III
5. § A NYUGDÍJJOGOSULTSÁG, ILLETVE A NYUGDÍJÖSSZEG MEGHATÁROZÁSÁNAK ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ ADATOK NYILVÁNTARTÁSÁNAK AKTUÁLIS KÉRDÉSEI
A Kerekasztal hatásvizsgálatába vont öt nyugdíjreform-paradigmából négy arra törekszik, hogy szorosabb és áttekinthetőbb kapcsolat épüljön ki egyfelől a bizto-sított keresőpályája során általa és a munkáltatója által fizetett járulékok, másfe-lől a nyugdíj összege, az egyéni nyugdíjak egymáshoz való aránya között. (A négy paradigma ezt más-más formában és esetenként más célokhoz is kapcsolódóan javasolja, ebben különböznek egymástól, de az alapkövetelmény maga közös.)
A Jelentés 17. melléklete tartalmazza a Kerekasztal megállapításait a nyilván-tartás kérdésében. Minden olyan nyugdíjreform-változatnak és javaslatnak, amely biztosítási jellegű – társadalombiztosítási és/vagy kötelező magánpénztá-ri – nyugdíjrendszer fenntartását és továbbfejlesztését célozza, alapvető feltétele a folyamatos, áttekinthető, időtálló és hiteles nyilvántartás. Ennek tartalmaz-nia kell a munkavállalói és munkáltatói járulékok befizetéseit, illetve az egyéni nyugdíjjárulék alapjának (vagyis a jogszerzések – a „várományok”) egyénekre vonatkozó adatait. Mindazon részletre szükség van, amely az egyéni nyugdíj megállapításához esetleg évtizedek múlva szükséges lesz.
Egy teljes körű, a fenti követelményeket és legalább az eddigi minőséget biztosító, összehangolt informatikai rendszer létrehozása megkezdődött, de tökéletesítése előreláthatóan még jelentős munkát és időt kíván. Amíg ez be nem fejeződik, addig rendkívül aggályos a munkáltatóknak a nyugdíjbiztosító számára évenkénti, konszolidált adatokat tartalmazó bejelentési kötelezettségét megszüntetni vagy akár felfüggeszteni, mert a jogszerzés megfelelő nyilvántar-tásából esetleg kieső évek a nyugdíj-megállapítás jogszerűségét még a távolabbi jövőben is veszélyeztethetik.
6. § A NYUGDÍJ ÉS IDŐSKOR KEREKASZTAL ÁLLÁSPONTJA
A VEGYES NYUGDÍJRENDSZER, A MÁSODIK PILLÉR FŐ KÉRDÉSEIRŐL A Kerekasztal vegyes rendszerről, második pillérről kialakított álláspontja rész-letesen a 18. mellékletben található. E helyütt a fő megállapításokat ismertetjük.
A vegyes rendszer indulásakor komoly viták voltak arról, hogy van-e értelme Magyarországon az ilyen típusú reformnak. A Kerekasztal mai tagjai között is voltak az átalakításnak támogatói és ellenzői, és véleményük sok esetben ma is változatlan. Néhány fontos kérdésben ugyanakkor nagyfokú egyetértés van a szakértők – a reformot eredetileg támogatók és ellenzők – között.
1. A megvalósítás számos ponton rosszul sikerült, és a magánpénztárak első 11 éve összességében sokkal gyengébb teljesítményt hozott, mint az várha-tó volt. Sok tennivaló van még a működés javítása érdekében, és az uvárha-tóbbi évek egyes intézkedései is egyelőre csak részleges megoldást jelentenek, ezek megvalósítása sem bizonyult zökkenőmentesnek.
2. Túlnyomórészt hazai állampapírokat vásárló magánnyugdíjpénztárakat való-színűleg nem érdemes hosszú távon fenntartani, mert egy ilyen rendszer, a maga költségeivel, nem jár elegendő előnnyel az implicit államadósság fenntartásá-hoz képest, és nem jelent megfelelő többletfenntartásá-hozamot a jövő nyugdíjasainak.
3. A negatív demográfiai trendek részleges orvoslása szempontjából csak akkor jelent a vegyes rendszer előnyt, ha érdemleges mértékű nemzetközi kocká-zatmegosztásra is sor kerül olyan gazdaságokkal, amelyek gazdasági, növe-kedési, demográfiai jellemzői eltérnek a magyarországitól.
A Kerekasztal az elmondottaknak megfelelően nem kíván összességében arról nyilatkozni, hogy előremutatónak tartja-e a vegyes rendszer megvalósítását és fenntartását. Ugyanakkor a következő, általános érvényű megállapításokat, ja-vaslatokat teszi a döntéshozók és a nyugdíjrendszer jövőbeli alakítói számára.
A második pillér működése bonyolult és költséges tevékenység. Az államnak
•
mint szabályozónak mindent el kell követnie, hogy a működés minél haté-konyabb mederben folyhasson, és eredményes legyen.
A szabályozásnak segítenie kell az egyént abban, hogy tisztán láthassa
dön-•
tései lehetséges következményeit és kockázatait.
A felhalmozási időszakban a tevékenység lényegét adó befektetések esetében
•
meg kell adni a lehetőséget a hosszú távú hozam–kockázat optimalizációra.
A szabályozásnak el kell kerülnie, hogy túlzottan szűk vagy egyoldalú be-fektetési mozgásteret alakítson ki, és ügyelnie kell a megfelelő hosszú távú kockázatkezelésre.
A szövetkezeti jellegű nyugdíjpénztárak tulajdonosi szerkezete,
tőkeellátott-•
sága és áttekinthetősége nem kielégítő. Ezeknek az intézménynek megfele-lő szavatoló tőkét kell felmutatniuk, szabályozásuknak meg kell egyeznie a pénzügyi intézményekével, és rendezni kell a szolgáltatók és ügyfeleik jo-gait és kötelezettségeit.
Alapvető adósság 1997 óta a járadékfizetési időszak részletes szabályozása.
•
Miután 2013-tól már valós szolgáltatások is indulnak, nem halogatható ennek véglegesítése.
A rokkantság kezelése, a kockázat megosztása az első és második pillér
kö-•
zött is új megközelítést igényelhet, ha pedig a jelenlegi megoldás a legjobb vagy az egyetlen, amely jól kezelhető, akkor ezt deklarálni kell.
Az államnak véglegesen le kell zárnia annak kérdését, hogy „ki járt jól vagy
•
rosszul” az önkéntes átlépéssel a második pillérbe, hogy kell-e rendezni az 1998-ban számos szolgálati évvel, 25-30 évnél rövidebb hátralévő nyugdíj-pénztári tagsági viszonnyal átlépők körét.
III
A tőkefedezeti nyugdíjrendszer nem egyeztethető össze az állami
garanciá-•
val – a működés és a befektetések kockázatait a jól megalkotott szabályoknak kell kordában tartaniuk, de tökéletes védelem nem adható. Az államnak mint szabályozónak megalapozottan kell döntenie arról, hogy kíván-e garanciát nyújtani, valamint arról, hogy annak költségeit kire kívánja terhelni (egyedi szolgáltatókra, szolgáltatók közösségére, pénztártagok közösségére, adófi-zetőkre), és világossá kell tenni, hogy a védelemnek milyen elkerülendő, torz ösztönző hatásai lehetnek.
7. § IDŐSÜGY
A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal tevékenységének túlnyomó részét annak vizs-gálata töltötte ki, hogy milyen lehetőségek vannak egy áttekinthetőbb, fenn-tarthatóbb, igazságosabb nyugdíjrendszer megteremtésére a következő évtize-dekben Magyarországon. Amint a Jelentés más pontjain részletesen bemutattuk, a dinamikus mikroszimulációra alapuló társadalmi és gazdasági hatásvizsgálat keretei között arra kerestük a választ, hogy a különböző nyugdíjrendszerek mi-képpen befolyásolhatják mind a makrogazdasági, pénzügyi, mind az eloszlási jellemzőket.
Azt is leírtuk, hogy ezt a hatásvizsgálatot folytatni kell, hiszen számos té-nyezőt, amelyek a valóságban szoros összefüggésben állnak a nyugdíjrendszer működésével, nem tudtunk kellő mélységben és alapossággal vizsgálni. Ezen belül is kiemelt fontossága van a foglalkoztatással kapcsolatos előrejelzéseknek.
Önmagában is nagy előrebecslési bizonytalanságot jelent az, hogy nem tudjuk, miként alakul majd a munkaerőpiac, és ebből fakadóan értelemszerűen a min-denkori járulékfizetők száma és az általuk fizetett járulékok teljes tömege, il-letve a majdani nyugdíjvárományok dinamikája. Ezen túlmenően arról is csak véleményünk lehet, hogy egyes, a nyugdíjrendszert önmagában meghatározó jellemzők hogyan befolyásolhatják a munkaerő-kínálatot, a járulékfizetési haj-landóságot – ráadásul ezek a szakértői vélemények a Kerekasztal tagjai körében távolról sem talált egység fogadtatásra. E véleményeket a hatásvizsgálat egyes változatainak leíró részében igyekeztünk bemutatni, de a modellezésben ezekre nem lehetett támaszkodni.
Amint a Kerekasztal neve is mutatja, az időskor is fontos téma. Önmagában is az, hiszen meghatározó fontosságú társadalmi kérdés az egyre növekvő súlyú idősebb generáció tisztes időskora. Ezen nemcsak a tisztes megélhetést értjük, hanem a tartalmas, hasznos, minél aktívabb éveket is. Ezt az általános szempon-tot a Kerekasztalnak gyakorlatilag nem volt lehetősége vizsgálni, mivel a nyug-díjjal kapcsolatos kérdések kimerítették minden mozgósítható energiáját.
Értelemszerűen van ugyanakkor egy olyan határterület, ahol a nyugdíj-ügyek vizsgálata semmiképpen sem kerülheti meg az időskorral kapcsola-tos kérdéseket. Ez pedig az idősödő generációk foglalkoztatása, a nyugdíjazás
előtti időszakra vonatkozó munkaerő-piaci helyzetkép, valamint a nyugdíjba vonulás korcentrumának növekedése. Ugyancsak idetartoznak egészségügyi kérdések legalább három szempontból: 1. az idősebb aktív korúak (55 évtől) munkavállalási képessége; 2. a nyugdíjaskorúak egészséges idős(ebb) éveinek tartama; 3. az idősebb generációkkal kapcsolatban felmerülő általános egész-ségügyi költségek.
A Kerekasztal úgy határozott, hogy e kérdések vizsgálatában együttműködik azokkal a szakemberekkel, akik a kormány számára a formálódó és 2009 őszén elfogadott Idősügyi Nemzeti Stratégia elkészítésében nyújtottak szakmai segít-séget. Ennek keretei között meghívtuk és meghallgattuk Hegyesiné Orsós Évát, aki a koordinációt végezte, továbbá többször részt vett ülésünkön Scharle Ágota és Cseres-Gergely Zsombor, akik másokkal együtt segítették az előkészítő munkát.
A 19. mellékletben bemutatjuk azt a tanulmányt – Hegyesiné Orsós Éva mun-káját –, amely az Idősügyi Nemzeti Stratégiáról szóló országgyűlési határozat egyik előkészítő dokumentumaként szolgáló tanulmánykötet, illetve az ezt ké-szítő munkacsoport munkájának rövid összefoglalója.
8. § NEMZETKÖZI KITEKINTÉS
A Kerekasztal Jelentése nem lehet teljes anélkül, hogy bemutatnánk, az általunk vizsgált lehetőségek mennyiben tükrözik a nemzetközi gyakorlatot, és hogy a különböző nyugdíjrendszerek milyen elvek alapján működnek. Kitekintésként a 20. melléklet tartalmazza Havran Dániel összefoglalóját az OECD-országokban követett nyugdíjrendszerekről. A nyugdíjrendszereket érintő gazdasági, demog-ráfiai és egyéb tendenciák ismertetését az OECD-országok jellegzetes nyugdíj-rendszereinek paradigmák szerinti bemutatása követi. A hasonló rendszerű országokat együtt, csoportosítva tárgyalja a melléklet, a következő felosztásban:
angolszász hagyományú, kontinentális, skandináv, posztszocialista, dél-európai, ázsiai és feltörekvő országok. Majd tematikus tagolásban egy-egy, a Kerekasztalt foglalkoztató problémához mutat be nemzetközi példákat, eredményeket, ta-nulságokat, s ahol lehet, bőséges adatokkal is szolgál. Célja a napirenden lévő döntések alátámasztása.
9. § HOGYAN TOVÁBB? EGY NYUGDÍJSZAKMAI TESTÜLET
SZÜKSÉGESSÉGÉRŐL, LEHETSÉGES FELADATAIRÓL, INTÉZMÉNYI FORMÁJÁRÓL, ILLETVE A NYUGDÍJMODELL FOLYAMATOS
FEJLESZTÉSÉRŐL
Végül a Kerekasztal által javasolt nyugdíjszakmai testület, illetve egy modellező csapat tevékenységének fő szempontjait mutatjuk be. A javaslat részletes kifej-tése a 21. mellékletben található.
III
Ha egy országban nem léteznek általánosan elfogadott nyugdíj-politikai el-vek, a törvényhozók tájékozottsága és felkészültsége alacsony fokú, és hiányoz-nak azok az intézményi keretek, amelyek lehetővé tennék a nyugdíj-politikai problémák megvitatását és az egységes szabályrendszer kialakítását, akkor nem lesz mód koherens nyugdíjpolitika megvalósítására. Magyarországon ezt a je-lenséget tapasztaljuk. Ezért a Kerekasztal javaslatot tesz egyrészt egy rendsze-resen – de időszakosan – végzendő nyugdíj-politikai áttekintő munkára, más-részt egy folyamatosan végzendő modellezési tevékenységre, illetve mindkettő intézményi kereteinek kialakítására.
A bemutatott problémák orvoslására a nyugdíjrendszerrel, illetve annak egyes elemeivel már ma is foglalkozó államigazgatási szervek (Pénzügyminisz-térium, Szociális és Munkaügyi Minisz(Pénzügyminisz-térium, Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) hatáskörük, intézmé-nyes érdekeik vagy a mindenkori kormányzathoz fűződő viszonyuk miatt nem alkalmasak. A Kerekasztal álláspontja szerint ezért egy új és jellegét tekintve is újszerű intézményre van szükség, amit a továbbiakban nyugdíj-politikai tanács-adó testületnek (vagy röviden csak testületnek) fogunk nevezni. A testületnek három feladata lehet: 1. koherenciavizsgálat azzal kapcsolatban, hogy a jogszabályok (változásai) mennyiben egyeztethetők össze a nyugdíjrendszer meghirdetett céljaival és eszközeivel; 2. tájékoztatás a rendszert érintő folyamatokról, azok várható hatásairól; 3. lehetséges válaszok megfogalmazása, elemezve azok várt előnyeit, költségeit és kockázatait.
A Kerekasztal álláspontja szerint egy rendszeresen, legalább ötévente egyszer életre hívott, ám időszakosan – 13–15 hónapon keresztül – működő testület az a megoldás, ami a feladatok jellegéhez leginkább igazodik. Meg kell azt is je-gyezni, hogy véleményünk szerint az első testületnek lehetőleg 2010 végén vagy 2011 elején meg kellene kezdenie munkáját annak érdekében, hogy a Kerekasztal eredményeire, a felhalmozott ismeretekre, adatokra és tanulságokra kellő mér-tékben támaszkodhasson.
Célszerűnek látszik, hogy a testület megalapításának és a tagok felkérésének joga a miniszterelnököt illesse. A Kerekasztal 2007–2009 közötti működése azt mutatja, hogy egy miniszterelnök általi felkérés nem szab gátat az eltérő né-zőpontok megjelenésének, és az sem lehetetlen, hogy a felkérést követően egy testület nagyfokú szabadságot élvezzen a munkamódszer tekintetében.
A testületet létrehozó döntéssel a megrendelőnek pontosan meg kell határoz-nia az elvégzendő feladatokat a megoldandó problémák, a rendelkezésre álló erőforrások tükrében. Az induláskor ugyancsak előre meg kell határozni a fel-adatokat, az elvégzésükhöz szükséges időt és költségvetést. Ezeken túlmenően a testületet jogilag és szervezetileg alkalmassá kell tenni arra, hogy ne szoruljon más intézmények támogatására, adminisztratív segítségére (például a szakértők szerződtetésekor), és szakmai függetlensége minél teljesebb legyen.
A nyugdíjrendszerrel kapcsolatos elemzések, döntések, javaslatok elen-gedhetetlen feltétele az is, hogy azok kellően részletezett modellszámításokra
épüljenek. Egy ilyen modell létrehozása és folyamatos továbbfejlesztése jelen-tős erőforrásokat és folyamatos munkát igényel, ezért az újabb és újabb mo-dellek kidolgozása helyett célszerűnek látszik az elért eredmények megőrzése és javítása.
Miközben tehát a testület feladatai nem teszik szükségessé egy állandó intéz-mény működését, a modell karbantartása megkívánja a folytonosságot mind a munka szervezése, mind a résztvevők összetétele szempontjából. Szükséges, hogy egy erre szakmailag felkészült intézmény felelősségi körébe kerüljön egy modell kialakítása és működtetése, ezzel segítve mind az államigazgatási dön-tés-előkészítést, mind a testület munkáját.
§ MELLÉKLET
1
MELLÉKLET
A KEREKASZTAL TAGJAI
NÉV BEOSZTÁS MUNKAHELY
ANTAL LÁSZLÓ † tanácsadó MKB Bank Nyrt.
AUGUSZTINOVICS MÁRIA tudományos tanácsadó MTA Közgazdaságtudományi Intézet
BARABÁS GYULA ügyvezető igazgató OTP Bank Nyrt.
BOSNYÁK PÁL szakértő
GÁL RÓBERT IVÁN vezető kutató Tárki Társadalomkutatási Intézet Zrt.
HOLTZER PÉTER, a Kerekasztal elnöke
független szakértő
JANKOVITS GYÖRGY elnök Magyar Nyugdíjasok Egyesületei
Országos Szövetsége KIRÁLY JÚLIA
(a Kerekasztal elnöke 2007. júliusig)
alelnök Magyar Nemzeti Bank
KOVÁCS ERZSÉBET egyetemi tanár Budapesti Corvinus Egyetem
KOZÁK ÁKOS Kereskedelmi Szolgáltató Szekció soros elnöke
ügyvezető igazgató
Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége GfK Hungária MATITS ÁGNES független aktuárius
NÉMETH GYÖRGY független szakértő
PALOTAI DÁNIEL elemző
RÉTI JÁNOS független szakértő
SIMONOVITS ANDRÁS tudományos tanácsadó MTA Közgazdaságtudományi Intézet
SZALAI JÚLIA szociológus MTA Szociológiai Kutatóintézet
SZEREMI LÁSZLÓNÉ főtanácsos elnök
Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége
Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület VIRÁG ILDIKÓ tudományos főmunkatárs MTA Közgazdaságtudományi Intézet
ZENTAI LÁSZLÓ szakértő
1. § A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal tagjai,
állandó meghívottai
A Kerekasztal munkáját a következő államigazgatási képviselők, meghívottak segítették rendszeres részvételükkel
NÉV BEOSZTÁS MUNKAHELY
Államigazgatási tanácskozási jogú tagok
BARÁT GÁBOR főigazgató Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság
BERÉNYI SÁNDORNÉ főigazgató-helyettes Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság RÁBA FERENC főigazgató-helyettes Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság
BORLÓI RUDOLF főosztályvezető Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság
ERDŐS MIHÁLY főigazgató-helyettes Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete SZŰCS JÓZSEF főosztályvezető-helyettes Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
SZIKSZAINÉ BÉRCES ANNA főosztályvezető Pénzügyminisztérium
RÉZMOVITS ÁDÁM főosztályvezető-helyettes Pénzügyminisztérium
MAJOR MÁRIA szakértő Pénzügyminisztérium
DOBOS TÍMEA szakértő Pénzügyminisztérium
LENDVAI EDIT szakértő Pénzügyminisztérium
VARGA ÁGNES főosztályvezető-helyettes Szociális és Munkaügyi Minisztérium ASZTALOSNÉ ZUPCSÁN ERIKA főosztályvezető-helyettes Szociális és Munkaügyi Minisztérium
LAKATOS JUDIT főosztályvezető Központi Statisztikai Hivatal
Állandó meghívottak
BANYÁR JÓZSEF szaktanácsadó Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
BORZA GÁBOR pénzügyi vezérigazgató-helyettes ügyvezető
ING Biztosító Zrt., ING Pénztárszolgáltató Zrt.
ING Nyugdíjpénztár CSERESGERGELY ZSOMBOR partner
tudományos kutató
Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet MTA Közgazdaságtudományi Intézet
FEHÉR CSABA vezető közgazdász Költségvetési Tanács Titkársága
HABLICSEK LÁSZLÓ igazgatóhelyettes KSH Népességtudományi Kutatóintézet
HAVRAN DÁNIEL tanársegéd Budapesti Corvinus Egyetem
HETÉNYI ISTVÁN † független szakértő, a felügyelő- bizottság elnöke
Aegon Magyarország Általános Biztosító Zrt.
HORVÁTH ANDRÁS szakértő
JUHÁSZ ISTVÁNNÉ főtitkár Stabilitás Pénztárszövetség
MÁTÉ LEVENTE kutató Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság
MÉSZÁROS JÓZSEF oktató BME szociológia és kommunikáció tanszék
ORBÁN GÁBOR elemző Aegon Befektetési Alapkezelő Zrt.
SCHARLE ÁGOTA ügyvezető partner Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet
SPÄT JUDIT elemző OTP Bank Nyrt.
A Kerekasztal munkáját 2009. májusig, pénzügyminisztériumi szakállamtitkári kinevezéséig Végh Szabolcs se-gítette szakmai titkárként. A Kerekasztal üléseinek munkáját 2008. júniustól állandó jelleggel sese-gítette Horváth Gyula, a hatásvizsgálati munkában együttműködő Deloitte Zrt. Aktuáriusi és biztosítási megoldások részlegé-nek igazgatója.
2
MELLÉKLET
ÜLÉSEK NAPIREND
1. 2007. március 19. 1. Elnöki megnyitó 2. Bemutatkozás 3. A Kerekasztal célja
4. Működési rend és munkafolyamat 5. Munkaterv
2. 2007. április 3. 1. Új tagok köszöntése
2. Munkatervről szóló vita lezárása
3. Kovács Erzsébet: A hatásvizsgálat módszertani alapjai 4. Gál Róbert Iván: Ciklusok a magyar nyugdíjrendszerben 5. Egyebek
3. 2007. április 17. 1. Ciklusok a magyar nyugdíjrendszerben című vita lezárása
2. Erdős Mihály: A magánpénztári járadékrendszer lehetséges megoldási módozatai
3. Németh György: Alternatív paradigma 4. Egyebek
4. 2007. május 10. 1. Németh György: Alternatív paradigma
2. A magánpénztári járadékrendszerrel kapcsolatos vita folytatása 3. Az államigazgatási meghívottak összefoglalója az elkövetkezendő időszak
várható kormányzati döntéseinek témáiról 4. Egyebek
5. 2007. június 5. 1. Kóbor Ádám és Bodor András beszámolója a Világbanknál folytatott kutatásukról
2. A 2007. május 10-i ülésen a magánpénztári járadékrendszerrel kapcsolatos vita alapján megfogalmazott állásponttal kapcsolatos észrevételek megtárgyalása 3. Egyebek
6. 2007. június 19. 1. Az Államreform Bizottság tájékoztatója a kormányzat rövid távú (parametrikus) reformjavaslatáról
2. Egyebek
7. 2007. június 28. 1. Matits Ágnes–Holtzer Péter: Milyen nyugdíjrendszert akarunk? A hosszú távú nyugdíjreform legfontosabb kérdéseiről
2. Egyebek
8. 2007. szeptember 12. 1. Alakuló üléshez kapcsolódó feladatok (Beszámoló a legutóbbi ülés óta elvégzett munkáról, az őszi félév munkatervének kialakítása, munkacsoportok megalakítása)
2. Egyebek
Manréza 2007. október 4–6. 1. Munkacsoportok (II. Hatásvizsgálat-körülhatárolás, V. Globális) összefoglalója, a résztvevők összefoglalója az általuk ideálisnak tartott nyugdíjrendszerről, a hatásvizsgálati munka folytatásához szükséges problémafölvetés és problémamegoldás, szürkezóna körülhatárolása, zöld könyv előkészítése, vita a politikai behatásról, nyugdíj-politikai testület létrehozásáról, munkacsoportok kialakítása
2. Egyebek
2. § A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal ülései, az ülések napirendi pontjai
ä
ÜLÉSEK NAPIREND
9. 2007. november 28. 1. Beszámoló a hatásvizsgálati munkáról. További feladatok 2. A termék, zöld könyv, szerkesztés, „szürkezóna”. Vita
3. Beszámoló a többi munkacsoport részéről (adó és 2013-as változások; nyugdíjtestület;
európai folyamatok)
4. Második és harmadik pillér egyes kérdései és a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal. Vita 5. Tájékoztatás a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és az Országos
Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság által megküldött összefoglalóról az adatáramlás tekintetében
6. Tájékoztatás a magánpénztári tagok visszalépése tárgyában kért véleménynyilvánítás eredményéről
7. Tájékoztatás a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal elnökének hivatalos megbeszéléseiről 8. Egyebek
10. 2008. március 13. 1. Összefoglaló beszámoló a hatásvizsgálatról (2007–2008), eddigi eredmények, következő lépések
2. A Banyár–Fehér–Németh-féle második–harmadik pillér munkaanyag megbeszélése 3. Vita az Első jelentés tervezetéről
4. „Időskor” téma, meghívott vendég: Orsós Éva, az Idősügyi Tanács tagja, az Idősügyi Nemzeti Stratégia előkészítésének felelőse
5. Beszámoló találkozókról 6. Egyebek
11. 2008. június 19. 1. Hatásvizsgálat, az alapváltozat részletes megvitatása 2. Egyeztetés a hatásvizsgálat további menetéről 3. A korhatárral foglalkozó munkacsoport beszámolója 4. A rokkantnyugdíjjal foglalkozó munkacsoport beszámolója 5. Egyebek
12. 2008. október 7. 1. A hatásvizsgálat „változatlan nyugdíjrendszer” verziójáról szóló NYIKA jelentés vitája, elfogadása
2. Az ONYF–KSH–NYIKA kutatás első eredményei 3. Egyebek
13. 2008. december 12. 1. Összefoglalás a NYIKA munkájának állásáról, a következő lépésekről, a 2009. évről 2. Nyugdíjrendszerek nemzetközi összehasonlítása
3. A NYIKA munkája európai kontextusban 4. Egyebek
14. 2009. április 23. 1. Összefoglaló jelentés az ONYF–KSH–NYIKA kutatásról 2. Az egyéni nyilvántartás kérdéseiről
3. A NYIKA tevékenységéről és tagjai nyilatkozatairól 4. Beszámoló a hatásvizsgálati munkáról
5. Egyebek
15. 2009. június 18. 1. Második pillér, magánnyugdíjpénztárak 2. Az öregségi és rokkantsági nyugdíjrendszerről
3. Beszámoló az egyéni nyilvántartással kapcsolatos egyeztetésekről 4. Beszámoló a hatásvizsgálati munkáról
5. Egyebek
ä
ä
2
MELLÉKLET
ÜLÉSEK NAPIREND
16. 2009. november 11. 1. A NYIKA munkáját lezáró Jelentés tartalmának, szerkezetének elfogadása 2. A nyugdíj-politikai tanácsadó testület szükségességéről, lehetséges feladatairól,
16. 2009. november 11. 1. A NYIKA munkáját lezáró Jelentés tartalmának, szerkezetének elfogadása 2. A nyugdíj-politikai tanácsadó testület szükségességéről, lehetséges feladatairól,