A társas kapcsolatok alakulása életkoronként 136
Az átpártolás 137
A játéktevékenység társas színvonalának fejlődése 138 A barátságok alakulásának életkori jellemzői 139 A kortárskapcsolatok jelentősége a szocializációban 140
A csoport 141
A csoportszerveződés típusai 142
Minimális csoporthelyzet 145
Percepciós különbségek a saját és a másik csoport
észlelésében 145
A csoportfejlődés fázisai 146
A csoport célja 148
Sherif terepkísérlete és a működő csoport jellemzői 149
Státusz és szerep a csoportban 151
Gyakori szerepek az amerikai középiskolások körében 153
A tanári szerepek 154
Önértékelés és csoporthelyzet 155
Az emberek közti vonzalom 155
Módszertani dilemmák és a laboratóriumi vizsgálatok
nehézségei 155
A vonzalom okai 157
A vonzalmat magyarázó elméletek 163
Hogyan bánunk az idegenekkel és a barátainkkal? 165 A csoportban elfoglalt hely életkori és egyéni jellemzői 166 A népszerűség okainak változása az életkorral 166
Az egyén helye a csoportban 166
A csoportszerkezet feltárása: a szociometria 168
A több szempontú szociometria 168
Szerkezeti mutatók 170 Vizsgálatok a szociometriával kapcsolatban 174 A szociometriai szerkezet, a kommunikációs háló
és a csoportlégkör kapcsolata 177
A visszajelzés problémája 178
Etikai szempontok a szociometriai vizsgálattal
kapcsolatban 179 Mikor érdemes szociometriát végezni? 180 Milyen céllal érdemes szociometriát alkalmazni? 181 Az iskolapszichológussal való együttműködés lehetőségei
és szükségessége 181
A társas kapcsolatok fejlesztése az iskolai osztályban 182
Az ember társas lény. Az emberi kapcsolatok jelentőségét az életünkben alig-ha lehet túlbecsülni. A lelki egészség, kiegyensúlyozottság és pszichés kom-fortérzés szempontjából fontos szerepük van a társaknak. De a normáink ala-kulására, a feladatvégzés színvonalára, az önértékelésre ugyancsak hatással vannak a minket körülvevő emberek.
Ebben a fejezetben a társas kapcsolatok két formáját tárgyaljuk, a szemé-lyes barátságok és a csoporthoz tartozás kérdéskörét. A kettő természetesen a valóságban összefonódik, a baráti kör tagjai közt rokonszenv, kifejezetten bizonyos személyekhez fűződő barátságok alakulnak, sokszor a barátainkból alakulnak csoportok. A kapcsolatok működési jellemzői alapján mégis érde-mes a két szempontot különválasztani.
Először a barátságok életkori alakulását és a személyközi vonzalmak okait vesszük számba, majd a csoport alakulásának és működésének jellemzőit tár-gyaljuk. Ebben a fejezetben a csoporttal kapcsolatos ismeretek közül a cso-portalakulás folyamatát és a csoportszerkezet jellegzetességeit mutatjuk be, majd a 21. fejezetben foglalkozunk a normaalakulással, a 22. fejezetben pe-dig a társak teljesítményre gyakorolt hatásával.
n BEVEZETÉS
n A TÁRSAS KAPCSOLATOK ALAKULÁSA ÉLETKORONKÉNT
A gyermekek kortársaikhoz fűződő viszonya a kapcsolatok kialakulásától a serdülőkor végéig jellemző változásokat mutat, ezért ezeket a kapcsolatokat az életkori változások figyelembevételével mutatjuk be.
Az átpártolás
A társas kapcsolatokban a felnőttek mellett korai életkortól kezdve szerepet játszanak a kortársak is. Már egy év alatti csecsemők is felélénkülési reakciót adnak a gyerektársak jelenlétében. Egyéves kor után már interakcióba is lépnek egymással. Testvérkapcsolatok vizsgálata alapján a gyerekek már egy- és kétéves koruk közt képesek társaik érzelmeinek felfogására, másodszülöttek támogatást kérnek idősebb testvérüktől érzelmileg megter-helő helyzetekben, sőt a kisebb testvérek is képesek néha szociális támogató viselkedésre (Dunn 1990). Gyermekek megfigyelése során tapasztalták, hogy 14–16 hónapos korúak a náluk idősebb testvérüket vigasztalni próbálták. Ez a szokatlanul korai empátiás viselke-dés a testvérkapcsolatok szociális fejlesztő hatását jelzi.
A kortárskapcsolatok fokozatosan nyerik el egyre nagyobb szerepüket a gyermekek életében. Az óvodáskorra még a felnőttek szerepének dominanciája jellemző, mind az együttesen eltöltött idő, mind a normatív befolyás szempontjából.
A 6–10 éves korosztály az ideje nagyobbik részét már a kortársak körében tölti (He-therington et al. 1978), a normatív befolyás szempontjából azonban még mindig a fel-nőttek játsszák a meghatározó szerepet.
13–15 éves korban következik be a teljes átpártolás. Ettől a kortól kezdődően a kor-társak nemcsak szabadidős partnerekként a legfontosabbak, hanem a társas befolyásolá-suk is sok területen nagyobb a felnőttekénél. Serdülőkorban a kortársak jelentősége még nagyobb, ekkor sem terjed azonban ki minden területre a kortársak hatása. A norma-követés szempontjából a szülők szerepe nem minden területen szűnik meg, jellemzően
20.1. ÁBRA A felnőttekkel eltöltött idő egyre kevesebb, a helyüket a barátok és egyre növekvő arányban a baráti társaság váltja fel. Az ábra budapesti általános iskolás és gimnáziumba járó diákok adatait mutatja az 1990-es évek végén. Az egyedül eltöltött szabadidő a gyerekek 13-16%-ára jellemző, míg csupán 1,7%-uk vágyik is arra, hogy magányosan töltse az idejét (N. Kollár 2001)
mindkét vonatkoztatási csoport befolyása érvényesül, csak más-más területeken fejtik ki hatásukat. A barátválasztás, szabadidős tevékenységek, divat, tekintélyhez való viszony, agresszió kérdéseiben a kortársak befolyása a döntő. Továbbra is fennmarad azonban a család meghatározó szerepe a pályaválasztás, státuszigény és az erkölcsi kérdések terüle-tén (Hetherington et al. 1978).
A család és a kortársak hatása nem csupán mint egymásnak nekifeszülő hatások ér-vényesülnek, hanem az eredményes családi szocializáció azt is jelenti, hogy a serdülő a kortárscsoport-választásban is érvényesíti az elsajátított családi értékrendszert. Minél problematikusabb a családi nevelés, annál nagyobb valószínűséggel fordul szembe a fia-tal a családból közvetített értékekkel.
A játéktevékenység társas színvonalának fejlődése
A csecsemő- és kisgyerekkor társas viszonyait jól kifejezi a játéktevékenység jellemző for-mája. Ez fejlődési sorként írható le, melyben a társak egymásra figyelése és együttműkö-dési szintje fokozatosan növekszik. Howes és Matenson (1992, idézi Oerter–Montada 1995) longitudinális vizsgálattal tanulmányozta az 1–4 év közötti gyermekek játéktevé-kenységét. A társas viselkedés alapján hat fejlődési fázist különít el. Ezek egymással pár-huzamosan vannak jelen a gyermekek viselkedésében, de az életkor növekedésével az egyre fejlettebb formák válnak gyakoribbá:
20.1. KÉP Az együtt játszás a társas kapcsolatok alakulásának egyik fontos lépcsője
1. párhuzamos játék szemkontaktus nélkül: ugyanazt a tevékenységet folytatják egymás mellett, anélkül hogy egymást figyelnék;
2. párhuzamos játék szemkontaktussal: az egymás melletti játék során szemmel tartják egymást;
3. egyszerű szociális játék: egymás melletti játék során a gyerekek beszélnek egymással, felajánlanak egymásnak játéktárgyakat;
4. egymást kiegészítő szociális játék: egyszerű szerepek felvétele, kölcsönös függőség, pl. elbújás-megkeresés, kukucskajáték, kergetődzés;
5. együttműködő „ha-akkor” játék: egyszerű együttműködést igénylő, metakommuni-kációval is kísért fantáziajátékok;
6. komplex szerepjáték: a tényleges szerepek felvétele, melyet a teljes együttműködés jellemez.
A vizsgálatban szereplő legkisebb gyerekeknél (1 éves kor) még az 1. forma a legjellem-zőbb, és a 4. szint az előforduló legmagasabb szint, de ez csak ritkán, a játék 5%-ában fordul elő. Az életkorral párhuzamosan emelkedik a fejlettebb típusú együtt játszás ará-nya, de a 6. szint 4 éves korban is csak a játéktevékenység 15%-ára jellemző. 4 éves kor után válik a szerepjáték a gyerekek kedvelt és gyakori játékformájává.
A játéktevékenység színvonala nem független attól a kultúrától, amelyben a gyere-kek élnek. Jean Piaget az igazi együttműködő játék kialakulását a 8. életév tájára teszi.
Gesell amerikai gyerekek longitudinális vizsgálatával ennél lényegesen korábbi életkort tart jellemzőnek. Adatai szerint a szerepjáték 6–7 éves korra válik dominánssá. A kétféle eredmény hátterében az áll, hogy míg a Piaget által tanulmányozott svájci intézetben a gyerekek jellemzően Montessori-típusú, a magányos játéktevékenységet ösztönző játék-tárgyakkal játszottak, addig az amerikai kutatásban a nevelési szokások és az ezzel járó fizikai körülmények kedveztek a társas együttműködésnek (Millar 1973). Ezek a kulturá-lis különbségek nem csupán az életkori jellemzők miatt érdekesek, hanem azért is, mert rámutatnak a társas készségek fejlődésében a taníthatóság szempontjára.
A barátságok alakulásának életkori jellemzői
Az életkor növekedésével a gyermekek barátválasztásának motivációja változik és stabili-tása nő. A baráti kapcsolatok fejlődésében (lásd részletesebben Maxwell 1990) általában 4-5 fejlődési fázist különítenek el, és kimondva vagy kimondatlanul összefüggésbe hoz-zák a gyermek értelmi fejlődésével. A gyerekek empátiájának fejlődése, a kölcsönösség, a másik nézőpontjába helyezkedés képessége és a kapcsolatok bővülése eredményeképpen a barátságok szimmetrikusabbakká és tartósabbakká válnak és veszítenek érdekvezérelt-ségükből. A fejlődési fázisok kezdetben tág életkori határokban adhatók meg, a gyerme-kek fejlődésében nagyon nagy különbségeket találunk.
Piaget kognitív fejlődési szakaszai alapján jelölhetőek ki ezek a fejlődési periódusok.
A művelet előtti szakasz (3–6 év) két fázist ölel fel:
2–5 éves korban a kortárskapcsolatok esetlegesek. A gyerek azzal játszik, aki mellé kerül. A kapcsolatok fenntartása felnőtt közreműködésével zajlik. A kapcsolatok itt és most jellegűek. A játszótárs az éppen rendelkezésre álló kortárs.
4–8 év közt már vannak felnőtt közvetítés nélküli és időben is tartósabb barátságok, de ezeket alapvetően egocentrikus, az egyén számára biztosított előnyök motiválják.
Ha nem szolgálják többé a szükségletek kielégítését, akkor felbomlanak. A kapcsola-tok gyakran egyirányúak és érdekvezéreltek. Az a barát, aki segít, aki a gyerek számára előnyöket jelent. A viszonzást még nem érzik szükségesnek.
A konkrét műveleti szakasz (6–12 év) jellemzői: 7–12 éves kor körül kialakul a kölcsönös-ség és a nagyobb intimitás. A gyerekek ebben a fejlődési fázisban már a társ szükkölcsönös-ségletei iránt is fogékonyak. Igénylik a hosszan tartó kapcsolatokat, és aktívan közreműködnek a barátság fenntartásában. A reciprocitás jellemző, elvárják, hogy a barát éppúgy számon tartsa és építse a barátságot, mint ők. Az együttműködés azonban még mindig érdekve-zérelt. A konfliktusok könnyen vezetnek a barátság felbomlásához. A barátságok jellem-zően azonos neműek közt alakulnak ki.
A formális műveleti szakasz (12 év felett) két ponton mutatja a gondolkodás fejlődését.
A konfliktusmegoldás képességének fejlődésében, ami már a konkrét műveleti szakasz-ban is megjelenhet, és a barát eltérő nézeteinek, különállásának az elfogadásászakasz-ban.
9–15 év: intimitás, kölcsönösség, hosszú távú elköteleződés és a konfliktusok elle-nére a barátságok fenntartása jellemző. Őrzik a kétszemélyes kapcsolat intimitását, gyakori a féltékenység a külső kapcsolatokkal szemben.
12 év felett tovább nő a másik szükségleteinek, érzéseinek felfogása, a kapcsolat ér-zelmi töltése. A kapcsolatok stabilak, de már az autonómia is megengedett, a barátság elbírja a külső kapcsolatokat is. Az ellenkező neműekkel is kialakulnak barátságok.
A kortárskapcsolatok jelentősége a szocializációban
A kortárskapcsolatoknak kitüntetett és a felnőttekétől különböző funkciója van a szocia-lizáció során. Míg a felnőtt-gyermek kapcsolat szükségszerűen aszimmetrikus, és az ér-zelmi támogatásban, biztonságigény kielégítésében és a szabályelsajátításban van nagy szerepe, addig a kortárskapcsolatok az egyenrangú kapcsolatok és a szociális alkalmazko-dás tanulásában jelentősek.
A különböző szerzők a kortársak szerepét egyaránt hangsúlyozzák, a szocializációban játszott szerepben más-más összetevőt emelve ki (Vajda 2002a). Ezek a kortársak által biztosított előnyök és fejlesztett területek a szimmetrikus kapcsolatból és a csoport által nyújtott társas élményekből származnak. Ha nem is választható szét szigorúan a kettő, mégis a jobb áttekinthetőség kedvéért két csoportban mutatjuk be ezeket a tényezőket.
A szimmetrikus kapcsolatból származó előnyök:
érzelmi támogatás, társas helyzet biztosítása;
csoportbeli szerepek;
társas összehasonlítás alapja, teljesítmény értékelése;
társak ösztönző (pl. teljesítményre) szerepe;
versengés és együttműködés tanulása;
ifjúsági szubkultúra elsajátítása.
n A CSOPORT
Nemcsak személyes kapcsolataink, hanem a csoporthoz tartozás is jelentős szerepet tölt be mindnyájunk életében. A csoport szociálpszichológiai értelemben az egymással tartó-san interakcióban lévő személyeket jelenti. A közös cél, együttes tevékenység, kohézió, csoportstruktúra jellemzi ezek működését. Különböző csoportoknak vagyunk tagjai.
Életünk különböző szakaszaiban ezek változnak, átalakulnak, számuk bővül vagy akár csökken (lásd 20.2. ábra).
Minden csoportnak fontos, a működését befolyásoló jellemzői vannak. Például a családhoz születésünktől fogva hozzátartozunk. Ez az a csoport, amelynek „normális”
esetben egy életen át tagjai vagyunk. Jelentősége olyan nagy, hogy a 4. fejezetben külön foglalkoztunk a család szerepével. Nemcsak az a jellemzője a családnak mint csoportnak, hogy hosszú ideig fennmarad, hanem hogy a családba beleszületünk, nem mi határozzuk meg, hogy melyik család tagja szeretnénk lenni – kivéve természetesen a házastársun-kat. Ezzel kapcsolatban gyorsan érdemes megjegyezni, hogy a párválasztásban egyáltalán nem közömbös az a csoportlélektani szempont, hogy a párunkkal együtt egy egész cso-porttal – a házastársunk családjával, sőt régi baráti körével és még számos, általunk nem választott és sokszor nem kellően ismert csoporttal is – kapcsolatba lépünk.
A harmadik jellemző a családtagok közt fennálló kapcsolat informális jellege. A csalá-don belül a szerepek nagyon különbözően értelmezhetőek. Gondoljunk csak arra, hogy vannak családok, ahol az apa- és anyaszerep hangsúlyozottan különbözik, az apa a család-fenntartó, az anya gondoskodik a háztartásról és a gyereknevelésről, és van olyan család, ahol az apa főzi az ünnepi ebédet vagy akár ő marad otthon gyermekgondozási segélyen.
A szerepek ilyen szétválasztása sem szükségszerű. Vannak a családi funkciókat, különö-sen a gyereknevelést együtt vagy egymást kölcsönökülönö-sen helyettesíteni tudó és a funkció-kat felváltva ellátó házaspárok is. De ugyanígy a gyerek-szülő kapcsolatban is nagyon nagy eltérések vannak családonként. A gyermek véleményét kicsi kortól kikérő, igény-lő, egyenrangú szülő-gyerek kapcsolattól az alá- és fölérendeltség szélsőséges változatáig sokféle példával találkozunk mindnyájan a környezetünkben.
A csoportok egy részében azonban a szerepek és funkciók az előzőekben leírtaknál lényegesen meghatározottabbak és változtathatatlanok. Hierarchikus szervezetekben – mint például a fegyveres testületek – kevés tere van az egyéni szerepdefiniálásnak, a tár-sas kapcsolatokat nagymértékben meghatározzák a kívülről érkező csoportbeosztások, feladatkörök és működési szabályok.
A csoportszerveződés típusai
A fenti példákból is látható, hogy a „csoport” nagyon színes fogalom, a csoportszervező-désnek eltérő formái vannak, és ez hatással van a szerkezetére és a működés jellemzőire.
Négy szempontból tehetünk különbséget a csoportok közt:
20.2. ÁBRA A tanulók közel 10%-ának kamaszkorban sincs baráti köre, felének csupán egy van.
A gyerekek 25%-ának osztálytársakból álló, 25%-ának csak iskolán kívüli barátokból álló, 25%-ának iskolai és iskolán kívüli baráti köre is van (N. Kollár 2001)
a személyre gyakorolt jelentőség szerint elsődleges és másodlagos csoportról beszélhe-tünk;
a csoportszervezés típusa alapján formális és informális csoport: a formális kívülről létrehozott, míg az informális önkéntes alapon szerveződő csoporttagság;
a csoporttagság eredete alapján szerzett és veleszületett csoporttagságot;
méret alapján kiscsoportot, nagycsoportot és tömeget különböztethetünk meg.
Elsődleges és másodlagos csoport Nem minden csoport gyakorol egyforma mérték-ben hatást a tagjaira. A csoporttagok közti érintkezés közvetlensége, gyakorisága és a kap-csolatok érzelmi hőfoka alapján elsődleges és másodlagos csoportokat különíthetünk el (Cooley 1902, idézi Forgács 1989). Az elsődleges csoport tagjai ismerik egymást, rendsze-resen interakcióban vannak egymással, és érzelmi szálak fűzik össze a tagokat. Tipikus példája az elsődleges csoportnak a család, de egy kis falu zárt közössége, ahol mindenki mindenkit ismer, és kötelezően törődik is a másikkal, vagy egy baráti kör ugyanezt a védő, támogató funkciót látja el. A csoporttagok közt természetesen nem csupán barátság, po-zitív viszony van, a gyűlölet, féltékenység éppúgy része ezeknek a kapcsolatoknak, de az elsődleges csoport tagjai sohasem közömbösek egymás számára. Az iparosodás előtti ko-rokban az emberek túlnyomó többsége zárt közösségekben élt, és az elsődleges csoport-jaikon kívül csak elvétve érintkeztek másokkal.
A másodlagos csoport tagjait formális keretek tartják össze, és az ezzel járó kisebb ér-zelmi involváltság azt is eredményezi, hogy kevésbé gyakorolnak hatást a tagjaikra. Ez a kategorizálás akkor kezd igazán izgalmassá válni, ha feltesszük azt a kérdést, hogy vajon az iskolai osztály, amelyben gyerekeink az iskolás éveiket töltik, elsődleges vagy csupán má-sodlagos csoport-e? A legóvatosabb becslések szerint is a tanulók az ébren töltött idejük 25–35%-át osztálytársaikkal töltik el. Egyáltalán nem közömbös ezért, hogy az iskolatár-sak fontoiskolatár-sak-e a diákoknak, igazi személyes társas élményeket nyújtanak-e. Nem mind-egy, hogy hogyan gondolkodunk arról, hogy miért tanítjuk együtt a diákokat. Csupán a takarékosság indokolja, hogy több diákot tanítunk egyszerre ugyanarra a tárgyra, és úgy tanítjuk őket, mintha mindenki egymagában ülne a tanítási órán, vagy együtt is tanítjuk őket, kihasználva a támogató csoport nyújtotta előnyöket.
Formális és informális csoport Formális az a csoport, amelyet meghatározott célból hoznak létre mesterségesen. Ezekbe a csoportokba valamilyen szempont alapján besorol-ják a tagokat, akik kezdetben gyakran nem is ismerik egymást. Ilyen csoport egy üzemi részleg munkatársai, az iskolai osztály vagy az iskola tanári kara. Az informális csoport rokonszenv vagy közös érdeklődés alapján szerveződik, elsősorban érzelmi alapon. Ilye-nek a baráti csoportok, klubok, melyekbe önként lépIlye-nek be a csoport tagjai. Az informá-lis jelleg általában abban is megnyilvánul, hogy nem egy határozott feladat vagy cél tartja össze ezeket a társaságokat, hanem a közös együttlét öröme. Az iskolai osztály formálisan szervezett csoport, ha beiratkozunk az első b-be, nem dönthetjük el, hogy kikkel akarunk járni. Az osztályon belül azonban már általában kisebb alcsoportok, baráti körök alakul-nak informális alapon.
Szerzett és veleszületett csoporttagság A csoporttagság lehet szerzett és bele is szület-hetünk egy csoportba. A szerzett tagságnak megvan az az előnye a tagok számára, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben beleszólhatnak abba, hogy az adott csoport tagjává vál-janak. Ugyanakkor el is lehet veszíteni a tagság jogát. A már eddig is sokat emlegetett családhoz tartozás általában adott. Azért is jelent biztonságot a gyermekeknek, mert ez a hovatartozás megkérdőjelezhetetlen. Ennek az igazi jelentősége akkor derül ki számunk-ra, amikor ez a felbonthatatlannak hitt viszony válik bizonytalanná. Titokban örökbe fo-gadott kamaszoknál komoly lelki válsághoz vezethet, ha valamilyen módon – apró jelek-ből, elejtett megjegyzésekjelek-ből, a családi album szokásos kisgyerekkori fényképeinek hiá-nyából – az örökbe fogadott serdülő rájön, hogy a család, amelyben él, nem a vér szerinti rokonsága. A szülőkkel való – kamaszkorban gyakorlatilag elkerülhetetlen – konfliktusok az ilyen esetekben a kapcsolatok felbonthatóságának gondolatát, a „hátha az igazi szülők-kel könnyebb lenne kijönni” illúzióját is hozhatják magukkal.
Kiscsoport, nagycsoport és tömeg A csoport működésének jellemzői összefüggnek a méreteivel. A kiscsoport mérete 3-tól kb. 15-20 főig terjed. Tagjai gyakori interakcióban vannak egymással, a résztvevők, kisebb-nagyobb gyakorisággal ugyan, de mindnyájan kapcsolatot tartanak fenn egymással. Ez a csoportméret alkalmas az együttes munkavég-zésre és az olyan tevékenységekre, ahol a kölcsönös bizalom, elfogadás, egymás támoga-tása szükséges. Ezért az intimitást nyújtó baráti köröktől a szakkörökön és nyelvi csopor-tokon át a személyiségfejlesztő csoportokig a jól működő csoportok létszámukat tekint-ve kiscsoportok.
Kb. 50 főig nagycsoportról, efölött tömegről beszélhetünk. A nagycsoport tagjai szin-tén ismerik egymást, de az egyes tagok már nincsenek közvetlenül kapcsolatban min-denkivel, a csoport általában alcsoportokra tagolódik. Az iskolai osztály mérete alapján szükségszerűen alcsoportokra oszlik, amelyek közt szerencsés esetben összekötő embe-rek vagy ezek láncolata épül ki, de nagyon ritka az a 30-35 fős csoport, amely nem ki-sebb-nagyobb különálló társaságokból áll.
A tömeg tagjai közt már nincs interakció, gyakran nem is ismerik egymást a tagok, el is vész a csoporttagokra gyakorolható hatás nagyon sok formája a tömegben. Ezért nehéz például az egész iskola számára tervezett programokba aktívan bevonni a gyerekeket. Ha hatékonyan akarunk ilyenkor szervezni, vissza kell lépni az osztályok vagy még inkább az informális kiscsoportok szintjére, ezeket az alcsoportokat már sikerrel lehet mozgatni.
Sokszor az oktatás formáinak megválasztásakor mérlegelnünk kell, hogy mekkora csoportokat szervezzünk. Érdemes-e például az évfolyamot vagy akár az egész iskolát összehívni egy meghívott előadó meghallgatására vagy a diákparlament ülésére? A kér-dés megválaszolásához azt kell mérlegelnünk, hogy milyen magatartást várunk a részt-vevőktől: csak egy előadás meghallgatását vagy véleménynyilvánítást, netán a vitás kér-dések megtárgyalását? Az optimális csoportméret ezek függvényében határozható meg.
Gyakori vita tárgya lehet például, hogy egy egyetemi előadás esetén érdemes-e a hall-gatóság létszámát a nagycsoport szintjén tartani, vagy közel ugyanarra az eredményre
Gyakori vita tárgya lehet például, hogy egy egyetemi előadás esetén érdemes-e a hall-gatóság létszámát a nagycsoport szintjén tartani, vagy közel ugyanarra az eredményre