Gróf Schönborn azzal a feltétellel egyezett bele a földeladásba, ha a rossz minőségű
„Hát” nevű részt is sikerül örökáron eladnia. A megegyezés 1906-ban jött létre, a földvásár-lásban mintegy 30 Bereg megyei község vett részt.188 Ezt követően a jómódú birtokos pa-rasztság már nem támogatta a skizmatikus törekvéseket, az a szegények szocialisztikus moz-galmaként folytatódott.
jelleggel nem bírnak, de a magyar nemzeti cultura intenzív terjesztésének zászlaját hordozva a leghazafiasabb célt szolgálnák”. Szabó Oreszt, a későbbi ruszka-krajnai miniszter egy olyan kényes témát is megemlített, amit eddig a skizma üldözésekor vagy elutasításakor mindenki elegánsan megkerült: a parlamenti választások kérdését. Nyíltan kimondja, hogy „… a pap-ság a képviselőválasztások alkalmával a politikai pártállás szempontjából a legmegbízhatat-lanabb szerepet játssza; népét oda tereli, ahová őt a képviselőjelölttel szemben fennálló egyéni érzelmei vezetik”. A ruszin körzetek szinte kivétel nélkül kormánypárti képviselőket küldtek a parlamentbe, amiben nem kis szerepet játszott a magyarbarát papság, hisz megma-radása és támogatása a mindenkori kormány jóindulatától függött. A mandátumot érő szava-zatokhoz ráadásul ingyen hozzá lehetett jutni, mert a tudatlan, nincstelen ruszin paraszt megvesztegetéséhez elég volt némi gyatra minőségű pálinka. Ezért kellett minden eszközzel megakadályozni az egyébként törvényileg biztosított vallásváltoztatást, hiszen a román és a szerb pravoszláv közösség többnyire ellenzéki volt, és attól lehetett tartani, hogy az áttérés-sel a ruszinok magatartása is megváltozik. Amikor tehát a görög katolikus klérus az államha-talom segítségét kérte a skizma elfojtásához, akkor a kormánypárti mandátumok ellenértékét kérte. Másfelől a kormánynak is jól jött a skizma: szándékosan hangsúlyozták, sőt felerősí-tették annak politikai vonatkozását, mert így reméltek kedvező tárgyalási pozíciót elérni a Vatikánnál az amerikai görög katolikus püspök kinevezését illetően.
Erre egyelőre még nem került sor, történt azonban egy furcsa esemény Nagylucskán:
1904. április 27-én a posta az oroszországi Mescsovszk városában feladott orosz nyelvű levelet kézbesített a görög katolikus lelkésznek, Bacsinszky Mihálynak. A levelet Gebe Dimitrij ruszin származású, az Amerikát is megjárt volt görög katolikus lelkész írta a nagylucskaiaknak, de a magyar címzésnél tévedésből görög katolikus egyházközséget írt, így az nem az áttérők, hanem a hatóságok kezébe került.
Levelében Gebe – miután szidalmakkal árasztotta el a görög katolikus egyházat – azt tanácsolta a nagylucskaiaknak, hogy ne Karlócától kérjék a görögkeleti lelkészt, hanem az oroszországi Szent Szinódustól. Felajánlotta, hogy megírja a szükséges kérvényt a nevükben.
Az ügy furcsasága a címzés eltévesztésén kívül az, hogy ezen levél megírása előtt két nappal, 1904. április 12-én Gebe egy beadványt intézett Firczák Gyula munkácsi püspökhöz, amelyben jelentette, hogy szakított a skizmával, s megtért fiúként haza szeretne jönni. Íme a bűnbánó levél:
Én alázattal alulírott, megbántam tettemet és bűnhődöm. Mélyen megindulva kérek Excellenciádtól bocsánatot, kiállok bárminő canonicus büntetést, és annak kiállta után ese-dezem: kegyeskedjék nekem a kerincsei lelkészi javadalmat kegyelmesen adományozni, mely alázatos kérelmem támogatására szolgáljanak a következő érvek:
1. A munkácsi egyházmegyének szülöttje és papja voltam; de „suadente diabolo”
eltántorodtam 1898. évben, mit már nem egyszer őszintén megbántam.
2. Isten jóvoltából immár 26 éve pap vagyok, theologiai lyceumi tanár voltam, 14 éven át Ungváron, szent széki ülnök, defensor matrimonii és professionis religiosae, de már most ad nihilim reactus sum.
3. Boldog emlékű János püspök 1890. évben az ökörmezői lelkészi javadalommal kí-nált meg, de én akkor azt mondtam Gebé Victor püspöki helynöknek, hogy én most kispapo-kat tanítok, ökröket pedig nem akarnék legeltetni. Bár akkor elfogadtam volna az ökörmezei lelkészi javadalmat, most boldog ember lennék!
4. A muszka schizmáról ünnepélyesen lemondok; muszkizálni nem fogok. Lisztokot sem fogok szerkeszteni, mert én magyar nemes vagyok.
5. Fogadom erősen, hogy többé nem vétkezem és a bűnre szolgáló alkalmakat elkerü-löm, s kérem Excellentiádat, fogadjon vissza a munkácsi egyházmegyébe. Életem hátralévő napjait nyugodtan óhajtom leélni.
Ismételve alázatos kérésemet, és Excellentiád sz. jobbját csókolva, kegyelmébe ajánl-va magamat és kispap fiaimat, mély alázattal maradok Mestsovszkon, 1904. április 12.
Excellentiád engedelmes fia:
bűnbánó Gebe Demeter s. k. nyugalm. tanár. 190
Gebe Dimitrij levele bizonyítékként szolgált az áttérők külső kapcsolataira, ennek ellenére azonban a főispán javaslatára a beregszászi királyi ügyészség által kezdeményezett per több tárgyalás után 1906-ban felmentéssel zárta le a nagylucskaiak ügyét. A kassai ítélőtáblán azzal indokolták a döntést, hogy a görögkeleti vallás feldicsőítése más vallások-kal szemben nem büntetendő cselekmény, s ha valaki becsmérlően nyilatkozik a görög kato-likus vallásról, az nem minősíthető izgatásnak.191 Megint bekövetkezett, ami az izai áttérők esetében már megtörtént: az ügyészség és a közigazgatás várakozásaival szemben a függet-len bíróság nem talált kellő bizonyítékot a vádlottak elítélésére.
Ám még meg sem száradt az okmányon a tinta, amikor 1906 májusában 36 nagylucskai lakos megjelent a munkácsi közjegyző előtt és írásban nyilatkoztatta ki, hogy gyermekeivel együtt kilép a görög katolikus egyházból. Kilépési szándékukat a törvényes formák betartá-sa mellett közölték a nagylucskai lelkésszel is. A 36 fő közül 16 szerepelt az 1903-ban áttérni óhajtók között is. Az újabb névsor a következő:192
1. Rubis György 19. Popovics István
2. Házi János hentes 20. Sáfár György
3. Balog János 21. Balog János
4. Balog Mihály 22. Valasin István
5. Szteblák Iván 23. Choma János
6. Tricsinecz György 24. Fencsák Pálné, Chaulsz Ilona 7. id. Rubis László 25. Nezbajla György
8. Rapinecz Demeter 26. Balka Demeter
9. Lesko András 27. Popovics Demeter
10. ifj. Rubis László 28. Varga Demeter
11. Tmka Mátyás 29. Glagala János
12. Makara László 30. Turjanicza György
13. Varga György 31. Varga Mihály
14. Drága György 32. Rubis Mihály
15. Fencsák Iván 33. Kepics János
16. Panlya Péter 34. Andrejka Mihály 17. Szteblák Péter 35. Sáfár János 18. Fencsák Péter 36. Szteblák János
Komolyan kitartottak szándékuk mellett, vállalták az áttéréssel járó összes költsége-ket, úgymint templom vagy imaház, papi és tanítói lak építését, valamint mindazokat a fizeté-seket és szolgáltatásokat, melyeket a görögkeleti egyház megkövetelt.
190 U. o.
191 Aradi Victor: A rutén skizmaper. Budapest, 1914. 18. o.
192 MOL K-26. 1904-XIV-2130
Az áttérők további sorsát illetően Brankovics György görögkeleti pátriárka időről időre a miniszterelnökség tanácsát kérte. 1907. február 2-i levelében tájékoztatta a miniszter-elnököt az egri görögkeleti szerb lelkész jelentéséről, mely szerint Nagylucskán Házi János 29 felnőtt társával és 96 gyermekkel bejelentette áttérési szándékát, s „… a felvétel ellen egyházi indokok nem forognak fenn, ennélfogva … egyházunk súlyos helyzetben van, ha az áttérni kívánókat akkor is elutasítja, midőn azok a törvény rendelkezéseinek megfelelni kész-nek nyilatkoztak”.193 Tanácstalanságát az izaiak ügyében hozott elmarasztaló ítélet okozta és tudni szerette volna, mi a kormány álláspontja a kérdést illetően. Világosan látszik, hogy a szabad vallásgyakorlás és változtatás lehetősége ellenére a szerb egyházfő nem merte telje-síteni törvényileg biztosított feladatát: a felvételt kérők befogadását. 1907-ben az egyházak függetlensége Magyarországon nem volt olyan mértékű, hogy belső ügyeikben a politikai vezetés megkérdezése nélkül dönthettek volna, amennyiben az adott kérdés túlmutatott az egyház keretein.
Az 1907. március 1-én kelt titkos levélben a miniszterelnök Brankovics hozzá intézett levele kapcsán ismételten felkérte a Bereg megyei főispánt, tájékozódjék a nagylucskai hely-zetről, különösen szem előtt tartva a következő szempontokat:
1. A mozgalom vezetői és részesei megfordultak-e Amerikában, nem állnak-e amerikai vagy éppen oroszországi orthodox körökkel érintkezésben?
2. Nem éleszti-e az agitációt idegen pénz, s nevezetesen miből akarják a templom, paplak stb. építési költségeket fedezni, valamint a lelkészt és a tanítót fizetni?
3. A mozgalom vallásinak vagy politikainak minősítendő-e?
4. Továbbra is megakadályozandók-e az áttérések, s ha igen, nézete szerint minő eszközök volnának e célból foganatba veendők, mert tisztán a görögkeleti egyházfejedelmek passzív viselkedése által az áttéréseket állandóan meghiúsítani aligha lenne lehető,
5. Olyan ember-e a helyi görög katolikus pap, hogy az ő vezetése alatt az egyházi ellenactió eredményes lehet?
1907. július 5-én kelt bizalmas válaszában Perényi Zsigmond máramarosi főispán kifejtette: „A nagylucskai mozgalom alapjában véve nem annyira vallási meggyőződésből keletkezett, mint inkább egyes politikai ügynököknek a görögkeleti egyház egyedül üdvözí-tő voltának leplébe bújtatott pánszláv tendentiájú agitatiójából, melynek nagyon alkalmas fegyverül kínálkozott az ottani nép rendkívüli földéhsége”.194
Szinte szó szerint ugyanígy vélekedett a munkácsi püspöki helyettes, amikor Bereg megye alispánjához, dr. Gulácsy Istvánhoz címzett levelében úgy fogalmazott: a skizma
„… nem vallási érzelmekből eredő mozgalom, hanem a nagyoroszországi oroszokkal való politikai együttérzés folyománya, nem vallási, de russzofil politikai indokok a mozgatói…”195. Nézetét azzal támasztotta alá, hogy a nagylucskaival teljesen megegyező izai mozgalom vezetőit vallás- és államellenes izgatás vétsége miatt jogerősen elítélték.
A nagylucskai áttérést vizsgálva az elemzők újra és újra visszatértek a skizma amerikai gyökereire. Mint korábban említettük, a beregi község lakói tömegesen vándoroltak az Egye-sült Államokba, hogy maguk és családjuk megélhetését biztosítsák. Általában többször megtették az ó- és újvilág közötti hajóutat, gyakran útlevél nélkül, illegálisan hagyva el a Monarchiát. A rendkívül vallásos beregi rutének a hazától távol is szerették volna kielégíteni lelki szükségleteiket, ám úgy találták, hogy az új amerikai görög katolikus püspök, Ortinszky
„el akarja pápistásítani” őket. Másfelől pedig az unitus papok másodrendűek voltak a római 193 MOL K-26 1903-XLI-3327
194 MOL K-26 1907- XXV-3445
195 KÁL Fond 151, opisz 3, Nr. 796. 2793. szám, 4. o.
katolikusokhoz képest, és a pittsburgi püspök állítólag azt mondta az egyesült egyház híve-inek, hogy „sokkal üdvözítőbb a görögkeleti schizmatikus vallás, mint a görög katolikus”196. Ennek hallatán a hívek szakítottak korábbi egyházukkal és hazatérve társaikat is rávették erre. Fischer Ödön, a hegyvidéki kirendeltség munkácsi megbízottja már 1904. február 22-i jelentésében megjegyezte, hogy „a skizmáról ma már minden kunyhóban beszélnek, különö-sen ott, ahol az Amerikából visszavándoroltak ezen eszméket missiószerűleg terjesztik, de Bereg és Ugocsa megyében a hegyvidéken még határozott mozgalom nem alakult ki”197. Ezzel egy időben érkezett a miniszterelnöktől egy jelentés a Vallás- és Közoktatásügyi Mi-nisztériumba, amelyben az áttéréseket „vallási mozgalmakkal egybekötött államellenes agitá-ció”-ként jellemzik, amelynek szálai „az Amerikában kifejtett pánszláv, illetőleg nagyorosz propagandára vezethetők vissza”.198 És bár éppen Nagylucska esetében az amerikai vagy orosz pénzt nem tudták kimutatni, az egész ügy komolyabbá tétele érdekében mégis jól jött a külföldi agitációra való hivatkozás. Ezáltal a skizma megkapta politikai színezetét, ami le-hetővé tette és megmagyarázta a kormány beavatkozását az egyház ügyébe.