Az újonnan kinevezett és megválasztott tagokból alakult bíró-és ügyvédvizsgáló bizottság 1935. évvel megújuló lustrumát ünne-pélyes teljes üléssel kezdte meg, melynek kiemelkedő mozza-nata a bizottság elnökének, dr. Degré Miklósnak, nagyjelen-tőségű és nagyhatású elnöki megnyitó beszéde volt. A nemes gondolatokban bővelkedő szózat ismét tanúságot tett a jogászi közvélemény régi ítéletének helytállósága mellett. A budapesti kir. ítélőtábla elnökének egyénisége és lelki világa annyira át van hatva magasztos hivatásának sugárzó erejétől, hogy minden-kor és minden ténykedésében a bírói munka legmagasabb elve vezérli. Sikerekben gazdag életét az igazságkeresés és az igaz-ságszolgáltatás eszményi feladatának szentelte, csak önmagához volt tehát következetes, amidőn vizsgálóbizottsági elnöki munka-körében is az igazságos ítélkezést tűzte ki legfőbb programm-jául. A súlyos megállapításokat tartalmazó beszédből idézzük a következőket: „
Három esztendő mult el azóta, hogy az igazságügyi kor-mány a bizottság élére állított. Ez idő alatt behatóan foglalkoz-tam vizsgáink körül felmerülő kérdésekkel és minden törekvé-sem az volt, hogy a szinvonalat fenntartsam, sőt amennyiben lehetséges, emeljem.
Azt hiszem, tudjuk valamennyien, hogy a vizsgaeredmények nem kielégítők. A titkári jelentések évente sok visszautasításról számolnak be. Ezek az adatok. azonban még nem adják a hely-zet hű tükrét. A helyhely-zet az én megítélésem szerint sötétebb, mint amit a statisztika feltűntet.
Plénumokon sokszor hangoztatjuk, hogy emelni kell a szín-vonalat és hogy a mi kezünkben van a jövő jogásznemzedék sorsa. Valamennyien át vagyunk .hatva annak tudatától, hogy a bírói és ügyvédi pályától el kell zárni az oda nem való eleme-ket és érezzük valamennyien, hogy a bizottságnak épen ez a hivatása.
És a gyakorlatban mégis olykor hűtlenek leszünk elveink-hez. Hűtlenek leszünk azokban az esetekben, amikor beteg, ideg-gyenge egyének állnak a bizottság előtt, akik sokszor a harctér, de még inkább a hadifogság áldozatai. .
Á nem sikerült vizsgák túlnyomó része azonban nem a most jelzett kategóriába tartozik.
*) A közgyűlési határozatok semmissége és megtámadhatósága kérdésében: 1. a Magyar Jogászegylet- kiadásában megjelent „A rész-vénytörvény előkészítése" c. munkában Dr. Dávid István curiai bíró és dr. Sichermann Bernát előterjesztését;, 180. s köv. old.
4"
Miben leli tehát a sok visszautasítás az okát?
Ennek egyik oka mindenesetre az alapvető elméleti ismere-tek hiányában keresendő.
A vizsgák alkalmával a jelölt indexét mindig be szoktam tekinteni. Ez úton meggyőződést szereztem arról, hogy a vissza-utasításban részesülő jelöltek legnagyobb része olyan, hogy in-dexében egyetlen szorgalmi jegy, vagy colloquium feltüntetve nincsen. Nyilvánvaló, hogy soha feléje sem nézett az egyetem-nek. Mezei jogász volt. Az alapvizsgálatot is igen gyenge ered-ménnyel tette le.
Természetes, hogy az ilyen jelölt vizsgája nagyon nehezen megy.
ff ivatásunk az, hogy vétót mondjunk s a teljesen tehetség-teleneket és a kellő előképzettséggel nem bírókat ne eresszük a jogkereső közönségre.
Eleget is teszünk ennek a hivatásunknak. Ennek jele az a sok visszautasított vizsga, amiről a titkári jelentés fog beszá-molni.
De ez keserves és szomorú feladat.
Azok a szerencsétlen fiatalemberek nagy üggybajjal el-végzik a középiskolát, a jogot, megszerzik a jogtudorságot, át-küzdik magukat a joggyakorlati időn s amikor már egész közel vannak a célhoz, akkor vagyunk kénytelenek vétót mondani.
Ez ellen minden emberies érzés tiltakozik. És ennek tulaj-donítható, amire már céloztam, hogy az ily jelöltekkel szemben számos kísérletezés után a bizottság olykor irgalmat gyakorol.
Ez nem helyes, de emberileg érthető.
Az volna kívánatos, hogy az ily tehetségtelen egyének ne kerüljenek ide, hanem más könnyebb pályán igyekezzenek érvé-nyesülni. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy úgy a bírói, mint az ügyvédi pálya nehéz pálya. Tehetségtelen ember ezekre a pályákra nem való.
Az érdek tehát az volna, hogy a szerényebb képességű egyé-nek a magasabb képzettséget igénylő pályáktól eltereltesseegyé-nek.
És ebből a szempontból igen nagy lépést tesz az új középis-kolai törvény. Ennek a törvénynek több rendelkezése van, amely lehetetlenné teszi azt, hogy tehetségtelen fiuk a középiskolai érettségi vizsgát letegyék s így főiskolába kerüljenek.
A vizsgáikon szerzett tapasztalatok alapján melegen üd-vözlöm ezeket a rendelkezéseket, és élénken remélem, hogy a kultuszkormány tovább fog haladni azon elvek megvalósításá-ban, amelyek az új középiskolai törvény szóbanforgó rendelke-zéseit létrehozták.
A vizsgavisszautasításokkal kapcsolatosan még egy jelen-séggel kívánok röviden foglalkozni.
És ez a vizsgákra a nyári szünet előtt való tömeges jelent-kezés.
Ez évtizedes szokás, melyről a jelöltek nem tudnak le-szokni. A téli hónapok alatt, főleg tavasz felé alig tüdőm a bi-zottságot foglalkoztatni, a nyári szünetet megelőző utolsó na-pokban pedig a jelöltek megrohanják a bizottságot.
Ám a jelölteknek nem érdeké a tömeges vizsgázás. E
tékin-tetben arra mutatok reá, hogy a vizsga eredménye a nyári szü-netet közvetlen megelőző napokban siralmas.
Idevonatkozólag a következő adatokra hívom fel a figyel-met: az 1934. évi június 8-tól a nyári szünetig vizsgázott 173 fiatalember. Ezek közül teljes visszautasításban részesült vagy pótvizsgára utasíttatott 59. Ezzel szemben az 1934. évi január
1-től március 20-ig levizsgázott fiatalemberek közül csak 44 uta-síttatott vissza, illetőleg utauta-síttatott pótvizsgára.
És ugyanezt az eredményt látjuk az előző esztendőben is.
Az 1933. június 20-tól a szünetig vizsgát tett 182 jelölt közül visszautasíttatott és pótvizsgára utasíttatott 59, ellenben az 1933.
márciusáig vizsgát tett 182 jelöli közül csak 41 utasíttatott visz-sza.
A tapasztalat tehát azt mutatja, hogy a nyári szünetet köz-vetlenül megelőző időben évente több a visszautasítás, mint máskor.
Ennek okát könnyű megtalálni. Két• oka lehet. Egyik az, hogy a jelölt a nyári szünet előtt le akarja rázni a vizsgát és nekimegy arra való tekintet nélkül, el van-e készülve. A másik, hogy a jelöltek a bizottság tagjainak kimerültségére számítanak, arra t. i., hogy a nagy tömegbkn kevésbé alaposan lesznek meg-vizsgáztatva.
A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy akik így számíta-nak, csalódnak számításukban.
Ha azonban a vizsgavisszautasításokkal foglalkozom, ezzel szemben örömmel kell megállapítanom, hogy a vizsgázók túl-nyomó része egész esztendőn át szép készültségről tesz tanúsá-got. És vannak a jelöltek között elég nagy számban olyanok is, akik kiváló eredményt mutatnak fel, akik fényes tudást árul-nak el.
Az ilyen jelöltek vizsgáin való részvétel csak öröm és bol-dogság.
Szívből kívánom, hogy minél gyakrabban legyen ilyen öröm-ben részünk. Ezt kívánom magunknak és kívánom a jelöltek-nek.
Ebben a reményben a legmelegebben üdvözlöm a bizottsá-got. Üdvözlöm a régi kipróbált tagokat és üdvözlöm azokat a tagtársakat, akik ma vannak először körünkben.
Meleg szeretettel emlékezem meg azokról a társainkról, akik a mult ciklusban velünk működtek, most azonban meg-szűntek a bizottság tagjai lenni. Meg vagyok róla győződve, hogy az egész bizottság velem érez akkor, amikor kivált tagtársaink-nak a bizottságban kifejtett nagyértékü tevékenységükért hálás köszönetemnek adok kifejezést. Az egész bizottság nevében arra kérem volt tagtársainkat, hogy a bizottságban kifejtett működé-süket tartsák meg jó emlékezetükben.
Amikor így meleg szeretettel megemlékezem azokról a tag-társainkról, akik megszűntek a bizottság tagjai lenni, szabadjon két ilyen társunkról névszerint is megemlékezni.
Ezek egyike Oswald István Őexcellenciája, ki a Kúria el-nökévé történt kineveztetése folytán más irányú elfoglaltságára való hivatkozással helyettes elnöki állásáról:-lemondott s' a
bi-zottságból kilépett. Őexcellenciája 1907. óta volt tagja, majd el-nökhelyettese a bizottságnak. Távozása nagy veszteséget jelent.
A másik volt tagtársunk, akiről személyesen megemlékezni kívánok, Papp József Őméltósága, az ügyvédi kamara nagyér-demű elnöke. Őméltósága a bizottságnak legrégibb tagja volt.
Kötelességeit bámulatos lelkiismeretességgel teljesítette, amire nézve jellemző, hogy a mult ciklus alatt egyetlen egy meghívás-ról le nem mondott. És amikor tőle bucsut veszek, nem mulaszt-hatom el, hogy meg ne köszönjem azokat a nagyhatású beszéde-ket, amelyekkel évnyitó teljes-üléseink fényét évről-évre emelni kegyes volt.
Tisztelt teljes-ülés!
Végtelen megnyugvással állapítom meg, hogy a bizottság működése a lefolyt egész ciklus alatt a lehető legharmonikusabb volt. Ezt a harmóniát, sőt szabad e kifejezést használnom, me-leg viszonyt egyetlen incidens, vagy félreértés meg nem zavarta.
A jövőre is bátor vagyok kérni társaim jóindulatu támoga-tását. Törekedni fogok arra, hogy erre a jóindulatra magamat érdemessé tegyem.
Felsőbírósági évnyitó beszédek. Uj és rokonszenves jelenség a magyar közéletben, hogy felsőbíróságaink évnyitó teljes ülé-sei túlnőttek régi kereteiken, amikor az egyes testületeknek szinte belső házi ügye volt az évnyitó ülés. Ma az évnyitó ülé-sek kínálkozó alkalma felső bíróságaink elnökeinek, hogy szinte szózat-szerűen szóljanak nemcsak a magas fórumok bíráinak, hanem az egész ország közvéleményének, annak a közvélemény-nek, amely'örömmel, fogékonysággal várja a jogrend legizmo-sabb őreitől az irányítást. Az igazságszolgáltatás ormán álló felsőbíróságok munkájának igazi jelentősége mindenkor túlter-jed az elbírált konkrét eseten. Az ítélet végrehajthatósága inter partes korlátai közé van szorítva. Az ítélet tekintélye, jogéletün-ket formáló ereje az egész ország egyetemének szól. Ebben a vonatkozásban a legfelsőbb bíróságok az ország nevelői. Még csak évtizeddel előbb is a politikai újév riportja volt a sajtó anyaga; örvendetes jelenség, hogy a felsőbírósági megnyilatko-zások a napi sajtó orgánumain keresztül a legteljesebb nyilvá-nossághoz jutnak el.
A fenti elvi megállapításokat az idei évnyitó beszédek tel-jesen igazolják. Oszwald István elnöki megnyitó beszédében megemlékezett a tripartitum megjelenésének 350. éves jubileu-máról és a római egyházjogi konferenciáról, amelyen a magyar jogászok előkelő szerepet vittek. Szóvá tette az aktuális jogi re-formokat és különösen hangsúlyozta a családvédelem nagy nem-zeti jelentőségét. Ennek során bölcs önkorlátolással mutatott rá arra, hogy egyedül a jogszabályok hatóerejétől nem lehet mindent várni, hanem szükség van a nemzet erkölcsi nevelésére..
Nagy megértéssel az adott helyzet nehézségei iránt, de mégis elvi magaslatról szemlélve, állást foglalt a rendeleti jogalkotás ellen és a bírói függetlenség minél teljesebb kiépítése mellett.
Dr. Puky Endre a közigazgatási bíróság elnöke
tanulmány-szerűen foglalkozott a közigazgatási bíróság ideális feladatával, a bíróság intézményi fejlődésével. Lándzsát tört a közigazgatási jogvédelem elvi kiépítése mellett. Nyiltan utalt arra, hogy a köz-ponti kormányhatalom hatáskörének megnövekedése mellett és ennek ellensúlyozására szükség van a közigazgatási jogvédelem mai rendszerének, amely csak kiemelt esetekre — a szónok ki-tűnő kifejezése szerint „sávokra" — szorítja a bíróság igénybe-vételét, elejtésére, és a közigazgatási jogvédelemnek az egész vonalon való megteremtésére. A bírói hivatás lélekformáló ere-jét mutatja ez az évnyitó beszéd. Önkéntelenül Jókai „Uj föl-desura" jut emlékezetünkbe, amiként a magyar föld a magyar érzést plántálta át az új földesúrba, akként szólal meg ebben a beszédben a volt politikusból a nemzet jogait őrző, a kormány-nyal szemben is féltő bíró.
Dr. Degré Miklósnak a budapesti kir. ítélőtábla elnökének két beszédéről is meg kell emlékezni. A tábla évnyitó ülésén jo-gos önérzettel hivatkozhatott a tábla élén eltöltött működésé-nek 10. évfordulójára.-Nem véletlen, hogy a táblai elnök beszé-dében, aki egyúttal a bírói és ügyvédi vizsgáló bizottság elnöke is, ezúttal is megszólalt a fiatalság problémája. Természetszerű, hogy ez a kérdés foglalkoztatta a vizsgáló bizottság évnyitó ülésén is.
Ha mindenképen helyeslendő is a bíró hűvös és előkeío visszavonulása a politikai mezőkről, a nemzet jövője, életsorsá-hak irányítása az egész nemzet ügye, és a napi eseményeket elmosó, a nemzet nagy céljait szem előtt tartó elgondolások a bírót is joggal foglalkoztatják és épen a nemzet érdekében szük-ségszerű is, hogy az ország fő bíráinak szócsövén keresztül a nemzet jövőjét tekintő, a jog fegyelmezettségében megizmoso-dott bírói lélek a nemzet, életének irányításában szóhoz jusson.
B. S.
Nagy Dezső Bálint doktor közigazgatási bíró. L a p u n k o l v a s ó í -nak nem szükséges bemutatni dr. Nagy Dezső Bálintot. Sze-mélye mindazok előtt ismert, kik a magyar jogi irodalommal ro-konságot és barátságot tartanak. Mint a Magyar Jogi Szemle szerkesztőjét és a Magyar Jogászegyleti Értekezések és Tanul-mányok szerkesztőjét, valamint a Jogi Hírlap főmunkatársát is-merik azok, kik a magánjogi tudományok művelői, — mint az Illetékügyi Közlöny szerkesztőjét ismerik azok, kik a pénzügyi jog tudományával foglalkoznak. S ha csupán Nagy Dezső Bá-lintról volna szó, akkor be is fejezhetnők mondanivalóinkat e néhány sorral és azzal, hogy kifejezést adunk annak az őszinte örömünknek, hogy a kitüntetés valaki olyat ért, aki egész élete munkálkodásával és elért eredményeível reászolgált arra a ma-gas bírói pozícióra, amelyben minden bizonnyal ép oly megelé-gedésre fogja teendőit ellátni és a közt szolgálni, mint ahogyan ezt tette hehéz körülmények és még nehezebb feladatok között az ügyvédi karban.
Azonban nekünk ezentúl is van okunk, hogy örömünknek kifejezést, adjunk. Dr. Nagy Dezső Bálint kinevezése az egész ügyvédi karnak megbecsülése, kifejezésre juttatása annak az állandóan hangoztatott elvnek, hogy az ügyvédség az igazság-szolgáltatásnak a bírói karral egyenrangú faktora s közérdeket szolgál az, hogy kölcsönös kicserélődés révén ís meg legyen az állandó kontaktus a két kar között. Örömünket és megelégedé-sünket csak fokozza az, mikor az állandóan hangoztatott és igaznak bizonyult elvnek ily szerencsés gyakorlati megvalósulá-sával találkozunk. A karnak bizonyára vesztesége dr. Nagy De-zső Bálint távozása. Azonban az egyetemes ügy védi - érdeknek és az igazságszolgáltatásnak igaz nyeresége ez a kinevezés.
H. L.
A Jogtudományi Közlöny megszűnésére. A 70-ik év k ü s z ö b é n a Jogtudományi Közlöny szerkesztősége, a lap megszűnését je-lentette. 70 esztendő váltakozó generációk váltakozó munkáit öleli fel. Maga a jog is, még ha az in aeternum valiturum meg nem valósítható igényével tetszeleg is, lényege szerint időhöz kötött, zeitgebunden. Az egyes történelmi időszakok változó gaz-dasági viszonyai, változó szellemi áramlatai mindig új meg új alakulást adnak, új meg ú j anyagot dobnak a jog számára. E szükségszerűen bekövetkező változás mellett a Jogtudományi Közlöny egyetlen vonalon változatlan maradt: a lapnak abban a szellemi irányításában, amely a magyar jogéletnek fejlődését, a magyar jogi kultúra előbbre vitelét óhajtotta szolgálni. A tempó, amelyet a fejlődésbén óhajtott, hol sürgetően követelő volt, mikor a korszak fejlődési irányvonala fel-felé ivelő volt, hol erős kritikai rezignáltságba olvad't át és a fejlődést sürgető progressziónak ugyanaz volt a lelki gyökere, mint a mult elért eredményeire támaszkodó, -azt -féltő konzervativizmusnak.
A Jogtudományi Közlöny a maga 7 évtizedes múltjával többet jelentett, mint egy jogi szaklap. Az aktualitást szolgáló ú j -ság a maga megjelenési időpontjában akar szolgálatot tenni, de ha igazi jelentősége van, ez messze túl éli -az első pillantásra való rendeltetésének időpontját — és 70 év után a Jogtudomá-nyi Közlöny a magyar jogi kultúra geológiai rétegeződését át-tekinthetően vetíti elénk. Aki bárminő jogi kérdés fejlődésvona-lát keresi, a Jogtudományi Közlöny már elsárgult és friss lap-jai között biztos nyomokra akad. Sok esetben a Jogtudományi Közlönyben megjelent cikkek, tanulmányok voltak a" jogfejlő-désnek elindítói. Ehhez a munkához a Jogtudományi Közlöny-nek mindenkor rendelkezésre állottak a jogélet és jogirodalom vezető egyéniségei, de igen nagy előnyt jelentett a Jogtudomá-nyi Közlöny számára a nagy jogászközönség, -az alkalmi cikkírók nem érdemtelen csapata. . B. S.
A Magyar ' Jogászegylet perjogi és igazságügyi szervezeti o s z tálya Vincenti Gusztáv dr. kúriai bíró elnöklésével tartott ülésén i f j
-Nagy Dezső dr. ügyvéd „A perismétlés" című tanulmányát ismertette.
Az előadó az ú. n. jogvédelmi perek (perújítás, Pp. 413. §., és végre-h a j t á s megszüntetési, stb. perek), érvényesülési területének erős kor-látozottságából indult ki és rámutatott arra, hogy e perek nem min-den esetben nyújtanak a feleknek kellő jogvédelmet. Álláspontját modern perjogi elméletekkel támasztotta alá, majd számos példát ho-zott fel a gyakorlatból annak a tételnek igazolására, hogy bíróságaink a perújításon kívül is megengedik a már elbírált jogigénynek ismételt érvényesítését. A törvény megkerülése, mások jogainak kijátszása, a teljesítés lehetetlensége, vagy utóbb bekövetkező lehetetlenülése és ál-talában olyan tényállás esetén, amikor a clausula rebus sic stantibus szabálya az ítélet után' is alkalmazható volt, a res judicata kifogása nem állt az ismételt perlés útjába. Az előadó a perismétlés fogalmi meghatározásánál nem az újból perbevitt ügy (jog,) teljés azonossá-gát tekintette tárgyi feltételnek, hanem azt a perjogi jelenséget, hogy az utóbb indult perben hozott ítélet az előző ítélet jogerős rendelke-zéseire visszahat, azt hatályon kívül helyezi, vagy módosítja. A per-jog hézagának minősítette, hogy ez a kérdés törvénykezési per-jogunkban törvényileg egyáltalában nincs szabályozva. Hangsúlyozta a perismét-lésben rejlő jogpolitikai veszélyeket 'és sürgette annak törvényhozási rendezését. Két irányú megoldásra hívta fel a figyelmet: a perújítási okok szaporítását, vagy pedig a perismétlésnek, mint önálló jogorvos-lati intézménynek törvénybe iktatását javasolta. A nagy érdeklődést keltő előadást vita követte, melyben Beck Salamon, Lehel Antal, Vági József, Blau György és Kende Ernő vettek részt. Az előadás és a felszólalások eredményét az elnöki zárszó foglalta össze.
„La Documentation Internationale PoKtique, Juridique et Eco-nomique" címmel Párísban, L. Le Fur, az ottani jogi fakultás nem-zetközi jogi tanárának igazgatása alatt új folyóirat jelent meg. Célja;
hogy az államközi életben felmerült tényekről és az annak hiteles fel-ismeréséhez szükséges okiratokról az olvasót tájékoztassa. Nyilván-való ennélfogva, hogy a nemzetközi jogásznak és egyáltalában minden művelt embernek rendkívüli hasznos szolgálatokat van hivatva telje-síteni. Különösen említésre méltó, hogy a folyóirat elvből nem közöl cikkeket, legfeljebb arra szorítkozik, hogy az adatokat tárgyilagos ismertetéssel kíséri. A mult év november 15-én megjelent szám a töb-bek között a S a a r - k é r d é s r e vonatkozó diplomáciai okiratokat, Franciaország kiadatási szerződéseinek s a legújabb nemzetközi érdekű jogi döntések és -megállapodások szövegét közli. A lap szerkesztősége-arra is vállalkozik, hogy konkrét kérdésekben adatokat gyűjt előfize-tői részére. ' H. H.
IRODALOM.
Dr. Katona Gábor: A váltójog kézikönyve. G r i l l K á r o l y k ö n y v -.kiadó vállalata kiadása. 1934. (419 oldal). Minden törvényre áll
többé-kevsébé Groschmid mondása a fiumei törvényes gyakor-latról, hogy idővel tulajdonképen már nem közvetlenül a tör-vény betűje a jogforrás, hanem a törtör-vényes gyakorlat, mely a .törvénynek szövegéből és a reá rakódott bírói gyakorlatból
ke-verődik össze egységes egésszé. Áll ez még inkább olyan régi törvényről, mint a mi váltótörvényünk, melyhez már félszázados gyakorlat kapcsolódik, észrevétlenül lassan kikezdve, átfor-málva a megváltozott időhöz és viszonyokhoz képest a törvény eredeti szövegét. Ezért fontos az időnként megjelenő jó kom-mentár, mely az élő törvényt tárja a gyakorlati jogász elé a törvény holt, külömböző értelmezésekre alkalmat adó szövegé-vel szemben. Egy jó kommentár sokszor szinte jogforrás lesz, mert úgy a bíró, mint az ügyvéd annak alapján dönti el a fel-merülő kérdéseket.
Annak idején dr. Fabinyi Tihamérnak a Magánjogi dönt-vénytárban megjelenő örökjogáról írva, azt mintaszerű mentárnak mondtam és ott néhány szóval kiemeltem a jó kom-mentár tulajdonságait. Katona Gábor váltójogi kézikönyve ilyen jó kommentár, mely az élő jogot elméleti alapon, de soha sem az elmélet útvesztőibe tévedve, gyakorlati céllal híven a d j a vissza és az egyes vitás esetekben a gyakorlati jogásznak gyors és biztos tájékoztatást ad. A törvény minden szakasza után rö-vid összefoglaló magyarázat következik, mely a szakasznak a gya-korlat által kiképzett magyarázatát adja és mintegy bevezetésül szolgál az azt követő bőséges és az újabb határozatokra súlyt fek-tető bírói elvi döntések gyűjteményéhez. Maguk a döntések a fontosabb szakaszoknál vezérszavakkal vannak csoportosítva, úgy hogy a gyakorlati jogász a döntések erdejében mindjárt el-igazodik, hogy hol találja az őt érdeklő gyakorlatot, anélkül,
"hogy a szakasz teljes gyakorlatát át kellene néznie. Ahol fonto-sabb elméleti felfogások és nézőpontok állnak szemben, ott az összefoglaló bevezetés egészen kis jogi értekezéssé alakul át, de szerző itt sem téveszti szem elől célját és az ellenkező ál-láspontok ismertetése és rövid bírálata után gyakorlati érvekkel alátámasztva, közli a szerző véleményét.
Az elméleti szabatosság és a gyakorlati kezelhetőség össze-egyeztetésének érdekes példája pl. mindjárt a törvény 1. §-ával kapcsolatban a szenvedő váltóképességről szóló fejtegetése.
Megállapítja, hogy ez a törvényes kifejezés mást takar, mint amit mond. Tulajdonképen a váltójogi cselekvőképesség fo-galma rejtőzik mögötte, az a képesség, hogy valaki saját cse-lekményével váltó jogilag lekötelezheti magát. De mindjárt hoz-záteszi, hogy ezentúl mégis a nem szabatos törvényes műkifeje-zést fogja használni, mert a gyakorlati kezelhetőségnek ez felel meg.
Már teljesen jogi értekezésszerű a törvény 87. §-ával kap-csolatosan az elévülés megszakadásáról és nyugvásáról szóló,
-valamint-a 91. §-al összefüggésben a váltójogi, egyetemlegesség-:nek a váltónyilatkozatok önállóságához való viszonyáról szóló .fejtegetései. A .megfelelő irodalom és az ellenkező nézetek is-.mertetése után úgy dönti el a kérdést, hogy a 91. §-ban foglalt
rendelkezés egyetemlegességet állapít meg a váltójogi kötele-zettek közt, de ez az egyetemlegesség csak addig érvényesülhet, amíg azt a váltónyilatkozatok önállóságának bizonyos tekintet-ben ellentétes nézőpontja megengedi. E kérdésről igen érdekes tartalmas viták folytak, szerintem szerző nézete úgy az elmélet1, mint a gyakorlati követelményeknek megfelel. Mivel kétségtele nül sok esetben az egyetemlegesség jogi kategóriája a váltókö-telezettek viszonyaira is alkalmazható, egyetemlegességnek mondható a 91. §. rendelkezése a váltóhitelező és a váltókötele-zettek viszonyában és ezen nem változtat az, hogy a váltónyi-latkozatok önállósága elvénél fogva az egyetemlegesség szabá-lyai a maguk teljességükben alkalmazást nem nyerhetnek.
A váltótörvény 37. §-ával kapcsolatban (fizetési árfolyam) a belföldi és külföldi valuták árfolyamának ingadozása folytán ellentétes bírói döntések és élénk irodalmi viták fejlődtek ki,
»egyszer a lejáratkori, egyszer a tényleges fizetéskori árfolyam elmélete volt a győztes. Szerző a gyakorlati jogász közvetlensé-gével és őszinteséközvetlensé-gével az ellentétes gyakorlat ismertetése után kifejti, hogy a nézetek változását tulajdonképen e szakasztól idegen valorizációs problémák idézték, elő. A bőséges gyakorlati döntvényanyagból külön is ki kell emelnünk a fontos 92. §-nál '(váltókifogások) a csoportosítás észszerűségét, áttekinthetőségéi,
az anyag gazdagságát. 0
Ha még ehhez hozzátesszük, hogy a könyvet részletes betű-rendes tárgymutató teszi kezelhetővé, úgy a biráló megállapít-hatja, hogy a szerző hasznos, érdemes, derék munkát végzett.
I f j . dr. Szigeti László.
Gazdasági lehetetlenülés a bérleti jogban. Irta: dr. Halom István.
Fenti címmel a szerző érdekes összeállítását a d j a a gazdasági lehetet-lenülés bírói gyakorlatban való kifejlődésének. Ügyesen csoportosítja az anyagot. Kutatja a gazdasági lehetetlenülés tényálladéki elemeit a bérleti jogban és ilyenek gyanánt elsősorban a hosszabb időre szóló bérszerzödést, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyának fel-bomlását é,s a szerződési kockázatot jelentősen meghaladó értékcsök-kenést jelöli meg. A gazdasági lehetetlenülés jogi természetének bon-colásánál a szerző rámutat arra a fejlődésmenetre, hogy miként helye-ződött át a súlypont a lehetetlenülésnek a gazdasági viszonyokban megalapozott kiterjesztéséről az érdekvédelem szempontjára, vagyis arra a szempontra, hogy a kötelem teljesítése az adóst vagyoni rom-lásba döntené. Magábanvéve ugyanis a teljesítés lehetetlenné válása független attól a visszahatástól, amit a teljesítés az adós vagyoni hely-zetére gyakorolna. A kapcsolatot a kettő között csak a gazdasági le-hetetlenülés fogalmának felmerülése hozta létre. A kérdésnek
cezu-r á j a a méltányosság alkalmazásában áll és az eddigi jogelvek helyécezu-re?
a méltányosság hatol be. A kérdés alapos tárgyalása és a szerző éles következtetései erősségei a kis füzetnek. Dr. Nemes László.
A rögzített adó felmondásáról és az új adóbevallásról szól Hr Vargha László jog- és államtudor, hites könyvszakértő, az A d ó és Könyvvitel főszerkesztőjének „Hogyan kell az adóbevallást
elkészí-teni" című könyve.
Legközelebb megjelenik GRILL-FÉLE
Uj D ö n t v é n y t á r
1934. évi kötete.
S z e r k e s z t i k :
Dr. Nizsalovszky Endre
egyet. n y . r. t a n á r , .Dr. Térfy Béla
m kir. i g a z s á g ü g y m i n i s z t e r i t i t k á r ,Dr. Petrovay Zoltán
m. kir. i g a z s á g ü g y m i n i s z t e r i titkár,.Dr. Zehery Lajos
m. kir. i g a z s á g ü g y m i n i s z t e r i oszt. tan.,.Dr. K a c s ó h B á l i n t jogakadémiai tanár.
Bolti ára 28.— pengő.
T a r t a l m a z d ö n t v é n y e k e t a Közjog, B ü n t e t ő j o g és b ű n -v á d i eljárás, M a g á n j o g , K e r e s k e d e l m i és -váltójog, és a Polgári e l j á r á s i jog k ö r é b ő l .
A f o n t o s a b b h a t á r o z a t o k i n d o k o l á s á t e g é s z é b e n közli.