Jogszabályi környezet

A közép- és kelet európai országok az elmúlt két évtized-ben következetesen törekedtek az egyház és állam el-választása jogi garanciáinak megteremtésére és a külön-bözô társadalmon belül betöltött tevékenységi körök megfelelô tisztázására. A jogalkotás arra irányult, hogy az állampolgárok szabadon és nyilvánosan gyakorolhassák a lelkiismeret és vallásszabadság alapelvébôl következô jo-gaikat és kötelességeiket, és egyúttal megszûnjön a vallási alapú intolerancia és diszkrimináció a civil társadalmon belül. Az egyes elválasztási modellek alapelveinek talaján megszülettek azok a letisztult szilárd jogi keretek, ame-lyek megfelelô garanciát jelentenek a vallásszabadság al-kotmányos elve számára.⁴¹Fontos hangsúlyoznunk, hogy az egyes vallási közösségek tagjai természetszerûen az adott ország állampolgárai is egyúttal, ezért az állam na-gyon gyakran utalószabályokat kell, hogy alkalmazzon a jogalkotás folyamán, amely tekintettel van az adott ál-lamban bejegyzett vallási közösségek belsô normarend-szerére.⁴²A legalapvetôbb állami jogforrások, amelyek a vallásszabadság kérdését érintik nyilvánvalóan maga az Alkotmány vagy Alaptörvény és mindazok a jogszabályok, amelyek a lelkiismeret és vallásszabadság körét szabályoz-zák⁴³, de ide kell sorolnunk az ingatlanrendezésre,

okta-41SZUROMISZ. A.–FERENCZYR., A katolikus egyházi személyek foglalkoz-tatásának sajátos helyzete a mai magyar jogban,in Jogtudományi közlöny 64 (2009) 379–381, különösen 381.

42CAPARROS, E., La présence du droit canonique dans le droit étatique, in Canon Law Society of America, Proceedings57 (1995) 129–146.

43GONZÁLEZ DEVALLE, J. M., Constitución, acuerdos y ley de libertad reli-giosa, in Almogaren36 (2005) 209–235.

tásra – legyen az köz- vagy felsôoktatás –, a betegellátásra, a katonai szolgálatra vagy akár a költségvetésre vonatkozó állami jogszabályokat is.⁴⁴ Ezek a források kiegészülnek azokkal a nemzetközi megállapodásokkal, vagy kétoldalú szerzôdésekkel, amelyeket az állam a Szentszékkel, vagy az egyes vallási közösségekkel köt.⁴⁵

1.2. A konkordátum vagy részleges megállapodás mint jogszabályi keret

Az Apostoli Szentszék, mint nemzetközi jogalany, mind-máig megôrizte jogát arra, hogy az egyes államokkal két-oldalú megállapodásokat kössön a Katolikus Egyház mû-ködésére vonatkozólag, amelyek így a nemzetközi jog részeként kötelezik az aláíró feleket a benne foglaltak vé-grehajtására.⁴⁶Ezeket a megállapodásokat, amennyiben a kapcsolatok teljes körét rögzítik és rendezik, konkordá-tumnak nevezzük.⁴⁷A rendezésre kerülô kérdések általá-ban magukba foglalják a Katolikus Egyház szabadságát és jogait; a püspökök kinevezésének körülményeit; a

plébá-44SCHANDA, B., The Application of the Freedom of Religion Principles of the European Union of the European Convention on Human Rights in Hun-gary,in EMILIANIDES, A. (ed.), Religious Freedom in the European Union:

The Application of the European Convention on Human Rights in the Euro-pean Union, Leuven 2011. 199–202.

45Vö. NEˇMEC, D., Concordat Agreements between the Holy See and the Post-Communist Countries(1990–2010) [Law and Religion Studies 8], Leuven–Paris–Walpole, MA 2012.

46GRAHAM, R., Vatican Diplomacy. A Study of Church and State on the international plane, Princeton, NJ. 1959. 157–183.

47ERDÔ, P., Il Concordato in Europa, in SZUROMI, SZ. A. (ed.), Concor-datary Law (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Univer-sitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae I/6), Budapest 2008.

15–26.

nosokra, a tábori lelkészetre vonatkozó egyházi és állami elôírásokat, tevékenységükkel és díjazásukkal kapcsolatos kérdéseket; a Katolikus Egyház immunitását; a katolikus oktatási és nevelési tevékenység szabályozását; továbbá a házasságjog területét. Ezen túlmenôen létezik még az úgynevezett részleges megállapodás, illetve a „modus vi-vendi” mûfaja.⁴⁸ Az ilyen szerzôdés alapvetôen külön-bözik az egyes államok kormánya és a különbözô vallási csoportok közötti megegyezésektôl, mivel azok nem két nemzetközi jogalany között jönnek létre, így nem szorul-nak az adott ország parlamentjének megerôsítésére. A megegyezés szövege kitüntetett forrása a konkrét ország területe partikuláris állami egyházjogának, mivel pedig a nemzetközi jog része így megváltoztatásához mindkét fél egyetértése szükséges. A megállapodásban foglaltak stabi-litása az egyházjog részérôl is biztosított, amit jól példáz a hatályos Egyházi Törvénykönyv 3. kánonja.⁴⁹Ahhoz tehát, hogy bármely változtatást lehessen kezdeményezni a két-oldalú nemzetközi szerzôdés tartalma tekintetében, szük-séges, hogy olyan tényleges lényegi és alapvetô változás álljon be az egyház és az állam mûködésének körülmé-nyei terén, amely körültekintô kétoldalú mérlegelés alap-ján megalapozottan szükségessé teszi a megállapodás mó-dosítását.

Az elmúlt években az európai államokkal megkötött konkordátumok és részleges megállapodások, különösen a volt szocialista országok tekintetében, alapvetôen az

48ERDÔ P., Egyházjog (Szent István kézikönyvek 7), Budapest 2005.⁴86.

49CIC Can. 3 – Codicis canones initas ab Apostolica Sede cum na-tionibus aliisve societatibus politicis conventiones non abrogant ne-que iis derogant; eadem idcirco perinde a cin praesens vigere per-gent, contrariis huius Codicis praescriptis minime obstantibus.

egyház mûködésének gazdasági alapjait és az egyházi in-tézményrendszert igyekeztek stabilizálni.⁵⁰ A legfonto-sabb aktuális kérdést az egyház és intézményei jogi szemé-lyiségének állam által történô elismerése, valamint az egyház és az Európai Unió közötti hivatalos kapcsolatok intézményes formái képezik.⁵¹Látható, hogy az Európai Unió belsô törekvése az egyház és állam szigorú elválasz-tásának modelljét részesíti elônyben, megtartva az egyes tagállamokban már kialakult egyház és állam közti vi-szony sajátos szerkezetét, és szem elôtt tartva egyúttal a hátrányos vallási megkülönböztetés tilalmát.⁵²

2. Az egyház és állam elválasztásának alapelvei