katolikusokhoz képest, és a pittsburgi püspök állítólag azt mondta az egyesült egyház híve-inek, hogy „sokkal üdvözítőbb a görögkeleti schizmatikus vallás, mint a görög katolikus”196. Ennek hallatán a hívek szakítottak korábbi egyházukkal és hazatérve társaikat is rávették erre. Fischer Ödön, a hegyvidéki kirendeltség munkácsi megbízottja már 1904. február 22-i jelentésében megjegyezte, hogy „a skizmáról ma már minden kunyhóban beszélnek, különö-sen ott, ahol az Amerikából visszavándoroltak ezen eszméket missiószerűleg terjesztik, de Bereg és Ugocsa megyében a hegyvidéken még határozott mozgalom nem alakult ki”197. Ezzel egy időben érkezett a miniszterelnöktől egy jelentés a Vallás- és Közoktatásügyi Mi-nisztériumba, amelyben az áttéréseket „vallási mozgalmakkal egybekötött államellenes agitá-ció”-ként jellemzik, amelynek szálai „az Amerikában kifejtett pánszláv, illetőleg nagyorosz propagandára vezethetők vissza”.198 És bár éppen Nagylucska esetében az amerikai vagy orosz pénzt nem tudták kimutatni, az egész ügy komolyabbá tétele érdekében mégis jól jött a külföldi agitációra való hivatkozás. Ezáltal a skizma megkapta politikai színezetét, ami le-hetővé tette és megmagyarázta a kormány beavatkozását az egyház ügyébe.
ellen is izgat”.201 Bizonyítéka azonban nem volt az izgatásra, hiszen mint írta, az összejövete-lek alkalmával a résztvevők őrt állítanak, aki jelt ad, amint idegen közeledik. Popovics ezért javaslatot tett a főszolgabírónak, hogy minden nem engedélyezett gyülekezést tiltsanak be a községben, a titkos összejövetelek szervezőit pedig példás szigorral büntessék meg.
Patay András, Bereg vármegye főispánja és Bacsinszky Mihály nagylucskai lelkész a helyzet alakulásáért egymást tették felelőssé. Új elemként merült fel a skizma okainak sorá-ban a nemzeti ellentét, amit a túlzott magyarosító politika váltott ki. Bacsinszky 1908. szep-tember 2-án levélben fordult Firczák püspökhöz, amelyben a hivatalos közegeket okolta a Nagylucskán történtek miatt, mégpedig azért, mert azok nem ismerik a nép nyelvét és „… a közigazgatás, csendőrség, királyi bíróság és ügyészség olyan megbízottai tartottak vizsgá-latokat, akik a vizsgálatokat a szintén a nép nyelvét alig értő vagy gyarlón tudó tolmács alkalmazásával eszközölték”202. A főispán a hivatalnokait és így a rajtuk keresztül közvetet-ten őt ért vádakat visszautasította, a történteket Bacsinszky viselkedésével indokolva, aki egyelőre nem tudta megakadályozni hívei elpártolását.
A nagylucskaiak áttérésének ügye ezután több mint 3 évig hevert félresöperve, míg 1910. április 10-én a miniszterelnök levélben fordult a Bereg megyei főispánhoz jelezve, hogy a görögkeleti egyház immár „igen kényelmetlen helyzetben van”, mivel az áttérés ügyét tovább már nem halogathatta, s az 1909. június 18-i zsinat napirendjére tűzte a nagylucskaiak problémáját. Mivel az áttérés elé törvényes akadályt gördíteni nem lehet, sürgős és kimerítő tájékoztatást kért a nagylucskai helyzetről, a résztvevők anyagi viszonyairól („minő vagyoni viszonyok között vannak azon hívők, kik áttérni s új görögkeleti hitközséget alakítani szán-dékoznak, azaz képesek volnának-e elviselni azon anyagi terheket, melyek a görögkeleti egyházközség megalakulásából és fenntartásából kifolyólag reájuk háramolnának”), vala-mint az áttérés megakadályozásának módjáról.203
Egyébként a mozgalommal szemben a leghatásosabb ellenszernek valóban a haloga-tás bizonyult. Mint 1910. szeptember 3-i levelében Patay főispán megfogalmazta, szép kilá-tás nyílt a beregi skizma teljes megszűnésére, amennyiben annak vezetője, Rubis György,
„egy 75-80 éves aggastyán” meghal.
1909 áprilisában a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban az a lehetőség is fel-merült, hogy a nagylucskaiaknak esetleg mégis engedélyezni lehetne a kért görögkeleti pap kiküldését, persze csakis „egy jó magyar érzésű” pópa személyében. Az ötletet a Bereg megyei főispán elé terjesztették azzal a reménnyel, „… hogy az áttérők a magyarságnak megtarthatók lennének s idővel ez az egyházközség is, mint görögkeleti magyar egyház, a majdan megalakítandó görögkeleti magyar püspökség fennhatósága alá volna sorozható, illetőleg terelhető”.204 Ugyanezt javasolta két hónappal korábban Gebé Péter szentszéki ül-nök, aki a megindított erőszakos hatósági fellépésekkel szemben a lassú, de békés eljárást javasolta: tíz éven keresztül évenkénti missziók tartását a veszélyeztetett térségben. De mivel ehhez nincs megfelelő papság és szerzetesség, az idő pedig sürget, akár az áttérést is engedélyezni lehetne, vélte, hisz a görögkeleti vallás is bevett felekezet az országban.205 A ruszinok ortodox hitre való áttérésének engedélyezése azonban többé nem került említésre, mivel eddigre túl sok energiát fordítottak az ellenkezőjére.
A Bereg megyei főispán 1911. február 11-én kelt szigorúan bizalmas válaszában adta meg a kért felvilágosítást a miniszterelnök számára, méghozzá a legfrissebb, 1911. február 2-3-án felvett adatok alapján. Ennek részleteit az alábbi táblázat foglalja össze.
202 KÁL Fond 151, opisz 3, Nr. 796. 185. szám, 35. o.
203 MOL K-26 1910-XXV-1574 204 MOL K-26 1910-XXV-5953
205 KÁL Fond 151, opisz 3, Nr. 796, 852. szám, 49. o.
7. táblázat A nagylucskai áttérők anyagi állapota
№ Név Birtok Évi tiszta jövedelem Ingóság értéke
1 Sáfár György 3 hold 656 ? öl 17, 36 K. 600.– K
2 Fencsák Pálné 994 ? öl 2, 95 K. 200.– K
3 Balko Demeter 1 h. 680 ? öl 7, 34 K. 400.– K
4 Glagola János 4 h. 1536 ? öl 16, 50 K. 700.– K
5 Turjanicza Gy. – – 400.– K
6 Kepics János – – 500.– K
7 Szteblák János 2 h. 117 ? öl 12, 57 K. 700.– K
8 Timkó Mátyás 4 h. 40 ? öl 22, – K 800.– K
9 Panlyo Péter 7 h. 1435 ? öl 36, 40 K 1000.–K
10 Szteblák Péter 4 h. 694 ? öl 24, 22 K 800.– K
11 Volosin István – 1059 ? öl 2, 21 K. 300.– K
12 Choma János Elköltözött
13 Varga Demeter 6 h. 310 ? öl 27, 65 K. 800.– K
14 Andrejka M. – – 300.– K
15 Sáfár János 2 h. 556 ? öl 9, 12 K. 400.– K
16 Szteblák János 5 h. 1526 ? öl 32, 01 K 1000.– K
17 Házi János – 1211 ? öl 2, 89 K. 300.– K
18 Rubis György – – 200.– K
19 Balogh János 5 h. 197 ? öl 21, 97 K 1000.– K
20 Balog Mihály m e g h a l t
21 Tricsinecz György – 979 ? öl 3, 25 K 500.– K
22 Rapinecz Demeter 2 h. 788 ? öl 10, 15 K 500.– K
23 Leskó András – 690 ? öl 1, 44 K 50.– K
24 Ifj. Rubis László – – 300.– K
25 Id. Rubis László 3 h. 1042 ? öl 14, 05 K 400.– K
26 Makara László 2 h. 304 ? öl 9, 93 K 300.– K
27 Varga György 5 h. 1507 ? öl 28, 10 K. 600.– K
28 Drága György Ingatlanát Balkó Demeternek adta át
29 Fencsák János meghalt
30 Fencsák Péter 5 h. 602 ? öl 22, 92 K 1000.– K
31 Popovics István 1 h. 1330 ? öl 9, 22 K. 100.– K
32 Rubis Mihály 1 h. 1506 ? öl 9, 14 K 500.– K
33 Varga Mihály 3 h. 735 ? öl 16, 61 K 400.– K
A főispán magyarázatul hozzáfűzte, hogy az áttérni szándékozók többsége a falu legszegényebbjeiből kerül ki, összes ingatlanuk mintegy 80 hold, amelyre már 22 000 koronát meghaladó adósság van terhelve, jövedelmük pedig nagyon csekély. Vélemé-nye szerint az áttéréssel járó anyagi terheket nem tudnák teljesíteni, és az különben is
„nagyon súlyos következményekkel járna, az áttérés minden rendelkezésre álló eszköz-zel megakadályozandó!”
A miniszterelnök a jelentéssel megkereste a vallás- és közoktatásügyi minisztert, majd miután a szakminiszter véleménye beérkezett, 1911. augusztus 25-én, több mint két évvel a zsinati határozat után, titkos leiratban közölte végleges elhatározását Karlócával. „A vizsgálat során megállapíttatott, hogy a község vallási békéjét megbontani törekvő, s különben is
csekély számú hívők az e címen előálló jelentékeny terheket elviselni nem képesek, mert a község legszegényebb lakói közé tartoznak. Ehhez a körülményhez hozzájárul az is, hogy a munkácsi járás főszolgabírája az áttérések ügyében minden egyes áttérni szándékozóra nézve külön-külön már határozott, éspedig oly értelemben, hogy az áttéréseket érvényte-lennek nyilvánította, úgy, hogy ma Nagylucskán hívek hiányában görögkeleti egyház-község nem lesz szervezhető.”206
Bár az áttérések formailag érvényesek voltak, a kormány a közigazgatási apparátus segítségével, tehát a polgári törvényhozás által biztosított jogokat semmibe véve, hatalmi eszközökkel fojtotta el a skizmatikus mozgalmat Nagylucskán. A hívek anyagi helyzetének ismeretében valószínű, hogy a közösség vagy egyáltalán nem, vagy csak nagy anyagi erőfeszítések árán tudta volna vállalni az áttérésből fakadó terheket. Arra azonban, hogy panaszaikat nem vették kellő mértékben figyelembe, jó példával szolgálhat, hogy az ellen-szenvessé vált lelkészt le nem váltották, segédlelkészt nem állítottak mellé, így Bacsinszky Mihály 1919-ig hivatalában maradt. Talán nem véletlen, hogy az 1930-as csehszlovák nép-számlálás alkalmával a községben csupán a lakosság 13,09%-a vallotta magát görög kato-likusnak, a többiek skizmatizáltak.
206 MOL K-26 1910-XXV-1574