József Attila kommunista megítélése: a plattformügy

József Attila mozgalmi életét, költészetét befolyásolta az a tény, hogy moszkvai elvtársai lefasisztázták. Noha a korabeli szóhaszná-latban mást jelentett ez a megnevezés, mint a holocaust traumája után, s 1935-ig gyakran a szociáldemokrata pártot is szociál-fasisztának nevezték kommunista oldalon, ezzel együtt megért-hetô a költô mélységes megbántódottsága, s következményként politikai nézeteinek korrekciója.

A plattformtervezet az egyik homályos pont a párt és költô kapcsolatát illetôen, noha a szocializmus idôszakában több kísér-let történt a múlt tisztázására és az egyes személyek szerepének feltárására.⁴⁸Ezen kísérletek eredményességét persze befolyásolta a történet néhány szereplôjének érintettsége és az a kétségtelen tény, hogy legnagyobb költôjeként számontartott és épp a kom-munista korszakra legtöbbször hivatkozó komkom-munista párt József Attila ellen súlyosan vétett.

„A magyar proletárirodalom plattformtervezete” a Moszkvában megjelenô Sarló és kalapács1931. júniusi számában látott napvilá-got. Összeállítóinak szektás dogmatizmusa határozta meg az állás-foglalást, mindenekelôtt annak irodalmi vonatkozásait. „A prole-tárirodalom a tömegek idológiai átalakításának egyik aktív ténye-zôje, a forradalmi osztályharc egyik fegyvere. Feladata abban áll, hogy az olvasó érzés- és gondolatvilágát a proletárforradalom és a kommunizmus végcélja irányában befolyásolja és szervezze.”⁴⁹ – fogalmazódik meg az irodalom leegyszerûsítô és irodalomidegen célkitûzése, amely alapvetôen arra az álláspontra alapozódik, amely elveti a polgári kultúrát mint „az irodalom és mûvészetek sivár és kilátástalan elkorcsosulását”. A mai szemmel nézve anak-ronisztikus és történelmi-politikai helyzetértékelésében is súlyo-san tévedô állásfoglalás hemzseg a dogmatikus, az irodalmat az agitációs propagandának, pártérdekeknek alárendelô

megállapítá-48A kérdésrôl összefoglalóan: SZABOLCSIMiklós, Kész a leltár,50–60.; TAMÁS Ala-dár, József Attila a munkásmozgalomban= József Attila Emlékkönyv,295–302.; BOTKA

Ferenc, Jelszótól a világképig,Bp., Kossuth, 1982, 250–302.

49József Attila Összes Mûvei III., 431.

soktól: „csak a munkásosztály élcsapatában harcoló, a marxista-leninista elméletet elsajátító író képes az osztályharc bonyolult formáit, a mai élet belsô ellentéteinek objektív képét felismerni és kifejezni.”

A plattformtervezet a „magyar nyelvû proletárirodalom” elem-zését tûzte ki célul. A Petôfit, Táncsicsot mint „legfejlettebb”, a proletárhangot megszólaltató költôt elismerô tervezet természe-tesen negligálja a szociáldemokrata irodalmat és az avantgárdot.

A „legfejlettebb” magyar proletáríró Gergely Sándor, akinek re-gényei ezzel együtt a párt szerepének nem megfelelô kidomborí-tása miatti ideológiai vétségben elmarasztaltatnak. Az állásfoglalás súlyos tévedései közé tartozik a „kispolgári intelligencia” íróinak megítélése. „Háy Gyula, Kodolányi, Illyés Gyula a válságba jutott kispolgári intelligencia írói, akik a proletariátussal idônként ka-cérkodnak. Egy másik része a szociálfasizmus (Kassák) és a fasiz-mus (József Attila, Simon Andor) táborában keresi a kivezetô utat.”⁵⁰

A József Attilát lefasisztázók szándékára nehéz következtetni.⁵¹ Valószínûleg a költônek van igaza, aki egy tájékozatlan, frakciózó társaság tevékenységérôl szól, aki önmagán kívül senkit sem is-mert el proletárírónak. József Attila megítélésének nyilvánvalóan ártott barthás korszaka, szerepvállalása az Elôôrsben, amelynek jobboldaliságához nem férhet kétség. S valószínû, hogy a moszk-vaiak csak saját elvtársaik értékelését fogadták el mérvadónak. S ebben a tekintetben Haraszti Sándor Magyar eszerek címû cikke bizonyosan befolyásolta József Attila megítélését (Korunk 1930.

okt.). A Ki a falubaszövegét ismerteti, s a címválasztás is tudato-sítja Haraszti álláspontját, amit így foglal össze: „S ebben a röp-iratban csak úgy tobzódik a fasiszta szellem.”⁵²Abban pedig, hogy József Attila épp Simon Andorral keresi a „fasizmus táborában a kiutat”, valószínûleg Féja Géza egyik írása a ludas. Féja az

Elôôrs-50I. m.,438.

51A visszaemlékezések hiányosak és nyilvánvalóan apologetikusak. Feltevések szerint Hidas Antal személyes motiváltsága is szerepet játszott. Mint Szántó Judit korábbi férje József Attilában a férfi vetélytársat, és ugyanakkor a költô vetélytársat is láthatta.

52Kortársak József Attiláról I., 201.

ben (1930. aug. 30.) Osztályköltészet? címmel polemizál a baloldali irodalommal. A kiinduló pont Babits írása (Baloldaliság és nyugatos-ság),de egyúttal támadja Illyést is, akinek egy baloldali folyóirat-ban (Forrás) jelent meg Dózsacímû verse. S a Babits-körtôl elhatá-rolódva írja: „…van két feltétlen tehetséges költônk (József Attila és Simon Andor), akik igazán nem osztálypoeták.”⁵³

A kommunista mozgalomhoz csatlakozó, s ezzel polgári kap-csolatait elszakító, magát szinte társadalmon kívül helyezô költôt súlyosan érinthette a plattformtervezet vádja.⁵⁴Az öntisztázás igé-nyével fordul a mozgalom mérvadó tekintélyéhez, Fábry Zoltán-hoz. A levél⁵⁵ a plattformtervezet szándéka szerint íródik, hisz József Attila hozzászól a Fábry lapjában (Az út) is leközölt szöveg-hez. Önmagát tisztázandó viszonttámad: „Én több mint egy esz-tendeje tevékeny tagja vagyok az illegális KMP-nek, mint párttag kezdetben röpiratstencileket gépeltem, ma hét szemináriumom van és vasárnaponként százak elôtt tartok a szabadban elôadá-sokat. Én nem Moszkvában, a proletárdiktatúra 14. évében szája-lok tehetségtelenül, hanem Budapesten, az ellenforradalom 12.

évében dolgozom eléggé eredményesen. Forradalmi verseim többsége a munkások kezén forog sokszorosítva és a szájukon ele-venedik meg Magyarországon és nem a Szovjetunióban keresek velük pénzt matinék meg a S. és K. [Sarló és Kalapács] útján.

Azonkívül többnyire jók és nem rosszak, legalábbis nem tehetség-telenek, ugyanakkor amikor a rólam szóló passzus túloldalán vers címén ilyen sorok állanak:

»Kiutat kerestünk, kiut fele vágytunk, s a »Viharmadarad« került a kezünkbe, az »Anya« lapjai arcunk feltüzelte.«

53I. m.,194.

54A visszaemlékezések ellentmondásosan szólnak a költô és a párt ekkori kapcsola-táról. TAMÁSAladár, i. m.,303–305.; SÁNDORPál, Emlékeim József Attiláról,320–321.;

SÁNDORPál, Aggodalom jegyében,Bp., Kossuth, 1966, 220.

55A Fábry Zoltánnak írott levelet az irodalomtörténészek közül többen hamisít-ványnak tartják. Kétségtelen, a gépirat nincs aláírva. József Attila J-vel nem szignózta írásait.

A plattformtervezet h) pontjának követelése: Harc a mûvészi mi-nôségért! Nos, majd szóbaállok velük, ha a többes számú alany-hoz többes számú állítmányt tesznek.”⁵⁶Az idézett versszöveggel Hidas Antal Alexej Makszimovics-várunkcímû versének magyarta-lanságát pécézi ki József Attila, s a metszô gúny nemcsak a szöveg-nek, hanem szerzôjének is szól: „…krimi nyaralása alkalmával eszébe juthatott volna, hogy Magyarországra vonatkozóan Ma-gyarországon is érdeklôdjön.”⁵⁷

A levél olyan diszkurzus, amelyben a költô és mozgalmár, a kommunista pozícióját a védekezés helyett a támadás határozza meg. Aligha véletlen, hogy elôször a költészet kérdései kerülnek szóba, igaz terjedelmileg kisebb részt képezve. Itt mintha le is zá-rulna a vita, ám a „ha már benne vagyok” fordulat más aspektust von be a vitás kérdések közül. A plattformtervezet megosztó sze-repe hangsúlyozódik, s az »oppozíció« szájába adott mondatban nemcsak az önértékelés kap hangot, hanem a mozgalmon belüli vitákra is következtethetünk: »A szovjetbürokrácia ha tehetséges uj ember kerül a mozgalomba, inkább hamis váddal rohan rá, hogy kimarja.«⁵⁸

Az önigazolást szolgálja a mozgalmi múlt eseményeinek fel-sorolása. Noha József Attila mint „ideális anarchista” korát idézi a 20-as éveket, és hangsúlyozza nem kommunista meggyôzôdését, jelentôs mozgalmi kapcsolatokat említ. Az életrajzból máshonnan nem ismert⁵⁹ adatokkal igazolja, hogy az akkori párt legjelen-tôsebb vezetôivel állt személyes kapcsolatban, hogy szolgálatot tett nekik: „… Rákosinak és Weinbergernek [Vas Zoltánnak] is én hordtam be hosszú ideig a fogházba, a vizsgálati fogságba, az ennivalót – sôt mi több, én vásároltam.”⁶⁰S az élettörténeti ténye-ket lezárandó, ismét a költô jelenik meg, aki az idôközben átala-kult költészetére hivatkozva fogalmazza meg a korabeli szocialis-ta irodalomra, a „proletárversre” vonatkozó esztétikai ítéletét.

56József Attila levelezése,372. (lásd 4. jegyzet).

57Uo. (ha az elôzô jó).

58I. m.,373.

59Nem számítjuk ide a Rákosi-mitoszt a Nagyvárosokról beszélt a vándorcímû vers kapcsán. SZABOLCSIMiklós, Érik a fény, 89.

60József Attila levelezése,373.

S ez az öntudat még erôsebben szólal meg a levél címzettjéhez in-tézett felszólításban, miszerint ha nem közli új verseit, nem küld többet: „Nem szoktam meg a visszautasítást és nem is akarom megszokni.”⁶¹Amit persze csak a költôi öntudat jogos igénye iga-zol, hisz József Attilának ebben az idôben már gyakorlatilag nincs publikációs lehetôsége. Az adott idôszakban már a Népszavasem közli, nem elválaszthatóan a kommunista mozgalombeli szerep-vállalásától.

József Attila más módon is hozzászól a tervezethez. Választ írt, ami azonban nem kapott nyilvánosságot. A töredékesen ismert írás kioktatja marxizmusból a moszkvaiakat. Kimutatja azok vul-garizáló értelmezéseinek hibás voltát, marxizáló okfejtéssel, logi-kával: „A tervezet azonosítja az ideológiai felépítményt a polgári ideológiával, holott az egymásnak ellentmondó osztályideológiák együtt alkotják a felépítményt, aminthogy az egymással ellentét-ben álló osztályok együtt alkotják a társadalmat.”⁶²A plattform-tervezetben a polgárság történelmi szerepérôl, a polgári kultúrá-ról írott részeik történelmietlenségét is gyakori marxizmusra való hivatkozással, illetve szemináriumokon edzôdött okfejtéssel értel-mezi. Ugyanakkor a szöveg dialektikája, gondolatfûzése sajátosan József Attila-i. Így cáfolja a tervezetnek a fasizmusról szóló – két-ségtelen történelmi tévedésre épülô – kitételét: „Más oldalán azonban a lap szociálfasizmust említ. Politikai tájékozatlanságra vall ez az ellentmondás, hiszen a szociálfasizmus szavaiban szocia-lista, tetteiben fasiszta, látszatra pedig demokratikus, tehát lep-lezô, míg a fasiszta diktatúra úgy szavaiban, mint tetteiben fasisz-ta és látszatra is dikfasisz-tatórikus, tehát önmagát leleplezô.”⁶³ József Attila a szociáldemokráciát védve itt még nem a hitleri fasizmus értelmében használja a szót, hisz annak valóban van szocialista fel-színe. Marxra hivatkozik a történelmi feladatok megoldhatóságá-nak feltételezettségét illetôen – (ugyanilyen oppozícióban tér visz-sza a gondolat a Hegel, Marx, Freud-ban, a német fasizmus okait boncolgatva). Ebben a szövegrészben már megmutatkozik az a

61I. m.,374.

62József Attila Összes Mûvei III., 211.

63I. m.,214.

nyelvi fölény, ami az Irodalom és szocializmus vagy az Egyéniség és valóság oly jellegzetes gondolatfûzését, okfejtését, frazeológiáját szervezi. „A marxizmus dialektikus, mert a valóságos történésnek, meg a valóságos történést elôhívó ellentéteknek a fölismerése.

Mármost állapítsuk meg, hogy az a valóság, ami fogalmilag ellen-tét, az szemléletileg ritmus. […] Ha a társadalmi ellentétek ilyen sorát a proletáríró szemléletileg összefogja, akkor lelki (pszichikai, pszichológiai) ténnyé változtatta át azt, ami azelôtt csak ideológi-ai tény volt.”⁶⁴Az ô verseiben az ideológia – még messianisztikus korszakának darabjaiban is – legtöbbször belesimul a mû szöve-tébe, a képi valóságot összerendezve vagy épp szétzilálva.

A plattformtervezetre adott választ Szabolcsi Miklós Révai Jó-zseftôl kapta közlésre a kritikai kiadás (1958) elôkészületeinek ide-jén.⁶⁵Azelôtti sorsa ismeretlen, illetve bizonytalan emlékezés szól róla. De nem is csodálható, hogy ez a vitairat is – (mint a Miért nem én?) – eltûnt, hisz József Attila költôi becsületéért kommu-nista nézeteinek hiteléért harcol benne. Nem tisztázó vitát folytat, mit a Fábry-levélben, hanem támad. Nevetségessé teszi a plat-tformtervezet szerzôinek vulgármarxizmusát, élcelôdik, a képte-lenségig játszik támadói mondataival. Idézôjelbe teszi marxizmu-sukat, be akarja íratni egy marxista óvodába ôket. A plattform-ervezetben „agyondicsért” Gergely Sándor (ahogy a Fábry-levében fogalmazza) regényeit a vadromantikus Sue mûveihez ha-sonlítja, márpedig Gergelyt bízta meg a moszkvai vezetés a ma-gyarországi proletárirodalom irányításával. Olyan konfliktus ez, ami a szövevényes mozgalmi viszonyok közepette csak távolíthat-ta a költôt a párttól. S nem is történhetett másképp egy olyan költô esetében, aki oly módon volt szabálytalan, s tért el a prole-tárirodalom írott és íratlan dogmáitól, mint válaszának következô szövegrésze mutatja: „Történelmi szerepe nem az irodalomnak, hanem a proletariátusnak van és a benne élô proletáríróknak. Az irodalom csak visszatükrözôdés, az osztályharc gyûjtô visszatükrö-zése, amely visszahat, de csak úgy, ahogy a kirakat tükörfalai visz-szaverik a középpontban égô lámpa fényét, közben összegyûjtvén

64I. m.,215.

65SZABOLCSIMiklós, Kész a leltár,133.

a fény szétszóródó erôsségét, fölfokozván a ragyogást és megvi-lágítván a tárgyakat, ott is, ahol a visszavert sugár nélkül a lámpa fénye mellett is árnyékban maradtak volna.”⁶⁶

József Attila ideologikus, kommunista eszmeiségû mûveinek önértelmezése ez, meghaladva mind a szociáldemokrata, mind a kommunista irodalomértelmezést.