3
MELLÉKLET
toztak, de a nyugdíjrendszer alapjaiban változatlan maradt, és a rendszerváltást követő válságos makrogazdasági és foglalkoztatási időszakokban is lényegében helytállt. A nyugdíjak reálértéke és relatív (az átlagkeresethez viszonyított) érté-ke csökérté-kent, a 13. havi nyugdíj fokozatos bevezetésével átmenetileg nőtt, majd megszüntetésével ismét csökkent, de a nyugdíjak folyósítása – néhány, régióbeli országtól eltérően – mindvégig folyamatos és megbízható maradt. A jelenlegi nyugdíjaskorú népesség túlnyomó többsége nyugdíjban részesül, még ha ezek között igen sok is a kis összegű nyugdíj. A nyugdíjjogosultság megszerzése a mai idősebb generáció számára elsősorban a korábbi, formálisan teljes foglalkozta-tottság következménye. A jelenlegi és feltehetően továbbra is alacsony, töredezett foglalkoztatottság mellett a jövőben ez már nem várható.
A hatásvizsgálat összehasonlítási alapja (NY2006) az 1997. évi LXXXI. tör-vény 2006-ban, illetve 2008-ban értör-vényes változata.
2006-ban a társadalombiztosítási nyugdíj megállapítását két alapvető ténye-ző határozta meg: a pótolni vállalt kereset (forintban) és a pótlás kiérdemelt mértéke (százalékban). A magyar öregségi nyugdíjban a pótolni vállalt kereset röviden a – járulékfizetési kötelezettséggel járó, 1988-tól kezdődően a nyugdíjmegnyílás előtti napig elért, befogadott, szükség szerint hiánypótolt, nettósított, valori-zált – keresetek havi átlagának az esetleges degresszió után fennmaradó része.
A következőkben ismertetjük a pótolni vállalt kereset meghatározására szolgáló kilenclépéses algoritmust, illetve a pótlás kiérdemelt mértékét.
Kilenclépéses algoritmus a pótolni vállalt kereset megállapításhoz, 2006
1. A béridőszak napokban mért hosszának meghatározása: 1988. január 1-jétől a nyug díjmegnyílást megelőző napig terjedő időszak.
2. A befogadási határok (az úgynevezett „plafon”) ellenőrzése tárgyévenként: csak a kifizetés idején a munkavállalói nyugdíjjárulék alapjául szolgáló brut-tó kereset fogadhabrut-tó be, a befogadási korlát fölötti brutbrut-tó keresetrész nem szolgál a nyugdíj alapjául, noha a foglalkoztató e keresetrész után is köteles megfizetni a nyugdíj-biztosítási járulékot.
3. A béridőszak érvényességének vizsgálata: a béridőszak csak akkor érvényes, ha az igénylő a béridőszak hosszának legalább a felében rendelkezik a nyugdíj-számítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel.
4. Az esetleg érvénytelen béridőszak érvényessé tétele a béridőszak előtt elért keresetekkel:
1988. január 1-jétől folyamatosan visszafelé haladva kell az igénylő társada-lombiztosítási múltjában megkeresni azokat a naptári napokat, amelyeken volt a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresete, jövedelme, s ezeket is be kell vonni a bérszámításba.
5. Az esetleg még mindig érvénytelen béridőszak érvényessé tétele minimálbérekkel: ha az 1988. január 1-je előtt elért keresettel, jövedelemmel ellátott napok bevo-násával sem sikerül a béridőszakot érvényessé tenni, akkor a
nyugdíjmegnyí-lás napjától folyamatosan visszafelé haladva, minden olyan naptári napra, amelyen az igénylő nem rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, az azon a napon érvényes minimálbér harmincad részével növelni kell az az évben elért bruttó keresetét, és egy nappal növel-ni kell azon napok számát, amelyeken a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel rendelkezett, egészen addig, míg ezekkel a pótolt napokkal együtt a béridőszak érvényessé nem válik.
6. Nettósítás: minden olyan év bruttó jövedelmeit, amelyik beletartozik a bér-időszakba, az az évben érvényes személyi jövedelemadózás szabályai alapján kialakított és a nyugdíjtörvényben meghatározott módon nettósítani kell.
7. Valorizáció: az előbbiek szerint kiszámolt keresetek közül a nyugdíjmegnyí-lást megelőző harmadik év előtti kereseteket a nyugdíjmegnyínyugdíjmegnyí-lást megelőző második év kereseti szintjére kell hozni a kormány által kiadott valorizációs tábla szerint. A valorizációból tehát kimarad a nyugdíjmegnyílás előtti har-madik év, és a valorizáció nem a nyugdíjmegnyílás évére történik.
8. A havi kereset meghatározása: a béridőszakban elért/befogadott/szükség ese-tén pótolt/nettósított/valorizált keresetek összegét el kell osztani azoknak a napoknak a számával, amelyekre ilyen keresetet kiszámoltunk, így kapjuk meg a napi keresetet; a napi kereset 365-szöröse az éves kereset. Az éves ke-reset 12-ed része a havi keke-reset.
9. Degresszió: a havi keresetet csökkenteni kell; a kereseteket évente megújuló módon sávokra kell osztani. Minél magasabb sávban van egy keresetrész, annál kevesebbet lehet belőle figyelembe venni a nyugdíj kiszámításához.
A pótlás kiérdemelt mértéke a nyugdíjmegnyílás előtt megszerzett szolgálati időtől függően a pótolni vállalt kereset adott százaléka, ha a szolgálati idő:
tíz évnél kevesebb, akkor 0 százalék;
•
tíz év, akkor 33 százalék;
•
tíz és huszonöt év között, akkor évente 2 százalékponttal több;
•
huszonöt év, akkor 63 százalék;
•
huszonöt és harmincöt év között, akkor évente 1 százalékponttal több;
•
harmincöt év, akkor 74 százalék;
•
harmincöt év fölött, akkor évente 1,5 százalékponttal több, de a 100
száza-•
lékot csak a növelés (bónusz) jogán haladhatja meg.
Mindezek alapján egyrészt látható, hogy a pótolni vállalt kereset mértékének meghatározása távolról sem egyszerű, és a biztosítottak túlnyomó többsége számára áttekinthetetlen. Ugyancsak tapasztaljuk, hogy a pótlás kiérdemelt mértékének meghatározásához használt, „skálának” nevezett százaléksor nem egyenletes (lineáris), hiszen kétszer annyival „honorálja” a tíz és huszonöt kö-zötti szolgálati évet, mint a huszonöt és harmincöt kökö-zöttit. Ugyanakkor ismét valamivel jobban elismeri a viszonylag hosszú – 35 évnél magasabb – szolgálati időt, bár nem annyival, mint a 25 évig tartót.
3
MELLÉKLET
A társadalombiztosítási öregségi nyugdíjban mindmáig létezik az elfogadha-tó joggyűjtést honoráló minimális nyugdíj intézménye. A tárgyévben érvényes minimális öregségi nyugdíj legkisebb összegét a tárgyév előtti év végén a kor-mány határozza meg. A jogalkotó külön névvel illeti azokat az öregségi nyug-díjakat, amelyekre a minimális nyugdíj intézménye vonatkozik. Ezek a legalább húsz szolgálati évvel elnyert öregségi teljes nyugdíjak voltak. Ezzel szemben az öregségi résznyugdíj azoknak jár, akik az öregséginyugdíj-korhatárt ugyan be-töltötték, de nyugdíjba vonulásukig nem szereztek húsz szolgálati évet, viszont legalább tizenöt szolgálati évet megszereztek. Esetükben azonban a nyugdíjfor-mula nem tartalmazza a minimális nyugdíj intézményét.2
A degresszió, a nem lineáris skála és a nyugdíjminimum a jelenlegi társada-lombiztosítási nyugdíjrendszer „szolidaritási” elemei. Elvileg és alapjában ugyan a biztosítási teljesítmény – a szolgálati idő és az elért kereset – a kiindulópont, gyakorlatilag azonban ezek az elemek a járulékok újraelosztását jelentik, és ez az újraelosztás mindenki – jogalkotók és biztosítottak – számára áttekinthetet-len, követhetetlen és nem számszerűsíthető, még pusztán az öregségi nyugdíjat tekintve sem. A valóságban még tovább ködösíti a képet, hogy az öregségi és a rokkantsági nyugdíjak egyazon, nem nevesített járulékmértékből lennének finanszírozandók. A rokkantsági nyugdíjakkal azonban a Kerekasztal által el-végzett hatásvizsgálat nem foglalkozott.
VÁLTOZÁSOK A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI NYUGDÍJRENDSZERBEN 2006 ÓTA
2006
1. A munkáltatói járulékkulcs 18 százalék.
2. A munkavállalói járulékkulcs 8,5 százalék (magánpénztári tagoknak 0,5 százalék).
3. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj és a nyugdíjjog nélküli özvegyek özvegyi nyugdíja az elhunyt jogszerző nyugdíjának ötven százalékáról ötvenöt százalékára nőtt.
2007
1. A munkáltatói járulékkulcs 21 százalék, a munkavállalói továbbra is 8,5 százalék.
2. A saját jogú nyugdíjasként folytatott keresőtevékenységre is kiterjed a nyugdíjbiztosítás:
a nyugdíj mellett foglalkoztatott a munkajövedelméből egyéni nyugdíjjáru-lékot fizet, és minden így megszerzett 1 év szolgálati idő után a nyugdíját meg kell emelni a járulékalapot képező keresete átlagának 0,4 százalékával.
2 | Meg kell jegyeznünk, hogy a minimális nyugdíj összege igen alacsony, jelenleg havi 28 ezer forint körül van. Jelentősége már nem annyira az öregségi nyugdíj megállapításában ér-vényesül, hanem inkább abban, hogy számos – nyugdíjon kívüli – szociális ellátás összegét ehhez kötik.
3. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj és a nyugdíjjog nélküli özvegyek özvegyi nyug-díja 60 százalékra nőtt.
4. A rokkantsági nyugdíjak finanszírozásának változása: az Egészségbiztosítási Alap 2007-től nem finanszíroz nyugellátást (a korhatár alatti III. csoportos rokkantsági nyugdíjak és a kapcsolódó hozzátartozói ellátások átkerültek a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz).
5. A korkedvezményre jogosító munkahelyet fenntartónak 13 százalékos korked-vezmény-járulékot kell fizetnie, de ennek terhét csak fokozatosan hárítják rá, 2007-ben még teljes egészében a költségvetés fizeti.
2008
1. A munkáltatói járulékkulcs 24 százalék, a munkavállalói járulékkulcs 9,5 szá-zalék (magánpénztári tagoknak 1,5 szászá-zalék).
2. „Járuléktalanítás” a pótolni vállalt kereset kiszámításában: a tárgyévi bruttó ke-resetekből le kell vonni a tárgyévben érvényes nyugdíj-, egészségbiztosítási, munkavállalói és vállalkozói járulékokat, és csak a járulékok levonása utáni bruttó keresetből kell kiindulni.
3. Áttérés a „teljes” valorizációra: a járuléktalanított és fiktív adókkal csökkentett tárgyévi nettó kereseteket a nyugdíjmegnyílás előtti év szintjére kell valorizál-ni, megszűnik a nyugdíjmegnyílást megelőző második év szintjére valorizá-lás, s ezzel együtt a nyugdíjmegnyílás előtti harmadik év valorizálatlansága.
A KSH-nak az előző évre vonatkozó statisztikai jelentése csak március végén teszi lehetővé a tárgyévben alkalmazandó valorizációs tábla megjelenteté-sét; a tárgyév elején induló nyugdíjak helyett addig csak előleget kaphatnak a jogosulttá válók.
4. A 40 év fölötti szolgálati évek az eddigi 1,5 helyett 2 százalékot érnek a skálán.
5. A saját jogú nyugellátások köre bővül az 50–79 százalékos mértékű egészségkáro-sodással megalapozható rehabilitációs járadékkal: legfeljebb három évre adható annak, akinek rehabilitációs munkahelyet tudnak biztosítani, az ellátás szja-köteles, alapesetben a III. csoportos rokkantsági nyugdíj 120 százaléka.
6. A rehabilitációs járadék egészségkárosodás alapján: változik az „orvosi rokkantság”
definíciója, az 50–79 százalékos egészségkárosodott csak akkor III. csopor-tos rokkant, ha nem rehabilitálható.
7. A jogi rokkantság szigorítása: a keresőképesség csökkenésének igazolására szük-ség van a megrokkanás előtti kereset négyhavi átlagára, ennek kell legalább 30 százalékkal csökkennie a megrokkanás hónapjára.
8. A nyugdíjas foglalkoztatás szigorítása: a korhatárt be nem töltött saját jogú nyugdíjas nyugdíját év végéig szüneteltetni kell, ha az évben elért keresete elérte a tárgyévi minimálbér tizenkétszeresét.
9. Az előrehozás újraszabályozása: előrehozott nyugdíjra a férfiak a 60., a nők az 59. életévük betöltésével csak akkor jogosultak, ha 40 év szolgálati időt sze-reztek, a csökkentett összegű előrehozott nyugdíjhoz legalább 37 év szol-gálati idő szükséges.
3
MELLÉKLET
2009 (SZEPTEMBER VÉGÉIG)
1. A 2003-ban fokozatosan indult, 2006-ban már teljessé vált 13. havi nyugdíj az év második felétől megszűnik.
A JÖVŐBEN ÉLETBE LÉPŐ, DE MÁR KODIFIKÁLT VÁLTOZÁSOK 2006-HOZ KÉPEST
1. Az úgynevezett „szuperbruttósítás” 2010-től: a pótolni vállalt kereset kiszámítá-sában a 2010-es vagy későbbi évek járuléktalanított keresetéhez hozzá kell számítani a kereseteket terhelő munkáltatói társadalombiztosítási járulé-kot, s ezt a jövedelemadó alapot kell alávetni a nyugdíjbiztosítás nettósító eljárásának. Számottevő induló nyugdíjszintváltozást egyelőre nem okoz, csak a számítás áttekinthetetlenségét növeli.
2. Korhatáremelés az 1951 után születettekre: a jelenleg 62 éves öregséginyugdíj-korhatár az 1951 után születettekre évenként fél évvel növekszik mindaddig, amíg el nem érik a 65 éves öregséginyugdíj-korhatárt. Az előrehozás korha-tára is növekszik az így definiált ütemben.
3. A skála kiegyenesítése (lineárissá tétele) 2013-tól: minden megszerzett szolgála-ti év 1,65 százalékot ér a pótlás kiérdemelt mértékében felső határ nélkül.
A magánnyugdíj-pénztári tagok esetében a skálatényező 1,22 százalék.3 4. A svájci indexálás (50 százalék várható tárgyévi tervezett áremelkedés, 50
százalék várható tárgyévi tervezett nettó béremelkedés) helyett 2010-től új indexálást vezetnek be, amelynek mértéke a GDP-növekedéstől függ. Esze-rint, ha a növekedés nem éri el a 3 százalékot, tiszta árindexálás van, 5 szá-zalék növekedés felett a svájci index érvényes, míg a kettő között sávosan nő a figyelembe vett bérindexálás része a súlyozott átlagban. Emellett 2010 novemberében először (és azután minden novemberben) nyugdíjprémium is beléphet, ha a tervezett GDP-növekedés meghaladja a 3,5 százalékot, és a költségvetés tárgyévi egyensúlycélja teljesülni látszik. A nyugdíjprémium összege legfeljebb évi 80 000 forint, a következő két szám szorzata:
a GDP változatlan áron számított növekedése – tárgyévben várható –
mér-•
tékének 3,5-del csökkentett összege, de legfeljebb 4,
a nyugellátás november havi összegének 25 százaléka, de legfeljebb 20 000
• forint.
3 | Mivel így például 40 év szolgálati idő esetén a jelenlegi 80 százalékból 66,6 százalék lesz, ez vagy 17,5 százalékos nyugdíjcsökkentést jelent, vagy azt, hogy az új szorzókat bruttó mó-don megállapított, magasabb összegekre kellene majd megállapítani, s a nyugdíj ezt követő-en adózna. A „visszaemlékezések” szerint 1997-bkövető-en ez utóbbi volt a jogalkotó szándéka, ez azonban sem a nyugdíjak számítására, sem az adózásra vonatkozó törvényekből nem derül ki.
E miatt a súlyos bizonytalanság miatt nem vettük ezt a már kodifikált változást figyelembe a hatásvizsgálat során (lásd főszöveg 2.1.3. pont, illetve a jelen melléklet utolsó fejezete).
6. A nyugdíjkorrekció elhalasztása: a 2005 végén elfogadott, a nyugdíjak korrek-ciós célú emeléséről szóló törvény 2006-tól 2010-ig terjedő ötéves nyugdíj-intézkedési programot tartalmazott, amely különösen az 1990-es évtized első felében – a gazdasági feltételek gyors átalakulása és a nyugdíjszabályok gyakori változása miatt – kialakult, a nyugdíjasok egyes csoportjai közötti aránytalanságokat mérsékli. A 2009-re tervezett nyugdíjkorrekciót átüte-mezték 2010-re, a 2010. évi korrekciós változásokat pedig nem vezetik be.
VÁLTOZÁSOK A MÁSODIK PILLÉRBEN 2006–2009 KÖZÖTT
2007
1. Érvényesíthető díjak, költségek felső határának meghatározása: maximálták 1. a tag-díjbefizetés arányában meghatározott működésre fordítandó, valamint 2.
a vagyonkezelési díjakat, illetve költségeket.
A szabályozás értelmében működési célokra a pénztárak 2007-ben a tag-díjbevétel legfeljebb 6 százalékát, 2008-ban legfeljebb 5,5 százalékát érvénye-síthették, 2009-től pedig legfeljebb 4,5 százalékát érvényesíthetik.
Az éves vagyonkezelési díj felső határa 2007-ben a kezelt vagyon 0,9 szá-zaléka, 2008-tól pedig 0,8 százaléka volt. 2011-től a vagyonkezelési díj felső határa tovább csökken: évi 0,1 százalékpontos csökkenés eredményeként 2014-től 0,4 százalékra mérséklődik. Ugyanilyen mértékű a vagyonkezelésre fordított költségekre vonatkozó korlátozás abban az esetben, ha a vagyon-kezelési tevékenységet a magánnyugdíjpénztár saját maga végzi.
2. Választható portfóliós rendszer: 2007-től lehetőség nyílt, 2009-től pedig már kötelezettség érvényesült arra vonatkozóan, hogy a pénztárak választható portfóliós rendszert alakítsanak ki. Ennek keretében a tagi megtakarítá-sok három eltérő kockázatú portfólióba kerülnek. Az egyes tagokat élet-koruk szerint sorolják be a növekedési, kiegyensúlyozott, illetve klasszikus portfóliókba. A besorolást a tagok felülbírálhatják, de a nyugdíjazást köz-vetlenül megelőzően már nem választható a növekedési portfólió.
Az egyes portfóliókhoz eltérő befektetési limitek is tartoznak, amit az ere-deti elképzelések szerint 2009 júliusától kellett volna kötelezően érvényesíte-ni. A kormány 2008. októberi döntése alapján ezt a kötelezettséget két évvel később, 2011 júliusától kell teljesíteni.
3. Központi tagdíjbevallás és tagdíjbeszedés: 2007-től a magánnyugdíj-pénztári tag-díjat a foglalkoztatóknak nem a pénztárakhoz, hanem az APEH részére kell bevallani és befizetni. A befizetett összeget az adóhatóság haladéktalanul továbbítja a megfelelő pénztár részére, míg a tagdíjbevallást a bevallást kö-vető hónap végéig. Ezt kökö-vetően válik lehetővé a befizetett összeg jóváírása a tagok egyéni számláin.
3
MELLÉKLET
2008
1. Elszámolóegységes elszámolás: a pénztáraknak 2008-tól lehetséges, 2009-től pedig kötelező elszámolóegységes alapon elszámolni a befektetési eredmé-nyeket. Az elszámolóegységes rendszerben néhány napos csúszással folya-matosan figyelemmel kísérhetők a befektetési folyamatok, a megtakarítások értékének változása.
2009 (SZEPTEMBER VÉGÉIG)
1. Befektetési eredmények nyilvánosságra hozatala: a ma gán nyug díj pénz tá raknak a befektetési eredményeik nyilvánosságra hozatalakor kötelező szerepeltet-niük a tízéves hozammutatókat:
a vagyonkezelői teljesítményt jellemző átlagos hozamot; illetve
•
az egy főre jutó vagyonnal súlyozott tízéves átlaghozamot
(vagyonnöveke-•
dési mutató), amely az egyéni számlák alakulását jellemzi.
Korábban az ötéves – súlyozatlan – hozammutató nyilvánosságra hozatalát írták elő a jogszabályok.
2. A visszalépés lehetőségének korlátozott megnyitása: 2009 második félévében korlá-tozott körben – az 1956-ban vagy azt megelőzően születettek részére – meg-nyílt a lehetőség a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő vissza-lépésre. Erről az érintettek tértivevényes levélben kaptak tájékoztatást.
3. Hozamgarancia bevezetése 2010-től: valamennyi tagdíjbefizetésre vonatkozóan – a felhalmozási időszak egésze tekintetében – garantált az inflációval meg-egyező mértékű hozam, tehát az, hogy a tagdíjbefizetések a felhalmozási időszakban nem veszíthetnek értékükből.
4. Átlépési szabályok korrigálása: annak érdekében, hogy az átlépéssel kapcsolatos döntést a pénztártagok a korábbiaknál tudatosabban hozzák meg, az eljá-rásra vonatkozóan új szabályok léptek hatályba 2009 júliusában. Ugyancsak új szabály, hogy amennyiben a pénztártag a korábbi átlépést követő két éven belül ismételten az átlépés mellett dönt, ennek költségeihez – legfeljebb 5 ezer forint erejéig – közvetlenül is hozzá kell járulnia.
5. Devizamegfeleltetési szabályok érvényesítése a felhalmozási időszakra: a deviza-árfolyam-változásból adódó kockázatok mérséklése érdekében a jövőben a felhalmozási időszakra is kiterjednek az úgynevezett devizamegfeleltetési szabályok. Ezek értelmében a növekedési, a kiegyensúlyozott, illetve a klasz-szikus portfóliók legfeljebb 35, 20, illetve 5 százaléka fektethető forinttól eltérő pénznemben nyilvántartott eszközbe.
A 2013. ÉVI HELYZET BIZONYTALANSÁGAIRÓL4
1997-ben a parlament elfogadott egy olyan szabályrendszert (1997. évi LXXXI.
törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról), amely számos változtatást tar-talmaz 2013-tól, s ennek egyes pontjai nagymértékben hiányosak, más pontjai ellentmondásosak.
E problémák közül a legjelentősebb az, hogy a hatályos törvény szerint 2013-tól a nyugdíjakat nem a nettó, hanem a bruttó keresetek átlagából, valamint új, lineáris szolgálatiidő-skála alapján kell kiszámítani. A nyugdíj mértéke szol-gálati évenként a bruttó átlagkereset 1,65 százaléka, magánnyugdíj-pénztári tagok esetén annak 1,22 százaléka lesz a jelenlegi, a rövidebb szolgálati időt viszonylagosan felértékelő skálamértékek helyett. A skála egésze továbbá lefelé tolódik, így a 40 éves szolgálati viszonyhoz a mai – a nettó jövedelmek alapján számított nyugdíjakra vonatkozó – 80 százalékos szorzó helyett a bruttó jöve-delmek alapulvételével számított 66 százalék (a vegyes rendszerben a tb-nyugdíj részre 48,8 százalék) adódik. A degresszió – vagyis az egyébként a legmagasabbra adódó nyugdíjak felső sávja egy részének visszatartása – is megszűnik 2013-ra.
Végül, a törvényalkotó szándéka és a jogszabály szelleme alapján az következik, hogy a nyugdíjakat adóztatni fogják – ugyanakkor ennek pontos jogszabályi helye nem található!
Mindennek következtében számtalan kérdés megválaszolatlan. Egyrészt a pontosan számszerűsített előrejelzések is szóródnak a téren, hogy ez milyen változásokat okoz majd az induló nyugdíjszínvonalban. Míg tehát a mértékben nem vagyunk biztosak, kimutatható, hogy a változás iránya és mértéke más-más a – szolgálati idő hosszát tekintve, illetve az országos átlagbérhez képest – különböző életpályákra. Nem tudhatjuk, hogy a jogalkotó valóban bele kívánt és kíván-e ilyen módon nyúlni a relatív nyugdíjszintekbe.
Nem tudjuk még, hogy a nyugdíjak hogyan fognak adózni, ugyanúgy-e, mint a bérek, továbbá ugyanazokat a kedvezményeket, adójóváírásokat élve-zik-e majd. Nem tudjuk, hogy miként kezelné a szabályozás a kettős adózta-tást (az elmúlt évek esetei közül sokban és jelenleg is adózott pénzből vonják a nyugdíjjárulékunkat, azaz még egyszer nem lenne „elegáns” megadóztatni ugyanazt a jövedelmet). Nem tudjuk, mi történne a 2013 előtt már megálla-pított nyugdíjakkal, vajon azokat továbbra is nettó alapon számítanák, vagy valamilyen módon felbruttósítva, hogy azután – más esetleges jövedelmekkel összevonva – szintén adózzanak. Azt sem tudjuk, hogy vajon a magán-nyugdíj-pénztári járadékok is adókötelesekké válnának-e (a tagdíjakra sem jár az évek többségében adóleírás), vagy az egyik forrásból származó nyugdíj adóköteles, a másik pedig adómentes lenne.
4 | Kivonat az Első jelentés a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal 2007. évi munkájáról (2008. március) című dokumentumból.
3
MELLÉKLET
Végezetül, az önkéntes rendszerekkel kapcsolatban szintén tisztázatlan, hogy ha bármilyen adózási rendszert vezetnének be, vajon hogyan alakulna a ma adó-mentes szolgáltatásokat ígérő önkéntes nyugdíjpénztári számlák sorsa (mivel ezek esetében is keverednek az adózott pénzből történő befizetések, a magánsze-mélynek – és a tagdíjbefizetést átvállaló munkáltatónak – járó kedvezmények, valamint a kamat- és árfolyamnyereség adómentessége).
Amikor az európai nyugdíjszabályozás harmonizálásáról beszélünk, elkép-zelhető, hogy – munkaerő- és nyugdíjmozgási – problémák merülhetnek fel esetleg akkor, ha Magyarország szabályozása eltérne sok más országétól. Az
Amikor az európai nyugdíjszabályozás harmonizálásáról beszélünk, elkép-zelhető, hogy – munkaerő- és nyugdíjmozgási – problémák merülhetnek fel esetleg akkor, ha Magyarország szabályozása eltérne sok más országétól. Az