182 II. RÉSZ. — A DÖNTŐ CSATÁK IDŐSZAKA.
az mégis folytatást nyert annak okai már csak eszményi termé
szetűek voltak; a fegyver becsületét s az állam és a hadsereg tekin
télyét kellett vissza állítani, habár a sikerben már senki sem bízott.
MISCSENKO TÁBORNOK RAIDJE. 183
vállalat első főkellékei, tudniillik a meglepetés és a gyorsaság már a kezdetnél hiányoztak. Hozzájárúlt ehhez még azon körülményi hogy Miscsenko tábornok maga a rendelkezésére bocsátott csapat nagy részét alig ismerte s ő különben is mindig csak a tüzérség
nél szolgált.
Miscsenko az előnyomulásnál három oszlopot alakított. Ezek közűi általában legerősebb volt a jobb oszlop. A málhás állatok és a tartalék intézetek (öszvérek és ponnyk) a középső oszlophoz osztattak be. A bal oszlop' azon külön parancscsal is bízatott meg, hogy a vasutat több helyen rombolja szét.
A Hunho-vonal megszállásán kívül még az is ismeretes volt, hogy japán járőrök Szifantaj—Ansiliun vonaláig nyomúltak elő s hogy a Ljaoho és Hunho közti terület körülbelül 3000 fő csun- guz-banda által veszélyeztetve van.
Január 9. Ezen napon indúlt el Miscsenko Szifantaj környé
kéről és este a Liaho mellett fekvő Tavant érte el. Innen körül
belül 300 főnyi csunguz-banda nagyobb élelmi készlettel elmene
külni igyekezett, s ezek foglyúl ejtettek. •
Január 10. A Hunho átlépése után Kaliho község 300 csunguz által, továbbá Ucziataj egy japán gyalog század által meg
szállva találtatott. Mindkét község előtt hiábavaló feltartóztatás származott, mert az elővédek Ucziataj közelében egy agyag
fallal körülvett &awsíM-(szesz-)gyár ellen, ahova a gyenge japán osztag a fenyegető veszély ellen visszahúzódott, a támadást hatá
rozták el. A középső oszlop elővédjében levő 1. verhneudinszki baj- kálontúli kozákezred néhány szotriyája a falak mögött levő japá
nokat lóháton lava-alakzatban megrohanta, a kozákok egészen a falakig jutottak el, mivel azonban ezeken nem hatolhattak át, számos sebesült és halott visszahagyásával visszavonúlni voltak kénytelenek. A sebesülteket megmentendő, a majort minden áron el kellett foglalni; a szomszéd oszlop zöméből tehát egy fél üteg előrehozatott s az a gyárat gránátokkal árasztotta el. Hanem az oroszok a majort csak az est beálltával tudták birtokukba venni, mire azt felgyújtották. A különítmény Lidiaszaban éjjelezett. Ezen naptól kezdve a betegszállító kocsikká átalakított dvukolkákon a sebesülteket is az oszlopokkal szállították, mert nem lehetett őket az ellenséges hangulatú nép közt sem visszahagyni, sem pedig az orosz hadsereghez hátra küldeni. így aztán a szerencsétlenekét kezdetleges taligákon állandó kemény fagyban egy teljes hétig hur
colták, míg azok végre kórházi ápolásba juthattak. .
184 II. RÉSZ. — A DÖNTŐ CSATÁK IDŐSZAKA.
Január 11. A harmadik menetnapon a különítmény a Taj- czihót lépte át s úgy mint eddig, 3 oszlopban Niucsvang felé menetelt.
A menet alatt egyes ellenséges eleségoszlopokat elfogtak és meg
semmisítettek. Niucsvangnál a középső oszlop a községet meg
szállva tartó körülbelül 250 fő ellenséges gyalogsággal harcba lépett.
E miatt aztán oly nagy feltartóztatást szenvedett, hogy a különít
mény éjjelezési táborát Czintsziatunt csak jóval a sötétség beállta után volt képes elérni.
Most már a különítmény Inkou vasútállomástól, — a raid tulajdonképeni céljától — csakis 24 km.-re volt. Az összes hírek szerint úgy az állomás, mint a város is csak gyenge japán erők által volt megszállva. Most kellett volna erélyesen előretörni s akkor még az eddigi előnyomulás lassúsága jóvátehető lett volna.
A lovasság néhány óra alatt betörhetett Inkouba, ott rémületet és pusztítást okozhatott és nagy erkölcsi hatást érhetett volna el. A különben erélyes Miscsenko tábornoknak különös okai lehettek, hogy ezen kedvező helyzetet nem használta ki.
A vasútvonal szétrombolása a Hajcsihónál levő nagy vasúti híd felrobbantására kiküldött osztag által nem sikerűit. A vasúti töltés ugyan vagy 20 helyen megrongáltatott s a táviró vezeték elszakíttatott, de ezek csak oly kis károk voltak, hogy azok a for
galmat érezhetően nem zavarták.
Január 12. Ezen a napon Miscsenko csak későn indúlt el és délelőtt Takaukenig nyomúlt elő, itt több órái pihenőt rendelt, mert csak a nap lemente előtt akart Inkou előtt megjelenni.
A 73 szotnyából és 22 lövegből csak 19 szotnya volt az állomás tulajdonképeni támadására kirendelve; 5 további szotnya a vasútvonal szétrombolására küldetett Inkou és Dasiczao közé; a többi 49 szotnyából 21 a lövegekkel az állomástól 4 km.-re meg
állód; a tüzérség néhány gránátot lőtt ugyan Inkouba, de a cso
port a támadásnál különben nem vett részt; a még megmaradó erő mint tartalék a málhásállatok fedezésére még hátrább maradt vissza.
A támadó 19 szotnya teljesen külön ezredekből volt össze
állítva. A parancsnokságot Koranov ezredes vette át, aki az alá
rendelt csapatok közűi egyet sem ismert. A tüzérségnek 30 percig kellett lőni az állomást s a támadás csak azután volt megkezdendő.
Az első lövések után egy japán raktár azonnal felgyűlt, de amint mondják, ezt maguk a japánok gyújtották fel, hogy az előterepet kivilágítsák.
MISCSENKO TÁBORNOK RAIDJE. 185
Hogy ily módon' a támadás eredménytelen volt, elképzelhető.
A benyomuló kozákok a sötétségben egymást lődözték, a jól értesült japánok pedig őket a vasúti állomásnál, öldöklő puskatűzzel fogadták.
A legnagyobb rendetlenség következett s a különítmény 200 halott és sebesült visszahagyásával visszavonúlni kényszerűit.
Ez alatt Dasiczao felől Inkou felé őrült sebességgel jött egy japán erősbítésekkel telt vonat. A vasút elrombolására kiküldött 5 szotnya még nem oldotta meg a feladatát s így csak arra. szorít
kozott, hogy. a rohanó vonatot eredménytelenül lődözte.
Ily körülmények közt a nagy reményekkel kecsegtető vállalat szerencsétlen véget ért. Miscsenko tábornok elrendelte a vissza
vonulást, mely 13-án reggel meg is kezdetett.
Január 13.: Mivel az oroszok hírűi, vették, hogy Hajcsöntől és Niucsvangból japán csapatok közelednek, melyek a különítmény visszavonulását veszélyeztetik, Miscsenko Niucsvangtól délre a Ljaoho felé tért le, ezen folyót Szansaho és Dunhojan községeknél este át is lépte s a folyó jobb partján éjjelezett.
A keleti oszlop a japánok által Szansahonál 14-ére éjjel sűrű ködben megtámadtatott, de önfeláldozó utánvéd kirendelése mellett mégis sikerűit neki északnyugati irányba kitérni. Ezen utóvédnél bátor magatartásával különösen a 2. bajkálontuli kozák üteg tűnt ki.
Január 15-én Sálingből Jaczicsanba visszavonulóban, a lovas hadtest Koszagovszki tábornok kombinált különítményével találkozott, amelyet Kuropatkin Miscsenko elé küldött. Miután ennek a sebesültek átadattak, Koszagovszki azonnal visszatért. Miscsenko lovas hadteste pedig január 16-án Davan és Kaljaama környékén átkelt a Ljaohon. A japánok lovasság hiánya miatt nem üldözték.
A raid ezzel véget ért. A csekély eredménynek okai nem a csapatok magatartásában keresendők, mert az minden tekintetben
kitűnő volt. *) • , . ' • :
2. A szandepui csata 1905. január 25—28-ig.
20. sz. vázlat.
Időközben Kuropatkin tábornok a három hadseregparancsnokot (Grippenberg, Kaulbarsz, Linevics) felszólította, hogy egy tervezett
, *) Miscsenko vállalatával szemben igen érdekes Hadik berlini útját emlékezetbe hozni. Hadik 1757. októberben 5100 emberrel, kik közt 900 gyalogos volt, és 6 ’
löveggel — 13 nap alatt 330 km. utat tett meg; ebből 1 napig Berlinben tartóz
kodott és 1 napig pihent, naponta tehát. 30 km. menetteljesítvényt végzett. Vállala
tának eredménye v o lt: 426 porosz fogoly és 275 000 tallér sarc-pénz. Ezenkívül pedig csapatai még 25.000 tallért kézre-fizetve kaptak.
186 II. RÉSZ. — A DÖNTŐ CSATÁK IDŐSZAKA.
támadás keresztülvitelének módjairól nyilatkozzanak. Egyúttal az erőknek nyugat felé eltolását rendelte el. Főhadiszállását Maturanba helyezte át. Szujatunból Davanganpuba egy rendes nyomtávú tábori vasút építtetett, amely később a hadsereg egész arcvonalában meghosszabbíttatott. Ezen szállították az ütegek lőszerét és a sebesülteket.
A helyzet megítélése és hosszú haditanács után a hadsereg
parancsnokok Oku hadseregének bal szárnyát jelölték meg főtáma
dási tárgyúi és pedig a jentai vasútállomás irányában. A jelenlevő 12 hadtestből 7 látszott- ezen támadásra szükségesnek.
-Kuropatkin szintén azt határozta el, hogy a japán bal szárny volna megtámadandó s az erre vonatkozó irányelvet január 19-én adta ki, melynek legfontosabb része így hangzott:
„Mint első támadási célt én a japán hadseregnek a Tajcziho mögé való visszaszorítását vélem, annak lehető leveretése mellett.
Első támadási tárgyul Oku hadseregét választottam ki. Ezért a felállításának balszárnya átkarolandó. Az I. hadseregnek és a III.
hadsereg részeinek a Nodzu és Kuroki által megszállott állások elleni támadása, a II. s a III. hadsereg még fennmaradó részeinek a japán balszárny elleni támadásának sikerétől tétetik függővé.“
Tehát: csakis a II. hadsereg volt támadásra rendelve és pedig az által, hogy a japán bal szárnyon levő erődítményeket egyelőre Szandepu—Lidiutun vonalában birtokba veszi. A többi hadsereg egyelőre csak tüntetésre volt hivatva, megakadályozandó, hogy a japánok az arcvonalból erőket vonjanak ki s további működésük csakis a II. hadsereg sikereitől tétetett függővé.
• A támadásra kirendelt orosz II. mandzsuriai hadsereg had
rendje :
Parancsnok: Grippenherg tábornok.
X. hadtest (Czerpiczki 9., 31. hadosztály.) Vili. hadtest (Milov 14., 15. hadosztály.)
Kombinált lövész-hadtest (Kutnevics 1., 2. és 5. lövész-dandár).
I. szibériai hadtest (Stakelberg).
Ljaoho-különítmény (Koszagovszki).
Lovasság, és pedig : Bajkálontúli-Ural-kozák hadosztály, kozák lovas-dandár (Orbeliani herceg), Orenburg kozák-dandár (Grekov), 4. don-kozák hadosztály (Telesen). A lovasság parancsnoka:
Miscsenko tábornok.
Összes számerő: 120 zászlóalj, 92 lovas-század és szotnya, 440 löveg, kereken 100000 puska és kard.
A SZANDEPUI CSATA 1905. JANUÁR 25— 28-IG. 187
A kombinált lövész-hadtest, amely Európából ép akkor érkezett meg, egyelőre a II. hadsereg tartalékát képezte, míg az I. szibériai hadtest az I. hadseregből újonnan lépett a II. hadsereg kötelékébe.
Január 25. E napon elrendeltetett: Az I. szibériai hadtest és a 14. gyalog-hadosztály (VIII. hadtestből) az ellenséges szárnyat nyugatról Huanlotoczi-Csantan vonalából támadják meg. A Ljaoho- különítmény ezen támadó csapatok hátát fedezze. Miscsenko lovas
sága az I. szibériai hadtestet volt támogatandó és délre kellett felderítenie. A X. hadtest és a 15. hadosztály pedig azon feladatot kapta, hogy északról Csouguanpu—Szandioza vonalában tűzzel tüntessen, míg a kombinált lövész hadtest a Ljaoho partjain mint tartalék állott. ,
A 120 zászlóaljból és 440 lövegből tehát az első napon, amely az egész műveletre döntő befolyású volt, támadásra csak 40 zászlóalj 140 löveggel, azaz csak l/3 rész rendeltetett. S ezen csekély erő sem egyszerre, hanem lassankint intézte a támadást.
Az első nap estéjén a 100.000 főből álló hadsereg, mely csak Hegoutajnál talált erélyesebben ellenálló kis megszálló csapatra, csak kb. 4 km. tért nyert csupán előre. Ezen lassú működés által a japánok az oroszok szándékát idejekorán felismerték és ellen
intézkedéseket tehettek.
Január 26. Az ezen napra kiadott intézkedés szerint offenzív feladat csakis a VIII. hadtestnek és látszólag a X. hadtestnek adatott. Mivel azonban a Vili. hadtestnek Szandeput kellett birto
kába venni, —• míg ez nem sikerűit, a X. hadtestnek minden
támadás megtíltatott. ■ ■
A 14. hadosztály el is jutott estig Szandepu északi részéhez, ott egy házcsoportot be is vett, de nagy volt a csalódása, midőn maga előtt egy teljesen megerődített községet látott ismét a japánok által erősen megszállva. Csak ez volt még Szandepu s a már elfoglalt falu olyan község volt, amely a kiadott térképekbe nem rajzoltatott be *) A támadást Szandepu ellen a csapatok fáradsága miatt már 26-án folytatni nem lehetett.
Tehát elmúlt a második csatanap is anélkül, hogy a II. had
sereg csak a legcsekélyebb sikert is felmutathatta volna. Meg
*) Baotajczi és Szjaoszucza házcsoportjai.
188 11. RÉSZ. — A DÖNTŐ CSATÁK IDŐSZAKA.
említendő, hogy ezen napon — mint az orosz hadseregben igen gyakran — az egységes vezetés teljesen hiányzott. A magasabb parancsnokok tartózkodási helyét senki sem tudta s azokat fel
keresni a sötétség beálltával lehetetlen volt.
Január 26-án este még 2 '/2 hadtest (X. lövész hadtest egy dandár kivételével, V2 Vili. hadtest és a Ljaoho-különítmény) állt rendelkezésre, melyek a harcba be nem vonattak, A hadsereg főparancsnok pedig semmiféle támogatást nem küldött a II. had
seregnek, holott'a. többi erő nyugodtan állásaiban maradt és csak a távoli ágyudörgésre figyelt.
. . O.jama . tábornagy, .aki felismerte, hogy északról semmi veszély sem fenyegetett, azon helyzetben volt, hogy a Silihonál tartalékban álló 5..;hadosztályt Landungoun át Oku hadseregének balszárnyára tolhatta s ezenkívül az eddig ezen hadsereg jobb szárnyán álló 3, hadosztályt Jandiavanon át előrevonhatta. Ennek először-- beérkező csapatrészei (2 zászlóalj, géppuskák és tüzérség) már 26-án este elérték Szandeput, főereje pedig 27-ig Jandiavan községnél vonatott össze.
Január 27, Mivel az orosz II. hadsereg parancsnokság azon téves nézetben volt, hogy Szandepu 26-án elfoglaltatott, 27-ére pihenőt rendelt el. Mikor aztán a tévedés kiderült, a parancsot megváltoztatták. Szandeput 27-én újból meg kellett támadni és pedig erős- tüzérségi tűz előkészítése után, mert az eddigi sikertelen vállalkozásokat csakis a tüzérségi tűz hiányának tudták be.
27-én a támadás a lövész-hadtestre bízatott. Mivel pedig a 2. lövész-dandár 26-án este ez I. szibériai hadtest támogatására Tutajcziba küldetett, .Kutnevics tábornok hadtestparancsnoknak csak az 1. és 5. lövész-dandár állt rendelkezésére. A lövész-hadtest ezért (16 zászlóalj, 48 löveg) még a 15. hadosztály 2. dandáréval s az I. szibériai hadtest egy dandáréval (Los tábornok alatt) meg- erősíttetett.
Ezen támadásról a többi csapatokat csakis értesítették, mind
össze a 15. hadosztály 1. dandára kapott parancsot, hogy Szandeput északról tüzérséggel lődözze.
Hanem a támadás 27-én sem vitetett, keresztül. Míg Kutne
vics tábornok az intézkedéseket kiadta, dél elmúlt s a rövid téli napon már nem lehetett végrehajtani a támadást. A csapatok ugyan Csancsuancza—Malandian vonalában felfejlődtek, de másnap reggelig ott maradtak. A japánok az 5. lövészdandár egyes részeit este 8
A SZANDÉPUI CSATA 1905. JANUÁR 2 5 — 28-IG. 189
órakor Szandepü felől megtámadták. A támadás visszaveretett ugyan, de a falut sikertelenül rohanták meg az oroszok.
Mig azonban Szandepunál, mely község a támadás első kulcs
pontját képezte, csaknem teljes nyugalom völt, addig délen heves harcok voltak.
Báró Slakelberg tábornok ezen napon ugyanis megmutatta, hogy kezdeményező erővel rendelkezik s a felelősségtől nem fél.
Hadtestével, amelyhez Tutajczinál a 2. lövészdandár is meg
érkezett, minden utasítás nélkül, — sőt a hadseregparancsnok intéz
kedéseinek ellenére, — Szumapu—Örczia vonalát korán reggel megtámadta.
Belátta ugyanis, hogy a passzív magatartás nem helyes. Azon véleményben volt, hogy Szandeput az oroszok már elfoglalták, s így a győzelmet ki akarta használni s ezen támadó elhatározása mellett akkor is megmaradt, midőn meghallotta, hogy Szandepü nem vétetett be.
Az I. szibériai hadtest ezen támadásnál a japán 8. hadosz
tálynál s az 5. hadosztály egyes részeinél erős ellenállásra talált és Szumapu birtokába összes erőinek harcbavetése után csak a sötét
ség beálltával jutott. A hadtest óriási veszteségeket szenvedett;
(az egész csata alatt 6891 embert, ebből a Szumapu rohamánál részt vett 3. keletszibériai e2,red 66°/0-ot vesztett), hanem megaka
dályozta azt, hogy a japánok Szandepuhoz erőket küldhessenek.
S bár az igen helyes volt, az oroszok Stakelberg támadását nem helyeselték, őt a parancsnokság alól azonnal felmentették és Szent
pétervárra küldötték.
Miscsenko tábornok azon hírre, hogy Landungounál ellenséges csapatgyülekezések vannak, ezen község ellen erélyesen támadott.
Sikerűit is neki az 5. japán hadosztály nagy részét magára vonni s ezáltal megakadályozni, hogy az a. harcban Szandepunál 27-én résztvegyen. Miscsenko meg is sebesült és a parancsnokságot Telesen tábornoknak aáta át. Ekkor érkezett meg Grippenberg tábornok parancsa, hogy Miscsenko vonúljon vissza és maradjon az í. szibériai hadtesttel annak jobb szárnyán szoros érintkezésben.
Tehát, eltekintve Szumapunak nagy áldozatok árán történt bevételétől, 27-én a csapatok általában ott éjjeleztek, ahol egy nappal előbb. Hanem a japánoknak erősbítéseik összevonására ismét egy nap engedtetett. Mivel Miscsenkonak vissza kellett mennie, az 5. japán hadosztály tovább menetelt és 27-én este Malandian környékén az I. szibériai hadtesttel érintkezésbe is lépett. Ojama
190 II. RÉSZ. — A DÖNTŐ CSATÁK IDŐSZAKA.
tábornok most már nem elégedett meg azzal, hogy tartalékát a balszárnyra küldötte, hanem az oroszok passzivitása következtében arcvonalának többi részéből is csapatokat vont ki és a veszélyez
tetett Szandepu környékére tolta.
Állítólag Grippenberg 27-én este Kuropatkintól segítséget kért, de Kuropatkin azt válaszolta, hogy feladatának megoldására a II.
hadsereg elég erős.
Január 28. A 27 éré kiadott hadseregparancs 28-ára is érvényben maradt. A lövészhadtest két dandára a 14. és 15. had
osztály 1-1 dandárával megerősítve, Szandeput volt megtámadandó ; míg a többi csapatnak csak tüzérséggel kellett támogatni a támadást.
- A támadás azonban e napon is abban maradt. A japánok kellő számú erősbítéseket vonván össze, az egész nyugati oldalon Szumaputól Szandepuig már korán reggel igen heves támadásba mentek át. A japán 5. hadosztály Ljudjagouból Malandian és Csancsuancza vonalát oly erővel rohanta meg, hogy a X. hadtest a déli órákban Huandi és Szjaotajczi megtámadására parancsot kapott, miszerint magára ellenséges erőket vonjon. A lövész hadtestnek pedig elrendeltetett, hogy Szandepu megtámadását szüntesse b e !
' Czerpiczki tábornok, a X. hadtest parancsnoka a kapott fela
datott oly erélylyel oldotta meg, hogy estig Szjaotajczi és Labataj
községek is elfoglaltattak.
-A X. hadtest heves támadása arra indította Ojama tábor
nagyot, hogy a 3. hadosztályt Jandiavan környékéről Landungou- tól északkeletre küldötte.
Az I. szibériai hadtest a 8. japán hadosztály heves táma
dása folytán Piatojao—Szumapu—Örczia vonalából a déli órákban Hegoutaj—Toupao vonalába kényszerűit visszamenni.
Telesen tábornok pedig az I. szibériai hadtest jobb szárnyán küzdve Sziuerpu—Niuge vonalban a Landungouból Szumapura menetelő 15. japán dandárt (a Kuroki hadseregének 2. hadosztályá
ból) magára vonta s így az az I. szib. hadtest ellen nem mehetett.
. Szjaotajczi és Labataj elfoglalása által Szandepu már három oldalról bekeríttetett s így feltehető volt, hogy Grippenberg tábor
nok ezen kedvező helyzetet a 4 napos harcok után kihasználja.
Ojama tábornagy 28-án még körülbelül 1 tartalék dandárt küldött a harctérre s az 29-én reggel Datajnál meg is érkezett.
Midőn a 29-én keresztűlviendő támadásról tanácskoztak, ekkor érkezett Kuropatkin azon telefon-parancsa, hogy a II. hadsereg
A MUKDENI CSATA 1905. FEBR. 19-TŐL MÁRC. 10-IG. 191
támadása az ellenséges sereg bal szárnyára teljesen ■ beszüntetendő s az egész hadsereg Szifantaj—Csantan— Jamandapu vonalába menjen vissza.
Kuropatkin ezen elhatározását azzal indokolta, hogy a III.
hadsereggel szemben jelentékeny japán erők állapíttattak meg, s így a II. hadsereg helyzete igen veszélyesnek látszott. (Hogy ezen megítélés mire állapíttatott, nem egészen világos. Valószínűleg csak kisebb tüntetésekről lehetett szó, mert a port-arturi erősbítések csak februárban érkeztek meg.)
A visszavonulás, mivel a japánok csak a Hunhóig üldöztek, elég rendben történt meg, de a sebesültek a nagy hidegben igen sokat szenvedtek.
A szandepui csata eredménye csak az volt, hogy mindkét fél nyugat felé jobban kiterjeszkedett.
Az orosz 100.000 emberből körülbelül csak 60.000 vett részt a küzdelmekben, míg japán részről mintegy 50.000 fő volt. Vesz
teségek. Oroszok: 12— 15.000, japánok: 8700 fő. Orosz részről Miscsenko, Stakelberg és Kondratovics tábornokok megsebesültek.
Igen érdekes a Ljaoho-különítmény passzív magatartását meg
figyelni. 25-ére ez parancsot kapott, hogy a támadó csapatok hátát
•fedezze. A különítmény 25 én este Mamakaj és Csitajczi községeket elérte! é s . elfoglalta s feladatát úgy fogta fel, hogy az egész csata
alatt itt tétlenül maradt. ■
. Grippenberg tábornok a hadseregparancsnokságot a szandepui csata után azonnal letette és visszautazott Szt.-Pétervárra.
A két fél február végéig a 21. számú vázlat szerinti csopor
tosítást vette fel.
Megemlítendő dolog, hogy a szandepui csatában mindkét fél igen elterjedt módon alkalmazta a kézi gránátokat és a géppuskát.
A mukdeni csata 1905. február 19-től március 10-ig.
21—24. sz. vázlat és két hadrend. *)
Az oroszoknak 1904. október havában történt sikertelen táma
dása után ismét egy hosszabb szünet állott be, amelyet azonban kisebb csatározások és rövid ágyúzások mindig megzavartak. Mindkét fél rendezte a kötelékeket s a parancsnoklási viszonyokat, valamint l
l) 5 . é s 6 . m e llé k le t.
192 II. RÉSZ. — A DÖNTŐ CSATÁK IDŐSZAKA.
erösbítéseket vont magához. A nyugati szárny meghosszabbíttatott.
Az általános helyzetet február második felében, a 21. számú vázlat mutatja.
A japánok várakoztak, mivel a Port-Arturnál felszabadult csapatok megérkezése előtt semmiféle új vállalatba sem akartak
bocsátkozni. .
A sahói csata után a japánok arcvonala az oroszokéval szemben egy ékhez hasonló alakot vett fel, amelynek csúcsa az orosz állás közepe előtt volt.
Port-Artur eleste után a japán 1., 7., 9. és 11. hadosztály, valamint két tartalék hadosztály érkezett a harctérre. Ezek közűi a 11. és a két tartalék hadosztály Kavamura tábornok alatt a jobb szárnyra küldetett mint V. hadsereg, az 1., 7., 9. had
osztályok pedig a bal szárnyon nyertek mint III. hadsereg (Nogi) alkalmazást. Az első sikeres harcok után az ék-alakból egy W betűhöz hasonló alak származott, s így az oroszok túlszárnyalása és átkarolása megkezdetett.
A japán haderő Port-Artur eleste után az ott felszabadúlt csapatokon kívül nagyszámú ostromlólöveget is kapott. Azok egy része a Silihónál január közepén érkezett meg s az aljazatok már egy hónap múlva acélból és cementből készen voltak. Ezekbe helyezték körülbelül 14 nap múlva az óriási ágyukat, melyeket a . homokzsákok százaiból készített mellvédek és harántgátak fedeztek.
A lőszer szállítása végett minden irányban számtalan keskenyvágányú vasút keresztezte egymást. A Putilov *) és Novgorod **) domb visszafoglalására az ostromló lövegekkel kiváló tüzérségi elő
készületeket tettek.
Az észak felé irányított japán védő vonal nyugaton Tutajczi községnél kezdődött és keleten Bianjupuzáig tartott, tehát körül
belül 65 km. hosszú volt. Nyugaton és keleten ezen erődített vonalhoz még két visszahajtott erődítés is csatlakozott és pedig Tutajczitól Szjaobejho községig; ez a vonal a Hunho nyugati partjának mentében volt; — keleten pedig Bianjupuzától Bönziku környékéig.
Az arcvonal mögött 9, a közép mögött Jentaj közelében 21/,, a bal szárny mögött 31/, hadosztály állott.
*) J a p . : Namakojama.
* ') J a p . : Manpaosan.
A MUKDENI CSATA 1905. FEBR. 19-TŐL MÁRC. 10-IG. 193
Az orosz bal szárny ellen a 3 hadosztályból álló V. hadsereg nyomóit elő.
A japán arcvonalat megerődítették s a falvakat védelemre berendezték. Az erődítéseket sodronyakadályokkal és ágtorlaszokkal vették körűi s azok egymás közt, valamint az egyes parancsnok
ságokkal távíró- és telefon-vezetékekkel voltak összekötve.
Ojama tábornagy főhadiszállása Siliho községben volt.
Az oroszok a szujatun-davanganpui vasutat az egész II.
hadsereg és az V. szibériai hadtest mögött tábori vasúttal egészí
tették ki, Szujatunnal ismét összekötötték s így a lőszer és sebesültek szállítása számára a nyugoti csoportnál egy körvasút létesült. Február közepe körűi az oroszok ismét kaptak körülbelül 70.000 fő kiegészítő legénységet. A hegyi lövegek pótlására 2,hegyi
üteg érkezett.
A 10 orosz hadtest Csantan és a Kautulin-szoros közt körül
belül 75 km. hosszú megerődített vonalban állott. A nyugati szárny biztosítása egy gyenge különítményre (eredetileg Rennenkampf tbnk.
alatt 8 zlj., 36 lovas század és 2 üteg) bízatott, míg kelet felé a hegyekben messze három csoport volt kikülönítve. (Eredetileg az Alekszejev tábornok alatti „Keleti különítmény“ (18— 18—6), továbbá Maszlov tábornok (4—0—0) és Madritov ezredes (1—5— 1) csapatai.
Maszlov Ditától keletre 45 km.-re Szinczintinnél, Madritov pedig ettől 100 km. re keletre Tunhunsziangnál állott). Hadseregtartalékul az orosz fővezér l x/2 hadtestet hagyott a felállítás közepe mögött;
— továbbá l 1/, hadtest a II. hadsereg jobb szárnya mögött tar
tatott vissza.
Hónapokig tartó fáradtságos munka után az erődítések egész rendszere származott. Az első védővonal Csantan—Sahopu—Bianju- puza és a Kautulin-szoros közt két, helyenkint három egymás mögötti állásból, továbbá megerődített községekből és sáncokból állott. Az erődítéseket sodronyakadályokkal, farkasvermekkel és ágtorlaszokkal egészítették ki. A hídfő-szerű második védővonal Mukdentől délre a Hun'no bal partján, — egy harmadik Mukdentől keletre a jobb parton volt. Nyugat felé a várost Houta községtől Madiapuig tábori sáncok és megerődített községek védték.
A terep a mandarin-úttól nyugatra általában sík, de a számos szétrombolt és még lakott község az áttekintést jelentékenyen aka
dályozta. A mozgás nehéz volt, mert a kauljang-földek keményre
13