Az én- és önteremtés versei

A Tiszta szívvel kultuszvers, a nemzedéki lázadás megfogalmazása, a hagyományok, a szülôi-társadalmi autoritás elutasítása, az én autentikus szituáltságának kinyilvánítása. Ugyanakkor a vers a József Attila-kultusz egyik legfontosabb építôköve is. Ilyen kul-tuszképzô szerepe magához az alkotóhoz köthetô elsôdlegesen.

Ahogy a Lázadó Krisztus,a Tiszta szívvel is a költôi tekintélyét nö-velte abban a szellemi körben, amely a fiatal József Attila számára autentikusnak számított, s egyúttal az országos hírnevet is építet-te. A recepciótörténet kirajzolja, hogy Ignotus 1926-os Nyugatbeli (szept. 16.) elismerô szavai („…lelkemben dédelgetem, simoga-tom, dünnyögöm és mormolgatom egy versét”)⁷⁴után a legtöbbet

73Az iktelenség szándékoltságáról: KAPPANYOSAndrás, Eszek= Tanulmányok József Attiláról,242–250.

74Kortársak József Attiláról I., 94.

hivatkozott vers.⁷⁵ Ugyanakkor József Attila maga is megkülön-böztetett helyet tulajdonított e versének, hisz a harmadik köteté-nek címe erre a mûre utal, s a válogatott verseit is Tiszta szívvel címmel tervezte kiadni. Az élettörténet alakulását, annak negatív fordulatát is ehhez az alkotáshoz köti kései önértelmezô írásaiban, amint ezt a Születésnapomra vagy a Curriculum vitae mutatja.⁷⁶

A Tiszta szívvel a Szeged 1925. március 25-i számában jelent meg, erôs sajtóreflexiót kiváltva, s majd Horger Antal nyelvész-professzor „intelmeit”,⁷⁷amelyben „eltanácsolta” a fiatal költôt a szegedi egyetemrôl. A konzervatív elutasító magatartást az a láza-dó attitûd provokálta, amely a vers tagaláza-dó szerkezeteiben látvá-nyosan megmutatkozik és a beszélônek a társadalmi alapértékeket (vagyon, emberi élet) negligáló viszonyában is nyilvánvalóvá válik.

A poétikai forma, az úgyszólván mindenre kiterjedô tagadó viszo-nyulás nem elôzménynélküli, hisz a „Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám” sorokban a vers értelmezôi Ady- és Babits-áthallásokat éppúgy regisztráltak, mint a kortársak verseit, illetve folklóremlékeket vagy épp Krisztus szavait.⁷⁸

A versben az én – paradox, de logikus módon – a tagadásokból konstituálódik.⁷⁹Az „anya”, „apa” hiánya a vérségi kötelékek el-utasításának metonimikus viszonyrendszerét írja le, a „se istenem, se hazám” a nemzethez tartozás spiritualizmusát, a nemzeti „him-nuszra”, a Szózatra vonatkozó utalás („se bölcsöm, se

szemfe-75TVERDOTAGyörgy, Medvetánc, Nagyon fáj, Bp., Raab Klett, 1999, 42.

76A vers recepcióját áttekintô BÓKAYAntal írja: „A Tiszta szívvelprogramadó vers, meghatározó nemcsak József Attila költôi önteremtésében, hanem az egész modern magyar költészet új lírai tematikájának megalapításában is.” „Líra és modernitás”, 64.

77A vers keletkezéstörténetérôl és Horger szerepérôl, az eltanácsolásról némiképp ellentmondó emlékezések ismertek. Lásd: FEHÉREde, Horger-ügy= József Attila Em-lékkönyv, 94.; BOKOR László, Horger Antal nyilatkozata József Attiláról, Kortárs, 1973/6., 1002–1006.

78Áttekintést ad TVERDOTAGyörgyMedvetánc, Nagyon fáj, 43–44. A Krisztus-pa-rafrázist értelmezheti a versvégi „feltámadás” is. „Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám: és aki inkább szereti fiát és leányát, hogy-nem engemet, hogy-nem méltó én hozzám.” (Máté 10,37)

79A vers új megközelítését jelenti BÓKAYAntal értelmezése, aki a „késômodern szelf” önteremtô aktusát látja szövegben, a neofreudizmus posztmodern értelmezôi szemléletével, Líra és modernitás,92–98.

dôm”) pedig a nemzeti érzület irodalmi kifejezôdését negligálja.

A társas viszonyok (család, nemzet, haza) tagadásának képeihez tartozik a szerelmi („csókom”), szexuális („szeretôm”) magány lét-állapota. Ehhez a metonimikus jelzésrendszerhez illeszkedik az evés tényvonatkozása, a „nem eszek”. Az éhezés ugyanakkor el is veszti materiális valószerûségét, még a részletezés („se sokat, se keveset”) ellenére is, hisz a „harmadnapja” mitikus (biblikus, me-sei) jelentésköre megfosztja a kijelentést konkrétságától és szim-bolikussá teszi. Az én ilyen állapotrajza jelenti az én teremtésének elôfeltételét, azaz a vers valóban két szövegrészbôl áll, amelyek kauzális viszonyban állnak egymással. A tagadásokban rögzítôdô én motiválja a „Húsz esztendô” eladását az „ördögnek”, ami nem-csak az Isten tagadásából, s nem is a fausti szükségbôl következik, hanem a lét egészének (egyén-közösség, értelem-érzelem, spiri-tualitás-materialitás) negációjából.

A verset elutasító kortárs értelmezés jól érzékelte a „tiszta szív-vel” nyelvi, fogalmi, etikai artikulációja és a „betörök”, „ölök” el-lentétének végletességét, azaz a társadalmi megítélés aspektusából kibékíthetetlen magatartásmódok összebékítését. Ez a társadalmi konfliktus az „én” és „ôk” szintaktikai (3., 4. versszak) és nyelvi polarizációjában is megmutatkozik. Az én végletességét, minden-re elszántságát és önfelmentô tettét („tiszta szívvel betörök”) bosz-szulják meg az „ôk”, a társadalmi rend gyakorlata szerint. Azaz a vers ezen részében, a konfliktuspozíciók nyelvi artisztikuma okán is, nem véletlenül érzékelték az elemzôk a balladaiságot.⁸⁰Az én teremtôdése ugyanis nemcsak a tagadásból következô lázadásban mutatkozik meg, hanem a lázadását megtorló halál után is, a mí-tosszá válásával („halált hozó fû terem / gyönyörû szép szíve-men”).

A recepciótörténetben is mítoszt teremtett a Tiszta szívvel.

A mû recepcióesztétikai hatása nyilvánvalóan nem választható el az új nemzedéki törekvésektôl és az avantgárd szellemiségtôl, a

80SZABOLCSIMiklós a negyedik versszakban, a Kádár Kata változatát látja (Érik a fény,341.). Magam a balladaiságot az egész vers struktúrájában érzékelem, a bosszú motívumát pedig a betyárballadákkal rokonítom. N. Horváth Béla, „Egy ki márványból rak falut”,96–99. – A lázadás magatartásának a camus-i metafizikával való rokonítha-tóságáról ír TORNAIJózsef, József Attila a metafizikai lázadó,Hitel, 2005/4., 9–16.

tradíciók elutasításától. Ugyanakkor ez a nihillistának is mondott vers a formai tradíciókat, a népi-nemzeti versformát, a két ütemû 7-est hûségesen követi. A vers anarchisztikusságának ez még kü-lön nyomatékot ad. Sokféle értelmezésnek utat nyit a Tiszta szív-vel,hisz a szöveg telített társadalmi tartalmakkal, ugyanakkor tö-kéletesen formált⁸¹a formabontó avantgárd idején.

A Tiszta szívvel létállapot rajza olyan élmény kivetítése, amely-nek József Attila viszonylag gyakran hangot ad, az éhezés (Hét napja, Végül),a társtalanság felpanaszolásával. Ez a tematikus, mo-tívumszerû ismétlôdés más-más nyelvi, mûvészi alakzatú mûveken más és más stratégia mentén formálódik. A Tiszta szívvel állapot-rajzát – a lázadás mellôzésével – majd a Nemzett József Áron írja újra.⁸²Az én önteremtését és önfényképezését a József Attila és a Bevezetô folytatja, mint egy hagyományt. Hagyományt jelentett ugyanis az a vonulat, amelyet a születésnap körül keletkezett ver-sek alakítottak ki.

A születésnapi versek sajátossága a biográfia tényeinek valami-lyen – aktuális – logika, stratégia mentén való elrendezése, illetve ezek értelmezése az én önelemzésének keretében.⁸³A korai ilyen versekben (Erôének, Elköszönô szelíd szavak) szétválik a személyes és a költôi én, s az utóbbi valamilyen stilizált szerepben mutatko-zik meg. Jól érzékelhetô ez A legutolsó harcos ilyen szerepmeg-határozásában. A vers elsô változata (1923. ápr. 27.) egy felnövesz-tett szerepben, a Messiás minden hatalmat birtokló alakjában

mu-81TVERDOTAGyörgy – Fejtô Ferenc, megállapítása kapcsán – a ritmusról szólva jegyi meg, hogy a 4/3-os osztásból eredô kiegyensúlyozotlanság, „sántaság”, „a játék mögött a belsô meghasonlottságról tanúskodik.” „Szublimálom ösztönöm”,47.

82A két vers kapcsolódásáról írja BÓKAYAntal: „Formájában, stratégiájában mint-ha ugyanarról a versrôl volna szó, tematikájában, üzenetében azonban nagyon fontos eltérésekkel történô újraolvasásáról van szó.” (Líra és modernitás,145.) „A vers az ön-életrajzi beszédet váltja a szelf struktúrájáról szóló diszkurzusba.” (Uo.)

A Tiszta szívvelénkonstituáló szerepét egy másik mû, az Eszméletösszefüggésében is érzékelhetjük. Ott a „meglett ember” egyik attribútuma ez: „…akinek / szívében nincs se anyja, apja.” Természetesen más kontextusba helyezôdik a szülôk hiányát rög-zítô kijelentés az Eszméletben, de látható, hogy ez a híres szöveg (a „szívében” vissza-utal a fiatalkori vers címére is) hogyan születik újra egy lényegileg más poétikai szituá-cióban.

83Részletesebben: N. HORVÁTHBéla, A hetedik,Bp., Pannonica, 1999, 174–191.

tatja fel az ént, de csak jelzésszerûen. A stilizációból és avant-gardisztikus világformáló messianizmusból, a „lavinás igékbôl”

épített én jelentôsen különbözik a verskezdet és zárlat önvallo-másszerû énmeghatározásától. A szerep egy minta hipotetikus vágya csak, a személyes én-kép viszont reális. A fogantatás biográ-fiai adatával alátámasztott tényébôl indul („nyári éjszaka”, „ölelt”), s a megszületésben teljesedik ki, amikor is az apa („Ucca”) és az anya („Föld”) társadalmi hovatartozása megszabja az utód szociá-lis viszonyrendszerét és küldetését.

A két évvel késôbbi Április 11. a huszadik születésnap táján ke-letkezett és úgyszintén egy megszerkesztett élettörténetet tár fel.⁸⁴ Sajátos származástudattal egy mítosz keretében („a szél gyermeke”) értelmezi megszületését az én, s talált gyermek-mi-volta jelzi identitásának labilitását is. Ismét a föld („Vitt falvan, földeken keresztül”) és az utca („…vitt egy / Pesti, csatakos külvá-rosba”) gyermekének vallja magát. Megszületését, létét azonban átjárja az irónia. A „valami nagy ünnep volt” rendkívülisége tük-rözôdik a külvárosi életjelenetekben. A harangok búgása, a szíve-ket betöltô béke, az áldozatát kalapját levéve megtisztelô gyilkos, a világ áhítatos átlényegülésének jelenségei. Azaz a megszületés mint a megváltáskezdet szarkasztikus biblikus allúziót teremt, ugyanakkor az irónia is átszövi a világrajövetel képét: „1905-ben ígyen / iktattak be az alkotmányba”. A bölcsô („kicsikis deszka al-kotmányba”) képe és a legfôbb törvény homonímiájának egymás-ba csúsztatása önironikus szójáték, de mintegy magyarázza a miti-zálást, a túlzást. Az Április 11. harsány életképei („Az uccán vidám jasszok lógtak”), groteszk kapcsolásai (béke-gyilkosság), kosztolá-nyis hangzású, szellemes rímei (verekedtek-berekedtek, mentek-szentek)⁸⁵az életút értelmezését is meghatározzák. Kitûnik ebbôl a homogén játékos, szellemes, ironikus önképbôl a szülôk rajza.

Az apának („a kártyás munkásnak”) a gyerek csak a presztízs szim-bóluma („fiúként”), az anyának („a szép, ifjú mosóasszonynak”)

vi-84Az életrajzokról, illetve életstratégiákról, énontológiákról: BÓKAYAntal, JÁDI Fe-renc és STARKAndrás, „Köztetek lettem én bolond” (Sors és vers József Attila utolsó évei-ben),Bp., Magvetô, 1982, 117.; LENGYELAndrás, József Attila „én-ontológiája”= Köl-tônk és Korunk,Bp., Országos Pedagógiai Intézet, 1983, 232–255.

85SZABOLCSIMiklós, Érik a fény,310.

szont minden: „vágy”, „cél”, „gond”, „liget”, „sár”. Azaz az utalá-sok elvesztik konkrétságukat, s elhalványulnak a verset átpoétizáló groteszkben, iróniában.

A korai születésnapi versek az én értelmezésének – ritkábban re-konstrukciójának – textuális színterei, poetizált önéletrajzok. Kinô-hetett ebbôl az alkotásmódból az az igény, amely nemcsak meg akarta határozni az ént, hanem megkísérelte annak felépítését, nem nélkülözve a visszautalásokat, mint korábbi értelmezésmódot. Sajá-tos módja ennek a [Bevezetô] és a József Attila (1928) mint az én je-lenének és múltjának párverse. A [Bevezetô] definitív módon is utal arra a szerepre, amit egy tervezett verseskötetbe betöltött volna, il-letve amit be is töltött a Nincsen apám, se anyám kötetben, illetve majd a Medvetáncban a harmadik kötetet idézô versek elején állva.⁸⁶ Ugyanakkor az a hangsúlyozott személyesség, önreferencialitás, ami a családi kapcsolat, az én névszerûsítésében megmutatkozik, nemcsak a szöveg mûfaji és kötetszerkezeti helyét értelmezi, hanem a név és az általa jelölt személy bevezetését is.

A [Bevezetô] az én-tôl az ÉN-ig tartó értelmezéssor, két név közé beemelve, amely nevek a szöveggel csak annyiban mutatnak összetartozást, annyiban utalnak a szerzôségre, hogy jelölik a szö-vegben való megjelenést: „én, József Attila, itt vagyok!” A vers-kezdô „Lidi nénémnek öccse itt” kettôs játék: egyrészt a néném és

„öccse” egymásra utaló szemantizációjával, másrészt a Lidi név-vel. A Németh Andorban is elôforduló név arra a névcserére utal, amit a Jolán–Lucie–Lüszi metamorfózis jelentett a család életé-ben. A „Lidi” név Jolán „Lüsziségét” állította vissza eredeti szoci-ális kontextusába a név ironikus átfordításával, a paraszti-falusi

„változattal”.⁸⁷(„A sor kéziratos változata, a „Lucie nénémnek fé-nye itt” hasonlóan névjáték, hisz a fény utal a Lucie–Luca válto-zatra, Luca mitologikus fényhozó szerepére, de a fény arra a hely-re esik, amit a szövegben az én, az „öcs” foglal el.⁸⁸) A „Lidi” név

86A vers részletes elemzését adja BÓKAYAntal, mint „egy tárgyias, konstruktív szel-fartikuláció” kísérleteként: „József Attila a név avantgárd hagyományokra építô poe-tikáját egy új tárgyias poetikára írja át.” „Líra és modernitás”, 111–131.

87I. m.,118.

88A név átalakulásának hátterérôl és referenciális, értelmezô szerepérôl: TVER

-DOTAGyörgy, Kerülô utak, Kortárs 2005/4., 57–30.

persze éppúgy a groteszk játék része, mint a vele kapcsolatba ke-rülô és hozzá hangulatban és kontextuálisan is illô „Batu khán pesti rokona” önmegnevezés. Az én második megjelenése ez, is-mét egy utalásrendszerben. Egyrészt az arcvonások, a kiskun ôsök referencialitása alkotják meg a rajzát, másrészt a pestiségének kul-turális kontextusa. Ugyanakkor ez a kettôsség a játékos, groteszk önmegnevezésekkel nem nélkülözi a dadaista jellegû abszurditást sem.⁸⁹A harmadik változata az énnek az önazonosságot bejelentô

„én, József Attila, itt vagyok!” mondatban jelenik meg.⁹⁰Azaz fel-tárul a játék lényege, a név és a hozzá kapcsolódó jelölôk összefüg-gésének viszonylagossága.

A nevek által közrezárt rész szimultán kijelentései nem rende-zôdnek logikai rendszerbe, úgy értelmezik a versben artikulálódó ént. Ezek egyrészt nem szakíthatók ki bizonyos életrajzi kontex-tusból – annál is inkább hisz a [Bevezetô] egy szerzôi életrajz – másrész annak biográfiai referencialitását eliminálják. A „kenyé-ren élte éveit” sorból kihallani a Tiszta szívvel panaszát, ugyanak-kor a kenyéren élés itt az életminôség lefokozott általánosítása.

A „kondér bab” a gyerekkori trauma visszatérô emléke (Ajtót nyi-tok),a mama halálakor fôzött étel. Az emlékkép azonban beépül egy, az asszociációs logikát szétfeszítô képzetbe (versért a halál fôz babot), annak anarchisztikus nyelviségébe. Amint ennek az anar-chisztikus, lázadó hangnak megnyilvánulása a „hejh, burzsoá! hejh proletár!” megszólítás. A [Bevezetô] játék az avantgárd modorában, dadaista hangoltsággal, ugyanakkor érezhetô benne az a „komoly-ság”, ami a név tulajdonságának szemantikai viszonylataiban meg-mutatkozik. Talán összefüggésben a névvarázs-képzetek névmá-gia elképzeléseivel, aminek tudományos magyarázatára majd a következô években lel rá, nem utolsósorban saját nevének

külön-89A „József Attila hidd el” egy szövegváltozata kapcsán utal BARTALMária az énkonstrukciós szövegek dadaista módszerére. „és még mindig kérdezem: Hol vagy”

Énkonstrukciók József Attila három szövegében= Hang és szöveg. Költészettörténeti kérdések a lírai modernségbe, Bp., Osiris, 2003, 268–291.

90BÓKAYAntal Derridára hagyatkozva a név külsôségességébôl kiindulva a „szelf artikulációjának megoldhatatlanságát” látja a verszárlatban is. Líra és modernitás,121.

91SZABOLCSIMiklós, Érik a fény,703.

legességétôl inspirálva. Persze nem feledhetô Villon sem, aki ugyan-csak megörökítette magát nevének versbeemelésével.

Ugyancsak életrajz az elôször Örökélet címmel megjelent (Együtt 1928. jún. 6.) Nemzett József Áron. Szoros közelséget mu-tat a József Attila én-képével, s annak sírfelirat jellege megmumu-tat- megmutat-kozik ebben a mûben is. Ez is életösszegzés, ismét egy sajátos lo-gika, stratégia mentén szervezve az élettényeket. Lehet, hogy pá-rizsi vers,⁹¹ a népdalszerû strófaszerkezet, a magyaros ütemezés-nek is engedô tagolás, a szinte fogalmi beszédmód azonban enütemezés-nek ellentmondani látszik. Az apa, anya, s majd a szeretô neve a nevek tárgyiasságával sorolja az életrajzi tényeket: a megszületést, illetve az e fogalomhoz is kötôdô szerelmet, s a család hiányát („de Luca nem szeretett. / Bútoraim: árnyak”). A szülôk foglalkozásukkal, sorsukkal (mint egy önéletrajzban) is hitelesítôdnek. Az apa alak-ja a családi mítosz („a Nagy Óceánon”) szerinti értelmezést kapalak-ja, s halálára enged következtetni a mitikus, mesei munkamegneve-zés. Az anya halálát csaknem a diagnózis szakszerûségével ismer-teti az életrajz: „Megszült Pôcze Borcsa, / kit megettek a fenék”.⁹² A szülôk halála után a felnôtt lét vesztesége következik. Bár név szerint csak az utolsó viszonzatlan szerelem kerül a negatív sorba (Wallesz Luca), azonban ez a felnôtt ember veszteséglistája. Azaz a Tiszta szívvel árvaságának modellszerûsége ismétlôdik ebben a versben is, elhagyva az árvaságra adott választ. Annak lázadását itt az elégikus létszemlélet váltja fel, kitöltve a jelent és a jövôt.

A vers jelenét a hiányok írják le. Az én közvetlen létezését, kör-nyezetét szimbolizáló tárgyak („Bútoraim: árnyak”) meglétét épp-úgy tagadja a beszélô, mint a közvetettet, a társadalmi kapcsola-tokat. A jelenben sincs mód meghaladni a múlt veszteségeit, ku-darcait, hisz a kapcsolatok hiánya (se szeretô, se család, se barát) a társadalmi énazonosság kidolgozatlanságát jelzi. Ebbôl adódóan

92A népi terminológiában a fene a ráknak a megnevezése, s a szöveg a mama halá-lának valódi okára (méhrák) is utal a gyomor, a has említésével. Ugyanakkor nemcsak a fogalmi metaforizációra, hanem képiségére is érdemes figyelni. A rák (állat), a „száz-láb” (százlábú) és a súroló kefe vizuális látványa teremti meg azt az asszociációt, amely a rákot mint betegséget leírja. A rák homonímiája majd a Szabad-ötletekben is elô-bukkan.

az önmeghatározás csak a múlt rekonstruálására, a „tényleges”

élettörténetre szorítkozik, hisz a jövô a múlt és a jelen negatívu-mainak projekciója. Ez az elôrevetített negatív énkép szükség-szerûen helyezi idézôjelbe az „élek mindörökké” kijelentést. Az örökélet – ami a vers elsô címe volt – ebben a kontextusban nem más, mint a létezésnek értelmet adó életminôségek redukciója, visszavonása.

Párizs gondtalan, bohém diákéletét követi még egy önjutalmazás, egy hónap egy Nizza melletti tengerparti nyaralóhelyen, Cagnes-sur-Merben.¹ Hazatérve József Attila nem állt munkába, mint Párizsból írott levele sejteti, hanem beiratkozott a pesti bölcsész-karra, folytatván egyetemi tanulmányait. Horváth János elôadása-it is hallgatta, s vélhetôen ez az egykori diák-tanár kapcsolat ins-pirálhatta az élete utolsó évében írott ismertetést, ajánlást a híres tudós Magyar versek könyvérôl.² A pesti professzorok közül leg-nagyobb hatással Pauler Ákos volt rá. A filozófus Bevezetés a filo-zófiába címû könyvének tézisei, illetve ezek József Attila-i adaptá-ciói József Attila ihlet-felfogásában³az Ihlet és nemzet egyes rész-leteiben – mindenekelôtt a Valóság és igazság címû írásban – tér-nek vissza.⁴A pauleri tanok olyan esztétikai alapvetést jelentettek a költészetesztétikát, költészetbölcseletet alkotó fiatal embernek, amelynek hatása az Ady-vízió mûalkotásmodelljében, a mû morfo-lógiájának leírásában⁵éppúgy megmutatkozik mint az Irodalom és szocializmus egyes következtetéseiben. Az egyetemi tanulmányait József Attila nem fejezte be, mert mint a Curriculum vitae-ben írja, kísértette Horger Antal fenyegetése. Valójában azonban más

kí-1SZABOLCSIMiklós, Érik a fény,608–610.

2Kapcsolatukról: SZABOLCSIMiklós, Érik a fény,12–13.

3József Attila Tanulmányok és cikkek II. 1923–1930. Bp., Osiris, 1995, 64–71.

TVERDOTAGyörgy, az Ihlet és nemzet filozófiai összefüggéseit, így Pauler Ákos filozó-fiájának hatásait is részletesen elemzi a csaknem könyvterjedelmû Magyarázatokban, 22–140.

4TVERDOTAGyörgy, József Attila és az ihlet (József Attila és Pauler Ákos) Irodalom-történyti Közlemények, 1982/5–6, 539–561.

5TVERDOTAGyörgy, Magyarázatok,172–173.