torpedótámadások egész sorozata fogadta úgy, hogy a hajó csak
hamar súlyosan megsérült. Esszén ekkor a „Szevasztopolt“ egy igen'mély helyre kormányozta és ott elsülyesztette.*) Ez volt az egyedüli nagyobb orosz hajó, amely nem került a japánok kezeibe, A többi hajókat a japánok a „Növik“ és „Varjag“ cirkálókkal együtt utóbb kiemelték és a saját flottába sorolták be. A hajók már 1908-ban tengerre bocsáttattak.**)
Harcszünet 1904—905. telén.
Miután a japánok az oroszok sahói állása ellen a támadás folytatásáról lemondottak, harcszünet állott be, amely — csak jelentéktelen vállalatoktól megszakítva — október közepétől január végéig tartott. Mindkét fél óvófedelekkel és menhelyekkel ellátott erős lövész-árkokba ásta be magát és különféle akadályokat készí
tett, úgy hogy lassankint két kiválóan erős és egymástól csak lőtávolságra levő állás származott. Ezen erődítések oltalma alatt,
— amelyek megszálló csapatai állandó harckészségben voltak, — a két ellenfél seregei részben községekben, részint földkunyhókban terjeszkedtek ki, hogy a keletázsiai tél zordsága elől menekvést szerezzenek.
A japánok általában a Saho déli partját tartották megszállva, míg az oroszok az északi partot. Helyenkint azonban ezen állások kölcsönösen átnyúltak az északi, illetve déli partra is.
A hadműveletek ily hosszú megszakítása két módon nyer megindokolást. A keletázsiai hadszíntér nem hasonlítható össze Európa hadszíntereivel. Még Oroszországban sincsenek oly érzékeny hidegek hónapokon keresztül, mint Mandzsúriában. A természeti erőkön megtörik az emberi hatalom. Élelmezés, elhelyezés, után- szállítás a legnagyobb mérvben megnehezíttetik s a hadseregek mozgadozási képessége megszűnik.
Ez az első indok.
A második még fontosabb, tisztán a katonai kérdésekben keresendő.
*) „Poltava“ 30.960, „Retvizán“ 12.902, „Pobjeda“ és „Pereszvjet" 12.674,
„Báján“ 7.726, „Szevasztopol“ 11.840 tonna. ' '
**) A japánok kezeibe jutott hajók egy részének új elnevezése a következő:
„Retvizán“ — „Hiczen“ ; „Pallada" — „Czugaru“; „Pereszvjet" — ,,Szagami
„Pobjeda" — „Szuvo"; „Növik“ — „Szuczuja“; „Varjag“ — „Szaja.“ , 12»
180 II. RÉSZ. — A DÖNTŐ CSATÁK IDŐSZAKA.
- Az oroszok a Sahónál hiába kisérlették meg, hogy a hadjárat
nak nagy előkészítésű támadás által kedvező fordulatot adjanak. A védelemre kényszerűitek és meg voltak elégedve, hogy a japánok a további támadásról lemondottak.
Egyes ezredék létszáma 200—300 volt'; körülbelül 75%
tiszti hiány mutatkozott s a rendszeresített állomány kiegészítésére mintegy 100.000 emberre volt szükség. Erősbítések és kiegészítő csapatok voltak tehát szükségesek, hogy az oroszok a küzdelmet jobb kilátásokkal kezdhessék meg. ,
November végéig az egész VIII. hadtest (Odessa, 14. és 15.
hadosztály) megérkezett; ezt követte 85.000 kiegészítő legénység.
'Ki' 1904. év végéig az egész orosz hadsereg újból felvette a hadi állományt és két hadtesttel (VIII. hadtest 61. és szibériai hadosztály), valamint 1 kozák hadosztálylyal szaporodott. Januárban még 3 európai lövész-hadosztálynak és a XVI. hadtestnek kellett beérkezni.
Október 26 án ismeretes lett, hogy Alexejev helytartó Szt.- Pétervárra visszahivatott s Kuropatkin a Japán ellen működő összes szárazföldi és tengeri erők főparancsnokává neveztetett ki. Egyúttal pedig 3 hadsereg alakíttatott Bilderling, Linevics és Kaulbarsz tábor
nokok alatt. (A hadseregek első beosztása később változást szenvedett.) A japánok is szükségesnek látták a döntés idejét elhalasztani.
Ők Port-Artur elestét várták, ahol is körülbelül 70.000 fő kipróbált csapat és számos nehéz tüzérség lett volna szabaddá. Aztán náluk is szükség volt a nagyszabású utánszállításra a hadseregek ellátása és azon hézagok kitöltése végett, amelyeket a hadjárat kiszakított.
Habár a japánok ezen várakozó magatartása az oroszoknak előnyéül szolgált, mégsem akarta a japán fővezér Port-Artur eleste előtt a hadműveletek folytatását megkezdeni, mert azt vélte, hogy az oroszoknak egyelőre mutatkozó számbeli túlereje túlszárnyalja a japánok katonai és harcászati előnyeit.
Hanem a hosszú szünet nem volt nyugalmas. A csapatokat az apróbb ellenséges vállalatok mindig zavarták s ágyudörgés is mindennap volt hallható.
Mindkét fél, de különösen az orosz katona fejtett ki kiváló ügyességet a téli szállások elkészítésében. Földkunyhókat ástak, amelynek fedelét kauljang szárakból és földből készítették. Fűtő fa ugyan nem volt kapható, de azért ezen földkunyhókban a hideg elég elviselhető volt. Az egészségügyi személyzet és a betegek .befogadására a burjetek viskói — a földtől kevéssé kiemelkedő kör
alakú földkunyhók — szolgáltak. *
HARCSZŰNET 1904— 905. TELÉN! 181
• Ha csak a, betegek szállíthatók voltak, azokat vonaton hátra szállították, és pedig első sorban Guncsulinba (Mukdentől északra 250 km. a vasút mellett). Gunesulin egy igazi kórház-város volt. E célra azért választatott ki Gunesulin, mert ott az orosz kormány a hadjárat előtt a vasúti alkalmazottak s a határőrök számára nagy kórházak építését kezdte meg; ezek árháború kitörésekor már tel
jesen készen voltak,, de még-használatba nem vétettek, s azokat egyenesen a Vöröskereszt-egyletnek utalták át. Eltekintve ezen nagy kórházaktól Guncsulinban a határőrlaktanyák és a burjetek viskói is berendeztettek a betegek befogadására úgy, hogy csak ezekben körülbelül 20000 beteg és sebesült találhatott elhelyezést és ápolást.
Az odaszállításra pedig kiválóan szervezett kórházvonatok voltak állandó forgalomban. Úgy ezeknél, mint a kórházak telepítésénél az orosz udvar és előkelő társadalmi osztály, valamint számos nem
zetközi egylet igen élénk tevékenységet fejtett ki. Pld. a cárné anyjának ' külön kórháza, a cárnénak külön kórházvonata volt.
Általában azt lehet mondani, hogy az oroszok egészségügyi elő- gondoskodásai a hadsereg mögött mintaszerűek voltak.
Ruházat dolgában az orosz hadsereg a sahói csata után igen rosszúl állott. A csapatok összes ruhadarabjai szétszakadva voltak s nem feleltek meg a mandzsuriai télnek.
Az első pótlásra az orosz hadbiztosság kínai ruhadarabokat szerzett be, különösen pedig hálókabátszerű vattázott kék köpe
nyeget és kínai fövegeket osztott ki. Később, mikor a tél bekö
szöntött, Oroszországból fél-bundák és nemez csizmák, valamint fekete báránybőrből készült fövegek (papahák) érkeztek a csapat szám ára; ezenkívül minden ember 2 vattázott kínai takarót kapott s így elmondható, hogy ezen intézkedésekkel ruházat tekintetében az előgondoskodás megfelelő volt. Az orosz tisztek is papahát és báránybőrből készült körülbelül olyan hosszú köpönyeget viseltek, aminőt a mi alföldi parasztjaink hordanak. Az idegen attasék is többé-kevésbé ezen ruházathoz alkalmazkodtak. Ezek lakása szintén földkunyhókban volt, de számukra még a mukdeni állomáson vasúti kocsik is bocsáttattak rendelkezésre.
A tél általában napos volt, kevés hóval, de nagy hidegekkel.
A hőmérő néha 25—30 R. fokra is leszállóit. A szélcsendet csak néha zavarta meg orkánszerű szél, mely azután rémitő porvihart okozott.
Port-Artúr január másodikán megadta magát. Annak elestével az oroszok részéről a hadjáratnak tárgyi oka is megszűnt s hogy
182 II. RÉSZ. — A DÖNTŐ CSATÁK IDŐSZAKA.
az mégis folytatást nyert annak okai már csak eszményi termé
szetűek voltak; a fegyver becsületét s az állam és a hadsereg tekin
télyét kellett vissza állítani, habár a sikerben már senki sem bízott.