A z 1985/86 telén megkérdezett, az ország 18 éven felüli népességét reprezentáló mintasokaság 17,7%-a volt tagja valamilyen könyvtárnak. (Ez kb. 1,3 millió felnőtt lakost jelent.) Részletezve:
soha nem volt tag: 37,7 % (kb. 2,9 millió fő)
valamikor volt, de már nem az: 44,6 % (kb. 3,4 millió fő)
jelenleg is tag - egy könyvtárban: 14,6 % (kb. 1,1 millió fő)
gyatkozott. A könyvtári intézményrendszer Magyarországon már a lakosság nagyobbik felét képes ideig-óráig (főleg fiatal korban) hatáskörébe vonni, de a jelek szerint egyre kevésbé képes tagként huzamosabban megtartani.
1978-ban az egyszerre 2 vagy több könyvtárat látogatók aránya a könyvtári tagok egytizedét, 1985/86-ban pedig 16%-át tette ki - e téren tehát fejlődés mutatkozott. A könyvtári tagok aránya csak általában véve csökkent, ezen belül a párhuzamos könyvtári tagoké nőtt.
A könyvtárhasználat említett csökkenését (a szakkönyvtárak kivételé
vel) a könyvtárstatisztika a felmérésünket követő évekre is (legalábbis 1990- ig) kimutatja. (Ld. 7. sz. táblázatot)
188161 202791 1671650 1485957 589432 369730 Kölcsönzött Látogatók száma 2081337 2112925 17188239 16379712 3973724 2559157
1985 és 1990 között mindhárom könyvtártípusban csökkent a kölcsön
zött dokumentumok száma, s a tanácsi (önkormányzati) közművelődési, va
lamint a szakszervezeti könyvtárakban a beiratkozott olvasók, sőt - szeré
nyebb mértékben - a látogatók száma ugyancsak. Egyedül a szakkönyvtárak tagsága és látogatottsága növekedett nagyon kis mértékben.
Térjünk rá a könyvtártagságot befolyásoló társadalmi tényezők vizsgá
latára! . A nők valamelyest hajlamosabbak a könyvtárba való beiratkozásra (19%-uk tette ezt), mint a férfiak (16%). (A hetvenes években a két nem között e téren még nem észleltünk különbséget.)
A z életkorral együtt csökkenő, az iskolázottság m értékével pedig együtt növekvő könyvtárhasználat már régóta ismert tendenciák: a felnőttek közül a könyvtár iránt legaffinisabb 18-20 éves fiatalok 41%-a, a diplomásoknak pedig 47%-a volt könyvtári tag, szemben a 60 év fölöttiek egytizednyi, vala
mint a 8 osztálynál kevesebbet végzettek mintegy 5%-os arányszámaival. Az idősek és az alacsony iskolázottságnak között találtuk a legmagasabbnak (mintegy 70%-osnak) azok arányát, akik soha nem voltak könyvtári tagok; a párhuzam os könyvtári tagságnak pedig szinte csak a tizen- és huszonévesek körében, valamint a legalább érettségizettek között volt számottevő előfordu
lása.
A munkamegosztás szerinti rétegeken belül 1978-as és 1985/86-os vizsgálatunk a könyvtári tagok alábbi százalékszámait mérte:
8. táblázat
Foglalkozási rcteg A könyvtári tagok százalékos aránya
Jelentősebb változásról csak három réteg esetében beszélhetünk: a kö
zépszintű szakemberek körében erőteljesen fölfelé, a nyugdíjasok és háztar
tásbeliek esetében pedig jelentősen lefelé módosult a 80-as években a könyv
tári tagok aránya. A szellemi foglalkozású rétegek (különösen az értelmiségi
ek) a könyvtári tagság tekintetében jelentős előnnyel vezetnek a fizikai és az inaktív rétegek előtt: különösen a mezőgazdasági fizikai dolgozók és a ház
tartásbeliek állnak messze a könyvtártól.
Ahogy a 9. sz. táblázat is szemlélteti, sajátos változások észlelehetők a területi megoszlás szerint. A hatvanas években még a település nagyságrend
1978 1985/86
jével párhuzamosan nőtt a könyvtártagok aránya is. E tendenciából adódóan a főváros meggyőző fölénnyel vezetett a vidéki könyvtártagsági mutatókkal szemben. 1978-ra Budapest relatíve, majd 1985/86-ban pedig abszolút érték
ben is visszaesett.2 A vidéki nagyvárosok a nyolcvanas években is megtartot
ták felnőtt könyvtárhasználóik viszonylag magas arányát és így az élre kerül
tek. A kisvárosok a hetvenes évekhez képest jelentősen "feljöttek", míg - a főváros mellett - a községek is érzékelhetően visszaestek a könyvtári tagok tekintetében. H a Budapesttől elvonatkoztatunk, elmondhatjuk, hogy a könyv
tárhasználat város-falu "ollója" a hetvenes évek tendenciáját folytatva - a nyolcvanas években is szétnyílóban volt. A fővárosi mutatók abszolút és rela
tív értelemben egyaránt romló tendenciája ugyancsak meggondolkodtató:
egyaránt jelezheti a főváros rendkívül súlyos ellátottsági hiányosságait (lakó
telepek stb.), másrészt pedig a nagyvárosi életforma kulturális igényeket ko
ordináló hatásánask erősödését. Egyébként a különböző településtípusok kö
zül a fővárosban találtuk a legtöbb olyan felnőttet (az itt megkérdezettek pont felét), akik valamikor tagjai voltak ugyan valamilyen könyvtárnak, de már lemorzsolódtak; vagyis a favárosi könyvtárak tudják legkevésbé m egtartani olvasóikat.
9. sz. táblázat
Településtípus A könyvtári tagok százalékos aránya 19483 19644 1978 1985/86
Budapest 14 24 26 20
Vidéki nagyváros (50 ezer lakos felett)
-
)
20 27 26Kisváros (50 ezer lakos alatt)
. 1
13 19Község - 18 15 13
Ha a területi megoszlást tájföldrajzi értelemben érvényesítjük, akkor az ország középső és északnyugati körzeteiben találjuk a legtöbb könyvtári tagot (Budapesten, valamint Budapest környékén 20-20%-ot, az északnyugati régi
óban - Győr-Sopron, Veszprém, Vas és Zala megyében - 21%-ot) A legkisebb arányszámokat (13-14%-ot) Kelet-Magyarország (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Békés megyék), valamint a dél-dunántúli régió (Somogy, Baranya, Tolna) produkálta.
Visszatérően tapasztalt művelődésszociológiai törvényszerűség (az ún.
"M áté-ejfaktus" jelenségéről van szó), hogy a kulturális és szociális hátrá
nyok (de az előnyök is) hajlamosak a halmozódásra - az "akinek van, annak adatik" bibliai mondat elve alapján. A könyvtárhasználat terén ez azt jelenti, hogy pl. akinek összkomfortos, kulturáltan berendezett, audiovizuális elekt
ronikus eszközökkel jól felszerelt, olvasásra kiválóan alkalmas (olvasósarok
kal, Íróasztallal rendelkező) stb. lakása van, az sokkal (kb. 5-6-szor!) na
gyobb eséllyel lép kapcsolatba a könyvtárakkal, mint azok, akik otthon sem rendelkeznek az olvasás, a zenehallgatás legalábbis elfogadható feltételeivel.
Vagyis akiknek m egadatott az olvasás kulturált lehetősége otthon, az érez elsősorban igényt a könyvtárakra is. Mindez a könyvvásárlás, az otthoni könyvgyűjtemények kérdésére úgyszintén vonatkozik: valaki minél több könyvet vásárol és minél nagyobb házikönyvtárat tart, annál nagyobb esély- lyel használója egy vagy több könyvtárnak. (Hadd igazoljuk állításunkat né
hány számadattal: a könyvet nem vásárlóknak csak 5%-a jár könyvtárba, a könyvvásárlóknak pedig 47%-a. Akinek nincs otthon könyve, azoknak csak 2% -a iratkozott be könyvtárba, szemben az 500 kötetnél nagyobb házikönyv
tárral rendelkezők 41%-os arányával.)
S ha már a könyveknél tartunk; hadd tegyünk említést egy meglehető
sen logikus kapcsolatról: m íg a könyvet nem olvasóknak mindössze 2% -a, a rendszeres olvasóknak csaknem a fele könyvtári tag. A z olvasás gyakoriságá
val, és tegyük hozzá: az olvasói Ízlés színvonalával együtt nő a könyvtári tagság esélye is: a lektűr illetve a romantikus irodalom elkötelezettjeinek
19-19% -a könyvtári tag, a klasszikusok híveinek 30, a modem irodalom kedvelőinek pedig 72% -a jár könyvtárba.
Felmérési adatok szerint azoknak, akik valamilyen tartós, illetve állan
dósult kórral vagy fogyatékossággal küszködnek, csak tizedrésze (szemben az egészségesek 21%-ával) tagja valamilyen könyvtárnak. A betegek egyéb
ként így is a közkönyvtárak közönségének egyötödét teszik ki. Ez a nem csekély hányad külön figyelmünket és gondoskodásunkat érdemelné, kérdés:
mennyire kapja meg ezt?
A 18 éven felüli könyvtári tagok (mintegy 1,3 millió fő) 56% -a nő és 44%-a férfi; 32%-a 30 év alatti fiatal és 15%-a pedig 60 évnél idősebb.
Vagyis nem igaz az a régóta élő közhiedelem, hogy a könyvtárba járók zöme fiatal és öreg: a számszerű többség (53%) igenis a középkorosztályokból kerül ki - legalábbis a felnőtteket kiszolgáló könyvtárakban.
A könyvtári tagok erős többsége (62% -a) közép-5 vagy felsőfokú vég
zettséggel rendelkezik (a népességen belül mindössze 28%-os az arányuk.
Ezek után nem lehet meglepő, hogy a tagság csaknem 60% -a szellemi foglalkozású, s ha ehhez a szakmunkások csoportját is csatlakoztatjuk, el
mondható, hogy a könyvtártagok csaknem háromnegyede közép- vagy felső szinten kvalifikált aktív dolgozó. Ha hozzávesszük mindehhez, hogy a könyv
tári tagok kétharmada városlakó, akkor nyilvánvalóvá válik az a tény, hogy a könyvtárak beiratkozott közönsége nem az átlagpolgárt képviseli: a könyvtá
ri tagok a társadalom átlagos keresztmetszeténél lényegesen kvalifikáltabbak.
A könyvtár tehát a gyakorlatban elsősorban a városi tanultabb középosztály intézménye és legalábbis beiratkozott tagjait tekintve - nem képes jelenleg arra, hogy a társadalom hátrányos helyzetű bugyrait elérje. Ez a tény megkér
dőjelezi sokat emlegetett szociális feladatkörének hatékony érvényesítését;
illetve arra figyelmeztet, hogy e funkciójának főleg a nem hagyományos szolgáltatások és módszerek alkalmazásával, ebből adódóan közönségének a
nem hagyományos használói rétegek felé való kiszélesítésével tud csak iga
zán megfelelni.