Az egyházi jogviszony

A társadalombiztosítás ellátásaira és magánnyugdíjra jo-gosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérôl szóló 1997. évi LXXX. tv. 5. § a biztosítottak körérôl tárgyalva, különbséget tesz a munkaviszonyban tevékenykedôk és az egyházi szolgálatot teljesítôk között. A törvény 5. § (1) a) pontja úgy fogalmaz, hogy „munkaviszonyban (ideért-ve az országgyûlési képviselôt is), közalkalmazotti, ille-tôleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkal-mazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelôszülôi jog-viszonyban álló személy, a fegyveres erôk, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja, a fegyveres erôk szerzôdéses ál-lományú tagja, továbbá a katonai szolgálatot teljesítô tar-talékos katona (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunka-idôben történik.” A jogalkotó, ettôl eltérô pontban ren-delkezik a biztosítottak önálló köréhez tartozó egyházi személyekrôl – azaz nem a munkaviszonyban állók bizto-sított körén belül –, mely szerint (5. § [1] h) „az egyházi szolgálatot teljesítô egyházi személy, szerzetesrend tagja (a továbbiakban együtt: egyházi személy)”. Ugyanezen

törvény a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék fizetés szabályozásakor, a 26. § (3) bekezdésben kifejezetten be-szél az egyházi személyek után – ide nem értve a saját jogú nyugdíjasnak minôsülô egyházi személyt³¹⁴ – fizetendô társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékról, magánnyug-díjpénztári tagdíjról, amelyet az adott egyháznak a tárgy-hónapot megelôzô hónap elsô napján érvényes minimál-bér alapulvételével, az 1997. évi LXXX. tv. 19. § (1)–(2) bekezdésben meghatározott mértékben kell megtennie.

Az egyházi személy havi egyházi járandósága tehát – vö.

„egyházi fizetés” – a munkaviszonyból származó jövede-lemmel esik azonos elbírálás alá, amelyre a személyi jö-vedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. 24–27. §§-ban foglaltak az irányadók.³¹⁵ Az „azonos elbírálás” kifejezés pontosan jelzi a jogalkotó világos álláspontját a munka-viszony és az egyházi jogmunka-viszony jogi kategóriájának kü-lönbözôsége tekintetében. Ez további alátámasztást nyer a Pénzügyminisztérium Társadalmi Közkiadások Fôosztá-lya által 4658/1/2006; illetve az APEH Adójogi FôosztáFôosztá-lya által 8429815870/2006. számon kiadott értelmezés tükré-ben, amelyek az egyházi személy egyházi fizetését – mely az 1997. évi LXXX. tv. 4. § k) pontja értelmében, járulék-alapot képezô jövedelem – úgy tekinti, hogy az általános szabálytól eltérôen az utána fizetendô járulékot, megfize-tettnek kell tekinteni.³¹⁶A fentieket a 2006. szeptember 1-jén hatályba lépett 2006. évi LXI. tv. 157. § (5) is meg-erôsítette.³¹⁷

314Vö. 195/1997. (XI. 5.) Korm. rend. 5/D. § (2).

315Vö. Adó és ellenôrzési értesítô(2006/7) 311.

316Adó és ellenôrzési értesítô(2006/7) 311.

317Vö. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2066/2006. sz. állás-foglalása (2006. augusztus 8.).

Látható, hogy az egyházi személyek, sajátos életállapo-tukból következôen, szolgálatot teljesítenek, így nem nevezhetôek a szó jogi értelmében sem munkavállalójá-nak, sem alkalmazottjának a meghatározott részegyház-nak (vö. egyházmegye, szerzetesrend, stb.). A bemutatott állami elôírások tükrében, a hatályos magyar jogszabá-lyokból levezetve, megfelelôen és pontosan rögzítette a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2003. szeptember 16-án kelt, 2044/2003. számú állásfoglalásában, az egyhá-zi személyek dispositioalapján történô foglalkoztatásának jogi kereteit. Eszerint: „az egyházi személyek az ordiná-riustól, illetve szerzetes elöljárótól kapott dispozíció alap-ján, ún. egyházi jogviszony keretében végzik munkájukat.

Velük sem munkaszerzôdést, sem megbízási szerzôdést nem kötünk, akkor sem, ha pl. egyházi iskolában taníta-nak vagy szociális intézményt vezetnek, stb. Munkájukért nem bért, hanem ún. javadalmat kapnak, és amennyiben valamelyik egyházi intézményben végeznek munkát, mun-kaköri leírás helyett feladatköri leírás adható számukra.”

Az adózás rendjérôl szóló 2003. évi XCII. tv. 178. § 22.

pontja már egyértelmûen jelzi, hogy az ún. egyházi sze-mély nem tartozik a Munka Törvénykönyve hatálya alá, mivel éppen emiatt szükséges a személyi jövedelemadó megállapítása tekintetében, külön rendelkezéssel kinyil-vánítani, hogy ebben a vonatkozásban a munkaviszony-ban állók adó-megállapítására érvényes szabályokat kell alkalmazni.

Önálló kérdést vet fel az egyházi személyek által ellá-tott szolgálat tartalmának állami hatóság által történô vizsgálata és vizsgálhatósága. Általánosságban elmondha-tó, hogy az egyházi személy dispositio-ja révén, egyházi in-tézményben minden olyan feladatkört elláthat, amihez szükséges képesítéssel rendelkezik, tiszteletben tartva a tisztán hitéleti tevékenység belsô elôírásait. Amennyiben

a tevékenység nem tisztán hitéleti – pl. szociális, vagy ok-tatási intézmény vezetése –, úgy ugyan az egyházi személy-nek is meg kell felelnie az adott feladatkör ellátásához az állami jogszabályokban támasztott feltételeknek, de az így elnyert feladatkört egyházi személyi jogviszonyban is be-töltheti. Ennek a sajátos jogviszonynak az igazolása az ille-tékes egyházi hatóság által kiállított nyilatkozat, amely tartalmazza a dispositio tényét. A munkaviszonyt, vagy a közalkalmazotti – illetve azzal egyenlô elbírálás alá esô – jogviszonyt helyettesítô dispositioelismerését a 188/1999.

(XII. 16.) Kormányrendelet 2003. január 1-jei módosítá-sa kifejezett formában említette a személyes gondosko-dást nyújtó szociális intézmények mûködtetése vonatko-zásában³¹⁸, de ugyanezen elvek alapján járt el a 310/2004.

(XI. 13.) Kormányrendelet, amikor az egyházi intézmé-nyekben pedagógus munkakörben tevékenykedô egy-házi személyek tekintetében az egyegy-házi jogviszonyt (vö.

dispositio) a közalkalmazotti vagy munkaviszonnyal egyen-értékûnek ismerte el.³¹⁹A 2011. évi CCVI. tv. 9. § (1) pon-tosan felsorolja azokat a célokat, amelyekre a Magyaror-szágon jogi személyiséggel rendelkezô egyházak egyházi intézményeket hozhatnak létre. Ezek a célok kiterjedhet-nek – a vallásszabadság alkotmányban szavatolt elvékiterjedhet-nek a gyakorlásán túl – a mûvelôdés, a szociális, az egészség-ügyi, a sport és ifjúságvédelmi feladatok ellátására. Nem

318188/1999. (XII. 16.) Korm. rend. (módosítva: 2003. I. 1.) 5. § (2) – Egyházi intézmény engedélyezése esetén, ha az (1) bekezdés b) pontja szerinti alkalmazott a munkakörét egyházi személyként, szerze-tesrend tagjaként látja el, csatolnia kell az illetékes egyházi szerv erre vonatkozó nyilatkozatát.

319310/2003. (XI. 13.) Korm. rend. 11. § (2) – (…) ahol e rendelet közalkalmazotti jogviszonyt vagy munkaviszonyt említ, azon – az egy-házi fenntartású közoktatási intézményekben – pedagógus munkakör-ben alkalmazott egyházi személyt is érteni kell.

kérdéses tehát, hogy a felsorolt egyházi intézményekben, a hatályos magyar jogszabályok alapján, az egyházi szemé-lyek – függetlenül a feladatkör tartalmától – egyházi jogvi-szony keretében tevékenykedhetnek. A szolgálat tényle-ges tartalmának vizsgálatára, illetve minôsítésére ezekben az esetekben, a hatályos jogszabályok alapján, nincs felha-talmazása sem az adóhatóságnak, sem más állami szerv-nek. Jól látható, hogy a hazai állami jogalkotás egységes jogi személyként kezeli a Magyar Katolikus Egyházat, így az annak a keretein belül – egyházi intézményeiben – dispositioalapján gyakorolt feladatok, nem teszik szüksé-gessé az egyházi személyekkel történô munkaszerzôdés kötést. Hasonló a helyzet az egyházi személyek, tisztán hitéleti egyházi felsôoktatási intézményben végzett okta-tási tevékenysége tekintetében. A 2011, évi CCIV. tv. a nemzeti felsôoktatásról³²⁰, valamint a Magyar Felsôoktatá-si Akkreditációs Bizottság³²¹az egyes szakok létesítéséhez, indításához és az intézményi akkreditációhoz meghatáro-zott számú, a felsôoktatási intézménnyel teljes munka-idôs munkaviszonnyal rendelkezô oktató alkalmazását ír-ja elô, amellyel egyenlô elbírálás alá esik, a tisztán hitéleti képzést folytató egyházi felsôoktatási intézményben dispo-sitioalapján oktatói munkát végzô egyházi személy.³²²

3202011. évi CCIV. tv. a nemzeti felsôoktatásról,93. § (3) Ahol e tör-vény munkaviszonyt említ, azon egyházi felsôoktatási intézmények esetén az egyházi személy jogviszonyt is érteni kell.

3212007/7/III/2. sz. és a 2007/8/II/3/1–3. sz. MAB határozatok, in Tájékoztató a Magyar Felsôoktatási Akkreditációs Bizottság 2007. évi mû-ködésérôl (Akkreditáció Magyarországon 17), Budapest 2008. 134–144.

Vö. 2008/9/IX/1. sz. MAB határozat, in Tájékoztató a Magyar Felsôokta-tási Akkreditációs Bizottság 2008. évi mûködésérôl (Akkreditáció Magyar-országon 18), Budapest 2009. 109–111.

322Vö. 2011. évi CCIV. tv. 91–92. §§.

4. Összegzés

Arra a kérdésre tehát, hogy vajon vitatható-e a hatályos magyar állami jogszabályok alapján az egyházi személyek jogállása, illetve az egyházi intézményekkel dispositioútján létrejövô sajátos egyházi jogviszonya és az ahhoz kapcso-lódó további jogok és kötelességek, a válaszunk nemle-ges. Nyilvánvaló, hogy az ún. egyházi személyek is létesít-hetnek munkaviszonyt, nemcsak állami és magán, hanem egyházi jogi személyekkel is. Az egyházi intézmények vo-natkozásában azonban arról, hogy az egyházi személyek-kel egyházi jogviszonyt, vagy munkaviszonyt létesítenek-e, az illetékes egyházi hatóság – figyelemmel az egyház belsô saját jogára és a hatályos állami elôírásokra – hivatott dön-teni.³²³Magyarországon 1990-tôl kezdve szisztematikusan kiépült és rögzítésre került az állam és az egyház egymás-tól elválasztott mûködésének törvényi garanciája, amely a lelkiismeret és vallásszabadság gyakorlásának biztosítéka.

Az elválasztás alapelvébôl következô illetékességi hatá-rokat jól érzékeltetik azok a jogi kategóriák (vö. egyházi személy, egyházi jogviszony, dispositio, stb.), amelyek éppen a vegyes jogviszonyok jogszabály által szavatolt sajátossá-gaiból fakadnak, és integráns elemeit alkotják a vallás-szabadság Magyarországon letisztult jogi kereteinek.

323Vö. 32/2003. (VI. 4.) AB határozat; vö. 2011. évi CCVI. tv. 13. § (1). A kérdésrôl részletesen: SCHANDAB., Jogvitában az egyházzal – az ál-lami bíróság joghatóságának határai,in Kánonjog5 (2003) 87–93.

X.

AZ EGYHÁZI SZEMÉLYEK ALKALMAZÁSÁNAK MUNKAJOGI VONATKOZÁSAI

MAGYARORSZÁGON

A Magyar Országgyûlés 2011. december 13-án fogadta el a 2012. évi I. törvényt a munka törvénykönyvérôl, amelyet módosított a 2013. január 1-jével hatályba lépett 2012. évi LXXXVI. törvény. Az új Munka Törvénykönyvének ki-adása szükségessé teszi azoknak a munkajogviszonyoknak és a magyarországi foglalkoztatás olyan szabályainak az át-tekintését, amely érinti az egyházi személyek alkalmazását.

1. Egyházi személyek és a Katolikus Egyház belsô joga