Közösségi tanulás I. - Geresdlak esete

Az alább bemutatott esetben egy finn kolóniáról lesz szó.

Az ország számos térsége az elmúlt fél évszázadban folyamatosan veszítette el népességét. A határvidékeken az őslakosoknak az ötvenes években történt kitelepítése-elűzése nyomán főként cigányok telepedtek le. A maradék helyi lakosságból a költözni tudók elmentek, a megmaradtak elöregedtek: az elérhető munkahelyek száma drasztikusan csökkent az egész térségben. Például Baranyában a bányák bezárása hozzájárult a folyamatok gyorsulásához. Az Alföld tanyás vidékein pedig az attraktivitását vesztő, leépülő mezőgazdaság mutatkozott egyre kevésbé képesnek arra, hogy

jövőt kínáljon lakóinak. Reményüket és eredeti lakóikat vesztett településeken jelentek meg a külföldi családok, megvásárolva egy-egy elhagyott házat.

Az EU-ba való belépés óta négyszeresére emelkedett a nyugat-európai uniós tagállamok huzamosan Magyarországon tartózkodó állampolgárainak a száma A hazai német kolónia nagysága például nem egészen 7 ezer főről csaknem 22 ezerre, az osztrákoké pedig félezerről több mint 4 ezer főre növekedett.

Ugyancsak számottevően emelkedett a hosszabb időn át itt időző angolok, franciák, olaszok és hollandok száma. (Központi Statisztikai Hivatal, 2011).

Geresdlak egykori nemzetiségi kisebbsége a német volt: Az elűzött német családok leszármazottai megvették a család egykori házát vagy újat vásároltak. Így a kis falu ma a helyi lakosok mellett a finnek és a németek közös hazája. A falu nagy ünnepléseit is egyre inkább ezek a csoportok rendezik.

(Gőzgombóc-fesztivál, mézeskalács-kiállítás, baba-kiállítás az egykori németek nemzetiségi viseleteiből).

A finnek nem “tipikus” beköltöző csoport az országban.

Azért érdemes őket kiemelni, mert megjelenésükkel jól mutatnak olyan helyzetet, amely sok szempontból ideálisnak mondható.

Ahhoz, hogy a Baranya megye peremén fekvő falu egyre több finn beköltözőt számláljon, véletlen nyújtotta az első lépést: a környéken járó finn festőművésznek megtetszett a falu, házat vett, és elkezdett ismerőket “toborozni”. Ma a faluban élő közel harminc finn család élénk nyilvános életet él, rendszeresen bekapcsolódik a kulturális alkalmakba, maguk is kezdeményezői és résztvevői ezeknek.

A mindenki által tapasztalt, legfeltűnőbb jelenség a finnek aktív életmódja, rendszeres sportolási szokásaik. Reggelente egyedül vagy kisebb csapatban gyalogolni, kocogni indulnak.

Különösen az feltűnő a helybelieknek, hogy nemcsak a fiatalabbak, hanem a legidősebb finn lakosok is aktívan mozognak. A testmozgás mellett általában véve a finnek időskorhoz való hozzáállását is feltűnő kulturális különbségként

emelték ki. A finnek mobil életvitele, tervekben gazdag jövőképe a törzsökös lakosságban igen pozitív képet alakít ki, bár általában hozzáteszik, hogy ebben jobb anyagi helyzetük is szerepet játszik.

A finnek nyelvtanulási aktivitását a helyiek igen nagyra értékelik, és részben ennek is köszönhető nyitottságuk a finn nyelv iránt. A mindennapi érintkezések, kertbeli munkálatok, közös főzések, illetve baráti finnországi utazások során azok, akik szoros kapcsolatot ápolnak a finnekkel, már szert tettek kisebb finn szókincsre. (A település nyelvhasználati kérdéseiről részletesebben (Heltai, 2012).

2013 áprilisa és júliusa között egy kezdő, pályázati forrásból finanszírozott (TÁMOP) 60 órás finn nyelvtanfolyam is lezajlott, tíz fő részvételével. A tanfolyam heti háromszor három órát jelentett, a résztvevők életkorukat és foglalkozásukat tekintve igen változatos képet mutattak. Elsősorban olyanok használták ki a lehetőséget, akik mindennapi munkájuk során kapcsolatba kerülnek a finnekkel (például orvos, fodrász vagy a hivatali dolgozók).

A településen működő két kórusba elsősorban középkorúak, fiatal családosok járnak. Az egyik inkább egyházi kórus, a miséken szokott énekelni, míg a másik inkább német nemzetiségi kórusként működik. A próbák az együttléten kívül tanulási alkalmakat is jelentenek. Mindkét kórus énekel németül is, a nemzetiségi kórusnak pedig több finn is tagja, akik finn dalokat is tanítanak a tagoknak.

A gyerekek számára a nyári szünetben, júniusban és augusztusban szervezik meg kétszer egy hétre a Vár-Lak gyerektábort. Elsősorban olyan gyerekek vesznek rajta részt, akiknek nagyszülei a településen laknak, ők maguk viszont szüleikkel már nem (a legutóbbi 33 résztvevőből 22 volt ilyen).

6-13 évesek vesznek részt a táborban, ahol reggeltől délutánig a közös programokkal töltik el az időt. A tábor célja, hogy a gyerekek egyrészt jobban megismerhessék családjuk gyökereit, másrészt pedig a kézműves-foglalkozások, kirándulások,

csapatjátékok, tematikus napok, ökoprogramok során közelebb kerüljenek egymáshoz (Például minden nap más történelmi kort idéznek meg, ahhoz kapcsolódó ruházat készítésével és különböző játékokkal.) Az ökonapra már a település lakossága is gyűjti a felesleges palackokat, amikből a gyerekek különböző eszközöket készítenek. Este sokszor együtt folytatják a baráti társaságok a játékot valamelyik nagyszülőnél. A tábor három fiatal édesanya kezdeményezésére indult el, akkor még főleg saját gyermekeik szünidejének aktívabb és hasznosabb eltöltésének céljából. Ők dolgozzák ki és szervezik meg minden évben a programokat, amelyeket részben pályázati pénzből, részben pedig a résztvevők által befizetett összegből finanszírozzák.

A finnek általános nyitottsága, a közösségi életben való aktív részvételük mellett családi életük és otthonaik zártsága is gyakori tapasztalata a helybelieknek. Korábban a falu kórusa is járt már Finnországban, akkor a geresdlakiak gombagyűjtő versenyen vettek részt. Ezek az utak egyben kiváló nyelvgyakorlási lehetőségeket is jelentenek. A magyar kultúrával történő megismerkedés a finn testvértelepüléseken is közösségi tevékenységekhez vezet. 2013 tavaszán húsvéti összejövetelre került sor, ahol közösen hímestojásokat és magyaros ételeket is készítettek a finnek.

A község jól példázza az “idegenek “ és a helyi lakosság kapcsolatait: a beköltözők színes és sok kapcsolatért dolgoznak, a helyieknek viszont a beköltöző nemcsak új ismeretek forrása, hanem új életmódé is. Ilyen például az, hogy számos helybéli család – a finnektől tanulva – szaunát is berendezett saját házában, már pedig ez a döntés az informális tanulás kézzel is fogható eredménye.

Még egy részletet emelünk ki. A helyi cigánysággal a beköltözőknek – de a község szerteágazó civil szervezeteknek – sincsen kapcsolata. Interjúinkban találkoztunk különböző nemzetiségi, társadalmi csoportokkal való közös rendezvényekkel, azonban a helyi cigány önkormányzat, maguk a

cigány emberek szóba sem kerültek. Igaz, nem “dicsekvésre méltó” a faluszéli telep, azonban, legalábbis kutatási szempontunkból, ez a lakossági csoport is figyelemre méltó lehet.