A környezetre és természetre veszélyes cselekvések közigazgatási és büntet ő jogi szankciói a magyar jogrendszerben

működést, teszik lehetővé a szennyezés elkerülését, illetve ellenőrzését.

Természetesen a környezetet jelentősebb mértékben igénybe vevő környezeti információkat a tagországokban össze kell gyűjteni, és továbbítani az EU megfelelő szervei felé. Ebből az adatbázisból jutnak információhoz a tagországok egymásról, és ezek jelentik a háttéranyagot az EU környezettel kapcsolatos jogalkotása számára. Az információkat a jelölések és címkék is hordozzák, és megjelenítik a fogyasztó felé.

A mérnöknek nemcsak az ő munkájához kapcsolódó szektorális (műszaki) szabályokat kell alaposabban ismernie és betartania, -ami maga is az ismeretek széles körét jelenti-, hanem, mivel a mérnöki munka a természeti környezet valamennyi elemét érinti, az ezekre vonatkozó határértékeket is.. Példaként a levegőszennyezést említem. Nemcsak a levegőben lévő minimum 13 anyag kritérium határértékét fontos ismerni, valamint a hozzájuk kapcsolódó beavatkozási határértékeket, hanem azzal is tisztában kell lenni, hogy az ipar különböző üzem kategóriái („energiaipar; fémtermelés és-feldolgozás; nem-fémes ásványi termékek előállítása; vegyipar; hulladék elhelyezés; és néhány papírpép feldolgozó üzem” [6.] ) a 84/360 Direktíva alapján az előzetes működési engedélyekben milyen intézkedéseket követel meg, milyen környezetminőségi és kibocsátási határértékeket rögzít, és mely elérhető legjobb technológiát követeli meg a tagállamokban.

Magyarország nemcsak az Európai Uniónak, hanem egy ettől szélesebb nemzetközi szervezetnek, az OECD-nek (Európai gazdasági Együttműködési Szervezet, mely 1948-ban jött létre, de ma már világszervezetté fejlődte ki magát) is tagja. OECD tagságunk 1996 óta áll fenn, tehát régebb óta, mint a 2004-ben kezdődő Uniós tagságunk. Az OECD-nek is van kidolgozott környezetpolitikája. Ebben fő célkitűzésként az ökológiai hatékonyság van meghatározva, ami tartalmilag a fenntartható fejlődés fogalmát fedi le. Érvényesítik a

„szennyező fizet” és az „elővigyázatosság” elveket is. Környezetpolitikájuk sokelemű, hiszen részét képezik a környezeti hatásvizsgálati eljárások, az életciklus - elemzések (1-1 termék valószínű környezeti hatásait értékeli a termék teljes életpályája során), a környezetvédelmi védjegyek rendszere, a környezeti audit és menedzsment rendszerek, a környezeti információkhoz jutás rendszere, és a közgazdasági eszközök alkalmazása (adók, díjak, betétdíjak, kibocsátási engedélyek kereskedelme). A környezetvédelem terén folyamatosan törekszenek a tagállamokban kormányzati szabályozások minőségi javítására. A vezető szervek ajánlásokat tesznek a tagországok számára, konferenciákat szerveznek (pl.1992-ben Rio de Janeiróban ) és egyezményeket kötnek a szervezet tagjai.

„- akik vagy amelyek az emberi tevékenységgel alakított környezettel kapcsolatban jogokkal rendelkeznek, illetve akiket kötelezettségek terhelnek; tehát az állami szervekre,

- azokra a természetes és jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre akik ezt a tevékenységet folytatják, tehát környezethasználókra.

- a nemzetközi szerződésekből adódó környezetvédelmi feladatok ellátására, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, tehát a magyar államra.

Természetes, hogy az általános felelősséget a jogszabály egyrészt a környezethasználóra telepíti, - aki felelősséggel tartozik tevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaiért - másrészt a természetet használóra, aki pedig a természeti értékek és területek védelméért tartozik felelősséggel. Az állam felelőssége a környezet–és természetvédelem terén elsősorban a jogalkotói munkában, a hatékony közigazgatási szervek fenntartásában, az Európai Unió normáinak és a hazai normáknak mielőbbi és minél teljesebb harmonizálásában áll meg.”[8.]

Az állam oldaláról látszólag minden rendben van. Vannak olyan anyagi-tárgyi jogszabályok, melyek normáit ha a környezet-és természethasználó betartja, akkor nem követ el olyan cselekvést, vagy mulasztást, amellyel a védett jogi tárgyakat - a környezetet vagy a természetet - veszélyeztetné, szennyezné, vagy károsítaná, illetőleg tevékenységét az előírások megszegésével végezné.

A Büntető Törvénykönyv, a Szabálysértési Törvény, és más jogszabályok leírnak azonban olyan magatartásokat, melyekkel a környezet és természethasználó a védett jogtárgyakra veszélyt jelent. Ezek tehát jogellenes tevékenységnek minősülnek, ezek felróhatók az ilyen magatartást tanúsítóknak, ilyenkor szükséges az állam szerveinek (igazságszolgáltatási, vagy közigazgatási ) szankcionálniuk. Vannak tehát megfogalmazott büntetőjogi és szabálysértési tényállások, működnek az állam szervei. A közigazgatási felelősségre vonásnak 2 formája van Bírság fizetési kötelezettsége van annak a környezet - illetve természethasználónak, aki jogszabályban, illetve hatósági határozatba foglalt, a védelmét szolgáló előírást megszeg, vagy azokban megállapított határértéket túllép. A bírság összege az általa okozott szennyezés mértékéhez, súlyához és ismétlődéséhez igazodik. A másik szankció akkor jön, ha a cselekmény szabálysértési tényállást merít ki.

A környezetvédelmi bírság és a természetvédelmi bírság mellett minden más szankciót is alkalmazni kell, tehát a környezetvédelmi bírság nem mentesít a szabálysértési, a büntetőjogi, továbbá a kártérítési felelősség alól sem, és nem mentesít a természetes vagy korábbi környezet helyreállítására, a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetőleg a megfelelő védekezés kialakítására, a természetes vagy korábbi környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól sem.

A közigazgatási hatóságok (Környezetvédelmi- Természetvédelmi- Vízügyi Felügyelőség, Nemzeti Park Igazgatóságok), valamint az önkormányzatok természetvédelmi őreinek a feladata a környezet-és a természet védelme érdekében a külön törvényekben meghatározott jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése. Az ő tényfeltáró munkájuk előzi meg a bírság kiszabását. A környezet- és természetvédelmi bírságot az eljáró hatóság, illetve az önkormányzat jegyzője szablya ki. Az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fenn áll.

A közigazgatási felelősségre vonásnak a bírság kiszabásán kívül van más formája is, a szabálysértési eljárás. A szabálysértési törvény két törvényi tényállást ismer, a természetvédelmi és a környezetvédelmi szabálysértést.

A két tényállásnak közös tényállási eleme az, hogy aki tevékenységet engedély vagy szakhatósági hozzájárulás nélkül, vagy attól eltérő módon végez vagy végeztet, bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, illetve a környezet és a természet védelmére vonatkozó rendelkezéseket egyébként (pl. szennyez) megsérti, elköveti ezeket a neki felróható cselekményeket.

A szankciók (pénzbírság, helyszíni bírság, kiutasítás) feltételes módja jelzi, hogy az ilyen cselekményeket a jogalkotó a társadalomra nézve nem tartja olyan veszélyesnek, mint az e

tárgykörben elkövetett bűncselekményeket. A feltételes mód, ami a mérlegelési jogkör alkalmazását jelenti, a közigazgatásban a korrupció fokozott jelenléte miatt nem szerencsés szankció. A Büntető Törvénykönyv is tartalmaz a környezet védelmével kapcsolatos tényállásokat.

A környezetkárosítás törvényi tényállása normaszövegének lényeges elemei: a környezet károsítása, vagy kötelezettsége megszegésével olyan magatartást tanúsítása, amely károsít.

Ez már bűntettnek minősül. A károsítás mindig konkrétan mérhető, az előző állapothoz képest paraméterekben kifejezhető romlás, mely szennyezés, rongálás, vagy pusztítás (megsemmisítés) eredményeként áll elő. Így hátrányosan romlanak az emberi életkörülmények. Ha jelentős mértékű a károsítás, vagy a környezet a korábbi természetes állapotába nem állítható helyre, akkor a minimum három évig terjedő szabadságvesztés nyolc évig terjedővé is válhat. Ezek a minősített esetek.

A természetkárosítás törvényi tényállása normaszövegének lényeges elemei: védetté nyilvánított élő szervezetet, élő szervezet bármely fejlődési alakjában vagy szakaszában lévő egyedét, fajok kereszteződéseként létrejött élő szervezetet, élő szervezet származékát jogellenesen megszerez, tart, forgalomba hoz, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, azzal kereskedik, vagy azt elpusztítja, vagy védett természeti területet jelentős mértékben hátrányosan megváltoztat. Az elkövető bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő! A tömeges pusztulás, helyrehozhatatlan károsodását vagy megsemmisülését minősített esetnek számít, ezért öt évig terjedő szabadságvesztés lehet a büntetés.

A környezetet és természetet érintő bűncselekmények súlyosságát mutatja az, hogy „csak”

letöltendő szabadságvesztés szankciói vannak. Még a gondatlan elkövetési formáknak is ilyen a büntetése. A minősített esetek és a bűnhalmazat fegyházban letöltendő évtized hosszúságú szabadságvesztés büntetéssel is járhatnak. Bűnhalmazat gyakran fennáll, mert az életben sokszor ugyanaz a cselekmény a környezetkárosítás és a természetkárosítás törvényi tényállását egyszerre is kimeríti.

A környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése nagyon súlyos környezet és természetkárosítást eredményezhet: az ember életét, testi épségét, egészségét veszélyeztetheti, a vizet, a levegőt vagy a talajt szennyezheti, vagy ezekben tartós elváltozásokat okozhat, az állatokat vagy a növényeket veszélyeztetheti, ha engedély nélkül, illetve jogszabályban vagy végrehajtható hatósági határozatban megállapított kötelezettsége megszegésével gyűjt, tárol, kezel, elhelyez, illetve szállít veszélyes és radioaktív anyagot tartalmazó hulladékot. Az ilyen személy is bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Itt is létezik gondatlan elkövetési forma is.

A környezetjogban azért szankcionálandó a gondatlan elkövetés, mert „Az a tény, hogy a káros hatások nem voltak szándékosak, még nem jelenti azt, hogy ne lehetett volna megjósolni őket.”[9.] A kellő körültekintés elmulasztása, vagy a könnyelműen bízni a következmények elmaradásában tudati magatartások nem adhatnak felmentést akkor, amikor

„ A modern idők „tékozló és kétes vállalkozói” a levegőt és a vizet szennyezik” [10.] Ezzel a megállapítással Sen utal Adam Smith „Az erkölcsi érzelmek elmélete” című művének egyik megállapítására. Sajnos ez nemcsak az 1700-as évek 2. felének Angliájában érvényes, hanem napjaink Magyarországában is.

Az eddigiek alapján jól látható az, hogy a mérnöki munkát érintő szabályok be nem tartása nagyon súlyos következményekkel járhat. A környezetez és természetet használó mérnökember, ha jogi normákat szeg, akkor magát hozhatja olyan élethelyzetbe, hogy a legsúlyosabb jogi szankciót (a szabadságvesztést) szabhatják ki rá az állam szervei. Ettől azonban sokkal fontosabb az, hogy a többi ember életfeltételeit teheti tönkre. A munkája lényege az lenne, hogy adjon, hogy jót tegyen, mégis a veszélyt és tragédiát hordozza a tevékenysége. A mezsgyehatár átlépése sokszor kis dolgokon múlik……

Az egyszerű ember is át tudja lépni ezt a mezsgyehatárt: a földbe szemét, fekália, vegyi anyag juttatása; a levegőbe gáz, vegyszer, bűz kijuttatása; a vízbe olaj, mérgező anyag kibocsátása; a települési környezet beszemetelése, erdő felgyújtása; földtani alakulat szétrombolása; a tájegység egyedi dolgaira fizikai ráhatás, mely a dolog alapvető életlehetőségeit változtatja meg; mind-mind a környezetet és a természetet érintő negatív hatások. A mérnök mindezeket ipari méretekben, hosszú időn keresztül teheti meg, pl. a határértékek átlépése során. És ezért a mérnök még anyagi ellenszolgáltatást is kap.