löszgyepek és erdőssztyeprétek megőrzésére
Illyés Eszter, Jakab Gusztáv és Csathó András István
Bölöni János
Rendszeres kaszálással fenntartott erdőssztyeprét a Budai-hegységben (Anna-rét)
This diverse forest steppe meadow is managed by annual mowing
kezelése sincs mindig a nemzeti parkok kezében, szerencsés esetben azonban a nemzeti parkok el-lenőrzik a megfelelő hasznosítást.
A löszgyepeken, erdőssztyepréteken, lejtősztye-peken – mint ahogy azt az előző fejezetben láttuk – az egyik leggyakoribb probléma a spontán cser-jésedés és újabban az özönnövények térhódítása.
A nemzeti park igazgatóságok munkatársai a le-hetőségeikhez mérten igyekeznek megőrizni az értékes gyepterületeket, ezért mind több helyen végeznek rendszeres kézi vagy gépi cserjeirtást. A gyepek egy részének utókezelését szerencsés eset-ben legelő állatállománnyal, gyakran
hagyomá-nyos magyar fajtákkal tudják megoldani. Lássunk most néhány kiragadott példát!
A Vértesboglári-legelőn a Pro Vértes Közala-pítvány egy 150 hektáros száraz gyepet tisztított meg a cserjéktől a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival együttműködve 2005 telén, amit most rackajuhokkal legeltet. A cserjék felújulása ellen szükség esetén a jövőben tisztító kaszálást is fognak alkalmazni.
A Budai-hegységben, a Harang-völgy és a Normafa-lejtő értékes, irtás eredetű erdőssztyep-rétjeit a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság minden évben géppel lekaszáltatja, és a szénát a gyepekről lehordatja. A fák és cserjék felnö-vekedésének megakadályozásával a hazánkban már csak itt előforduló csíkos boglárkalepkének (Polyommatus damon) igyekeznek kedvező élő-helyet teremteni, mivel a gyepek kaszálás hiányá-ban néhány évtizeden belül valószínűleg beerdő-södnének.
Az Aggteleki-karszton az fajgazdag, régen is kaszálóként hasznosított töbör-gyepeket az Agg-teleki Nemzeti Park Igazgatóság minden évben – a terepviszonyoknak megfelelően kézzel vagy géppel – lekaszáltatja, a levágott szénát a terü-letről elviszik és takarmányozásra használják fel.
A Jósvafő környéki alacsonyabban fekvő részek felhagyott szántóit és erdőssztyeprétjeit szilajon tartott hucul ménes legeli. A lovak kiválóan ér-zik magukat ezen a terepen és jól szaporodnak. A jósvafői Szőlő-hegyen és az alacsony karszt más Lovakkal legeltetett félszáraz gyepek Jósvafő határában
Hucul stud graze the semi-dry grasslands in the Aggtelek Karst
Illyés Eszter
Szerencsére van még néhány olyan löszvölgy a Mezőföldön, amit ma is legeltetnek
There are a few loess valleys in the Mezőföld still managed by grazing
Gyepfenntartó természetvédelmi kezelések:
fajgazdag erdősszteprét kaszálása a Tápió-vidéken
Nature conservation management: mowing of a species rich forest steppe meadow
Türke Ildikó Judit–Monlár Csaba
részein időközönként cserjeirtást végeznek az ér-tékes erdőssztyeprétek fenntartása céljából.
A nem védett területeken a gyepek megőrzé-se sokkal nehezebb feladat. Az ilyen területek nagy részén is főként a felhagyás, a használat hi-ánya okoz gondot, legalábbis a hegylábi részeken.
Túlhasználat inkább az Alföldön és a Mezőföld északi részén jellemző. Vannak eredményes kez-deményezések, amikor egy-egy civil szervezet, a tulajdonosokkal, az önkormányzattal és a nemze-ti parkkal összefogva megvásárol, vagy bérbe vesz löszgyepeket, és azokon természetkímélő módon gazdálkodik, vagy cserjeirtást, szemétszedést, akác- és bálványfairtást szervez és végez. Ilyen munkák indultak a Tápió-vidéken, például Tápi-óbicske, illetve Albertirsa térségében. Igen fontos, célravezető és gyümölcsöző ilyen esetekben a he-lyi lakosság tájékoztatása és bevonása a munkába, különösen fiatalok, gimnazisták számára szerve-zett természetvédelmi nyári tábor keretében.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természet- és Környezetmegőrzési Szakállamtit-kárságának kezdeményezésére elkészült 21 foko-zottan védett és ritka faj megőrzési terve. Ezekben összegyűjtötték az adott növényfaj legfontosabb morfológiai, élőhelyi, szaporodásbiológiai jellem-zőit; jellemezték a jelenlegi lelőhelyeit, populá-cióinak állapotát; meghatározták a veszélyeztető tényezőket és kidolgozták a cselekvési tervet (az elkészült fajmegőrzései tervek kivonata,
rövidí-tett változata a http://www.termeszetvedelem.hu oldalról letölthető). Remények szerint az elkö-vetkező években e fajokat érintő konkrét védelmi tevékenységek is megindulhatnak. A fajmegőrzé-si tervvel rendelkező fajok közül löszgyepek, er-dőssztyeprétek és lejtősztyepek lakója a tátorján (Crambe tataria), a borzas macskamenta (Nepeta parviflora), az erdélyi hérics (Adonis × hybrida), a kónya zsálya (Salvia nutans), az osztrák sárkány-fű (Dracocephalum austriacum) és a tornai vértő (Onosma tornense). Bízunk benne, hogy az elké-szült kezelési és fajmegőrzési tervek birtokában a természetvédelmi szakemberek hatékonyan meg fogják tudni őrizni ezeket a sztyepfajokat. A ritka és megőrzendő fajokkal kapcsolatos kutatásokat és beavatkozásokat két, mára igen megritkult sztyepfajunk esettanulmányán mutatjuk be.
Az erdélyi hérics mesterséges szaporí-tása és élőhelyének kezelése
Az erdélyi hérics (Adonis × hybrida) hazánk egyik legveszélyeztetettebb igazi löszpusztagyepi faja.
Ma a Kárpát-medencében mindössze két helyről ismert: Magyarországon Csorvásról, Erdélyben pedig a kolozsvári Szénafüvekről. Több korábbi élőhelyéről (Hódmezővásárhely, Pusztaföldvár, Kunágota) a beszántás vagy az élőhely becserjé-sedése következtében mára eltűnt. Csorvás kö-zség határában a Csorvás-Orosháza vasútvonal mellett és egy közeli dűlőút mezsgyéjében él két nagyobb és egy kisebb állománya, mezőgazdasá-gi területek, szántók közé ékelődve. Termőhelye a Körös-Maros Nemzeti Park részeként területi vé-delmet élvez és ott a nemzeti park kifejezetten az erdélyi hérics számára kedvező természetvédelmi kezeléseket végez.
Az erdélyi hérics csorvási populációja talán a legrégebbi egyedszám szerint nyilvántartott nö-vényállomány hazánkban. 1936-tól több kutató is számolta az állományát, de rendszertelenül és nem egységes módszerrel. Az egyedszám alaku-lása mégis jól tükrözi az állomány történetét. Az 50-es években, a téeszesítés idején az állomány szinte kipusztult a termőhelyéül szolgáló mezs-gyék beszántása miatt (1963: 91 tő). A 80-as évek-től a védetté nyilvánítás hatására (1991: 460 tő), 1999-től pedig a termőhely aktív kezelése nyomán az állomány folyamatosan gyarapszik (2005: 3407 Az előző év őszi intenzív cserjeirtás után a rózsák nem
túl erőteljesen hajtanak a Vértesboglári-legelőn Following the intensive eradication of shrubs in the last autumn, sprouting of dog rose is not so intensive.
Illyés Eszter
A mezőgazdasági területekről bemosódó vegyszer és műtrágya szintén komoly gondot okozott. Ezért a Körös-Maros Nemzeti Park a dűlőút mezsgyéje körül egy 2x1 hektáros pufferterületet hozott létre, ahol a szántókat visszagyepesítették. A cserjék ter-jedése, különösen a kökény és az ezüstfa inváziója is veszélyezteti az állományt, ezért ezeket rendsze-resen irtják. Kerülni kell viszont a fák teljes eltávo-lítását, mert a mikroklíma megváltozása is az állo-mány csökkenését okozza. Kimutatták azt is, hogy a rágcsálók (pockok) a magvak elfogyasztásával csökkentik a szaporulatot. A legfontosabb termé-szetvédelmi kezelés a felhalmozódó fűavar kora tavaszi, perzseléssel történő eltávolítása, amit a nemzeti park 1999 óta végez rendszeresen. A gyep ilyenkor nem ég le teljesen, mert a fűavar nedves, így a héricsek csúcsrügyei sem sérülnek meg. Az égetés elősegíti a magok csírázását és a fiatal egye-dek megerősödését, amit jól illusztrál az állomány
rapodása miatt nem volt szükség az állomány mesterséges szaporulatból történő növelésére. A termőhely és az állomány sérülékenysége azon-ban szükségessé tette egy új, mesterséges állomány létrehozását egy biztonságosabb, jobban védhető helyen. Ecsegfalva határában az Ördög-sánc fo-kozottan védett löszgyepjébe 1999 és 2002 között 17 idősebb tövet telepített a Nemzeti Park, amit kerti állományokból és korábbi áttelepítési kísér-letekből gyűjtöttek össze. 2002 tavaszán további 160, kétéves, magról nevelt növényt ültettek ki. A területen elszórt magokból szintén sok növény fej-lődött. A mesterséges állomány 2005-ben mintegy 400 tövet számlált. A pusztaföldvári Nagytatár-sáncon is folyik egy kisebb áttelepítési kísérlet. Itt 2005-ben 75 tövet számoltak.
A tapasztalatok alapján az erdélyi hérics kerti előnevelése szükségtelen. Megfelelő termőhe-lyen, ahol van elég nyílt talajfelszín, és ezért kicsi a gyepkonkurrencia, a növény magjai kielégítően csíráznak és a fiatal egyedek is megfelelő arányban maradnak meg.
A kónya zsálya mesterséges szaporítá-sa és élőhelyének kezelése
A kónya (bókoló) zsálya (Salvia nutans L.) a ma-gyar flóra egyik legveszélyeztetettebb faja. Ma-gyarországon fokozottan védett növényfaj, termő-helyei területileg is védettek. Jelenleg mindössze négy állománya ismert a Dél-Tiszántúlon, ebből kettő telepített. Egy hozzávetőleg 50 tőcsoportos állománya van Kondoros határában a 44-es szá-mú főút mezsgyéjében, mely helyi jelentőségű védett terület. Mintegy 60 tőcsoportot számláló állománya a Pusztaföldvár határában található Nagytatársáncon él. Ecsegfalva határában egy kö-rülbelül 30, Királyhegyes határában pedig egy 40 tőcsoportos telepített állománya él; mindhárom termőhely a Körös-Maros Nemzeti Park része. Jel-lemző a bókoló zsályának a ligeti zsályával (Salvia nemorosa) alkotott hibridje (Salvia x betonicifolia), ami mindkét természetes termőhelyen előfordul.
Jakab Gusztáv
Eredeti termőhelyen csírázott erdélyi hérics (Adonis × hybrida) magoncok
Germinating seedlings of Adonis × hybrida
A növényre jelenleg a legnagyobb veszélyt élő-helyének átalakulása jelenti. A szántóföldek közé ékelődött kicsiny gyepfoltok a tápanyag-feldú-sulás miatt gyomosodnak. A gyepek fajkészlete elszegényedik, a pusztai csenkesz (Festuca rupi-cola) helyét az árva rozsnok (Bromus inermis) és a közönséges tarackbúza (Elymus repens) veszi át.
A tatársánci termőhelyen a sánc árkában a nagy csalán (Urtica dioica) terjedése okoz gondot.
A magas növésű, nagy biológiai produkcióval jellemezhető fűfajok jelentős mennyiségű fűavart képeznek. A kaszálás vagy égetés elmaradásakor a filcesedő gyepkorhadék elfedi a talaj felszínét, ami megakadályozza a kónya zsálya szaporodását, sőt akár a növény pusztulását is okozhatja. A nemzeti park ezért rendszeres kaszálással és kora tavaszi perzseléssel távolítja el az avart. A további táp-anyag-bemosódás megakadályozása érdekében mindkét termőhelyen a korábbi szántóföldek egy részét felhagyták és 2000-ben visszagyepesítették.
A növény szaporítása úgy a leghatékonyabb, ha magvait márciusban kertben elvetik és a növé-nyeket őszig előnevelik, majd nagy földlabdával kiültetik a kívánt területre. Az utóbbi időben a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai a hely-ben magvetéssel történő szaporítással is próbál-koznak.
Értékes gyepterületek megőrzése az Európai Unió támogatásával
Az értékes fajok és területek védelmére és meg-őrzésére napjainkban a nemzeti szintű forráso-kon kívül, közösségi szinten (EU) is kínálkoznak lehetőségek. A Natura2000 területek és fajok hatékony védelmét szolgálják az Unió által tá-mogatott LIFE Nature projektek is, amelyek ke-retében az élőhelyek és fajok természetvédelmi helyzetének javítására irányuló beavatkozások-ra, például cserjeirtásbeavatkozások-ra, kaszálásbeavatkozások-ra, legeltetésre, vízkormányzásra, illetve ezek feltételeinek meg-teremtésére nyílik lehetőség. Magyarországon 2007-ben két olyan LIFE pályázat is fut, melynek céljai közt szerepel a löszgyepek, lejtősztyepek és erdőssztyeprétek természetvédelmi állapotának a javítása is.
A Gyepterületek rekonstrukciója és mocsarak védelme Egyek-Pusztakócson című LIFE pro-jekt (azonosító: LIFE04NAT/HU/000119) ke-retében a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó egyek-pusztakócsi mocsárrendszer löszhátain felhagyott szántóföldeken a nemzeti park más területein található löszgyepek kaszálásával nyert magvak elszórásával végzik a löszgye-pek rekonstrukcióját. Ezzel az egymástól távol eső, fragmentált löszgyepeket szándékoznak egy ökológiailag jobban, szervesebben működő egységgé összekapcsolni. Ez várhatóan kedvező hatással lesz majd a területen élő madarakra és Kiültetésre váró kónya zsálya (Salvia nutans) palánták
Seedlings of Salvia nutans ready for transplantation to their new habitat
Jakab Gusztáv
Legeltetés és cserjeirtás hatásának monitorozása a „Pannon gyepek élőhely-kezelése Magyarországon” című LIFE program keretében, a Vértesboglári-legelőn
azzal a birkanyájjal legeltetik, így a vetett gyep fajgazdagsága a birkák szőrén szállított magok-ból is növekedhet (részletesebben lásd a http://
life2004.hnp.hu honlapon).
A Pannon gyepek élőhely-kezelése Magyaror-szágon című LIFE pályázat (azonosító: LIFE/
NAT/HU/000117) célkitűzése a száraz Pannon gyepek kezelési tapasztalatainak összegyűjtése, új kezelési protokollok és a természetvédelmi célkitűzések és a gazdálkodás összehangolási lehetőségeinek kidolgozása. A projekt keretében hat mintaterületen, két nemzeti park és két gazdálkodó bevonásával a gyakorlatban is ki-próbálják a gyepek kezelésének lehetőségeit és vizsgálják ezek hatásait a gyepek állapotára. Két mintaterületen (Belsőbáránd és Leányvári-lösz-völgy) löszgyepek és erdőssztyeprétek kezelése, cserjeirtás, özönnövények visszaszorítása, ka-szálási és legeltetési kísérletek, kontrollált égetés történik. A Vértesboglári-legelőn löszgyep-lej-tősztyep átmeneti élőhelyen a cserjék irtás utá-ni regenerációjának nyomon követése, a legelés és kaszálás kizárása hatásainak vizsgálata zajlik (részletesebben lásd a http://www.grasshabit.hu honlapon).
A lejtősztyepek, löszgyepek, erdőssztyeprétek megőrzésének máig megoldatlan kérdései
Az elmúlt néhány évtized tájhasználat-változásai
A mai löszgyepek, lejtősztyepek és erdőssztyep-rétek tájhasználata az 1960-as években, a ter-melőszövetkezetek létrehozásával drasztikusan megváltozott. Az addig sok helyen kisparcellásan művelt gyümölcsösöket, szőlőket vagy a közös-be vonták és újratelepítették, intenzívvé tették, esetleg egybeszántották, vagy teljesen felhagyták.
A legelők egy részén szintén sokkal intenzívebb állattartásba kezdtek, más helyeket teljesen fel-hagytak. Az akkori felhagyott szőlők, gyümölcsö-sök helyén szerencsés körülmények között mára fajgazdag száraz-félszáraz gyepek alakulhattak ki.
A rendszerváltás után a tájhasználat valószínű-leg szinte ugyanilyen mértékben újra megválto-zott. A legeltető állattartás a hegylábi régió jelen-tős részén gyakorlatilag megszűnt, az Alföldön és a Mezőföldön mértéke csökkent. Az azóta eltelt kevesebb, mint húsz év alatt a hegylábi és a me-zőföldi löszgyepek jelentős része erősen becser-jésedett, sok helyen a gyep helyén mára áthatol-hatatlan bozótos található, a gyep szinte teljesen eltűnt. A mostanában felhagyott szőlőknek és gyümölcsösöknek is ez a sorsa, a tájhasználat tel-Monitoring the effects of grazing and eradication of shrubs in the frames of the
“Habitat Management on the Pannonian Grasslands in Hungary” LIFE project
Illyés Eszter
Birkákkal legeltetett mesterséges löszgyep felhagyott szántón (Hortobágy)
Sawn steppe on loess grazed by sheep in the Hortobágy
Bölöni János
jes hiányában ezek is becserjésednek még az előtt, hogy értékes gyepek alakulhatnának ki rajtuk.
Más helyeken azonban az állattartás a korábbinál még intenzívebbé vált, ezeken a területeken a túl-használat veszélyezteti a gyepeket.
Igen erős tájhasználati változást jelent a gyepek beszántása, ami a sík területeken a mai napig elő-fordul. Nem sokkal jobb a helyzet a Mezőföldön és a hegylábi régióban sem, mivel a löszgyepek fölötti platókon elhelyezkedő szántók gyakran egészen ki-érnek az oldalakon lévő löszgyepek és erdőssztyep-rétek pereméig, melynek következtében műtrágya és a növényvédő szerek közvetlenül bemosódnak a gyepbe, veszélyeztetve annak élővilágát.
Új idők - új veszélyek
Az elmúlt 15 évben teljesen új tájhasználati módok is megjelentek, amelyek nem ritkán veszélyeztetik a száraz gyepek fajkészletét, zavartalanságát, szél-sőséges esetben a fennmaradását. A történelmi borvidékeken, így a Hegyalján az utóbbi években például szőlő-újratelepítési hullám indult el. A több tíz éve felhagyott szőlőket, amelyekben ese-tenként már szép, fajgazdag gyep regenerálódott, felszántják, teraszolják és újratelepítik szőlővel.
Ezek az újratelepítések nagy területeket, nem rit-kán egész domboldalakat érintenek. Az újratele-pített parcellákon a regenerálódófélben lévő gyep természetesen teljesen eltűnik.
Divatba jöttek és egyre inkább terjednek az ún.
„extrém outdoor” sportok, azaz a szabad levegőn végzett adrenalin-fokozó szabadidős tevékenysé-gek. Az ilyen sportokat űző, többnyire a fiatalabb korosztályba tartozó emberek igyekszenek mi-nél gyorsabban, mimi-nél magasabbra jutva, mimi-nél nehezebb terepkörülmények között „teljesíteni”.
Az egyik legrégebbi, legszelídebbnek tűnő ilyen sport a siklóernyőzés. A siklóernyősök egy fátlan, magas domb vagy hegy tetejéről nekifutásból el-rugaszkodnak, az ernyő paplanszerűen kinyílik, amellyel hosszan vitorláznak a levegőben. Ezzel a gond, hogy a nagyszámú „játékos” rendsze-resen látogatja a gyepeket és azonos helyekről indulnak. Ezeken a starthelyeken a gyepeket rendszerint nagyon letapossák, gyakran autók-kal is ráhajtanak, ami nyilvánvalóan a gyep to-vábbi károsodásához vezet – pedig ezek a helyek, bércek, kövek éppen olyan területek, ahol az év-százados, évezredes gyepek eddig szerencsésen megmaradtak. A másik nagyon elterjedt sport a terepbiciklizés, ami a mi szempontunkból azért 1976-ban még 1600 juhot tartottak a Máriahalom környéki Alkotmány TSZ-ben. Az állatok száma folyamatosan csökkent, majd a
rendszerváltás után a legeltetés meg is szűnt. Az utóbbi években a környező dombok közül néhányat marhával legeltetnek, de a volt TSZ épületei teljesen romosak, elhagyagoltak. A másik, 2007-ben készült képen látszik, hogy a nyárfák az eltelt 30 év alatt felnőttek, a szikla alatti legelő cserjésebb és a suvadásba ültetett erdőfolt spontán terjed
In 1976 there were 1600 ewes in the agricultural collective near the village Máriahalom. The size of the flock gradually decreased till in the beginning of the 1990-ies the grazing was totally ceased. In the last few years some parts of the area is grazed by cattle, but the buildings of the former collective are ruined and forlorn. The other photo shut in 2007 shows that the trees planted in a row have grown during the passed 30 years, the bushes spread over in the pasture below the cliff and the planted forest patch increased spontenously
Király Krisztina, MTI archívum Bölöni János
káros, mert a meredek lejtőkön a biciklik kerék-nyomában felnyílik, majd eltűnik a gyep, a mély barázdák mentén megindulhat az erózió, amely gyorsan nagy területekre átterjed például egy nagyobb eső hatására. A terepmotorozás, és a legújabban divatba jött quad-ozás (négykerekű terepmotor) hatása hasonló, de természetesen sokkal fokozottabb, és a motoros járművek zaja és bűze szintén nem elhanyagolható káros ténye-ző. A probléma nem helyi jelentőségű. Manapság Magyarországon szinte nincsen olyan dimbes-dombos vidéken lévő település, ahol hétvégen-ként ne bőgnének fel a terepmotorosok járgányai.
Szinte minden, terepmotorral megközelíthető gyepen terepmotoroznak is!
Természetesen nem gondoljuk azt, hogy a gye-pekre csak a kutatók, a hivatásos és az amatőr természetvédők, természet-szeretők léphetnek be.
Azt azonban fontosnak látjuk hangsúlyozni, hogy a terepmotorozás napjainkra olyan mértéket öl-tött, hogy komoly természetkárosító hatása van, ezenkívül a helyi lakosság pihenését, nyugalmát is erősen zavarja. Ezt a helyzetet valamilyen mó-don rendezni kellene, mert ha a védett gyepekről jogszabályokkal ki is lehet tiltani a motorosokat, attól még a nem védett területeken teljességgel
sza-bályozatlanul és mondhatni egyre agresszívebben jelennek meg.
További súlyos, az utóbbi évtizedekben meg-jelenő nagy probléma az építési területek terjesz-kedése. Ez főleg Budapesten és vonzáskörzetében, valamint a nagyobb városok környékén jelentkezik.
Mostanában divatos lett a városokból való kiköl-tözés, mert a tehetősebb emberek a „zöldbe vágy-nak”, érthető módon jó levegőn, szép, csendesebb környezetben szeretnének élni. Az emberek nagy része szívesen költözik lakóparkba vagy nagymé-retű, akár készen vett kertes családi házba. Ezek felépítéséhez azonban sokszor új területek belte-rületbe vonására és felparcellázására van szükség, amelyek nagy része gyepeken történik, hiszen itt általában jó a panoráma, szép a környezet. A Bu-dai-hegységben és a Pilisben számos gyep esett parcellázásnak és építkezéseknek áldozatul, például Piliscsaba vagy Tinnye mellett. Talán a legelszomo-rítóbb eset a Tétényi-fennsík története. Itt néhány évvel ezelőtt az önkormányzat olcsón eladott egy vállalkozónak egy nagy, egybefüggő gyepterületet, ahol a vállalkozó lakópark építését tervezte. Mivel a gyepben számos védett faj fordult elő, a vállalkozó az építési engedélyt csak a gyep és benne a védett fajok áttelepítése „árán” kapta meg. A gond az volt, Az 1960-ban és a 2003-ban készült légifotó jól mutatja a tájhasználati változásokat Máriahalom környékén. A bal oldali képen még sokkal több
Mostanában divatos lett a városokból való kiköl-tözés, mert a tehetősebb emberek a „zöldbe vágy-nak”, érthető módon jó levegőn, szép, csendesebb környezetben szeretnének élni. Az emberek nagy része szívesen költözik lakóparkba vagy nagymé-retű, akár készen vett kertes családi házba. Ezek felépítéséhez azonban sokszor új területek belte-rületbe vonására és felparcellázására van szükség, amelyek nagy része gyepeken történik, hiszen itt általában jó a panoráma, szép a környezet. A Bu-dai-hegységben és a Pilisben számos gyep esett parcellázásnak és építkezéseknek áldozatul, például Piliscsaba vagy Tinnye mellett. Talán a legelszomo-rítóbb eset a Tétényi-fennsík története. Itt néhány évvel ezelőtt az önkormányzat olcsón eladott egy vállalkozónak egy nagy, egybefüggő gyepterületet, ahol a vállalkozó lakópark építését tervezte. Mivel a gyepben számos védett faj fordult elő, a vállalkozó az építési engedélyt csak a gyep és benne a védett fajok áttelepítése „árán” kapta meg. A gond az volt, Az 1960-ban és a 2003-ban készült légifotó jól mutatja a tájhasználati változásokat Máriahalom környékén. A bal oldali képen még sokkal több