statiszti-kai adatszolgáltatás terén. Egyre nagyobb hangsúlyt kapott a módszertani megjegyzések szerepeltetése a KSH kiadványaiban. Változott a KSH
tör-76 Czibulka Zoltán, szerk., A nemzetiségi népesség száma egyes községekben, 1960–
1990 (Budapest: Központi Statisztikai Hivatal, 1991).
77 Havasi Lajos, „A SZÁMALK rövid történte”, in A Számalk és elődei, Havass Miklós (Budapest: Számítás-technika-alkalmazási Vállalat, 2011), 9–68.
vényi szabályozása is, amely jelentős tevékenységbeli módosításokkal járt az elmúlt harminc évben.
Az első statisztikai törvényt 1874-ben alkották Magyarországon. Azóta több törvény és rendelet is született, amelyek mind befolyásolták a ma-gyar statisztikai rendszert, a statisztikai adatok összetételét és a tájékozta-tási lehetőségeket.78 Az 1990 utáni korszak statisztikai szabályozása az első hazánkban, amely kiemelten összpontosít az adatvédelemre és az adatok kezelésére.
Témánk szempontjából a fontos részek az adatszolgáltatási kötelezettség-ről, illetve az adatvédelmi szabályokról szólnak. 1990 után különösen nagy hangsúlyt kapott ez a terület, mivel a társadalom részéről egyre fokozódott az adatok iránti igény. Ez a folyamat nemcsak növekvő számú, hanem az 1990 előtti időszakhoz képest új típusú adatigényléseket is jelentett: a KSH munkatársainak gyakran kellett magyaráznia, „védenie” az adatokat és adat-gyűjtéseket.79 A Központi Statisztikai Hivatal tevékenysége szempontjából már megalakulása idején problémát okozott, hogy egyes adatszolgáltatók nem küldték el adataikat a hivatal számára. Ez elsősorban akkor okozhat problémát, ha egy több ezer főt foglalkoztató, jelentős gazdasági erőt kép-viselő vállalat késve vagy egyáltalán nem jelenti az adatait. Ebben az eset-ben az eredmények torzítása elkerülhetetlen, azonban tisztában kell lenni azzal is, hogy milyen módon lehet figyelembe venni a torzított adatokat.
A torzított adatok befolyásolhatják a valóság megismerésére és leírására irányuló tevékenységet, és végletes esetben károsan befolyásolhatják a poli-tikai és gazdasági döntéshozók munkáját.
A statisztikai adatok feldolgozásánál és közzétételénél a felmerülő adatvé-delmi kérdések elsősorban az egyedi adatokra vonatkoznak (ide tartoznak a személyes adatok is). Egyedi adat alatt olyan adatot értünk, amely alapján közvetlenül vagy közvetve lehetséges egy természetes vagy jogi személy beazonosítása. Egyedi adatok csak különleges eljárás keretében kezelhetők.
Ez azt jelenti, hogy kezelésüket anonimizálva kell végezni, és semmilyen keretek között nem adhatók ki harmadik félnek az érintettek írásos bele-egyezése nélkül. Ez utóbbi kitétel alól Magyarországon egyedül a Magyar Nemzeti Bank kivétel, amely megfelelő eljárás keretében igényelhet vállal-kozásokra vonatkozó egyedi adatokat a KSH-tól.
78 A magyar statisztikai törvények (Budapest: Központi Statisztikai Hivatal, 1994).
79 Lakatos Miklós, „A Központi Statisztikai Hivatal története a rendszerváltozás-tól napjainkig, 1989–2017”, Statisztikai Szemle 95, 11–12. sz. (2017): 1121–
1143.
A népszámlálás alkalmával minden magyar állampolgárról gyűjtenek sze-mélyes, egyedi adatokat. Ezek kezelése is részletesen szabályozva van, és a kérdőíveket a feldolgozás utáni két éven belül meg kell semmisíteni.
A népszámlálás, illetve mikrocenzus adataiból ugyanakkor anonimizált min-tát lehet alkotni, amelyek adatbázisba töltve kutatási célokra felhasználhatók.
Ilyen esetben a felhasználónak a KSH-val kutatási szerződést kell kötnie, és a KSH épületében belül, offline számítógépen férhet hozzá az adatokhoz.
A mikroadatokhoz való (távoli) hozzáférés biztosítása – nemzetközi viszony-latban is – a 2010-es évek egyik legnagyobb kihívása a statisztikában.
A jogszabályok alapján a KSH által előállított valamennyi adat nyilvános.
A nyilvánosságot több más lehetőség mellett a hivatal elsősorban kiadványok és adatbázisok formájában biztosítja. A nyilvános, szabadon hozzáférhető Tájékoztatási adatbázisba feltöltötték a korábbi T-STAR, BP-STAR, MR-STAR és a Külkereskedelmi adatbázis adatállományának nagy részét.80 Magyarországon jelenleg nem a KSH az egyetlen szervezet, amely köte-les statisztikai adatokat gyűjteni és szolgáltatni. A Hivatalos Statisztikai Szolgálatot (HSSZ) az 1993. évi statisztikai törvényt (1993/XLVI) köve-tően kisebb módosításokkal a 2016. évi CLV. törvény és az 184/2017. (VII.
5.) Korm. rendelet határozza meg. A korábbi társszervezetek közül a jog-alkotó egyedül a Gazdasági Versenyhivatal esetén döntött úgy, hogy nem része a Hivatalos Statisztikai Szolgálatnak. Újabb intézmény nem csatla-kozott a szolgálathoz, mindössze a minisztériumok nevesítése történt meg.
A jogszabályok alapján a HSSZ a következő intézményekből áll:
• Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI)
• Agrárminisztérium (AM)
• Belügyminisztérium (BM)
• Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)
• Igazságügyi Minisztérium (IM)
• Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM)
• Központi Statisztikai Hivatal
• Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM)
• Legfőbb Ügyészség (LÜ)
• Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH)
• Magyar Nemzeti Bank (MNB)
• Miniszterelnökség (ME)
• Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH)
• Országos Bírósági Hivatal (OBH)
• Pénzügyminisztérium (PM)
80 Antoni Soma és Lencsés Ákos, „Megújult statisztikai adatbázisok”, Könyvtári Levelező/lap 21, 9. sz. (2009): 28–30.
A széttagolt, nehezen követhető rendszer nem teszi lehetővé az átfogó, in-tegrált módszerek megvalósítását. Nehezen követhető az egyes intézmé-nyeknél összegyűjtött és feldolgozott adatok minősége és az összehasonlít-hatósági kritériumok sem mindig követhetők nyomon. Mivel a szervezetek mind egyenrangú szinten állnak a Hivatalos Statisztikai Szolgálat keretein belül, ezért sem a KSH, sem más szervezet nem gyakorolhat ellenőrzési jogkört, legfeljebb ajánlásokat, javaslatokat fogalmazhat meg. Ugyanakkor a rendszer szükségességét az eltérő jogkörök, az anyagi és humán erőfor-rások gazdaságosabb felhasználása indokolja, az egyes statisztikák előállí-táshoz szükséges tudásbázis így a megfelelő hivatalok körül csoportosul, és nem minden esetben a KSH valamelyik főosztályához kötődik.