s ezt vétkesen elmulasztotta. Ha közhivatalnok oly ügyben
•okozta a kárt, amelyben célszerűségi tekintetek szerint kellett
•eljárnia, csak akkor felelős, ha szándékosság vagy súlyos gon-datlanság terheli. Ha a közhivatalnok oly kárért, amelyet gyám, gondnok vagy idegen érdekek védelmére rendelt más személy okozott, az utóbibval együtt azért fejelős, mert ennek kirende-lésében,. ellenőrzésében vagy jogügyleteinek jóváhagyásában hi-vatali kötelességeit megsértette, egymásközti viszonyukban a kártérítés egyedül a közvetlen károkozó kötelezettsége, ,A kár-igények elévülési ideje a tiltott cselekményekből eredő követe-lések tekintetében 3 év. Ez a felelősség tehát egyrészt súlyo-s a b b á gyámhatósúlyo-sági tagok ma érvényben levő felelősúlyo-ssúlyo-ségénél,
másrészt súlyosabb, mint a kárt közvetlenül okozó gyámé, gond-noké. A Mt. nem rendelkezik a közhatóság felelősségéről az
•esetben, ha közhivatalnok elleni igény behajthatatlan.1 2)
Ujabban feltűnően elszaporodtak a gyámhatóságok tagjai
•és a gyámhatóságot fenntartó közületek ellen indított kártérí-tési perek. A jelenségne_k okát a gazdasági viszonyok nagyfokú leromlásában kell. keresnünk, amely körülmény igen sok eset-ben egymaga előidézte, a. gyámoltak (gondnokoltak) anyagi rom-lását, anélkül, hogy abban a gyámhatósági tagok cselekvése vagy mulasztása szerepet játszott volna, másrészt amely azt okozza, hogy egyre többen készek alaptalan pereket megkockáztatni ab-ban- a reményben, .hogy a közhatóságon lehet valamit megvenni, esetleg egyezségi úton tőle valamit kicsikarni.
Az ilyen alaptalan' perek .ellen való védekezés módja az lenne — főleg amennyiben a gyámhatóságok álamosítása bekö-vetkezik — ha a Mt.-nek a bíró felelősségéről szóló azt a ren-delkezését, hogy ellene kártérítési felelőséget csak akkor lehet
•érvényesíteni, ha a kártokozó cselekmény miatt őt a büntető bí-róság elítélte, vagy ha a fegyelmi bíbí-róság jogerős határozattal vele szemben a hivatali kötelesség vétkes megszegését megálla-pította, kiterjesztenék a családjogi jurisdictiot ellátó gyámható-isági tisztviselőkre is.
A végrehajtási eljárást módosító
a versenyben az adósok különböző képviseletei járnak elő!„
újabb és újabb adósvédő rendelkezéseket sürgetve a végrehaj-tási eljárás területén is. Tanulságos lesz tehát megismerkednünk a végrehajtási eljárást módosító ú j német törvénnyel, mert ez részben adósvédelmi jellegű ugyan, de más részeiben éppen a kivételes állapotokra szabott adósvédelem visszafejlesztését tűzi ki célul. De tanulságos lesz megismerkedni az ú j törvény-nek azokkal a rendelkezéseivel is, amelyek nem ezen a terü-leten mozognak, hanem más irányban módosítják ú j gondolatok"
alapján a végrehajtási jog szabályait.
Az 1934. október 24.-i ú j német törvény a gazdasági válság végrehajtási jogából a rendes viszonyok végrehajtási joga felé akar egy lépést tenni. Legalább ezt írják róla azok (Volkmar, Jonas), akik a német szaklapokban írnak róla. Már pedig az említett két szerző a német birodalmi igazságügyminisztérium tagja s így a törvényelőkészítés szándékaival alaposan tisztá-ban lehetnek. Szerintük a gazdasági depresszió az 1933. év vége felé túljutott legmélyebb pontján s így az adós rendkívüli végre-hajtási védelmének óvatos visszafejlesztésére kerülhetett a sor.
Viszont vannak a gazdasági válság hatása alatt hozott rendel-kezések közt olyanok is, amelyek — szerintük — az állandó végrehajtási jog uralma alatt is értékesíthetők. Az új törvény-ből felismerhető, hogy a német jogászvilág álláspontja szerint melyek esnek az előbbi, melyek az utóbbi szempont alá.
1. A gazdasági válság hatása alatt egy korábbi rendelet (az 1933. május 26.-i) úgy rendelkezett,, hogy a végrehajtást szenvedő kérelmére az ingókra vezetett végrehajtást meg lehet szüntetni, ha á bíróság' ezt látja indokoltnak. Ez nem jelentett-kevesebbet, mint azt, hogy a megtörtént foglalás is hatályát veszti, a foglalással szerzett zálogjog megszűnik s ha m a j d a hitelezőnek módjában lesz végrehajtási jogát gyakorolnia: a végrehajtási eljárást elölről kell kezdenie. Ezen változtat az új törvény. Megengedi ugyan az ingók értékesítésének elhalasz-tását, de ez a már megtörtént foglalás hatályát nem érinti. Az értékesítés elhalasztásának a törvény szerint az a célja, hogy a végrehajtást szenvedőnek alkalma legyen adósságát önként megfizetnie s erre határidőket is kell az adósnak kitűzni. A bíróságnak a felek személyi viszonyain kívül az adósság termé-szetét is figyelembe kell venni. Ez az utóbbi rendelkezés, mint megszorítás, alkalmazásra kerülhet például a tartási követelés-nél vagy olyan személyek (pl. orvosok) követeléseikövetelés-nél, akik nem tagadhatják meg szolgálataikat akkor sem, ha rögtöni kész-pénzfizetést nem kapnak érte. Szintúgy a bérbeadók követélései-nél, akiknek javára a lefoglalt ingóságok már á foglalás előtt- is-törvénynél .fogva zálogjoggal voltak terhelve, különösen olyan-kor, ha az ingók már nem is a kiköltözött bérlőnek,' hanem á bérbeadónak birlalatában vannak.
Míg azonban az ú j rendelkezés egyrészt visszafejleszti az:, adósvédelmet, addig másrészt tovább is fejleszti, mert a korábbi.
szabály csak bizonyos ingóságokra vonatkozott (személyes hasz-nálatra szánt ingókra, háztartási ingóságokra, a kereső tevé-kenység folytatásához tartozó eszközökre és készletekre, az ú j szabály ellenben mindenféle ingóságra egyaránt vonatkozik.
A magyar jogrendszer a bírói halasztás gondolatát a per-jogban már elfogadta, amikor a Pp. 397. §-ában megengedte a törvényes teljesítési határidő meghosszabbítását. Következetes eljárás volna tehát, ha ugyanezt a gondolatot a végrehajtási
el-járás szabályai közé is átvinnők, természetesen úgy, hogy a hitelezők érdekeinek megóvására nagy gondot fordítsunk s ebben talán még az új német törvényen is túlmenő gondosságra van szükség.
. 2. A bér- és 'haszonbérköveteléseknek ingók módjára végre-hajtás alá vételéről szól az új német törvény egy másik rendel-kezése, mely nem egészen új, hanem az 1933. évi rendelet ren-delkezésének meghosszabbítását tartalmazza. A meghosszabbított rendelet abból indul ki, hogy a béreknek és haszonbéreknek gazdasági céljuk van s elsősorban ennek a gazdasági célnak szolgálatában kell felhasználódniok. Ez a gazdasági cél az ingat-lan fenntartása és folyó terheinek viselése. Csak azt lehet tehát ingók módjára szabadon végrehajtás alá vonni, ami ezek után megmarad belőle. Ez a rendelkezés elsősorban nem adósvédelmi természetű, hanem egyrészt az ingatlan fenntartásához fűződő közgazdasági érdekeket szolgálja, másrészt azoknak a hitele-zőknek érdekeit védi (adókincstár, amortizációs kölcsönt nyújtó intézetek), akiknek visszatérő szolgáltatásokra van joguk s e joguk jelzálogjog vagy törvényes elsőbbség folytán elsőbbségre is igényt ad. Célja továbbá az is, hogy a visszatérő szolgáltatá-sokra jogosult jelzálogos hitelezőket ne kényszerítse arra, hogy az ingatlan haszonvételére vezettessenek végrehajtást csupán abból a célból, hogy ilyen módon — jelzálogjoguk alapján — az ingóhitelezőket megelőző kielégítéshez jussanak.'
Újabban a magyar jogban is mód van arra, hogy a bér- és haszonbérköveteléseket már esedékességük előtt is ingók mód-jára lefoglalják. Mód van rá a bírói végrehajtásbán is (24.000f 1928. I. M. sz. rendelet 10. §. 1'.. bekezdés) a közadók módjára vezetett végrehajtás esetében is. (16'.400/1933. M.'E. sz. rendelet 5. §••) A kérdés tehát nálunk is felmerülhet. Megfontolásra érde-mes azonban, hogy a visszatérő szolgáltatások hitelezőit nem iehetne-e hatályosabban is megvédeni, mint egyszerűen úgv,, hogy a nekik járó összegekét az adós kezén hagyjuk. Felmerül-het pl. az a gondolat, hogy az ingók módjára vezetett végre-^
hajtás, szabályai szerint behajtott- követelés f e l e t t ' t a r t o t t sorrendben ugyanolyan jogállást adjunk nekik, mintha a ' h a s z o n -vételt végrehajtás alá vették volna. '
3. Határozottan adósvédő rendelkezés az, amely az adós
•szolgálati illetményeinek bizonyos részét a foglalás alól mente-síti még akkor is, ha a végrehajtás' tartáskövetelés behajtása végett folyik. Nálunk az adós illetményeit már eddig sem lehe-tett az utolsó< fillérig lefoglalni, még akkor sem, ha tartásdíj volt a végrehajtás tárgya. Németországban eddig az ilyen köve-telésnél a végrehajtási korlátozást nem tartották szükségesnek, .mert abból indultak ki, hogy a perbíróság úgy sem ítél meg többet, mint amennyit az adós megfizetni képes, A közelmúlt Jdők azonban, különösen a nagymértékű munkanélküliség, vilá-.gosan megmutatta, hogy ez a gondolkodás téves volt.
Az új német törvény újítása tehát csak megerősíthet ben-nünket abban a véleményben, hogy törvényhozásunk a helyes
riton járt már eddig is. Az azonban megfontolásra érdemes, hogy nem helyes-e az ú j német törvény eljárása, mely fix tételek helyett a bíróságra bízza azt, hogy mennyi az az összeg, amelyet
a végrehajtást szenvedő-a maga részére és a természetben általa eltartott családtagok részére megtarthat. A bíróságok munkáját az ilyen rendelkezés természetesen szaporítaná, de másrészt mó-dot adna arra, hogy a nagycsaládos végrehajtást szenvedő na-gyobb kíméletben részesüljön, mint az, akinek természetben el-tartania senkit sem kell.
4. A szolgálati viszonyból származó fizetés és egyéb vissza-térő szolgáltatások nálunk is, Németországban is bizonyos mér-tékben mentesítve vannak a foglalás alól. Vannak azonban olyan jogviszonyok, amelyekben a munkát nem szolgálati jogviszony alapján végzik, de amelyek mégis visszatérő szolgáltatásra adnak jogot a munka végzőjének. Ilyen pl, nálunk i s / N é m e t -országban is a társadalombiztosító intézetek orvosainak a hely-zete, 'akik közül csak a tisztviselő orvosok állnak szolgálati jogviszonyban, míg a többiek más -— megbízási .— viszonyban vannak az intézetekkel, melyek múnkaerejüket nem veszik ugyan teljesen igénybe, dé jövedelmüknek mégis túlnyomó részét ad-ják. Az új német törvény most a végrehajtási eljárásban őket ugyanolyan védelem alá veszi, amelyet eddig csak a szolgálati viszonyban állók élveztek.
Ennél sokkal fontosabb és ügyvédolvasóinkat jobban ér-deklő rendelkezés azonban az,, hogy hasonló védelmet ad az úi törvény azoknak is, akik munkájukból élnek ugyan, de
munká-jukért nem visszatérő szolgáltatásokat kapnák. Ezek közül eddig
•csak a napszámosok keresménye volt bizonyos fokig mentesítve a végrehajtás, alól,'pedig sok más munkajövedelem is van,.amely nem visszatérő időszakokban jár. Ilyenek a szabad pályán mű-ködő ügyvédek, közjegyzők, orvosok, mérnökök, írók, művészek munkakeresménye és ilyen — hogy ne csak a magas képzettsé-get kívánó pályákat vegyük figyelembe — az alkuszok, szülész-n ő k muszülész-nkakeresmészülész-nye is. Ezekre szülész-nézve az ú j törvészülész-ny úgy reszülész-n-
ren-delkezik, hogy kérelmükre a bíróság a lefoglalt követelésből' meghagyhat nekik valamit, még pedig annyit, amennyi a maguk.
és tartásra jogosult hozzátartozóik szükséges tartására elegendő-addig, ameddig előreláthatóan újabb keresményhez jutnak. Ez a.
rendelkezés természeténél fogva kénytelen sokat bízni a bíróság mérlegelésére, de annyiban mégis megköti a bírót, hogy ne hagy-jon az ilyen foglalkozásúaknak többet a foglalás alól mente-sen, mint amennyi megmaradna nekik, ha fizetésből élnének.
Az ismertetett rendelkezés elvi helyessége kétségtelen és:
a szabad pályák mai válságos helyzetében fokozottan is indo-kolt, nem lehet azonban szemet hunyni azok előtt a nagy nehéz-ségek előtt, amelyek elé a bíróságot ez a rendelkezés állítja.
Érdekes lesz megfigyelni, hogy milyen tapasztalatokat tesz majd a német jogászvilág az ú j rendelkezés alkalmazásánál.
Megfontolás alá vettek a törvény előkészítői ebben a körben egy olyan gondolatot is, amely azután a törvénybe néni került bele. Ez a gondolat az volt: nem kellene-e az adósmorál néve-lése végett megengedni, hogy minden munkajövedelemből, még a legkisebb fizetésből vagy napszámból is, foglalás alá lehessen venni valami kis réiszt. Ezt a gondolatot azonban elejtették, ds-ezt nem elvi okokból tették, hanem a gyakorlati alkalmazás nagy nehézségeire és az anyagi eredménynek a bíróság' inunká-jához viszonyított előrelátható csekélységre tekintettel.
5. Nagyon érdekesek azok a rendelkezések, amelyeknek célja a hitelező védelme az ellen, hogy az adós elvonja előle-munkájának ellenértékét. A gyakorlati életben ennek az el-vonásnak két típusa van: Az egyik az, hogy az adós a maga részére csak annyi díjazást köt ki, amennyi a foglalás alól men-tes minimumon nincs túl, a többit pedig más valaki, pl. a fele-sége részére köti ki (az úgynevezett 1500 márkás szerződések).
A másik pedig az, hogy valamely hozzátartozójának javára (pl.
annak üzletében) ingyen végez olyan munkát, amelyet általában, díjazni szokás. Az első esetre úgy rendelkezik az ú j törvény, hogy a munka" fejében kikötött szolgáltatást a kedvezményezett-nél (a feleségkedvezményezett-nél) is le lehet foglalni, az utóbbi esetre pedig úgy, hogy a hitelező a díjazás nélküli munka élvezőjével szem-ben úgy járhat el, mintha megfelelő díjazás járna a munka, végzőjének. A bíró mérlegelésére van bízva, hogy a felek gazda-sági helyzetére tekintettel állapítsa meg, mennyi ez az összeg;
e mérlegelésnél tekintetbe veheti pl. azt is, hogy az üzlet, amely-ben a végrehajtást szenvedő dolgozik, a szokásos díjazás terhét nem bírná el. Kétségtelen, hogy a gondolat helyes, nálunk azon-ban kisebb fontosságú, mint Németországbán, mért a magyar igazságszolgáltatás ezekkél a visszaélésekkel szemben jobban-meg túdta védeni a hitelezőt, mint a német bíróságok gyakorlata.
6. Áz ú j törvény többi rendelkezései csekélyebb jelentősé- •
gűek. Inkább jellemző, mint fontos rendelkezés pl. az, mely a szolgálati egyenruhákat általában mentesíti a végrehajtás alól,
tehát a Németországban szokásos pártegyenruhákat is.