129
BABOSI LÁSZLÓ
kus kánonok határain szabadon átlépni.
Az törvényszerû, hogy az utóbbi évek-ben Jánosi elemzõ tekintete Nagy László életmûve mellett az elmúlt évtizedek ma-gyar költészetének ún. „bartóki” vonulata felé fordult, afelé az irányzat felé, mely bár különbözõ utakon és módozatokban, de lírájában részben vagy teljesen Nagy Lász-lóhoz hasonlóan integrálja a különféle ar-chaikus kultúrák értékeit. E tárgykörben végzett eddigi kutatási eredményei az Idõ és ítélet, illetve A Csodafiú-szarvas. Poézis, ember és univerzum Nagy László költemé-nyében címû kötetekben jelentek meg, il-letve a 2005 nyarán napvilágot látott Fû-szál és mindenség – Folklór és archaikum az újabb magyar irodalomban, mely az elmúlt években különbözõ folyóiratokban és ta-nulmánygyûjteményekben megjelent írá-saiból ad jól szerkesztett válogatást. A ta-nulmányok külön-külön is igen figyelem-re méltóak – több már megjelenésükkor joggal nagyobb visszhangot váltott ki (pél-dául a Csoóri Sándor hermeneutikai forra-dalma) – de önálló könyvbe fûzve õket még érzékletesebben és nagyobb erõvel szólal-tatják meg a bemutatni kívánt témát.
A kötetet hét kiváló alkotóról – Németh László, Illyés Gyula, Nagy László, Csoóri Sándor, Ratkó József, Tornai József, Fejes Endre – kilenc, sok új szempontot felvetõ és tovább gondolható, eredeti meglátások-ban bõvelkedõ tanulmányt tartalmaz. A Németh Lászlóról szóló A felébredt Atlan-tisz és a Csoóri-tanulmány az írók bartóki modellrõl – vagy Csoóri Sándor szavaival az „új egyetemességrõl” – és ennek kap-csán a népi hagyományról és annak a mo-dern mûvészetekbe való integrációjáról ki-fejtett teoretikus gondolatait értelmezi, míg a többi inkább – persze a teóriát szem elõtt tartva és alkalmazva – szépirodalmi mûvek, vagy életmûvek bizonyos nézõpont szerin-ti, érzékeny és értõ elemzése. Új megvilá-gításban olvashatunk az Égetõ Eszterrõl, melyet Jánosi Márquez Száz év magányával vet össze, és meggyõzõen bizonyítja, hogy
a két regény – bármily meglepõ is – szá-mos cselekményi, poetikai, regényelméle-ti, intertextuális, mitológiai és posztkolo-niális szempontból voltaképpen egymás
„ikerpárja”. Az Illyés-tanulmányban Jáno-si a költõ „alapvetõen objektív” és „intel-lektuális” lírájában jelenlévõ archaikus ere-detû kultúrrétegeket és folklór-áthallásokat mutatja be, „melyek genezisétõl fogva a teljes pályán át segítették tágítani az Illyés-vers látókörét”. Az egyik Nagy László-ta-nulmányban tömör esszenciáját adja kuta-tásainak: a népköltészet és a folklór a költõ esztétikai gondolkodására gyakorolt ösztön-zõ szerepét elemzi, míg a másikban azt vá-zolja fel, hogy miként „éled újra” az egyik legszebb népballadánk, a Fehér Anna a Test-vérek fehérben címû költeményben. Ratkó József költészetében ugyancsak a népballa-da funkcióját vizsgálja kimerítõ alaposság-gal. Látszatra kissé kilóg a sorból Fejes Endre Bennszülöttek címû novellája, de Já-nosi éles szemmel veszi észre a benne fe-szülõ archaikus struktúrákat és meggyõzõ-en bizonyítja, hogy a novella a „népmese szerkezeti és koncepcionális elemeibõl” épül föl. A kötet utolsó tanulmánya Egy arc év-ezredei – Tornai József és az új egyetemesség.
Bizton állítható hogy ez, a kritika által kis-sé mostohán kezelt költõrõl, az egyik legát-fogóbb és legjobb kritikai elemzés, melyet valaha is írtak.
A Fûszál és mindenségnek véleményem szerint két nagyon fontos, új távlatokat mutató momentuma van, melyekrõl remél-hetõleg még sok szót fognak ejteni az el-következõkben. Az egyik az, hogy Jánosi a magyar irodalom bartóki irányzatának szá-mos, hozzánk hasonló peremkultúrában létezõ világirodalmi párhuzamát, kapcso-lódási pontját fedezi fel, melyek irodalmi mûhelyeiben modellszerûen azonos folya-matok mentek végbe, mint a magyar iro-dalom bartóki irányzatában. Ezen irodal-mak az „archaikus és primitív kultúrák szel-lemi erõforrásait az ember történeti létének axiomatikus elvi és poetikai
tapasztalatai-130 BABOSI LÁSZLÓ
ként nyitja meg a világkultúrának. S az ilyen, mély kultúrájú, különbözõ nyelvû népességek identitását s gyakran szociális alávetettségét vagy történeti kiszolgáltatott-ságát is kifejezi, az ezt a mûveltséget rejtõ világot alaposabban nem ismerõ, kikerülõ vagy másképpen megítélõ nyugati kultú-rával szemben a világcivilizáció értékeként mutatja fel. S ezzel egy új, egy egyeteme-sebb kultúra érdekébõl kiegészíti és mó-dosítja is a nyugati értéktudatot.” Jánosi fõleg az Európa peremén fekvõ országok, a közép-európai, a spanyol, a latin-ameri-kai, a négritude irányzat, és az afro-ameri-kai irodalomban találja meg a tipizálható azonosságot.
A másik érdekes gondolatmenet a ha-gyományértelmezéshez kötõdik, s ez me-rõben új következtetések levonására sarkall-ta a szerzõt, aki az utóbbi években különö-sen nagy súlyt fektet arra, hogy a különbözõ értelmezõi iskolák, közöttük a posztmodern kérdésfeltevései, módszerei és elvei szerint is rákérdezzen az általa vizsgált mûvekre.
Jánosi Csoóri Sándor esszéit vizsgálva álla-pítja meg, hogy Csoórinak az elmúlt évti-zedekben a népi és az archaikus kultúrák
irányába tett „immanens” „hermeneutikai gesztusai”, „horizontváltó” hagyományértel-mezése igen sokban „analóg” vagy hason-latos a posztmodern irányzat két jelentõs teoretikusának, Gadamernek és Jaußnak
„irodalomról való gondolkodásának szintén ebben az idõsávban kibomló képleteivel”.
Ez a szemlélet persze nem csak Csoóri Sán-dor gondolkodására jellemzõ – tehetjük hozzá –, hanem Tornaiéra, Ratkóéra, Nagy Lászlóéra, valamint a bartóki irányzat va-lamennyi alkotójára. Mindez elméletileg is cáfolja azt a némelyek által vallott és ter-jesztett tételt, miszerint a folklór, az archa-ikus textusok és tartalmak integrációját modern szintézisként megvalósítók „kon-zervatív” vagy „avíttas” irodalmat mûvel-nének, és Jánosi módszere jól példázza, miként lehet alkalmazni a posztmodern el-méleteket az értelmezésben.
Úgy hiszem, Jánosi Zoltán könyve, mely remélhetõleg egy nagyobb szintézis elsõ eleme, megkerülhetetlen azok számára, akik ezzel a témával akarnak behatóbban foglalkozni, és ajánlatos lenne, ha eredmé-nyei mihamarabb bekerülnének az iroda-lomoktatás megfelelõ színtereire is.
131
IRODALMI, MÛVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT Megjelenik kéthavonként. Kiadja a Békés Megyei Könyvtár.
Felelõs kiadó: dr. Ambrus Zoltán. Szerkesztõség: 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 1.
Telefon: 66/530-206; 66/454-354/106. E-mail: barka@bmk.hu. Internet: www.bmk.iif.hu/barka Szerkesztõségi fogadóórák: hétfõn 14.00–16.00 óráig.
A társadalmi szerkesztõbizottság tagjai: Ambrus Zoltán (elnök), Banner Zoltán, Cs. Tóth János, Erdmann Gyula, E. Szabó Zoltán, Timár Judit.
A lapot tervezte: Lonovics László.
Alapítók: Cs. Tóth János (felelõs kiadó), Kántor Zsolt (fõszerkesztõ),
†Petõcz Károly (mûvészeti vezetõ) HU ISSN 1217 3053 Nyomdai elõkészítés: Kovács Sándor Nyomdai kivitelezés: Kolorprint Kft., Békéscsaba
Megrendelhetõ a szerkesztõségben. Elõfizetési díj: 1 évre 1800 forint.
Terjeszti a LAPKER Rt.
Kéziratokat nem õrzünk meg, de visszaküldjük, ha kapunk megcímzett, felbélyegzett válaszborítékot.
Az elektronikus úton küldött írásokat lehetõleg „rtf” formátumban kérjük.
2006/1.