ideiglenesen egy iskolaépületben helyezték el, hogy hozzá tudjon látni leg-fontosabb feladatához: a háborús károk felméréséhez.68
1946 után a KSH felsőbb utasításra az 1941. évi népszámlálás kérdőíveit használta fel arra, hogy listát készítsen a magukat német nemzetiségűnek valló állampolgárokról. A listát a kormányzat a németek kitelepítéséhez használta fel. A KSH munkatársai igyekeztek ellenállni, illetve késleltetni a lista összeállítását, azonban figyelmeztetésként több statisztikust is
bör-66 Rózsa, „Hágától Washingtonig – A magyar hivatalos statisztika kapcsolata a nemzetközi szervezetekkel a kezdetektől 1947-ig”.
67 Rózsa Gábor, „A hivatalos magyar népszámlálások és más nagy népesség-össze-írások, 1870–2016. 1. rész”, Statisztikai Szemle 95, 11–12. sz. (2017): 1159–1180.
68 Évfordulók a statisztika történetéből (Budapest: Központi Statisztikai Hivatal, 1994).
tönbüntetésre ítéltek.69 A lista elkészítése és felhasználása Kovács Alajos zsidókra vonatkozó népszámlálási adat-összeállításaival együtt alapjaiban rengette meg a lakosság bizalmát a népszámlálások és az egyedi adatok biztonságos kezelését illetően. Ezzel párhuzamosan a kitelepítések a KSH munkatársai közül is sokakat érintettek.70
1948-ban Péter Györgyöt nevezték ki a KSH élére. Péter hatalomra kerü-lése után gyors generációváltást hajtott végre a hivatal törzsgárdájában, és bevezette a szocialista szellemiségű statisztikát. Bár Péter György szocialis-ta eszmeiséget valósított meg a hivaszocialis-talban, szerepe igen fontos volt a KSH életében.71 A szocializmus kezdeti időszakában a KSH számára kizárólag adatközléseket engedtek meg, az ötvenes években azonban a hatalmi ré-teg is belátta, hogy ennél mélyebb tevékenységre, tényfeltáró munkára van szükség. Andorka Rudolf visszaemlékezése jól jellemzi ezt a korszakot a KSH szempontjából:
„[Péter György] nagyon hamar, már valamikor 1954 körül rájött arra, és meg is írta, el is mondta, hogy ez a rendszer, ami Magyarországon akkor létezett, működésképtelen. A központi tervgazdálkodás gazdasági csődhöz fog vezetni. Ennek következtében az egész KSH-ban egy, az adott korszak korlátai közt még megengedett, de kritikus légkör uralkodott. Mindig arra törekedtünk, hogy megpróbáljuk a valóságot feltárni és bemutatni.”72 A közvélekedéssel ellentétben az ötvenes évek és az azt követő időszak egyáltalán nem az adatok meghamisításáról szólt. Adathamisítások helyett inkább az adatokhoz való hozzáférést korlátozták, illetve egyes témák ku-tatását nem engedélyezték. A jelentések általában 5-100 névre szóló pél-dányban készültek. Ezekben olyan témákat is elemeztek, amelyek a széles nagyközönség számára nem léteztek. Ilyen volt például az 1956-os ese-ményekről készült titkos statisztikai jelentés vagy a feleslegesen gyártott termékek statisztikája.73
69 Czibulka Zoltán, Heinz Ervin és Lakatos Miklós, szerk., A magyarországi németek kitelepítése és az 1941. évi népszámlálás (Budapest: Központi Statisztikai Hivatal, 2004).
70 Balás Judit, „Laky Dezső”, in Magyar közgazdászok a két világháború között (Budapest: Akadémiai K., 1994), 198–228.
71 Dányi Dezső és Nyitrai Ferencné, szerk., Tanulmányok a magyar statisztikai szolgálat történetéből (Budapest: Központi Statisztikai Hivatal, 1998).
72 „»...megtanítottak arra, hogy tanulni és dolgozni kell«. 1. : Javorniczky István beszélgetése Andorka Rudolf-fal”, Századvég 39, 11. sz. (2006): 167–207.
73 Ferge Zsuzsa, „Az »Adatok és adalékok« kötet 50 év távlatából” (150 éves az MTA Statisztikai Bizottsága, Budapest, 2010). Kézirat
Péter György a KSH-t igyekezett szakmailag művelt, hozzáértő embe-rekkel megtölteni, hogy az intézmény ne csak adatgyűjtéssel, hanem azok elemzésével is foglalkozzon. A KSH elnöki posztja az ő tevékenységének köszönhetően is fontos politikai szerepkört és államtitkári rangot jelentett.
1969-ben eltávolították a hivatal vezetéséből. Hivatali tevékenységén túl Péternek jelentős szerepe volt a magyar közgazdaság-politika megrefor-málásában is.
Péter utódja, Huszár István folytatta elődje munkásságát, és igyekezett a korábbi elvek szerint vezetni a hivatalt. A következő elnök, Bálint József 1973-tól azonban már minden területen a hatalom kiszolgálását tekintette a legfontosabbnak. Neki köszönhető az, hogy az adatok nagy része nem jelenhetett meg, a szöveges elemzések csak belső használatra készültek.
Bálint utódja, Nyitrai Ferencné 1979-től szakmailag felkészültebben igaz-gatta a hivatalt, azonban kedvezőtlen adatok közlését ő sem engedélyezte.
A korszak adatközlési viszonyait jól illusztrálja az 1971. évi külkereskedel-mi statisztikai évkönyv. Ennek nyilvános használatra szánt változata 101 oldalas, belső használatra készített 312 példánya pedig 727 oldalas. A kor-ban a KSH kiadványainak létezett nyilvános és nem nyilvános címjegyzéke.
A korszak fontos eseménye volt a KSH területi szerveinek létrehozá-sa. Erre kísérletek már korábban is történtek, azonban a hivatal kerete-in belül működő, egységes területi hálózat elsőként 1952-ben jött létre.74 A területi szervek létrehozása a hivatali adatgyűjtésekre is nagy hatást gya-korolt, mivel a területi hálózat segítségével több adatfelvétel esetén a kér-dőíves adatfelvételre lehetett átállni a korábbi, becslére alapuló módszerről.
A területi adatgyűjtés megvalósítása különösen a mezőgazdasági, és kisebb mértékben az iparstatisztikára gyakorolt pozitív hatást. A területi hálózat hosszas előkészítéssel és tervezéssel járó létrehozását a korábban ismerte-tett, 1952-es statisztikai törvény emelte jogszabályi szintre. A területi háló-zatban fénykorában a hivatal teljes munkatársi gárdájának fele dolgozott.75 A megyei igazgatóságok 2005-ben alakultak régiós igazgatóságokká, azzal a céllal, hogy kompetenciaközpontok jöjjenek létre a statisztikai hivatalon belül. A területi hálózat szerkezetét és feladatrendszerét ezt követően több ízben módosították.
74 Holka László, „A Központi Statisztikai Hivatal területi szerveinek történetéből”, Statisztikai Szemle 95, 11–12. sz. (2017): 1082–1099.
75 Holka.
1949 és 1980 között a népszámlálásokat tízévente megtartották, azonban a megváltozott politikai légkör hatására nem vettek fel felekezeti adatokat és nem közöltek településsoros nemzetiségi adatokat. A nemzetiségi adatok felvétele ebben az időszakban is megtörtént a népszámlálások alkalmával, azonban kizárólag megyei szinten publikálták őket. A problémát tovább nehezítette, hogy a korábban ismertetetteknek megfelelően a lakosság bi-zalma a népszámlálásokkal szemben alapjaiban ingott meg. Ennek ered-ményeképp paradox módon olyan település is található, amelynek lakosai között 500 fő horvát anyanyelvű, de egy lakos sem vallotta magát horvát nemzetiségűnek az 1949. évi népszámlálási adatok szerint. Az is előfor-dult, hogy a politikai légkör enyhülésével egy településen a magukat német nemzetiségűnek vallók száma megháromszorozódott két népszámlálás kö-zött.76
Az 1941–1990. évek településsoros nemzetiségi adatait visszamenőlegesen kellett feldolgozni. Ezt a munkát a Központi Statisztikai Hivatal már az 1990-es években elvégezte, és az adatok mindenki számára hozzáférhetővé váltak a nyomtatott kötetekben.
Informatikai tekintetben ez az időszak a statisztikai hivatal fénykora.
1953-ban a KSH-t bízták meg valamennyi magyarországi számítástechni-kai fejlesztés koordinálásával és felügyeletével. Így lényegében a hivatalhoz került minden informatikai fejlesztés az országban, és az ehhez kapcsolódó és ebből kialakuló emberi erőforrással a hivatal jól gazdálkodott. A KSH alapította az 1960-as években a hazai számítástechnika meghatározó szer-vezeteit. A hivatalhoz tartozott az Információ Feldolgozási Laboratórium, a Számítástechnikai Tájékoztatási Iroda és a Számítástechnikai Oktató Központ is.77 A KSH alapította az első szakfolyóiratot a témában 1970-ben, a Számítástechnikát, a hivatal számítástechnika-alkalmazási lapjaként.
Szintén a KSH kiadásában jelent meg a Számítástechnikai évkönyv és a Számítástechnikai statisztikai évkönyv elődje 1968-ban, az Ügyvitelgépesítési és számítástechnikai évkönyv.