A katolikus házasságkötésre vonatkozó

Mint említettük, a történelmi egyházaknak önálló, az ál-lamtól független belsô jogrendszere van, amely általában rendelkezik a házasságról is. A polgári változások elle-nére a Katolikus Egyház továbbra is azt a meggyôzôdést követi, hogy a házasságra, mint szentségre, egyedül ô jo-gosult törvényeket felállítani és ítélkezni, ami természe-tesen nem vonatkozik a házasság polgári joghatásaira.

Az egyházjog nem a családnak, mint szociológiai és jogi jelenségnek, illetve a tagjainak az egymás közti jogi viszo-nyait tárgyalja, hanem a szentségi jog rendszerébe illeszt-ve a házasságot, mint szentséget szabályozza.¹⁰⁸Ez nem azt jelenti, hogy az egyházjog nem tekinti fontos jelenségnek a családot, hanem inkább hogy az egyház megszentelôi feladata körében kapja meg ez a szentség meghatározó jelentôségét.¹⁰⁹

A hatályos Codex iuris canonicitöbb helyen is tartalmaz a családra vonatkozó szabályokat, pl. a szülôknek vagy gyámoknak a gyermek feletti hatalmáról (ami a törvényes

106Vö. FERENCZYR., Kérdések az egyházak és szervezeteik jogi személyiségé-nek körébôl,in Magyar Jog 46 (1999) 518–529.

1072011. évi CCVI. tv. 10–12. §§.

108Vö. IOANNES PAULUSII, Adh. Ap. Familiaris consortio(22. nov.

1981): AAS 74 (1982) 81–191. Nr. 13.

109PRADER, J., Die Ehe in der kirchlichen Rechtsordnung, in LISTL, J.–SCHMITZ, H. (Hrsg.), Handbuch des katholischen Kirchenrechts, Regens-burg 1999. 884–904, különösen 893–895.

képviseletnek felel meg, és a polgári joghoz hasonlóan itt is a személyek jogáról szóló rész tárgyalja) a házasságban élôknek az ebbôl fakadó kötelezettségeirôl, különösen a gyermekek nevelésérôl mint súlyos kötelezettségrôl és jo-gosultságról; a tanítóhivatal tanításáról a család egységé-rôl, szilárdságáról és feladatairól; a szülôknek a gyermek keresztelésével kapcsolatos kötelességeirôl; sajátosan a gyermek perbeli képviseletérôl; és a házasságtörés hatásá-ról a házastársi együttélésre – így természetesen ebben a részben is. A kánonjog azonban nem egy egységes család-jogi koncepcióban foglalkozik a családdal, hanem a saját rendszerén belül, az egyes szabályozási területekkel kap-csolatban (például a szülôk kötelességét és jogát a gyer-mek megfelelô neveléséhez a krisztushívôkre vonatkozó szabályozásban, a gyermekek „törvényes” képviseletét az általános normák között a személyek jogában, a perbeli képviseletüket a perjogon belül tárgyalja, stb.).

A katolikus házasság legalapvetôbb tulajdonságai az egység és a felbonthatatlanság,¹¹⁰még pedig mind külsô-leg, mind pedig belsôleg. Azaz a házasfelek nem képesek saját akaratukkal a házasság felbontására, de semmilyen más emberi közhatalom sem bonthatja fel.¹¹¹ Épp ezért a házasságot jogkedvezmény illeti meg, azaz létezését mindaddig érvényesnek kell vélelmezni, amíg az ellenke-zôje be nem bizonyosodik.

A házasság fogalmát az 1983. november 27-én hatályba lépett új Egyházi Törvénykönyv az 1055. kánonnal vezeti

110CIC 1056. kán; vö. FAGIOLO, V., Le proprietà essenziali del matrimo-nio, in Monitor Ecclesiasticus 117 (1993) 144–178.

111Az elhált szentségi házasság teljes és szoros értelemben vett kül-sô felbonthatatlansággal rendelkezik; vö. KOWAL, J., A házasság felbon-tása a hit javára (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/), Budapest 2004. 50–51.

be, mely rögzíti, hogy a házassági szövetség egy férfi és egy nô egész életre szóló közössége, ami természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul.¹¹²A meghatározás az Egyház töretlen szentségi jo-gi meggyôzôdését tükrözi, amelynek egyes megállapításai a természetjoghoz kötôdnek. A katolikusok házasságát, akkor is, ha csupán az egyik fél katolikus, az isteni jogon kívül a kánonjog is szabályozza, illetve a házasság kizá-rólag polgári hatásai vonatkozásában a polgári hatóság.

Az egyházi házasságot az arra jogilag képes felek törvé-nyes formában kinyilvánított beleegyezése hozza létre, amint annak részletes kifejtését a consensus-elmélet bemu-tatásánál láttuk.¹¹³A kánonjog nem létezônek tekinti azt a házasságot, ahol az érvényesség külsô látszata sem áll fenn, amire példa az egyházi házassági formára kötelezett katolikusok tisztán polgári házasságkötése. Kánoni for-mában megkötött házasságnak nevezzük az 1108. kán.

1. §-a alapján, amikor azt a helyi ordinárius (azaz általá-ban a megyéspüspök),¹¹⁴ vagy a plébános, vagy a kettô közül valamelyik által megbízott pap vagy diakónus köz-remûködésével és két tanú elôtt kötötték.¹¹⁵ Ebben az esetben a közremûködô pap vagy diakónus jogosult arra, hogy az Egyház nevében elfogadja a házasságkötô felek

112CIC Can. 1055 – § 1. Matrimoniale foedus, quo vir et mulier in-ter se totius vitae consortium constituunt, indole sua naturali ad bo-num coniugum atque ad prolis generationem et educationem ordina-tum, a Christo Domino ad sacramenti dignitatem inter baptizatos evectum est.

113CIC 1057. kán.

114A kánonjog szerint ordináriusnak számit az, akinek legalább rendes végrehajtói hatalma van; vö. CIC 134. kán.

115Vö. KUMINETZG., Katolikus házasságjog(Bibliotheca Instituti Post-gradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae II/1), Budapest 2002. 246–266.

beleegyezésének kinyilvánítását.¹¹⁶ A házassági forma megtartása kötelezô az érvényességhez minden olyan há-zasságnál, ahol legalább az egyik fél katolikus (kivéve a keleti rítusú kereszténnyel kötött házasság esetét).¹¹⁷ Le-hetôség van azonban vegyes házasság esetében, azaz olyan esetben, amikor az egyik fél nem katolikus, a forma alóli felmentésre, amelynek megadására a katolikus fél saját helyi ordináriusa illetékes. A megkötött házasság ér-vényességhez ekkor is szükség van valamilyen nyilvános forma megtartására, amely lehet maga a polgári házasság-kötés. A megkereszteletlenek egymás közötti polgári há-zasságát, ha megfelel az adott ország polgári elôírásainak, a kánonjog érvényesnek vélelmezi, és egyben felbontha-tatlannak tartja.

A megkötött házasság anyakönyvezésének metódusa nem változott a X. Piusz pápa (1903–1914) 1907. augusz-tus 2-án kiadott „Ne temere” kezdetû dekrétuma óta. E sze-rint az anyakönyvezés a házasságkötés helye szesze-rint illeté-kes plébánián történik, amelynek másolatát a plébános megküldi a keresztelés helye szerinti plébánia számára, ahol a keresztelési anyakönyvbe bejegyezik a személy álla-potában beállt változásokat.¹¹⁸

116CIC 1108. kán. 2. §.

117CIC 1127. kán. 1. §; vö. ERDÔP., Egyházjog(Szent István Kézi-könyvek 7), Budapest 2005.⁴579.

118A katolikus házassági anyakönyv vezetésérôl Magyarországon az Egységes Katolikus Anyakönyvezési Szabályzat,Budapest 1988. §§. 37–43.

rendelkezik.

7. Az utóbbi huszonöt év nemzetközi tendenciái