kapCsolódások

A

pil

~

^vil^gyökből^keletkezőszócsAládoketimológiAivizsgálAtA

1. a pil GyöK roKonsáGa a CzF. és a tesz. tüKréBen

A Czuczor–Fogarasi-szótár szerint a pil gyök „könnyű, élénk mozgást, lebegést, rezegést” jelent származékaiban, melyek között a pili ’pehely’, pillancs ’lepke’, pillangó, pilla, pillant, pille, pilinczk ’gyermekjátékhoz használt farudacska’ szavakat említi. Rokonai közé sorolja az illegbil

leg, illenbillen, illan, valamint az „élénk, sebes és rezegő mozgás által szemeket izgató, a fényességre vonatkozó” világ, villám, pilácsol ’pislá-kol’, pilinga ’penge’, milling ’penge’, csillog, csillám szavakat is.

A TESz. a pil ~ pill tövet hangutánzó-hangfestő eredetűnek tartja, amit többek között a bilabiális szókezdet, a származékokban megfigyelhető palato-veláris párhuzam és a sajátos képzőrendszer is valószínűsít. Alapjelentését – a CzF.-hoz hasonlóan – a levegőrez-gés hangjának a megjelenítésével együtt járó ’libegő, lobogó, inga-dozó mozgás’-ban ragadja meg (vö. TESz. pillant). Rokonságába utalja a pila, pilácsol (pilács), pillanat, pillant (pillantás, pillantat, pillantásnyi, pillog, pillogat, pillanik), pillancs, pillangó, pille, valamint a pilled, pislog (pislogat, pislákol, pisla, pislant), pitymallik (pitymallat) szócikkeket.

Dolgozatomban a pil ~ pill- tőből képzett szavak jelentésfejlődését és más szócsaládokkal való szemantikai párhuzamait mutatom be, majd a hangtani vizsgálat után megkísérelek választ adni arra a kérdésre, hogy igazolható-e a CzF.-ban felvetett etimológiai kapcsolat a vil- tővel.

nyelvtanár, semmelweis egyetem nyelvi Kommunikációs Központ

A

pil

~

^vil^gyökből^keletkezőszócsAládoketimológiAivizsgálAtA

1. a pil GyöK roKonsáGa a CzF. és a tesz. tüKréBen

használatban gyakori a szem = fényforrás metafora, a pilács, pillancs, pisla, pislancs szavak is rendelkeznek mind a ‘lámpa’, mind a ’szem’

jelentéssel (ÚMTsz.). A szem fénye/ világa azokat a szemből kiáradó fénysugarakat jelenti, melyek révén a látás meg valósul: „Azt hiszi, nem jól látott. Vagy az éji lámpa, vagy az ő szemei világítanak roszul”

(MTSz. Szegfi 1856); „mássát itt ennek az emberi szemfény / Eddig nem látá” (NSz. Rájnis 1781); „Fordítsd el, oh királyné dísz telen / Salamonnak arcziról szemed’ világát” (MTSz. Vörösmarty 1826).

A régi pillanik származéka pillanat szavunk ’a szemmozgásnak megfelelő rövid időtartam’ jelentésben. Sokszor a szem birtokos jelző-vel fordul elő. Jelentéspárhuzamát megtaláljuk a ném. Blick ’pillantás’

– Augenblick ’pillanat’, or. мигать ’hunyorít’– миг ’pillanat’ szavakban.

A latin momentum (< moveo) a rövid időmennyiséget nem a szem moz-gásában, hanem a mérleg elbillenésének képében ragadja meg (Walde–

Hoffmann). A magyar pillanat lehetne kalk is, de idegen minta nélkül is létrejöhetett belső jelentésfejlődés eredményeként. Ezt igazolják az azonos jelentésű származékok is. A pillanat első adata elég kései (1813), megelőzi a pillantat (1761), a Jókai-kódex pillantás (1372 u./

1448 k.) adata pedig mindkettőnél jóval korábbi: „frater Bernaldot зemnek egy pyllontaſaban aз vyзnek maſ felere egeзen uette” (TESz.).

Az egyszeri szemmozgásnyi idő rövidségét fejezik ki az „egy szem-pillantás alatt” (MTSz. Papp 1893), „nem tudok egy szemhunyást sem aludni” (MTSz. Lampérth 1914), „egyet pislantok és a partner eltű-nik” (MNSz. Index Fórum 1998) kifejezések is.

A ’hunyorgás’ jelentésmozzanathoz kapcsolhatók a pila és a pisla

’vaksi’ jelentésű szavak: a rosszul látó ember hunyorítás segítségével próbálja látáshibáját ellensúlyozni (TESz. pila). Ugyanilyen jelentés-fejlődést mutat a gör. μύωψ ’hunyorgó, pislogó’ > ’rövidlátó’ főnév, amiből a rövidlátás orvosi neve, a myopia származik (LSJ).

A pilácsol, pislant ’becsukja a szemét’ > ’rövid ideig alszik, bóbis kol’

je lentésükben (ÚMTsz.) a huny (ÉKsz².) ige szinonimái: „Azt mondta:

»hunyok egyet« – becsukta a szemét és […] már aludt is” (MTSz. Róna 1990).

2. a pill- tő szóCsaládjainaK szemantiKája

A *pill tőige az úgynevezett fiktív (vagy passzív) igék közé tartozik, azaz olyan tőige, amely az ősmagyar és talán az ómagyar korban még létezett, majd a nyelv egészéből nyomtalanul eltűnt, az írásbeliségbe már nem került be (Benkő 1984). A mai nyelvben csak képzett alak-jaiban él. A hangutánzás alapjául szolgáló eredeti hangbenyomás talán a kialudni készülő tűz sercegő hangja lehetett, amit két vizuális jelenség, az ingadozó mozgás és pislákoló fény kísért (Szilágyi 1976).

Idővel a származékokban a mozgás- és fényjelenség került előtérbe, a hangjelenség levált a tő jelentéséről, így a hangutánzó szó mozgás-jelzővé vált (Bárczi 1958: 29).

2.1. A pillant a régi pillanik igéből keletkezett: „A kinek szeme bé hunyó-dott a nyájas jóban, felpillanik a sanyaruságra” (NySz. pillanik). Az is-métlődő mozgásképzet kifejezőjeként két fontos, egymással egyszerre ellentétes és egymást kiegészítő jelentésmozzanatot egyesít: ’<szem> né -zésre nyílik’ és ’<szemhéj> hirtelen mozdulattal csukódik (és nyitódik)’.

Ez a jelentéskettősség a szócsalád több tagjára is jellemző, például pillog

’pislog’, ’nézeget’; pillogat ’hunyorgat’, ’nézeget’ (TESz.); pillantás ’gyors tekintet’, ’pislantás’ (ÉKsz².); pislog ’hunyorgat’, ’titokban nézeget’

(TESz.); pitymallik „ſzemet emelíteni és nyitt ogatni”, ’pislog’ (TESz.).

A pill- tőből képzett legtöbb ige jelentésszerkezetében a mozgás képzete mellett kisebb-nagyobb mértékben a fényé is jelen van, például a pilácsol, pillamlik, pillang, pillog (CzF.), pilákol, pillancsol, pisladoz (ÚMTsz.) igék ’<fény, tűz stb.> (váltakozó erővel) gyengén világít, felvillan’ jelentésében. A pillant esetében a TESz. a ’fény’ jelen-tésmozzanattal kapcsolatban a következőket írja: „a szemhéj könnyed mozgása a szemgolyó nedves felületének meg-megcsillanásával jár”

(TESz. pillant). Véleményem szerint azonban a szem és a fény/világ fogalmi kapcsolata ennél sokkal szorosabb. Nyelvünk a szemet fény-forrásként ábrázolja: „A mell völggyé apadt; a villogó szem / Szét szór va fényit, méccsé törpüle” (MTSz. Madách 1843). Nemcsak a köl tői

nyelv-használatban gyakori a szem = fényforrás metafora, a pilács, pillancs, pisla, pislancs szavak is rendelkeznek mind a ‘lámpa’, mind a ’szem’

– Augenblick ’pillanat’, or. мигать ’hunyorít’– миг ’pillanat’ szavakban.

A latin momentum (< moveo) a rövid időmennyiséget nem a szem moz-gásában, hanem a mérleg elbillenésének képében ragadja meg (Walde–

1448 k.) adata pedig mindkettőnél jóval korábbi: „frater Bernaldot зemnek egy pyllontaſaban aз vyзnek maſ felere egeзen uette” (TESz.).

A ’hunyorgás’ jelentésmozzanathoz kapcsolhatók a pila és a pisla

A pilácsol, pislant ’becsukja a szemét’ > ’rövid ideig alszik, bóbis kol’

je lentésükben (ÚMTsz.) a huny (ÉKsz².) ige szinonimái: „Azt mondta:

»hunyok egyet« – becsukta a szemét és […] már aludt is” (MTSz. Róna 1990).

2. a pill- tő szóCsaládjainaK szemantiKája

Idővel a származékokban a mozgás- és fényjelenség került előtérbe, a hangjelenség levált a tő jelentéséről, így a hangutánzó szó mozgás-jelzővé vált (Bárczi 1958: 29).

Ez a jelentéskettősség a szócsalád több tagjára is jellemző, például pillog

’pislog’, ’nézeget’; pillogat ’hunyorgat’, ’nézeget’ (TESz.); pillantás ’gyors tekintet’, ’pislantás’ (ÉKsz².); pislog ’hunyorgat’, ’titokban nézeget’

(TESz.); pitymallik „ſzemet emelíteni és nyitt ogatni”, ’pislog’ (TESz.).

nyelv-ló hangalakú többes számú pili alakját is. A ’szőr’ jelentést igazolja a pillésedik ige ’pelyhesedik, serdül’ jelentésű használata: „Bakay demokratává pillésedik” (Mikszáth CD 1879). A jelentéskörbe tarto-zik a botanikai szaknyelv pilla főneve és pillás mellékneve is: „pilla, pillaszőr, többnyire egyenlő hosszuságu szőrök a növényszervek széle-in” (Pallas); „[kányabangita] három karélyu, hegyes, élesen fürészelt, fölül sima, alul pillás levelekkel” (MTSz. Peregriny 1847). Egy növény, a Lusula pilosa, azaz pillás perjeszittyó vagy szőrös perjeszittyó növény magyar névváltozatai a latin név egy-egy tükörfordításából keletkez-tek (Priszter 1998).

A régi tudományos nyelvben a pilla ’csilló(szőr)’ jelentése a latin cilium újabb szemantikai kalkja (TESz.): „a petéből lett sejtek […]

külső felülete csillangókkal, pillákkal van beborítva, amelyek segítségével ez a vízben úszkál” (Brehm). Hasonló jelentésbővülést ta -pasztalhatunk a ném. Wimper(haar) ’szempilla; csilló(szőr)’ és az or.

ресница > ресничка ’ua’ esetében. A mai csilló elnevezés rögzülésének a következő fázisait figyelhetjük meg: csillák (cilia), csillangók; csillan gós vagy csillósejtek; csillószőrök, csillószőrös sejtek. Sajnos a TESz.-ben nincs csilló szócikk! Az EtSz. szerint a csilla a csillog ige szócsaládjába tartozik (EtSz. csilla⁵), az ÉKsz². pedig német eredetűnek jelzi, való-színűleg Kiss Lajos nyomán, aki a csillót a ném. Flimmer(haar) (< flimmern ’villog, villódzik’) nem pontos tükörfordításának tartja, ezért szerinte helyesebb lenne – a fr. cils vibratiles kifejezésnek megfe-lelően – a magyarban is a rezgő/ vibráló szőrök elnevezés (Kiss 1970:

27–8). A csillók egyszerre, egy irányban csapkodnak, és állandó hul-lámzásban vannak, ezért mikroszkópban vizsgálva fényes, villódzó képleteknek látszanak. Véleményem szerint a hiányolt jelentésmozza-natot a csillog jelentésében is megtaláljuk: csillog: ’<gyengébb fény v. fényforrás> sűrűn egymás után v. folyamatosan (fel- v. meg-)villan, reszketegen ragyog’ (ÉrtSz.); csillangó/ csillongó: gyönge, reszketeg fénnyel világító (CzF), ebből következően a csillangó a ném. Flimmer pontos kalkja. A csilló a költői nyelvben ’csillogó’ értelemben mellék-névként adatolható: „Zöld lepke […] az út porán libeg. / Nincs feltünő 2.2. A pilla a *pill ige elhomályosult folyamatos melléknévi igenevéből

főnevesült, hasonlóan a hulla (< hull), csusza (< csúszik), hinta (< hint) szavakhoz (TESz.). Jelentése ’pillantó’ lehetett; a régies és nyelvjárási pillantó, pilantó, pillántó és pillantyú előfordult ’szemhéj’, szempilla’, sőt ’szem’ jelentésben is. A pilla ebben a jelentéskörben rendszerint a szem birtokos jelzővel fordult elő. Első jelentése ’szemhéj’: „két sze

me piléjét kifordította” (NySz. pilla), „Föl-emelvén szeme’pilláját, látta belől: hogy az egész fehér hártya lángoló vörösségbe borúlt” (MTSz.

Dugonics 1808). Ezt a jelentést a CzF.-nak a szemhéj különböző betegségeire vonatkozó összetételei is alátámasztják, például pilladag, pillaköles, pillaüszög. Korábban a ’szemhéjak szélén levő szőrzet’ jelen-tésre a szeme szőre, szemszőr, pillaszőr, szempillaszőr kifejezéseket használták: „Palpebrae. Szemhéjjak, szempillák” (Bugát 1828) „Cilia.

Szemszőrök” (Bugát 1828); „Az arczjelek alatt értjük ama külsőleg látható változásokat s mozgásokat, melyeket különféle módon tüntet elő a homlok, szem, szempilla, szemöld, szemszőr (pillaszőr)” (MTSz.

Mátray G. 1861). A mai ’szempilla’ jelentés érintkezésen alapuló név-átvitellel keletkezett (TESz. pilla). A 19. század folyamán tolódott el a mai jelentés irányába: „hosszú pilláin keresztül két violaszínű szem lövellgette szikráit” (MTSz. Kazinczy ford. 1804); „csüngött a jég -csapp bajuszainkról; szakállunk, szemöldökünk, szempilláink havassá váltak” (MTSz. Teleki S. 1880). Az érintkezésen kívül latin megfelelő-inek, a palpebra és a cilium szavak – melyek már az ókorban szintén mutattak ’szemhéj’ > ’szempilla’ jelentésfejlődést (OLD.) – hatása is érvényesülhetett. Az anatómiai nómenklatúrában a palpebra a szem-héj, a többes számú cilia pedig a szempilla megnevezésére specializá-lódott, ezért a pilla ’szempilla’ jelentésében a cilium szemantikai kalk-jának tekinthető. A pilla jelentésváltozásában szerepet kaphatott a pil

laszőr (< pilla szőre) összetétel is: az eredetileg birtokos összetétel tau-tologikus kifejezéssé értékelődött át, majd a pillaszőr pilla előtagja

’a szempillát alkotó szőrszálak egyike’ (ÉKsz.²) értelmezést vette fel.

A jelentés megszilárdulását elősegíthette az is, hogy az így átértelme-zett pilla jelentésébe beleérezhették a ’szőr’ jelentésű latin pilus

hason-ló hangalakú többes számú pili alakját is. A ’szőr’ jelentést igazolja a pillésedik ige ’pelyhesedik, serdül’ jelentésű használata: „Bakay demokratává pillésedik” (Mikszáth CD 1879). A jelentéskörbe tarto-zik a botanikai szaknyelv pilla főneve és pillás mellékneve is: „pilla, pillaszőr, többnyire egyenlő hosszuságu szőrök a növényszervek széle-in” (Pallas); „[kányabangita] három karélyu, hegyes, élesen fürészelt, fölül sima, alul pillás levelekkel” (MTSz. Peregriny 1847). Egy növény, a Lusula pilosa, azaz pillás perjeszittyó vagy szőrös perjeszittyó növény magyar névváltozatai a latin név egy-egy tükörfordításából keletkez-tek (Priszter 1998).

A régi tudományos nyelvben a pilla ’csilló(szőr)’ jelentése a latin cilium újabb szemantikai kalkja (TESz.): „a petéből lett sejtek […]

me piléjét kifordította” (NySz. pilla), „Föl-emelvén szeme’pilláját, látta belől: hogy az egész fehér hártya lángoló vörösségbe borúlt” (MTSz.

laszőr (< pilla szőre) összetétel is: az eredetileg birtokos összetétel tau-tologikus kifejezéssé értékelődött át, majd a pillaszőr pilla előtagja

’a szempillát alkotó szőrszálak egyike’ (ÉKsz.²) értelmezést vette fel.

A jelentés megszilárdulását elősegíthette az is, hogy az így átértelme-zett pilla jelentésébe beleérezhették a ’szőr’ jelentésű latin pilus

In document Budapest, 2012. január 6. (Pldal 195-200)