyiltan, vagy suttogva: menni,vagy nem menni. (Miliszavac:
im.213-222-oldal).
Vass Henrikné, Klári viszaemlékezésében viszont azt írja: "Végül is vártuk az eseményeket. A kollektíva vezetősége úgy döntött - gyors levélváltások történtek ek
kor, hogy ebéd után mindegyikünk közli a zárkájában a jugoszlávok* elhatározását és azt is, hogy mire van kilátás. Hogyan viselkedjünk, fegyelmezettek legyünk, aki akar velük mehet, de mi nem megyünk ki a zárkából, mert mi asszonyok reménytelennek tartottuk a kitörést. Ezeket tisztáztuk, szegény idősebb asszonyok nagyon megijedtek, de a fiatalok sem kevésbé!
* A jugoszláv kollektíváról van szó, amelynek voltak magyar tagjai is és olyan más nemzetiségű foglyok, akik /legtöbbször velük egy zárkában/ egyetértettek a felkeléssel.
Choleva Béla* szerint: "1944. március 22-én délután kész tények elé voltunk állít
va. A déli órákban Erdős, aki írnok volt az irodán, egy rövid időre bejött a zárkába, említette, hogy a fogházban komoly dolog készül. Utána hallottuk már a lövöldözést."
Sándor Lajos ** írja: "Szimics Mirkó közölte, hogy a terv végrehajtását előrehoz
ták, március 22-én "kiblizéskor" lesz a kitörés. Hangsúlyozta, hogy a részvétel önkén
tes. Közölte feladatunkat is: a fiatalok csoportjának kell biztosítani a börtönből kitörő partizánosztagokat, azaz le kell kötnünk az őrséget."
Szemére Imre*** szerint "a kitörés konkrét terve 19-e és 22-e délelőttje között alakult ki véglegesen a megoldás részleteivel együtt. A március 19-20-i látogatások ugyanis nem ad
tak elég időt és alkalmat az alaposabb felkészülésre, a szerepek és feladatok betanulására."
"Amennyire meg tudom ítélni, nem ismerték sem a fegyver és lőszerraktár helyét, tárolásuk módját, holott Török Istvánnal - mint házimunkásoknak -már módunk volt ide is bejutnunk, s ha sejtünk valamit is az akcióról, bizonyára módunk lett volna puszta információval is az előkészítést lehetővé tenni."****
"Sok apró hiba volt a szervezésben, ezért sem sikerülhetett az akciónk. Először is nem volt külső segítségünk, az alaposabb szervezéshez sem kaptuk meg időben a tervet.
Azután a belső szervezés hiányában 22-én is felkeltünk,mint máskor, tettük a dol
gunkat, csak az tűnt fel mindenkinek, hogy a bajtársak nagyon gondterheltek. Gondol
tuk valami hírt kaptak a németekről."*****
Rajnai Miklós****** egykori szemtanú, aki a polgári fogházban volt parancsnok Sátoraljaújhegyen, a következőket mondja:
"Az eset 1944-ben történt, március hónapban, egy pár nap múlva a németek bejöve
tele után. Abban az időben a partizánfogház katonai parancsnoka Lindenberger Lajos volt, akit a Rajk-perben 9 évi fegyházra ítéltek.*******
A foglyok a második emeleten voltak.Fegyveres őrök teljesítettek szolgálatot a fo
lyosókon. A z egyik volt a "kulcsos", akinek birtokában voltak a kulcsok. Neki csak pisztolya volt. De mellette volt legtöbbször egy fegyveres őr vállravetett puskával, szu
ronnyal ellátva.
Három részből állott a fogház. Az első tisztán polgári jellegú volt, a másik kettő katonai.
Délután vitték ki az un. "putrizáskor" a szennyes vizet és hoztak be magukkal a fog
lyok friss vizet. A szennyes vizet, az un. "putrikat"******** is a foglyok hordták ki előzőleg.
Minden ajtót ki kellett nyitni a putrizáskor. A kulcsos nyitotta ki. Felső és alsó zár volt. Az alsó zárat kellett benyomni, hogy a felső is kinyíljon. Amikor kiöntötték a fog
lyok a szennyes vizet és hozták magukkal a tiszta vizet, akkor támadtak rá a fogházőrre és az egyiket a másikkal egyidőben ártalmatlanná tették. Bekötötték az őrök száját és belökték a zárkába és rájuk csukták az ajtót."
* PTI867-f.l/c-90.
** T Ü K Ö R , 1974. július 16.
*** PTl 867-f.l/Sz. 1956. október 18.
**** Láng István emlékezései. 1993. június 28.
***** Kobiljszki-Kocsovics 1944. június 30. leveléből: Üzenet a ../szerbül/ 330. oldal
****** HL.Pg M/282. 9. oldal Mondy Miklós gyűjtéséből /1967.november/
******* Téves! Sajnos koncepciós per áldozataként 1950-ben június 17-én kivégezték
******** Úgy látszik a vidékiesség magyarabb kifejezést talált a városi kibli, vagy kübli és a hivatalos űrszék helyett
A kitörés első húsz perce
"Éppen befejeztük az étkezést, amikor furcsa zörejek hallatszottak a folyosó felől. Hal
lottuk, ahogy csapkodnak, törnek-zúznak, kiabálnak,aztán lövöldöznek. Megijedtünk, nem tudtuk mi történhetett. Egyszercsak a zárkaablakon becsapódott egy golyó, beleállt a falba. Abban a pillanatban kivágódott az ajtónk,egy elvtárs pisztollyal a kezében el
kiáltotta magát:elvtársnők kifelé! Egymást lökdösve rohantunk ki a folyosóra és le az udvarra. Néhányuknak sikerült is lejutniok, minket a folyosón feltartóztattak. A kato
nák a szobájukból lövöldöztek.*
"Mikor felharsan a folyosón a kiáltás: "Kibli-víz", nagy zaj támad. Mintha vereked
nének...**
A külső zajokból kezdetben nem derül ki, kik dulakodnak. Németek szállták meg börtönt? Hirtelen kinyílik a zárkaajtó, és a tizennyolc éves Marion*** áll előttünk, mo
solyogva, konyhakéssel a kezében.
Kifelé, elvtársnők! Szabadok vagyunk!
Összekapjuk ruháinkat, zúdulunk a folyosóra.
- Puskákat! - kiáltja mellettem Ankica.
Az őrség lefegyverzése a terv szerint történt. Miután a kulcsárok az első zárkát kinyi
tották, szinte másodpercnyi pontossággal mindkét emeleten egyszerre rántották be őket a zárkákba. A kiblit vivők megálltak az első őr mellett, a tiszta vödröt vivők pedig a második mellett, mintha megpihennének egy pillanatra. Gyors jeladás a két emelet kö
zött, s a következő pillanatban a leütött, ájult őröktől már el is vették a puskákat. Be
húzták őket a kinyitott cellákba és megkötözték.
A rohamosztag parancs szerint rohant a pihenő őrséget lefegyverezni. Feladatuk nem volt könnyű. A z őrség folyosóját csak az udvarról lehetett megközelíteni. A ro
hamcsoport tagjai lefutottak az udvarra, s onnan felrohantak az őrség első emeleti fo
lyosójára. A folyosón állványon álltak a puskák, az őrök a nyitott ajtajú cellában pi
hentek. A rohamosztagosok rájuk csapták a cellaajtót, s mire az őrség észbe kapott, már foglyok voltak. Társaink puskával a kézben indulhattak az irodába a parancsnokságot lefegyverezni.
A börtön a miénk lett. Szabadok voltunk. Mámoros boldogsággal özönlöttünk a nyitott zárkákból a folyosóra. Zúgott a börtön a felszabadult foglyok kiáltásaitól. Ma
gyar, szerb kiáltásoktól, jelszavaktól visszhangzottak a falak: "Puskákat"! - "Le a fasizmussal"! - "Előre a hegyekbe!"
Elvtársak, barátok, szülők és gyermekek találkoztak - férjek és feleségek ölelték át egymást. Hirtelen lövés dördült, és sikoltás hallgattatta el a boldog zsivajt.
"Apám!" - kiáltja mellettem Danilka. Első halottunk: Danilka apja.**** Első a hatvankettőből. A pihenő őrség szobájából lőtték le. Az egyik katona nem tette szokás szerint az állványra a puskáját, hanem bevitte a cellába. A lövés felriasztotta az udvari őrséget is.
* J.Kobiljszki-Kocsovics levele: Üzenet a ...(szerbül), 331. old.
** Bazsik R . : im. 92-95. old.
*** Dosztanics Mariján: "kitörés közben agyonlövetett" volt a bejegyzés a halotti anyakönyvi kivonatban.
**** Jovin Milos
Megkezdődött a harc. A földszinten a fiatalkorúak nem tudták a kitörést a terv sze
rint végrehajtani. Az ügyeletes börtönőrt még mindig csalogatták a cellába, mikor fent
ről már elhangzott a jelzés: kezdődik. Bármennyire is kérték a fiúk, a "smasszer" nem volt hajlandó a pipázást abbahagyni, és bemenni az "eltört ágyat" megnézni. Nem volt mit tenni,kijöttek a nyitott zárkából, leteperték, behúzták a cellába és megkötözték. A többi fegyőr meghallotta a zajt, és elkezdődött a dulakodás.
Bognár József főfoglárt a polgári börtönrészben Szimics Mirko, a fiatalkorú ro
hamcsoport parancsnoka próbálta lefegyverezni, de Bognár, mentve a "smasszer be
csületet", hadonászni kezdett a kardjával. Szimicsnek Vracsarics, Dimitrijevics és az erdélyi magyar Ganz* Izsák sietett segítségére. Majd Kálmán és Fazekas foglárok következtek. Végül is mindegyiket behúzták a zárkába, az ágyakra kötözték, és szájukat betömték." (Bazsik: i.m. 92-94.oldal)
"Akkor teljesített szolgálatot Harsányi is, fogházőr, Szívós János, Konkoly nyugal
mazott fogházőr, Rajnai fogházőr. Akkor volt katonai szolgálatban Adám százados, újhelyi vendéglőtulajdonos, Pap Béla, Baráti András fogházőrök.
Délután, amikor vitték ki a foglyok a szennyvizet, rátámadtak a fogházőrökre, Har-sányitól elvették a kulcscsomót.
Harsányinál vita volt, mit csináljanak vele? Az felemelt kezekkel mondotta, hogy csukják be a börtönbe. Úgy is tettek vele. Természetesen elvették a nála levő kulcs
csomót."**
"Akadt áruló is, egy szakács-házimunkás. Nem akart részt venni a kitörésben. Ké
nyelmes élete volt, ehetett bőven. A nagy harc kellős közepén kijött a szakács-zárkából és a hátsó feljáraton felosont a második emeletre. Senki sem törődött vele. Kinyitotta a zárkaajtót, kiszabadította az őrséget, akik az otthagyott néhány puskával rögtön tüzet nyitottak. Ekkor sebesült meg Vukics Uros, Dolovác Zsarkó, akik a lefegyverzett őröket vigyázták a második emeleten.
Az őrség parancsnokát, Kárász Benjámint puskatussal ütötték le, mert nem enged-te kinyitni a kaput. Dzsánics és néhány társa már az irodán dulakodott az ott levő tisz
tekkel. Követelték a kapu és a lőszerraktár kulcsait. Közben ölték meg Kovács Sándor főtörzsőrmestert,*** sebesítették meg Jelsits**** tartalékos századost és Lindenber-ger alhadnagyot.*****
A börtönben egyre nagyobb lett a lárma és lövöldözés. Vlaskalics Milenko a kul
csártól elvett pisztolyával az udvari őrséget fegyverezte le: "Mindenki a hegyekbe!"
"Meneküljetek" - kiáltozott, és rohant felfelé a lépcsőkön.
A fiatalkorúk - az ő feladatuk volt biztosítani az elvonulást - végig kitartottak, fegy
verrel a kézben.
Sándor Lajos, Szimics Mirko, Lőwi Tibor, Schlesinger Gyurka a lépcsőhajlás-ból ordítoztak: "Ne arra, erre gyertek! A lépcsőkön smasszerok vannak, arra nem le
het!" Mire ők is elmenekülhettek volna, golyószóró állta útjukat a kapuban.
Helyesen: Gancz
Mondy Miklós gyűjtéséből: HL.Pgy.M/282.8.
A "Bulldog"-ot
Lindenberger leváltására érkezett. Őt megpróbálták leszúrniés lelőni Helyesen: hadnagy
Schlesinger Gyurka még a keresztfolyosón esett el, smasszergolyó találta." (Ba
zsik: i.m. 94-95.oldal)
Tamásovics Géza a 123-as zárkában történtekre így emlékezik: "1944. március 22-én délután kb. 4 órakor lármát és futkosást hallottunk a zárkánkban, ami a folyosókról szűrődött be. Ekkor mondta a mellettem ülő Szabó Károly, hogy a nálam levő gyógy
szereket és kötszereket sürgősen pakoljam össze, mert szükség lehet rá rövidesen.
Amíg én pakoltam, közben puskalövések is hallatszottak a fegyházon belül. Az egyik fogolytársunk azt mondta: úgy látszik megindult a kitörési akció. Ajtócsapkodásokat és futó emberek zaját hallottuk. Kb. 10 perc múlva a mi zárkaajtónkat is kinyitotta Benya Antal, aki azért jött vissza az utcáról, mert a zárkánkban levő Téglás Vilmos barátja (azaz egyetemi hallgató társa) zárkájából senkit nem látott a menekülők között.
A zárkaajtó kinyitása után ketten távoztak: egyikük Szabó Károly (magyar). Ekkor már az utca irányából folyamatosan gépfegyver- és géppisztoly-ropogás hallatszott. A nagykaput oly erősen lőtték a németek, hogy nem lehetett kimenni a fegyházból.
Szabó Károly már sebesülten jött vissza a zárkánkba, az alsó lábszára vérzett. Mint utólag megtudtuk, a kapu mögött gyülekezett a női foglyok egy része,kb. 35-en. Ami
korra leért, a németek már a kapunál voltak és a magas kapuajtó felett bedobtak egy ké
zigránátot, ami az ott várakozó nők közé esett, pont akkor, amikor Szabó Károly oda
ért. Szabó kirúgta a kézigránátot a nők közül a fegyház falához és a nőket vissza irányí
totta a fegyházba. Ő volt az utolsó, aki belépett a feljárati kiskapun és akkor robbant a kézigránát, a lábába fúródott néhány szilánk. A nők közül senki sem sebesült meg.
Visszaérkezve a zárkába, azonnal bekötöztük. Közben hallatszott a gépfegyver- és gép
pisztoly- ropogás az utca irányából. Kb. 10 perc múlva hangos rohangálást és német vezényszavakat hallottunk."
"Kezdetben minden jól ment - írja Sándor Lajos a fiatalkorúak egyike -. Az osz
tagok kifutottak a kapun a hegyek felé. Mi akik már nem jutottunk a kapun kívül -egyre beljebb szorultunk. Német katonák, magyar csendőrök és fogházőrök vadásztak ránk először a lépcsőház felől, majd a folyosókon. Arra gondolni sem lehetett, hogy eredeti zárkáinkba visszatérjünk. Katics Pávelnek egy folyosószegletről jövő golyó keresztülment az álkapcsán és összeroncsolta az arcát. Bátyja, Alexa, egy zárkában feküdt, - bajonettel háromszor mellen szúrták. Szegál Mózes kijutott, de a trafiknál halálos golyó érte, Schuszter Vladko a női zárkába menekült és ott öngyilkos lett. Mi egyre feljebb mentünk és a második emeleten magunkra csaptuk egy üres magánzárka ajtaját. Itt voltunk Lőwi Ferenc, Ádám László és én.*
A »fiatalkorúak« - akik a polgári részen, hivatalosan a kir. törvényszék fogházában voltak elhelyezve a földszint két zárkájában - vesztesége 12 fő! Azaz a létszámuk fele áldozta életét a kitörésben. "Szökés közben agyonlövetett" 7 fő, "kötél által végrehajtott akasztás (statériális ítélet által)" 2 fő, 3 fő "öngyilkosság" által vesztette életét.
A két kivégzett életének 21-dik évében volt. Heten a huszadik, ketten a tizenkilen
cedik, egy fő pedig a tizennyolcadik évét élte. (Nemzetiségüket tekintve: 5 magyar, 1 szlovák, 1 szlovén, 1 horvát, 5 szerb.)**
* TÜKÖR, 1974. július 16.
** Zemplén Levéltára, Sátoraljaújhely. A kir.törvényszéki fogházfőfelügyelő 1944. szeptember 27-én kelt, a város polgár
mesteri hivatalához az elhaltak anyakönyvezése céljából tett bejelentéséhez mellékelt névjegyzéke szerint közölt adatok.
Elszabadult a pokol
"Az őrség lefegyverzése, a börtön meghódítása körülbelül húsz perc alatt zajlott le.
Utána vészjósló nagy csend támadt.
"Jönnek a németek!" - hallatszott egy kiáltás, és akik nem jutottak ki az épületből, visszahúzódtak zárkáikba. Voltak, akiket a börtön körüli utcákban ért a német támadás, néhányan az udvarról már csak a kazánházba tudtak menekülni.
A következő pillanatban elszabadult a pokol. Kívülről tűz alá vette a börtönt a hely
őrség. Szétfröccsentek a rácsozott üvegfal üvegkockái a gépfegyver-lövedékektől, a ka
pura is tűz zódult, a vijjogó zajt még félelmetesebbé tették az aknái mély hangú robba
násai.
Az aknavetők a hegyet lőtték, a menekülőket. Vijjogtak a vészjelző szirénák, dörög
tek a begyújtott motorok.
Döbbenet és félelem uralkodott a cellákban. Egyes zárkákban a foglyul ejtett, meg
kötözött őrök mellett feküdtek az őket lefegyverző foglyok, és senkinek sem jutott eszébe, hogy a fuldokló őröket a szájukba tömött kendőktől megszabadítsa.
A fiatalkorú zárka tagjai közül öten, Szimics, Vracsarics, Katics, Lőwi, Mijatov már nem tudtak kijutni a kapun. Szimics a börtönnyomdával a hóna alatt, Vracsarics-csal a pincébe húzódott.
Iljics a fiatalkorúak cellájából felment a második emeleti folyosóra, és pisztolyából lövöldözött az udvaron levő katonákra. Golyószóró-sorozattól találva zuhant a folyosó kövére. A német és magyar katonaság betört a börtönbe.
Katics Pavle így írt ezekről a percekről:
"...társaim bementek egy cellába, s elbarikádozták magukat, én kezembe tartva a vas
darabot, egyetlen fegyveremet, lehajoltam, hogy kifeszítsek egy üres zárkát, amikor éreztem, hogy egész testemet forróság önti el. Megszédültem. Puskalövést hallottam egészen közelről, és mielőtt leestem volna a folyosó kövezetére, egy rám meredő, füs
tölgő csövet vettem észre. Még el tudtam kapni az egyik foglár gúnyos tekintetét, tőlem öt-hat lépésre ugrott ki a melléklépcsőházból Egy pillanatra még eszembe jutottak a gyűlölt foglár bestiális elbeszélései az elfogott ukrán partizánok elleni »hőstetteiről«, melyekkel minduntalan dicsekedett.
A golyó bal halántékcsontomon ment át, és szétzúzta az állkapcsomat. A folyosó kövén feküdtem eszméletlenül. Talán fél óra telt el a kitörés kezdetét jelző padlódön-getéstől, mikor arra tértem magamhoz, hogy német és magyar katonák gázolnak rajt
am. Mindenki halottnak hitt. Újra elvesztettem az eszméletemet Amikor - talán a hidegtől, talán a rettenetes fájdalomtól - magamhoz tértem, már hajnal volt. Felemel
tem a fejemet. Vizet kértem a katonáktól, de hiába. "(Bazsik: i.m. 95-97.old.)
Choleva Béla* aki az egyik I. emeleti zárkában volt: "A mi zárkánkat tulajdonkép
pen már csak akkor nyitották ki, amikor az őrök és a német katonák kereszttűz alá vették az udvart és a kaput. így mi is már csak visszafelé tudtunk jönni. Fegyverünk nem volt, csak botok voltak. Visszahúzódunk, ez is kockázattal járt, mert pl. a folyosót
* PTI867-f.l/c-90.
is belőtték az ostromlók. A szemem előtt lőtték át az egyik szerb diák állát, aki egész este ottmaradt a folyosón. Többen feküdtek már ott megsebesülve."
Tamásovics Géza: "Mivel a 123-as zárka a legutolsók egyike volt, végighallgattuk a fegyházban történteket és a németül jól tudó rabtársaink figyelték a fejleményeket és informáltak bennünket. Fél óra múlva hozzánk értek. Berúgták az egyébként is nyitott ajtót és megjelent három géppisztolyos SS-katona és utánuk belépett egy német tiszt.
Alacsony testalkatú, kezében egy hosszúcsövű pisztoly és azt kérdezte, hogy mennyi a zárkalétszám és mindenki itt van-e? Leszámolta a létszámot. Rövid ideig gondolkodott, majd azt mondta gúnyosan, hogy négy önként jelentkező álljon elő. Sejtettük, hogy mire mehet a felszólítás.
A felszólításra öten léptek elő, közöttük: Téglás Vilmos, Fábián Pál, és Dékány Győző (7-8 évre elítélt foglyok voltak). Az SS-tiszt meglepődött a gyors kilépésen és rövid gondolkodás után azt mondta, hogy az egész zárka menjen le az utcára. Katonák kí
séretében lementünk a fegyházelőtti utcára ahová már sok bajtársunk ki volt hajtva. Lát
tuk és hallottuk, hogy a fegyházzal szembe levő Sátorhegyet aknavetőkkel vagy páncél
törő kiságyával lövik. A hegyoldalon haladó, de nem látható menekülő foglyokra lőttek."
"A magyar női zárkát nem hagyták el a foglyok. Az ajtó nyitva volt, így a folyosóról néhányan ide menekültek a katonaság elől, így Kobiljszki Julijana zárkatársnőm, Huszár Miklós mérnök, a tizenöt éves Schuszter Vladimir. A zárka előtt eldobott revolver hevert. A németek "Partizánén" kiáltásokkal elkezdték döngetni a zárkaajtót.
De a fiúk a zárkában található holmikból barikádot emeltek az ajtó elé.
A német katonák a kályhanyíláson át lődöztek a zárkába. Eltalálták a pápai Fein Ilonát és a kassai Balogh Máriát Ilona a nyakán sérült meg, sápadtan, eszméletlenül feküdt a szalmazsákján. Balogh Mária gerincsérülést szenvedett, iszonyatos kínjai vol
tak, kétségbeesetten jajgatott... (A 34 éves asszonynak valószínűleg éjfélkor volt a haláltusája és nem az anyakönyv szerinti 24-én, jegyzi meg Tihanyi Endre).
A németek egy perc türelmi időt adtak a női zárka kinyitására. A z ajtó azonban nem nyílt ki. Ekkor egy köteg kézigránáttal utat robbantottak. Hatalmas detonáció, az ajtón embernagyságú lyuk támadt. Füst, por, szalma, vér, deszkadarabok a barikádból, s a tátongó résen át feltett kezekkel, egyenként léptek ki először a nők. Puskatus, szurony,
A németek egy perc türelmi időt adtak a női zárka kinyitására. A z ajtó azonban nem nyílt ki. Ekkor egy köteg kézigránáttal utat robbantottak. Hatalmas detonáció, az ajtón embernagyságú lyuk támadt. Füst, por, szalma, vér, deszkadarabok a barikádból, s a tátongó résen át feltett kezekkel, egyenként léptek ki először a nők. Puskatus, szurony,