Egészen gyakorlati, de kissé bonyolultabb esetet vegyünk mos-tan. Valaki testvérének a fiát nevezte örökösül, annak leányát utó-örökösül azzal, hogy ha az utóöröklés beálltakor már nem volna élet-ben, mindkettőjüknek a gyermekei legyenek az utóörökösök. A fiúnak pénz kellett, eladta tehát az ingatlant nővérének, aki örült, hogy az utóöröklés időpontja, (fivérének halála) előtt olcsón hozzájutott a szép ingatlanhoz. Az utóöröklésí jog érintetlen hagyása mellett írták rá át a tulajdonjogot, mert a fiút csak korlátozott t u l a j d o n j o g illette és egyelőre még bizonytalan volt, hogy az utóöröklésre ki lesz majd hivatott. A leány, aki közben férjhez ment, gyermekek hátrahagyása nélkül, az utóöröklés bekövetkezte előtt meghalt. Az utóöröklés be-álltakor a helyzet ennek következtében az volt, hogy a fiú gyerme-keinek, akik az egyedüli utóörökösök voltak, igényüket a leány f é r j e ellen kellett érvényesíteniük, aki az utóöröklési jogviszonyon kívül álló harmadik személy volt. Ha közben ö is elhunyt volna, az utó-örökösök az ő örököseivel találták volna magukat szemben.
Ez a kis példa csak illusztrálására szolgál annak, hogy az a keskeny rés, melyet Kúriánk az utóöröklési jogban állítólag benne-rejlő elidegenítési tilalmon ütött azon megfontolás alapján, hogy az a körülmény, hogy az utóörökös az utóöröklés időpontjának beállta előtt megszerzi a tulajdonjogot, az utóöröklési igény sérelmét nem je-lentheti, elégnek bizonyul ahhoz, hogy rajta keresztül jogi akadály nélkül előállhasson az a helyzet, hogy az utóöröklés időpontjában tu-lajdonosként olyan valaki szerepel, aki sem nem eíőörökös, sem nem utóörökös, hanem egy harmadik személy és az utóörökösök kénytele-nek leszkénytele-nek vele szemben esetleg igényük érvényesítését a jog ú t j á n szorgalmazni.
Fejtegetésünkből le kell vonnunk egy tanulságot. Jogunkba be-jutott a latens tilalom fogalma, amely azonban nem a k a d á l y a annak, hogy latens módon az elidegenítés és jogszerzés- megvalósuljon.
Szükséges-e ilyen jogi megoldáshoz fordulni, mikor az örökhagyó, ha ragaszkodik az eíőörökös személyéhez és csak őrá kívánja bízni a hagyatéki vagyon megőrzését, az elidegenítési tilalmat kifejezetten is kikötheti és az utóörökös jogvédelmét az utóöröklési jog tkvi bejegy-zésével minden további tkvi jogszerzővel szemben érvényre lehet juttatni, mert az abba a haszonélvező és tulajdonos gazdasági hely-zetére emlékeztető jogviszonyba lép, mely az eíőörökös és utóörökös között a várományi idő alatt virtualiter fennáll.
tetésével kiválóan oldották meg és egyben megállapították a szabad verseny ezen kinövése elleni oltalom irányelveit.
Felismerték azt az alapvető értéket, amit az alkalmazott — a főnöki bizalom letéteményese — a vállalat életében jelent. Előfordul, hogy az alkalmazotton épül fel az egész vállalkozás, különösen akkor, ha be van avatva a vállalat üzemi vagy üzleti titkaiba, vagy saját tit-kait bocsátja a vállalat rendelkezésére.
Így pl. az olyan nagy vállalatoknál, ahol főleg ügynökök által kötnek ügyleteket, egy ilyen ügynök elcsábítása nemcsak a vállalat megbénítását eredményezi, hanem üzletkörének, vevői címének a ver-senytárs részére való megszerzését is jelentheti.
Egy ügyesebb szakember elcsábítása (különösen gyári-, ipari-üzemeknél) hihetetlen károkat okozhat a versenytársnak. Hiszen az egészen beilleszkedett már a vállalati szervezetbe, az összes eljárási sajátságokat, speciális előállítási módokat ismeri és tevékenysége lé-nyeges alkateleme a vállalat működésének.
Nem tekintve azonban ezen kirívó eseteket, az alkalmazott min-dig lényeges alkatelemét képezi a vállalat gépezetének és tevékeny-sége fogaskerékként illeszkedik a vállalat harmonikus működésébe.
Ezen harmónia megzavarása által, a vállalat működését bénítja meg az, aki versenytársának alkalmazottját elcsábítja. És bár senki sem pótolhatatlan, a bírói gyakorlat nagyon helyesen mégis oltalmat nyújt a vállalat életének, szervezetének meglepetésszerű megbolyga-tása ellen.
A verseny szabadságának — hiszen a kereslet és kínálat tör-vénye többé-kevésbé itt is irányadó — e téren is értör-vényesülnie kell.
A szolgálati szerződés megkötésével egy vállalat sem biztosíthatja a maga részére időtlen időkig a munkavállaló tehetségét és az alkalma-zott érvényesülése érdekében sem lehetséges azt megtiltani, hogy ez oly vállalathoz lépjen át, amely nézete szerint megfelelőbb lehetőségeket biztosít neki.
Végeredményben itehát minden vállalkozót megillet az a jog, hogy versenytársai alkalmazottját a saját vállalatéhoz szerződtesse, ezen eljárásának azonban nem szabad a jó erkölcsökbe és az üzleti tisztességbe ütközni.
Az alkalmazottnak a szolgálati szerződés szokás szerinti fel-bontására való rábírása csak akkor ütközik a jóerkölcsökbe, ha a ki-sérő körülmények erkölcstelen magatartást képeznek.
így a bírói gyakorlat is elismeri a versenytárs azon jogát, hogy az versenytársának alkalmazottját állásának szabályszerű felmondás út-ján történő elhagyására rábírja és magánál szerződtesse. Világosan kiolvasható ebből az a álláspont, hogy általában a felmondási idő be-tartása az, amit a gyakorlat a versenytárstól megkíván és viszont ez a határpont, amelyen túlmenőleg a versenytárs oltalmat nem kérhet.
önként következik tehát, hogy a versenytörvény 1. §-a alapján e- tekintetben kialakult bírói gyakorlat csak az alkalmazottak „kieme-lése" ellen nyújt oltalmat. Nem engedi meg nevezetesen a vállalat har-móniájának (szervezet, kalkuláció, vevőszerzés, termelés stb.) egyik napról a másikra történő megbolygatását és a vállalkozónak egy fait accompli elé állítását.
A felmondást ugyanis egy olyan kiméleti időnek tekinti, amely alatt a vállalkozó — kellően értesülve az alkalmazott távozási szándékáról — gondoskodhatik a munkaerő pótlásáról. A bíróság
, ..esetről-esetre kiszabandó pénzbírság terhe mellett köte-lezi alperest, hogy azon cselekményét, hogy felperes olyan alkalmazottját, akiről tudja, vagy kellő gondosság kifej-tésével megtudhatja, hogy törvényes felmondási idejét még ki nem töltötte, a felperes hozzájárulása nélkül szer-ződtesse, hagyja abba." (Bpesti tvszék 32.950/931. sz.)
A szolgálati szerződés szabályszerű felbontására való rábírás is
"beleütkiözhetik azonban a kisérő körülményeknél fogva az üzleti tisz-tességbe. így pl. áz alkalmazottaiknak a versenytárs tönkretétele cél-jából való szisztematikus elcsábítása, amikor a versenytárs egymás, után, vagy egyszerre való, habár szabályszerű felmondásra bírja rá verseny-társának alkalmazottait, — mint a jóerkölcsökkel ós. üzleti tisztesség-gel össze nem egyeztethető magatartás, feltétlenül eltiltandó.
Nyilvánvaló tehát, hogy ezekben az esetekben, a bírói gyakorlat az alkalmazott meglepetésszerű, váratlan, vagy egyébként tisztesség-telen kiemelése ellen védi a vállalat zavartalanságát.
A (szolgálati) szerződést szegő alkalmazott alkalmazása tekinte-tében lényeges eltérés van a magyar és a német bírói gyakorlat kö-zött. ,,Die Anstellung eínes Angestelliten in Kenntniss des Vertrag-buches ist nicht sittenwidrig." (Oberlandsgericht Königsberg.)
Ezzel szemben a magyar bírói gyakorlat — itt is természetesen a felmondási időn belül — nem engedi a szerződésszegésnek vesreny céljából való feLhasználását, akkor sem, ha nem a versenytárs volt az, aki az alkalmazottat szerződésszegésre bírta.
,,A vállalat, amely tudja, vagy kellő gondosság mellett megtudhatja, hogy a versenytárstól az alkalmazott a fel-mondási idő kitöltése nélkül, jogellenesen lép.ki, tisztes-ségtelen versenyt követ el, ha a jogtalanul állását elhagyó alkalmazottat szerződteti." (Bp. Tábla P. VII. 8226/1933.) A szerződésszegésre való rábírást mindig a jóerkölcsökbe ütkö-zőnek tekinti a bírói gyakorlat, még akkor is, ha a kisérő körülmények az eljárás tisztességtelenségét kizárják. így pl.: .a német Reichsgericht tisztességtelen versenyt állapított meg akkor, amikor a versenytárs az .alkalmazottnak megfizette a kötbért, mellyel az szolgálati szerződés
megszegése esetén munkaadójának tartozott. Ebben az esetben tehát nem hivatkozhatik az alperes arra, hogy jogszerűen járt el és verseny-társát kártalanította, mert a szerződésszegésre való rábírás mindig er-ikölcstelen.
Nem szükséges azonban, hogy a rábírás eredménnyel járjon.
A választott bíróság megállapította; hogy alperesi cégtu-lajdonos a felperes segédjének kifejezett ajánlatot tett arra, hogy a felperes üzletéből az ő üzletébe lépjen át, a d neki havi 3 millió korona helyett 4 millió korona
fi-zetést. .Végleges megegyezés köztük létre nem jött, mert a segéd azután a dolgot meggondolta és felperes üzleté-ben megmaradt. Alperesnek ez a cselekménye az id. tör-vény 1. §-ába s a jóerkölcsökbe ütközik. (712/1926. Buda-' pesti keresked, vb.)
Az alkalmazottcsábítás fogalma alá tartozik az is, amikor a vál-lalat versenytársának alkalmazottját azzal egyidejűleg fogadja szolgá-latába. Ez rendszerint külső munkára szerződtetett alkalmazottnál, ügynököknél fordul elő. Itt a szerződésszegés abban áll, hogy a ver-senytárs az alkalmazott munkáját és munkaerejét, mellyel az kizárólag munkaadójának szolgálatában áll, a saját részére hasznája fel. Ide sorolható továbbá, már az üzleti vesztegetés (Tvt. 20. §.) határát sú-roló az az eset, amikor a segéd a főnöke üzletében vásárolni kívánó vevőket a versenytársihoz küldi, bárha azok kiszolgálása semminő aka-dályba nem ütközik.
Már a feLsorolt példákból is kitűnik, hogy az alkalmazottcsábí-tás megállapíthatóságához a bírói gyakorlat nem kívánja meg — amint áz a szó köznapi értelméből következnék — azt, hogy a kezdeménye-zés a versenytárstól induljon ki, sem pedig azt, hogy a versenyvállalat alkalmazottját magasabb fizetési ígéret mellett n e szerződtethesse, hanem a z ellen véd, hogy a vállalat zavartalan működése az
alkal-2*
mazottnak a versnytáTSsal kapcsolatos szerződésszegésével meg ne«
bénuljon.
A bíróság alkalmazottcsábítás miatt abbanhagyásra kötelezte-az alperest a k k o r is, a m i k o r
„tényállásként állapítja meg, hogy felperes k e r e s e t é n e k , alapját képező azt a tényt, amely szerint alperesi válla-lat felperes alkalmazottját nagyobb fizetési ígéretével és-kezdeményező magatartásával elcsábította volna, n e m bizonyította." (Bp. T. P. VII. 8226/933.)
Ennélfogva a bírói gyakorlat értelmében alkalmazottcsábítást az követ el: aki versenytársának alkalmazottját a vele kötött szol-gálati szerződése megszegésére reábírja, vagy aki v e r s e n y t á r s á n a k alkalmazottját szolgálatába fogadja — a felmondási időn belül — noha tudja vagy kellő gondosság mellett megtudhatta volna, hogy az megelőző szolgálati szerződését megszegte.
Az alkalmazotti minőség, a szerződésszegés, a felmondási idő és az alkalmazás objektív, a versenytárs tudomása, a gondatlanság és a rábírás szubjektív alkatelemei az alkalmazottcsábításnak. Míg a szer-ződésszegésnek ahhoz, hogy akalm ázott csábítás megállapítható legyen mindig fenn kell forogni, addig a rábírás és a többi alkotóelem együtt-véve külön-külön is előfordulhat.
Az alkalmazotti minőség — rendszerint ügynököknél vitás — mindott megállapítandó, ahol valaki jövedelem ellenében m u n k a e r e jét függőségi viszony mellett a (főnöknek) vállalatnak, a n n a k k ö r é -ben rendszeresen rendelkezésére bocsátja. Ebből következik, hogy nem alkalmazott az olyan egyén, iaki alkalmi munkálatokat végez, az önálló ügynök, vagy az alkusz.
Az 'alkalmazotti minőségre nincs befolyással az, hogy % s z e r ű fizetést k a p , vagy hogy a szolgálati szerződés határozott, vagy h a t á -rozatlan időtartamra köttetett.
„Mert az .alkalmazotti viszony megállapításának sem az a körülmény, hogy az alkalmazott járandóságait % szerű-részesedés szerint k a p t a meg, sem pedig -az a körülmény, hogy a felek a szolgálati idő tartamát előre meg nem h a -tározták, akadályul u e m szolgál." (Bp. T. hív. ítélet.) Általában szükséges, hogy az alkalmazott egész m u n k a e r e j é t ki-zárólag a vállalat 'érdekében fejtse ki, de adott e s e t b e n e nélkül is-megállapítja a bíróság az alkalmazotti minőséget. •
így akkor, mikor az utazó ügynök a főnök engedélyével n e m versenyárunak más vállalat részére való terjesztésével foglalkozott, a bíróság azt az álláspontot foglalta el, hogy
„mint üzletszerző ügynök a tv. szempontjából felperes alkalmazottjának volt tekintendő, mert e részben az a lényeges, hogy X. Y. az alperesével azonos árura nézve•
már a leiperes részére kötötte le egész ügynöki tevékeny-ségét. (Győri Tábla: P . II. 48/934.)
Az alkalmazotti minőség megállapításához azonban a (főnök-től, vállalattól va'ló) függőségi viszonynak mindig fenn kell forognia.
Szerződésszegés alatt jelen vonatkozásban a szolgálati s z e r z ő dés jogellenes febontás'a, áll. a szolgálati szerződéssel ellentétes m a -gatartás értendő. Az, hogy a szerződés írásba legyen foglalva, n e m lényeges.
A szerződésszegéssel (melynek egyik faja a felmondás, v a g y a n n a k kitöltése nélkül való távozás) és a bírói gyakorlat n y ú j t o t t a védelemmel kapcsolatos a felmondási idő kérdése.
Amennyiben a felek e r r e nézve nem állapodtak meg a szolgá-lati szerződésben, úgy a törvény rendelkezései az i r á n y a d ó k .
(Ipar-törvény, 1910/1920. M. E. sz. rendelet). A mindenkori felperes hely-:zete a felmondási idő előzetes szabályozása nélkül is elég kedvező-n e k mokedvező-ndható, mert a törvékedvező-ny a z alkalmazottak felmokedvező-ndási idejét az eltöltött szolgálat és a betöltött munkakörnek megfelelő, aránylag
¡hosszú időben állapítja meg.
Az a vállalkozó, aki versenytársának alkalmazottját „kiemeli", nem hozhatja fel tehát védekezésül azt, hogy az alkalmazott szolgá-lati szerződésében nem volt felmondási idő kikötve és így csak a k k o r mentesül a felelősség alól, ha azt igazolja, hogy a szolgálati szerző-désben iki volt kötve az azonnali hatállyal való felmondás joga.
Alkalmazás alatt a versenytárs által létesített szolgálati viszonyt
•kell érteni.
Mindezen objektív körülmények fennforgása mellett sem álla-pítható meg, azonban az alkalmazottcsábítás, ha a versenytárs nem tudta, illetve kellő gondosság kifejtése mellett sem szerezhetett tu--domást az alkalmazott szerződésszegéséről.
Ennek eldöntésénél a bíróság nagyon helyesen igen szigorúan jár el és már a legcsekélyebb gondatlanság esetén is megállapítja az alperes felelősségét, sőt tudakozódási kötelezettséget is ró a ver-senytársra. Az, hogy a bírói gyakorlat igen tág körben, az eset vala-mennyi körülményének figyelembevételével vizsgálja azt, hogy tudo-mást szerezhetett-e a versenytárs az 'alkalmazott szerződésszegéséről, abban le'li kétségtelenül helyes -indokát, hogy csak az az alperes men-tesüljön a felelősség alól, akinek tisztességes eljárásához kétség sem férhet, illetve akiről teljes egészében bebizonyosodik, hogy az alkal-mazott szerződésszegéséről nem tudhatott.
Odáig ugyan a bírói gyakorlat ne-m megy el, hogy m á r a ver-s e n y t á r ver-s i viver-szonyra való tekintettel megállapítver-sa -a verver-senytárver-snak az
alkalmazott szerződésszegéséről való tudomását, ezt azonban már a legcsekélyebb támpont esetében is vélelmezi. így pl.:
Nem vitás a peresfelek közt, hogy Gy.-ben 1932. augusz-tusában c9a'k a felperes és az alperes foglal'kozta-k pat-kóvas ipari előállításúval és forgalombahozatalával és ahhoz sem f é r h e t -kétség, hogy, amiint ez különösen az egy városban, vagy községben üzletet folytató verseny-társaknál -el sem képzelhető, a peres felek mindig érdek-lődtek -és tájékozást igyekeztek szerezni egymás üzleti viszonyai felől. Már pedig ezekre való tekintettel a leg-kevésbé sem valószínű, hogy alperes-iákkor, amikor X.
Y.-t 1932. augusztus havában üzletszerzőnek felfogadta, hogy X. Y. felperesnek az ügynöke és ennek részére dol-gozik. (Győri T. hív. ítélet.)
A bírói gyakorlat tehát nem elégszik meg azzal, hogy a ver-senytárs nem tudott az -alkalmazott szerződésszegéséről, hanem to-vább megy és adott esetben azt is megkívánja tőle, hogy ennek a kö-rülménynek utána járjon. Abból az általános és a rendes k e r e s k e d ő által követett gyakorlatból kiindulva, mely szerint az az alkalmazot-tal való szolgálati viszony -létesítése előtt -annak volt munkaadójánál is -érdeklődni szokott, a versenytársat a szerződésszegés legkisebb gyanújának fennforgása esetén pozitív magatartásra, nevezetesen az alkalmazott volt munkaadójánál va-ló tudakozódásra kötelezi.
„A bíróság álláspontja szerint a tudakozódási -kötelezett-séget általánosan oly értelemben 'kötelezővé tenni nem lehet, hogy az új m u n k a a d ó minden körülmények közt 'köteles érdeklődni a szolgálati viszony megszűntetése -kérdésében, mert ha a felmondás nélkül kilépett alkal-mazottat szolgálatába vevő főnöktő-l ily tudakozódást és a kapott válasz elfogadását követelni lehetne, úgy az al-kalmazott főnöke akarata ellenére felmondási idő
kitől-tése nélkül soha ki nem léphetne, bármennyire jogos oka.
volna is erre, s így újból való elhelyezkedése megvalósít-hatatlan lenne.
Azonban, ha a főnök tudja, vagy a fennforgó k ö -rülmények kellő vizsgálata mellett megtudhatja, hogy az"
alkalmazott az előbbi szolgálati viszonyt jogtalanul, idő előtt szakította meg, úgy az utóbbi esetben a való tény-állás tisztázása elöl el nem zárkózhatik.
Minthogy pedig a 9.7. alatti szerződésből kitiinő és-a bíróság áltés-al ezennel megállés-apított és-amés-a tény mellett, hogy az alperesi vállalat X. Y.-nak szolgálatába lépése-k o r 3000 pengő lépése-kölcsönt nyújtott, ha még n e m is t u d t a ,
hogy ez az ősszeg a felperesnél fennálló tartozás ki-egyenlítésére szolgált — a köteles gondosság mellet.t tu-dakozódnia kellett volna az irányban, hogy ezen összeg"
n e m - e az alkalmazott régi szolgálati helyén fennálló kö-telezettségeinek kiegyenlítésére szolgál — s m i n t h o g y
ezen tény megtudása esetén X. Y.-nak a szolgálati vi-szony megszűnésére, valamint a felmondás szükségtelen-ségére vonatkozó 'előadásait figyelembe már n e m vehette, ennélfogva arra, hogy őt tudakozódási k ö t e l e z e t t -ség nem terhelte, »ikerrel nem hivatkozhatik. (Bp. T..
8226/933. sz.)
Végül az alkalmazottnak szerződésszegésre való rábírása a l a t t a versenytárs az a magatartása és mindazon cselekedete értendő, mellyel azt a célt kívánja elérni, hogy az alkalmazott szerződéssze-gést kövessen el.
Az alkaljmazottcsábítás ellen a bírói gyakorlat kétirányú v é d e l -met biztosít, eltiltja 'az alperest attól, hogy felperes alkalmazottját elcsábítsa és kötelezi az okozott k á r megtérítésére. K e z d e t b e n a bírói gyakorlat nem nyilvánult meg mind a két irányban ilyen határozot-tan, hanem abból- kiindulva, hogy a már elcsábított alkalmazottal kapcsolatban a csábítástól való eltiltás már felesleges, ennek kimon-dását mellőzte és megelégedett a csábításnak, mint a k á r t é r í t é s i kö-telezettség jogalapjának a megállapításával. Ezzel szemben már hala-dottabb felfogásról tesz tanúságot a bíróságnak azon ítélete, mely-szerint
„az alpereseket a Tvt, 1. §-a alapján megállapított cse-lekmény abbanhagyására kötelezte. Az elsöbíróságnak ez-zel ellentétes álláspontját a kir. ítélőtábla t é v e s n e k tartja. A cselekményt elkövetett alperesekkel szemben, a felperes általánosságban, tehát az alkalmazott közelebbi megjelölése nélkül, kérheti az abbanhagyásra k ö t e -lezést, mert az alpereseknek perbeli kijelentése d a c á r a sem tekinthető az ismétlés kizártnak és ezt nem zárja k i az sem, hogy az az alkalmazott, akivel az alperesek a cselekményt elkövették, a felperestől kilépett. Az al-peresek elkövethetik a cselekményt más felperesi alkal-mazottal is. (Bp. T. P. VII. 5630/933.)
Az a felfogás, mely szerint a z ítéletnek azt is tartalmaznia kel-lene, hogy az alkalmazottal létrejött szerződéses viszony folytatása,
— mint az üzleti tisztességet sértő cselekmény eredményének felhasz-nálása, — abbanhagyandó; a bírói gyakorlatban nem talált vissz-hangra.
Az ilyen rendelkezés antiszociális voltától és attól eltekintve, hogy harmadik személy érdekeit sértené, azért sem indokolt, mert akártérítéssel a versenytárs elvileg mindazokért a k á r o k é r t m e g t é r í -tést kap, melyeket az alkalmazott elcsábítása folytán szenvedett.
Dr. Sorger
Károly-Popularis akció és exekució a versenyjogban. A z 1923. évi tör-vénycikket kiegészítő 1933. évi XVLI. törvénycikk egyes ren-delkezései már újszerűségüknél fogva is, úgy a jogkereső közön-ség, mint a jogot alkalmazó jogásztársadalom körében oly arányú feltűnést keltettek, melyek meghaladták az ú j törvényi rendelkezések nyomán szokásosan bekövetkező észrevételek, hozzászólások, recenziók mértékét. A törvény több részből áll, melynélfogva a nyomain kifejlődött jogvita is több elhatárolt területre oszlik. Dr. Tury Sándor Kornél, a szegedi egyetem tanára „Magyar Jogászegyleti Értekezések és egyéb tanulmá-nyok" című folyóirat ez évi 7. számában ,,A popularis exekució versenyjogunkban" címmel megjelent alapos és mélyreható értekezésében a törvény által szabályozott mindeme jogterüle-teket felöleli és beható kritika tárgyává téve, rávilágít azon okokra, melyek a törvény létrejötte tekintetében mozgató erők-ként szerepeltek és mindazon következményekre, melyek a tör-vény alkalmazása nyomán előálltak és előállhatnak.
Ezen több és egymással formailag össze nem függő jog-terület közül arra a jog-területre kívánjuk vizsgálódásunk körét korlátozni, amely a törvény 19. §-ával lépett be terra nova-ként j ogrendszerünkbe.
Az 1933. évi XVII. t.-c. 19. §-a az alaptörvény 30. §-ában megszabott széleskörű kereshetőségi jogot szorítja meg akkor, amikor kimondja, hogy a bíróság elutasíthatja az utóbb fellépő testületnek, szakegyesületnek, vagy versenytársnak abbanhagyás iránt indított keresetét, ha ugyanazon az alapon már per folyik az alperes ellen és nincsen valószínűsítve az, hogy a korábbi per, ellenére is jogos érdeke fűződik a felperesnek az új per felvételéhez.
Ezen rendelkezés oka nyilván az volt, hogy a perköltség-hajhászást és az alperesnek ennekfolytán előállható vagyoni romlását preventív eszközökkel megakadályozza. A hivatkozott cikkben elfogalt állásponttal egybehangzóan megállapíthatjuk, hogy a cél helyes. Eltérünk azonban a cél elérésére alkalmazott mód minőségének és teljességének megítélése tekintetében a fenthivatkozott állásponttól, mert kifejezetten fenntartjuk azon nézetünket,1) mely szerint az aktorátusnak végrehajtási úton, contradiktorius eljárás nélkül való eldöntése oly veszélyeket rejt magában, melyek meghaladják bekövetkezésük esetén mind-azon lehető igazságtalanságokat, melyeknek megelőzése és el-hárítása épen a hivatkozott 19. §. rendeltetése és célja volt.
A törvény nyomán előállott joggyakorlat alapján ma már eldönthetjük azt a kérdést, hogy a populáris akció megilleti bármely versenytársat, vagy a versenytársak, vagy akár a nagy-közönség érdekében fellépő testületet. A törvény 19. §-a alapján ez a jog ma már kiterjed a végrehajtáskérési jogra ís. A jog-helyzet ilyetén alakulása csak helyeselhető, mert a gazdasági élet követelményeinek megfelel. A tisztességtelen-versenyjog
1) L. szerző 'cikkét a Polgári J o g 1933. évi 8. és a Pester Lloyd 1934. évi 16. számában.
amúgy is a dologi, kötelmi és közjogi elemek2) komplexumából áll elő és az a körülmény, hogy az eddig inkább kötelmi jellegű viszony háttérbe szorult a mindegyre jobban íeltörő közjogi alapon épülő jogosítványok mellett — megfelel úgy a jog fejlő-désének, mint az élet praktikus kívánalmainak. Nem is ez a körülmény az, amely ellen állást foglaltunk, hanem az, hogy a mód, mellyel a megvalósítás felé törekszik, nem teljes és veszélyeket hord magában.
Ezekre a veszélyekre bővebben kitérni feleslegesnek tart-juk, mindössze csak arra kívánunk rámutatni, hogy a kontra-diktorius eljárás mellőzésével végrehajtás elrendelhető oly sze-mélyek javára is, akik sem versenytársnak, sem aktorátussal bíró testületnek nem tekinthetők és akiket ebbeli helyzetükből kifolyóan sem kötelmi vagy dologi, sem közjogi alapon jogosí-tottaknak nem tekinthetünk.
Jogviszonyok ex delicto is keletkezhetnek és delictuális tisztességtelen verseny cselekmény a gyakorlatban szinte min-dennapos eset. Ennek megtorlása, preventív megelőzése tényleg közjogi jelleggel is bír. De ezen közjogiasítást semmiesetre sem ismerhetjük el végtelennek. Nem hasonlítható az executio popu-larissal élő versenytárs jogi helyzete a királyi ügyész, a köz-vádló jogi helyzetéhez. Ha konkrét érdeksérelmet nem is kíván meg jogunk a sértettként fellépő aktortól, de annál inkább meg-kívánja azt, hogy az aktor a szóbanforgó szakma keretein belül álljon, érdeksérelmí lehetősége meg legyen és szükség esetén magát aktorként legitimálni tudja. Ezen legitimáció lehetőségé-nek hiánya az, amire már reámutattunk és ez a hiány ad lehető-séget a joggal váló visszaélésre. A maradéktalanul és tökélete-sen megszerkesztett törvény betűi mögött is sokszor megbújik a chicaneur, mennyivel inkább elképzelhető ez jelen esetben, amikor a törvény házagai a chicanera szinte felbujtják a joggal visszaélni akarót.
Az 1881. évi LX. t.-c. 13. §-ának taxácíóját, ha fenti esettel kiegészítenék, a kérdés a felek kötelező meghallgatásával már el is volna döntve. De ez a kiegészítés nem történt meg és ma az a tényleges helyzet, hogy a jelentkező végrehajtató végre-hajtás elrendelése iránti kérvényét a perbíróság contradiktorius eljárás nélkül intézi el. Nincsen tehát lehetősége az alperesnek arra, hogy esetleges aktoratus hiányára alapított kifogásait elő-adhassa. Előadhatja és esetleg sikerrel érvényesítheti is • ezen kifogását ugyan, de csak a végrehajtás foganatosítása után.
Ebben az időpontban azonban már olyan helyzetben lehet, amelynek in integrum restituálása jóformán lehetetlen. Gondo-lunk elsősorban a versenyjog körében szokásos védjegy, áru, nyomtatvány, hirdetési tábla zár alá vételére, elkobzására stb.
Ez a veszély pedig fennáll és a preventív eszközökkel csak az esetben volna megelőzhető, ha a 19. §. egyben elrendelte volna a végrehajtási kérelem elbírálásakor a felek kötelező meg-hallgatását. E hiány orvosolható egy egyszakaszos novellával.
Egy ilyen rendelkezés megjelenéséig azonban teljes egészében
2) L. Dr. Beck Salamon: Polgári J o g 1934. évi 9. szám, 532. o.
-fenntartjuk e tárgyban előzően elfoglalt nézetünket. Tesszük ezt annál is inkább, mert a fentiekben vázolt jogbizonytalanság foly-tán előállott aggályainkat a hivatkozott cikknek eloszlatni nem sikerült. Dr. Somogyi Ferenc.