Környezeti attitűd vizsgálata

45

4. Attitűdvizsgálatok jelentősége

Számos magyar és nemzetközi rendszerszintű vizsgálat foglalkozott már a diákok attitűdjével. Csepeli (2001), Horváth (2004), Atkinson & Hilgard (2005), és Kovács (2014) az attitűd három összetevőjét (kognitív, érzelmi vagy affektív, viselkedéses) különböztetik meg.

A kognitív és a viselkedéses elemeket inkább érzelmi oldalról közelítik meg a vizsgálatok, így az egyes összetevőket nem lehet élesen elválasztani egymástól. Az elemzések témája sokszor a tanulás eredményességét befolyásoló affektív tényezők vizsgálata (Csapó, 2000). Ezeken belül meghatározóak az attitűdvizsgálatok, melyekben az attitűdök szerkezetét, fejlődését vagy az iskolai teljesítmények változását vizsgálják. A tantárgyi attitűdvizsgálatok hatással vannak a tanulásra, mivel a vizsgálatok eredményeként új tankönyveket, reformokat vezetnek be és kideríthetők a tanulók kedvelt módszerei és tantárgyai. Az attitűd szempontjából Csapó és Korom (1998) az iskola legnagyobb kudarcát abban látja, hogy nem megfelelő a tanulók attitűdjének formálása. Sokszor az iskolai évek előrehaladtával csökken a tanulás iránti motiváció (Józsa, 2002) és az attitűdök is folyamatosan romlanak (Csapó, 2000, 2002b).

4.1. Környezeti attitűd vizsgálata

A megfelelő környezeti attitűd kialakítását már az óvodában el kell kezdeni, mivel ők a legfogékonyabbak az új ismeretekre. Az új módszerekkel, terepi megfigyelésekkel meg kell ragadni minél több lehetőséget a gyerekek tudásának bővítésére. Ezért válik a környezeti nevelés fő céljává a helyes attitűd kialakítása (Lükő, 2003; Thiengkamol, 2011).

Napjainkban fontos szerepet kap a tanulók környezettudatosságának és környezeti attitűdjének felmérése. Szükséges a diákok megfelelő hozzáállásának mielőbbi kialakítása, mivel a középiskolások a többi vizsgált csoporthoz képest nem érzik magukat a természet részének (Kovács, 2014). A jelen generáció szerepe nélkülözhetetlen a fenntarthatóság megteremtésében, ezért nagyobb hangsúlyt kell fektetni a környezeti nevelésre. Ez úgy érhető el, ha minél részletesebb képet kapunk a tanulók környezettudatos felfogásáról.

Az attitűdök tárgyak, személyek vagy cselekvések iránti pozitív vagy negatív hozzáállást mutatnak (Széplaki, 2004). Mindennapi életünkben környezeti attitűdjeinket egyszerűen fogalmazzuk meg (szeretek túrázni), amihez gyakran valamilyen ismeret is társul (szeretek túrázni, mert egészséges). Az attitűdhöz mindig kapcsolódik az egyén részéről

46 valamilyen tevékenység (túrázás), így kialakul az attitűd már korábban említett hármas tagolódása (kognitív, affektív, viselkedéses).

A környezettudatos magatartást feltáró vizsgálatok irodalma tág határok között mozog.

Több kutatás az általános (Széplaki, 2004; Lieflӓnder & Bogner, 2014) és a középiskolások (Chan, 1996; Varga, 1999; Leeuw et al., 2015; Mónus, 2016), a felnőtt lakosság (Berger, 1993; Zimmer et al., 1994; Wright & Klÿn, 1998) vagy a pedagógusok (Havas és Varga, 1999; Vőcsei et al., 2008) környezeti attitűdjét vizsgálta (11. ábra).

11. ábra. A környezeti attitűdvizsgálatok színterei (saját szerkesztés).

A tanulók esetében a kutatók úgy vélik, hogy a középiskolások pozitív (Chan, 1996;

Duerden & Witt, 2010) vagy enyhén pozitív (Varga, 1999) attitűdökkel rendelkeznek. A diákok aggódnak a környezet iránt és szívesen vesznek részt környezetvédelmi programokon (Chan, 1996). Míg Duerden és Witt (2010) a környezeti attitűd pozitív változásáról számoltak be, addig Varga (2006) attitűdcsökkenést tapasztalt, amit a gyerekek szociális megfelelni akarásának csökkenésével magyarázott, mivel a szociális kívánatosság befolyásolja az attitűd kialakulását (Gulyás és Varga, 2006). Varga elemzése szerint a diákok nem minden témához viszonyulnak egyforma érzékenységgel és a környezeti attitűd két összetevője közül az érzelmi vonatkozás erősebb volt a viselkedésnél. A különböző típusú középiskolába járó tanulók környezeti attitűdje között is eltérés mutatkozik (Havas et al., 2004).

Félonnea és Becker (2008) a nemek közötti különbséget vizsgálva azt tapasztalta, hogy a lányoknak erősebb a környezetvédő magatartása, mint a fiúknak, összhangban más kutatásokkal (Zelezny et al., 2000; Dietz et al., 2002; Hunter et al., 2004). A környezeti

47 attitűdöt meghatározhatja a diákok lakhelye is, ugyanis a vidéki tanulóknak a környezeti attitűdje pozitívabb, az attitűd érzelmi komponense erősebb (Konyha, 2011). Cheng és Monroe (2012) arra is rávilágított, hogy azok a gyerekek vannak szorosabb kapcsolatban a természettel, akiknek otthona közelében van zöld terület. A környezeti nevelési programok pozitív hatásáról számolt be Lieflӓnder és Bogner (2014). Eredményük szerint a kisebbeknek erősebb az attitűdje, mint az idősebb társaiknak. Leeuw et al. (2015) középiskolások esetében a környezetvédő magatartásukat befolyásoló három tévhitet találtak az attitűdök alakulásában:

az energiatakarékosság, a bolygónk tisztasága és a környezet megóvása.

Széplaki (2004) az ökoiskolák diákjainak körében végzett felmérést. Az Ökoiskola hálózat tagjai nagy gondot fordítanak a környezeti nevelésre intézményen belül és kívül is.

Széplaki (2004) arra kereste a választ, hogy az Ökoiskola program mennyire volt hatással a megfelelő attitűdök kialakítására. Az eredmények szerint az Ökoiskolában tanulók nem rendelkeznek pozitívabb környezeti attitűddel, ami annak köszönhető, hogy a vizsgálat elvégzésekor még csak néhány éve voltak az intézmények ökoiskolák. A környezeti nevelés igazi hatása csak évek múlva tapasztalható. Az Ökoiskola tanulói viszont jobban hisznek abban, hogy ők is tehetnek valamit a környezetért. A környezeti ismeretek tekintetében sem mutattak az eredmények kimagasló eltéréseket. A tudás, az érzelmi és a cselekvési összetevő tekintetében is az Ökoiskolába járó lányok magasabb pontszámokat értek el, vagyis az ökoiskola módszerei a lányokra erősebb hatással voltak.

Egyetemi hallgatók esetében a zöld termékek iránti attitűdöt Chen & Chai (2010) valamint a zöld vásárlási szokásokat Kim (2011) vizsgálta. Cherian & Jacob (2012) valamint Husted et al. (2014) szerint az emberek hajlandóak többet fizetni a környezetbarát termékekért, de ezek az eredmények némileg ellentmondanak Monostori és Hőrich (2008) hazai vizsgálatának. Kim (2011) felmérése szerint a kelet-ázsiai fogyasztókra sokkal jellemzőbb a kollektivista szemlélet, mint a nyugati országokra.

A hazai középiskolások és a felnőtt lakosság véleményét kérdezték a környezeti problémákról (Kovács, 2008), melynek eredményeként a környezeti nevelésben részesülő válaszadók pozitívabb attitűdről tanúskodtak. Emellett a magasabb iskolai végzettségűeknek nagyobb volt a környezettudatossága. Varga (2004) szerint is azoknak jobb az attitűdjük, akik több környezeti ismerettel rendelkeznek. Eilam & Trop (2012) izraeli eredményei azt bizonyítják, hogy ezek az iskolák sikeresen befolyásolják a szülők környezeti viselkedését, és pozitívan hatnak a gyerekek környezeti viselkedésére és attitűdjére.

48 Az 1960-as évektől a környezetvédelmi problémák iránti attitűd folyamatos növekedést mutatott a lakosság körében, a környezet iránti aggodalmak egyre jelentősebbek lettek (Berger, 1993; Zimmer et al., 1994). Az emberek aggodalma a természet iránt maga után vonta a gyártók változását is (Wright & Klÿn, 1998).

A magyar emberek is fontosnak tartják a környezeti kérdéseket, ugyanis az emberek szerint mihamarabb meg kell oldani a környezeti problémákat (Kovács, 2008), mielőbb be kell vezetni a szelektív hulladékgyűjtést (Monostori és Hőrich, 2008). A 40 évnél idősebbek környezettudatosabban élnek, mert energiatakarékosabbak, mint a fiatalok (Schäfferné, 2007).

Willis et al. (2011) ausztrál kutatók szerint az emberek pozitív környezeti és vízvédelmi attitűdökkel rendelkeznek, ami a vízfogyasztási magtartásukat is befolyásolja.

Havas Virág (2013) tíz országban kutatta az emberek környezettani tudását, a környezetvédelemért való tenni akarást és a valódi tetteket. A környezeti problémákról a legszegényebb országoknak kevés tudásuk volt. A helyi problémák iránt nagy az aggodalmuk, de nem jelenik meg cselekvési szándék ezek ellen, ami a szegénységből fakad. A gazdagabb országokban a lakosság reálisabban értékeli a környezetét a helyi problémák tekintetében.

Havas és Varga (1999) csak a tanárok, míg a Biohead-Citizen nemzetközi vizsgálatban (Vőcsei et al., 2008) a tanárok, a tanárjelöltek, a tanítók és a tanítójelöltek környezeti neveléssel kapcsolatos attitűdjét vizsgálták. Az alsó tagozatos tanárok nagy hangsúlyt fektetnek a környezeti nevelésre, míg a felső tagozatos pedagógusok közül főleg a természettudományokat tanítók végeznek környezeti nevelést. A középiskolai tanárok nem tartják annyira fontosnak ezt. A tanárok hozzáállásának romlása a diákok környezettudatosságának csökkenésével fog együtt járni.

A feldolgozott irdalom alapján megállapítható, hogy a diákok környezeti attitűdjével foglalkozó vizsgálatok eredményei azt igazolják, hogy a környezeti nevelésnek még számos feladata van a megfelelő attitűd kialakításában.